Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-30 / 276. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 30. Kultúra Holnap kezdődik az Istropolisban a II. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál. Kilenc nap alatt százhúsz filmet vetítenek. A szemle díszvendégei elsősorban rendezők lesznek V * Mozgó csillagok helyett minőségi mozgóképek Pozsony. Azok után, hogy a cseh-szlovák határ átjárhatósága néhány hivatalos átkelőhelyre korlátozódott, vagyis a két országrész önállósulása után, a szlovákiai filmesek elveszítették azt a lehetőséget, hogy egy valamirevaló fesztiválon a nemzetközi filmszakma képviselőivel találkozzanak, összemérjék erejüket. TALLÓSI BÉLA Ezt addig Csehszlovákia legnagyobb mozgóképes szemléjén, a nemzetközi viszonylatban is jó hírű Karlovy Vary-i fesztiválon tehették meg. Az ország kettéválása után a csehek ugyan megörökölték a karlsbadi filmes ünnepet, de mintha szocialista hagyományait szé- gyellték volna egy kicsit, vagy nem is csak egy kicsit, megpróbálták lerakni az alapjait egy másik nemzetközi fesztiválnak, amelynek Prága adott otthont. A cseh fürdővárosban évente megrendezett szemle hagyományaira bármenynyire rányomta is bélyegét az egy- pártrendszer kultúrpolitikája, tradíciójának olyan erős vonzása volt, van, hogy még egy fővárosi, a cenzúrát korábbról nem ismerhető újszülöttben sem talált legyőzőre. A mai napig él, és a szakma előtt egyre inkább erősödik a tekintélye - erről nemcsak a versenybe benevezett filmek művészi színvonala tanúskodik, hanem az ide látogató sztárok, vendégek névsora is. Nem kell Cannes-t vagy Velencét felhozni példának, a Prága és Karlovy Vary vetekedéséből élve és virulva kikerült Karlovy Vary esete is bizonyítja, hogy mennyire fontos a tradíció. Ezt látszanak igazolni azok a kezdeményezések is, amelyek egy- egy nemzetközi filmfesztivál alapjainak lerakására irányultak, irányulnak immár az önálló Szlovákiában. Említsük a trencsénteplici ArtFilmet, amelyet, mint más, valóban Európára figyelő és a világra nyitott szlovákiai fesztivált is (lásd: Színházi Nyitra), szponzori segítséggel hívtak életre. Annak idején költéségeket nem kímélő pompával és nívós díjak megalapozásával, kiadásával próbáltak a szervezők egyrészt hírt verni a születendő fesztiválnak, másrészt neves vendégeket csalogatni a helyszínre. S mint a trecsénteplici „hírességek hídján” elhelyezett emléktáblák mutatják, az elmúlt években nem akármilyen sztárok, művészek jártak az ArtFilmen. Tavaly Pozsonyban is kísérletet tettek arra, hogy a városban meghonosítsanak egy nemzetközi film- fesztivált, amelynek színvonaláról az is árulkodik, hogy a legrangosabb európai filmes szemléket koordináló bizottságban is képviselve van. És ami szintén nagyon fontos, itthon is elfogadták: annak ellenére, hogy 1999-ben első alkalommal tartották, több mint húszezren voltak kíváncsiak a nagy- közönség számára felkínált filmekre. Idén még gazdagabb kínálattal jelentkezik december elseje és kilencediké között a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál. E kilenc napra az Istropolis valóságos mozipalotává alakul át, öt teremben tartanak vetítéseket, mi több, a fesztivál és természetesen a mozirajongók még egy külön ajándékot is kapnak, mondjuk, a Télapótól, vagy csak a véletlennek, a jó időzítésnek, a jószándéknak és a megfelelő szervezésnek köszönhetően. A fesztiválfilmeket ugyanis a nemrég megnyílt Pólus City Centerben lévő Ster Century Cinemas egyik termében is megtekinthetik a nézők. Nézni pedig lesz mit - nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget illetően is. A fesztivál szervezői ugyanis elsősorban a programba besorolt filmek minőségére figyeltek, mégpedig abból a rokonszenves alapállásból kiindulva, hogy a választék stílus- és témabeli sokszínűséget mutasson, a művek eredetét illetően a kínálattal valóban behálózzák a nagyvilágot. Negyven országból százhúsz film érkezik Pozsonyba - hacsak egy-egy kópia itt-ott el nem kallódik. A fesztivál vonzóvá tételét, tehát a minőséggel és nem a vendéglistával akarták biztosítani, noha vallják, egy filmszemle sikerében nem teljesen hangsúlytalan, hogy milyen sztárok látogatják meg. Pozsonyban húsz-harminc komolyabb személyiség - rendező, színész, a szakmában jó nevű újságíró - szándékozik hosszabb-rövi- debb időt eltölteni. Abban az értelemben, ahogy hollywoodi viszonylatban vélekedünk a sztár- ságról, a szlovák főváros fesztiválján nem lesz igazi csillogás. Ám ahogy a fesztivált beharangozó sajtótájékoztatón elhangzott: itt mindenki sztár lesz, aki eljön hozzánk. S ha ígéretét betartja, akkor itt lesz Krzysztof Zanussi, Edo Bertoglio, Dev Benegal, Vinko Bresan, Roberto Petrocchi - valamennyien rendezők. Csehországból többek között Sasa Gedeont és Jan Svankmajert várják. Ha hollywoodi csillagok nem is ragyogják majd be a szemlét, igazi filmcsemegék igen. Mint például a fesztivál legnagyobb szenzációjának számító A vámpír árnyékában, amelynek bemutatása már csak azért is exkluzív vetítésnek számít, mert ennek az egyébként Oscarra jelölt mozgóképnek hazájában, Amerikában csak december 29-én tartják a premierjét. A filmről a tengerentúlon már most csupa szuperlatívuszokban írnak, és az év filmjének is kikiáltották. A fesztivál versenyprogramjában tizenkilenc filmet vetítenek majd, eggyel többet a korábban tervezettnél, mert - és ez hazai berkekben mindenképpen jó hír - a várttal ellentétben végül is elkészült a Pozsonyi Színművészeti Főiskola rendező szakán tavaly végzett Vlado Adásek játékfilmje, a Hana és testvérei, amely pár soros beharangozó szlogenje szerint a „szabadság rabjairól” mutat képet. A versenyprogramban első és másodfilmes rendezők munkái mérkőznek meg a Ron Holloway amerikai újságíró, Bea de Visser holland videoművész, James Sinclair kanadai programrendező, Dusán Dusek hazai író, forgatókönyvíró és a hazájába újra visszatért Pavel Kfíz cseh színész alkotta zsűri előtt. Rajtuk múlik majd, hogy ki kapja a legjobb filmnek, a legjobb férfi és a legjobb női főszereplőnek járó díjat, valamint a rendezői kü- löndíjat. A fesztivál látogatói további hét kategóriából válogathatnak majd. November 22-i számunkban már részletesen írtunk az egyik legvonzóbb, a premierfilmeket összefogó szekció kínálatáról. Ezúttal csupán néhány cím a premierfilmek, vagyis azok közül a mozgóképeket közül, amelyeket a fesztiválon mutatnak be először Szlovákiában: Amerikai psycho, Angyal a lépcsőn, Tánc a sötétben, Ghost Dog - A szamuráj útja, Lóvá tett lovagok, A milliárdos hotel, A vámpír árnyékában. Ezeket többek között olyan rendezők jegyzik, mint Alan Parker, Lars Von Trier, Jim Jarmusch, Wim Wenders, Kenneth Branagh. A másik, mindenképpen közön- ségcsalogatónak ígérkező kategóriában az erotika kapja a főszerepet. Ahogy a szekció megnevezése, Az erotika szabad útja is jelzi, az ide besorolt filmek erősen tabudöntögető szándékkal készültek. Ezek az alkotások nem akarnak pornográfok lenni, és nem is azok, annak ellenére, hogy a pornográfiáról, a hűtlenségről, a félrelépésekről szólnak, helyenként meglehetősen naturalisztikusan. A Táncolj nekem című ausztrál film, amely arról szól, hogy egy tolószékhez kötött nőnek is lehetnek vágyai, valójában azt mondja ki, hogy mindenkinek joga van a testi kapcsolathoz. Ugyanezt állítja a Magnólia rendezőjenek, Thomas Andersonnak A Piszkos boogie című filmje, amely Amerika egyik, nemrég még sokak által csodált pornósztárjának csillogását és bukását mutatja be. A Törvényes birtokba vétel című kanadai fűm a szexuális áldozathozatalról elmélkedik. Arról a női engedékenységről, amelyet Menzel Oscar-díjas filmjében, a Szigorúan ellenőrzött vonatokban is láthattunk már. Menzelnél egy vállalkozó szellemű hölgy férfivá avatja a frontra készülő, ártatlanságától szenvedő kiskatonát. A kanadai produkció női főszereplője sem szerelemből adja oda magát ismerősének, hanem csak azért, hátha a fiú véletlenül meghal a műtéti beavatkozás során, s ne úgy kelljen távoznia ebből a világból, hogy nem ismerte meg a testi szerelmet. A Pornográf kapcsolat, amelyet együtt alkottak belga, svájci, francia és luxemburgi filmesek, azzal sokkolhatja a prűdebbeket, hogy az idősebb kori kapcsolatokról, az érzelmek nélküli szeretkezésekről beszél, mégpedig azt mondva ki, hogy a szex is lehet alapja egy kapcsolatnak. Ugyancsak az időskorban is meglévő testi vágyakról szól a franciák Nationale 7 című filmje. S hogy a franciák az utóbbi időben valóban nyíltan mernek beszélni az erotikáról, azt az is bizonyítja, hogy még egy filmmel jelen vannak ebben a szekcióban. Ez pedig a Sitcom, amely arról mutat képet, hogy egy kapcsolatban hogyan törnek felszínre a szadista hajlamok. A Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál következő szekciójába besorolt produkciók a Fülöp-szigeteki film- művészetről alkotnak képet - már amilyet nyolc alkotás alkothat. A Fülöp-szigeteki filmművészet, amelyet egy 1912-ben forgatott film alapozott meg, állítólag hasonló cipőben jár, mint az európai film - csökken a népszerűsége. Ennek ellenére még mindig közel száz opuszt produkálnak évente - ez persze ahhoz képest, hogy 1997-ben még 204játékfilmet tudtak leforgatni, némi visszaesést jelent. A Fülöp-szigeteken öt közkedvelt műfajban születnek filmek: gengszterfilm, filmdráma, filmmusical, vígjáték, és természetesen náluk sem tabu az erotika, az ötödik műfajt ők a soft-pornó kifejezéssel nevezik meg. Pozsonyba természetesen a filmdráma kategóriában termett alkotásokat hozattak el a szervezők, köztük egy olyan produkciót is, amely a Fülöp-szigeteki filmművészet égető problémájáról, a közönségvesztésről, a mozi iránt egyre növekvő közömbösségről szól. A filmes küldönc című - valamelyest a Cinema paradiso hangulatát idéző - mozisirató produkció édes-bús története arról szól, hogy a tizenhárommilliós Manilában kinek mit jelent a filmkultúra, ki mennyire érez felelősséget annak haldoklásáért. De az ázsiai szigetcsoporton - bármennyire látványos is a filmművészet halódása - a szorongató gondok, problémák sorában nem ez kerül az élre. Ahogy a többi, ebben a szekcióban bemutatandó filmből (Az utolsó kívánság, A kutyaeledel, Manila virága, Mezítelenül a holdfényben, Vízre várva, Anak) kiderül, leginkább a nyomor sújtja a szigetlakokat, kapcsolataikban az elvakultság, az előítéletek, a babonák ejtenek sebeket. S a legtöbb ember számára az egyetlen kiutat a prostitúció jelenti ahhoz, hogy legalább egyik napról a másikra megéljen valahogyan. Erről fest lehangoló képet ellentmondásos történetével a tavaly készült Toro című film, amely a torónak nevezett erotikus show-t emeli központi témává. A filmet hazájában a mai napig nem mutathatták be, világpremierjét az idei berlini fesztiválon tartották, ahol olyan visszhangot váltott ki, hogy azóta hat nemzetközi szemlére is meghívták. A szerzői kategóriában a Kaurismáki testvérek közül Mika portréját rajzolják meg hét filmjének (Zombi, Tigrero, Highway Society, Szellemvasút, Értéktelenek, A klán, Az amerikai nagynéni, avagy csa-csa-csa) levetítésével. Az alternatív, a kísérletező művészet kedvelői húsz független film közül csemegézhetnek majd. Nem hiányzik a V4-es országok koprodukcióban készült filmjeit felvonultató kategória sem. Ez a szekció a jövőben a közép-európai filmművészet alakulásától függően akár módosulhat is: ha megérjük, hogy Szlovákiában ideális számban készül játékfilm, ezt a kategóriát a szlovák filmek csoportjával lehet helyettesíteni vagy kiegészíteni. Alicia Silverstone a Lóvá tett lovagok bemutatójára ellátogatott Karlovy Varyba. A filmet a pozsonyi fesztiválon is bemutatják, de a szeszélyes amerikai sztár jelenléte nélkül. (Zuzana Minácová-felvétele) Kép Alan Parker opuszából, az Angyal a lépcsőnből (Archív felvétel) Michael Legge, a Parker-film főszereplője „az új Leonardo DiCaprio" jelzőt kapta külföldi kritikusaitól. (Milos Fikejz-felvétele)
