Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-30 / 276. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 30. ■■■■■I KOMMENTÁR WHHHRKk A ciklus közepe TUBA LAJOS Optimisták a parlamenti képviselők, úgy gondolják, hogy jóval karácsony előtt elfogadják a jövő évi költségvetést. Ez szokványos helyzetet jelezne, hiszen megéltünk már december 31-i végszavazást is, válság esetén pedig az is megtörténhet, hogy érvényes költségvetés nélkül vág neki az állam a jövő évnek. Mert épp elég okunk lenne arra, hogy krízistől tartsunk. A kormánykoalíció előtt álló fontos feladatok ismertek, csak lassan már fél éve nem történik semmi a megoldásuk érdekében. A koalíciós tanács terméketlen üléseit ugyanis nem tekinthetjük üyennek. így azután szemeink előtt felsejlik a politikai alaptétel: egy kormány legkönnyebben a költségvetés elfogadása során bukhat meg. Különösen érvényes ez a koalíciós kormányokra. A költség- vetés ugyanis a pártprogramok megvalósításának legfontosabb eszköze. A baloldaliak itt erősíthetik a szociális hálót, a jobboldaliak pedig szintén ezen az úton próbálhatnak közelebb kerülni a mindenki teljesítménye szerint elv érvényesüléséhez. Nálunk ez a kép felettébb zavaros, hiszen a HZDS által birtokolt 30 százaléknyi befolyás miatt közös kormányba kényszerültek azok az európai áramlatokhoz tartozó erők, amelyek normális esetben ádáz ellenfelei egymásnak. Ráadásul egy olyan paktum megkötése is hiú ábrándnak bizonyult, amelyben mindenki aláírta volna a reform nevezetű kezdeti sokk véghezvitelét, közösen vállalva az ezzel kezdetben járó választói haragot. Emiatt vagyunk tanúi a kisebb-nagyobb koalíciós pártok önálló kezdeményezéseinek. Ezek politológiai értelemben a saját arculat megőrzésére, a potenciális választók előtti megjelenésre szolgálnak. A javaslatok nagy része természetesen nagyon szimpatikus és régóta esedékes igényre reagál. Jó példája ennek az újjászületett KDH javaslata a gyermekek után járó adókedvezmény növelésére. Csak éppen, amíg ez a folyamat még a kormánykoalíción belül is koordinálatlanul folyik, csak a show-jelleg marad, gyakorlati haszna kevés lesz. Attól ugyanis nem kell tartani, hogy a kormánypolitikusok a számukra leggazdagabb időszakban, a ciklus közepén megbuktatják magukat. A megszorító intézkedéseket várhatóan jóváhagyják, abban pedig legfeljebb reménykedhetünk, hogy ennek ellenértékeként mégis rászánják magukat valamiféle reformra. JEGYZET Hallgatni kellene VRABEC MÁRIA Ladislav Pittner igencsak kipihenhette magát a kórházban, másként nem jutott volna eszébe, hogy betiltassa a HZDS-t. Nem mintha nekem annyira hiányozna a néppárttá nemesedett mozgalom, sót úgy tűnik, egyre többen vannak, akik el tudják képzelni életüket nélküle, mégsem hiszem, hogy ez a legjobb módszer, amivel egyszer s mindenkorra megmenekülünk Me- ciartól és bandájától. Mert a legjobb módszer az lenne, ha a sok csalással, visszaéléssel, emberrablással és ki tudja, még mi mindennel vádolt HZDS-főkolompo- sok közül legalább egyet bedu- tyiznának. A meg nem erősített vagy félig elhallgatott információkból és megérzésekből ugyanis kezd elegünk lenni, még akkor is, ha ezeket maga a belügyminiszter hozza a tudomásunlaa. Az elmúlt két évben kinyüatkoztatta már, hogy tudja, ki volt Ducky gyilkosa, hol tartózkodik Lexa, és megígérte, hogy Rezes rács mögé kerül, aztán az eredmény az lett, hogy elfogták Oleg T.-t, csak éppen azt nem tudják, miért és kinek a megrendelésére ölt, Lexa azóta már többször is körbeutazta a világot, a Meaar-kormány legszebb és legbetegebb minisztere ellen pedig még csak műemlékrongálás miatt sem lehet vádat emelni. Tény, hogy ez nem csupán Pittner és a belügyminisztérium hibája, hanem nagyrészt a lassú és nehézkes állami bürokráciáé, a korrupt bíráké és a kiskapuktól szinte átlátszó törvényeké is. Azért viszont már csakis és kizárólag Pittner okolható, hogy olyankor is eljár a szája, amikor pozíciójából kifolyólag - nemcsak a saját tekintélyének megóvása, hanem az ügy érdekében is - legfeljebb annyit mondhatna: no comment. Már most biztosra vehetjük, hogy a HZDS betiltásából nem lesz semmi, legfeljebb egy jófajta kis kampányt kerekítenek beíőle a politikai üldözöttek, akik különben is most már a néppárt tagjai, és nyertképpen semmi közük még mozgalmi önmagukhoz sem. Eközben a napnál is vüágosabb, hogy sok olyan ember van a soraikban, aki civüizált országban nemhogy a parlamentben nem ülhetne, de rég nem is járkálna már szabadon. Pittner tudja ezt a legjobban, mint ahogy azt is, minden gyanú csak akkor ér valamit, ha bebizonyosodik. Épp ezért kellene hallgatnia. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz-politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hfrfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza, E-mail: redakcia@ujszo.com Vízibicikli (Dömötör Ede felvétele) TALLÓZÓ NOVY CAS Hétfőn hazaengedték a bécsi kórházból a kilencéves Filip Martinkát, akit éppen egy hónappal korábban próbált meggyilkolni saját édesanyja, Blazena Martinková, Vladimír Meciar egykori „mindenes” tanácsadója. A korábban pszichiátriai kezelésre járó Martinková október 27-én késsel támadt a szobájában alvó Fi- lipre, és több szúrással súlyosan megsebesítette. Ezután a saját mellkasába döfte a kést és kiugrott a balkonról, miközben megsérült a gerince, de a támadást és az öngyilkossági kísérletet mindketten túlélték. Blazena továbbra is pszichiátriai megfigyelésen van. A lap munkatársainak a bécsi pszichiátriai intézet előtt nyüatkozott Karol Martinka, a Pöstyéni Gyógyfürdő priva- tizőre, aki elmondta, felesége azóta volt rendkívül rossz lelkiállapotban, amióta egyszer, még 1995-ben Po- zsony-Ligetfaluban ismeretlenek rájuk támadtak, és pisztolyt szegeztek felesége fejéhez. Martinková azóta kezeltette magát pszichiáterrel, de később megszakította a kezelést. Eperjesen konferenciát szerveztek arról, hogyan viszonyulnak a rendőrök a kisebbségekhez, különösen a romákhoz Nevén nevezett probléma Szeretik Önök a romákat? Szeretik Önök a rendőröket? Szeretik a a romák a rendőröket? És a rendőrök a romákat? Aki legalább háromszor válaszolt nemmel, tovább olvashat. JUHÁSZ KATALIN A rendszerváltás a sok pozitívum mellett újfajta bűnözési ágazatokat is hozott, megjelentek a drogdüe- rek, maffiózók, uzsorások, leányke- reskedók. A rendőrök nem győzték kapkodni a fejüket, és mivel a testület az előző évtizedek során íélig- meddig politikai rend(szer)fenntar- tó, megfélemlítő szervként volt jelen, az új tennivalók feletti tanácstalansághoz a lakosság általános megvetése is társult. A fent említett bűnözőket, bizonyíték birtokában még csak-csak le lehet fülelni, ám a rasszista, antiszemita, xenofób megnyilvánulások áldozatai legtöbbször hiába várnak igazságszolgáltatást. Az anyanyelvűk, bőrszínük, vallásuk, szexuális irányultságuk alapján „mások”-nak titulált polgárok ráadásul azt kezdték tapasztalni, hogy a segítségül hívott rendőr sem úgy viszonyul hozzájuk, mint a többséghez. Lépten-nyomon hallani például, ahogy a járőr letegezi a romát, nemcsak a rendbontót, a bűncselekmény gyanúsítottját, hanem az egyszerű kéregetőt vagy hangoskodót is. Túlbuzgó közegek által véghezvitt romaverésekről is suttognak a telepek lakói, ezt azonban szinte lehetetlen bizonyítani, hiszen önök is inkább hisznek a rendőrnek, mint a romának. Az újságok rendőrségi rovataiban tilos ugyan a „roma” szó használata, ám itt-ott azért becsúszik egy-egy pontosító jelző, különösebb következmények nélkül. A filmek többségében továbbra is a néger a rossz ember, a gyerekek ki tudja, mit hallanak ezzel kapcsolatban odahaza és az iskolában, szóval épp ideje, hogy jogüag és erkölcsüeg is tisztázzuk közös dolgainkat, ha egészséges multikulturális és multietnikus társadalomban akarunk élni. Bármilyen furcsán hangzik is, egy roma családanya, Alzbeta Bálázóvá brutális meggyilkolása adta az ötletet Ján Pipta országos rendőrfőparancsnoknak egy szeminárium megszervezésére, melyet végül Csáky Pál, a kormány kisebbségi és emberi jogi alelnöke hozott tető alá Éperjesen. A rendőrség, a legfelsőbb bíróság, a főügyészség, a törvényhozás, a harmadik szektor, az európai emberi jogi szervezetek, a külföldi partner-hatóságok, valamint a helyzeten lendíteni és rontani egyaránt képes sajtó részvételével zajlott tanácskozás elgondolkodtató felismeréseket hozott. A demokratikus társadalom első számú ismérve valamennyi államEz év első tíz hónapjában 30 esetben bizonyították a rasszista indíttatást. polgár alapvető emberi jogainak tiszteletben tartása. A lakoshoz legközelebb álló, védő és szolgáló rendőrségen belül állítólag filozófiai jellegű változás ment végbe, vagy legalábbis folyamatban van a represszív funkció szolgáltató funkcióvá való nemesedése, a lakosság, főleg a kisebbségek bizalmának visszahódítása érdekében. A selejtet már a válogatásnál kiszűrik, az állományt folyamatosan továbbképzik, a vezetőség lelki szemei előtt egy művelt, intelligens, humánus közeg lebeg, aki bőrszínre, vallásra, egyebekre való tekintet nélkül fellép a törvényszegőkkel szemben, és védi a károsultak érdekeit. A bíróságok mára eljutottak odáig, hogy felismerik és nevén nevezik a rasszista indíttatású bűncselekményeket, ám ha egy borotvált fejű fiatalember jól helyben hagyja egy sötétebb bőrű polgártársát, és eközben nem skandál romaellenes csasztuská- kat, a hatóság nem tekintheti az esetet rasszista cselekedetnek. Ugyancsak nem büntethetőek a csendben gyülekező bőrfejűek, hiszen „gondolatbűn” csak Orwell- nél létezett, ha valaki nem terjeszt hangosan eszmét, nem vét a törvény ellen. Ez év első tíz hónapjában összesen harminc esetben nyert bizonyítást a rasszista indíttatás, huszonkét esetet sikerült felderíteni, egyébként a rekordév 1996 volt, össze» sen 31 esettel. Ismerünk verbális és tettleges rasszizmust, a szidalmazás, szóbeli fenyegetés és gya- lázkodás ritkán von maga után jogi következményeket, pedig tettle- gesség esetén is súlyosbító körülménynek kellene tekinteni. Az ifjúság nevelése is fontos teendő, hiszen az elkövetők többsége harminc év alatti, a kilátástalanság, a céltalanság, a tudatlanság, a pozitív példaképek hiánya, a rossz családi háttér termő talaja az idegengyűlöletnek, ezek a fiatalok könnyen befolyásolhatóak, a szkinhedmozgalmat ráadásul külföldről vezérlik, különösebb rendőri beavatkozás nélkül. Ezért is van szükség a lakosság és a rendőrség kölcsönös bizalmon alapuló együttműködésére. Az eperjesi konferencián elhangzott a roma származású rendőrök képzésének lehetősége is, a jelentkezők közül eddig tizennégyen feleltek meg a követelményeknek, ők talán bizalmat és tekintélyt vívhatnak ki saját közösségükben. Az etnikumon belüli bűnözés, főleg az uzsorások tevékenysége ugyanis szinte soha nem kerül napvilágra, ugyaA résztvevők azt ígérik, az eperjesi konferenciának folytatása is lesz. néz a helyzet az etnoturisták csoportjainak szervezői esetében. Egy szakmai bizottság a közeljövőben afféle módszertani segédkönyvet állít össze a nyomozó hatóságok munkáját könnyítendő, PHARE-forrásból szlovák-holland rendőri együttműködési program folyik, a kormány alelnökének köszönhetően pedig készen áll hazánk jogrendjének diszkriminációellenes szempontból való elemzése. Szükség van egy antidiszkrimi- nációs törvényre is, nem beszélve a kisebbségekről szóló törvényről, amely garantálná az egyenlő esélyeket. Addig is igyekeznünk kell(ene) jobban megismerni egymást. Ebben segíthet (né) nek a civil szervezetek, az önkormányzatok, a pedagógusok, a szociális szférában dolgozók és a média. A résztvevők azt ígérik, az eperjesi konferenciának folytatása is lesz, a probléma néven nevezését tettek követik. Úgy legyen. OLVASÓI LEVÉL Ismét csomagot kapunk? Közeledik az év legszebb ünnepe, a karácsony. A népszavazás után reménykedtünk, ezek az ünnepek békések, szeretetteljesek lesznek. Sajnos, reményeink szertefoszlani látszanak. Történt ugyanis, hogy időközben bejelentették néhány termék - gáz, villanyáram, közlekedési viteldíjak és egyéb más szolgáltatás - árának drasztikus emelését. Csomaggal kedveskednek nekünk az ünnepekre. Holott örökké optimista miniszterelnökünk bejelentette, a gazdaság Szlovákiában stabilizálódott, sőt felfelé ívelő tendenciát mutat. Meg azt is mondta, hogy a jó makrogazdasági mutatókat illő lenne aprópénzre váltani úgy, hogy az átlagpolgár is érezze hatását, magasabb jövedelmekkel és életszínvonal-növekedéssel, ha már a beígért dupla fizetésre nem telik is. Lehet, hogy szükség van a bejelentett áremelésekre, lehet, hogy nem. Annyi bizonyos, hogy ezek a mamutvállalatok, amelyek az áremelést bejelentették, mind monopolhelyzetben vannak, nem ismerjük gazdálkodási mechanizmusukat. Az áremelések hatására egyre több ember kerül a szegénységi küszöb szintje alá. Pedig már most is sokan vannak, és egyre többen leszünk. Még jobban csökken a vásárlóerő. Ezáltal a gyártóknak csökkenteniük kell a termelést, vagy még jobban a külföldi piac felé orientálódni, ha egyáltalán termékeik versenyképesek. A termelési mutatók csökkenésével a létszámot is csökkenteni kell. A gyártók az áremelkedés mértékét beépítik végtermékeik árába, amit nekünk, vásárlóknak kell megfizetnünk. Emellett így is sok termelési egységet le kellene állítani. Itt is az alkalmazottak húzzák majd a rövidebbet: az utcára kerülnek. Nap mint nap értesülünk, hogy ezt vagy azt az üzemet bezárták, ennyien kerültek a munkanélküliek listájára. Ezeknek az elbocsátottaknak reményük sincs arra, hogy rövid időn belül új munkahelyet találjanak. Tíz év után ebben a nagy átalakulásban kellene valamiféle átgondoltság, hogy az elbocsátottak ne a munkahivatalba menjenek, hanem egy másik munkahelyre. Gondol-e valaki arra, hogy az év végére jósolt 20 százalék körüli munkanélküli és a szegénységi küszöb határán vagy alatt tengődök miből fogják kifizetni a megemelt költségeket. Az emelést meghirdetők azzal érvelnek, hogy a jelenlegi állapot nem tükrözi az előállítás költségeit, ami szerintük ellentmond a piacgazdaság szabályainak. De vajon Szlovákiában tényleg piacgazdasági viszonyok vannak-e? Sok idő kell még annak teljes kialakulásához. A jövedelmek nem piaciak, sőt néha megalázóak, sokszorosan elmaradnak az európai szinttől. Az is elszomorító, hogy az utóbbi egy évben még az a kevés is több mint 10 százalékot vesztett reálértékéből, az áremelkedések után ez a szám nagyobb lesz. Lehangoló, hogy az életszínvonal területén még mindig nem értük el az 1989-es szintet. Valakik ismét becsapnak bennünket. Vagy ilyen egyszerű lenne egy ország irányítása? Ha valami nem megy, akkor megemeljük az árakat. Aztán majd csak lesz valahogy egy darabig. Minek más alternatívákon gondolkodni? Tudják-e ezek egyáltalán, hogy mit akarnak? Nem olyan biztos, de lehet, mi választók viszont egyre ke vésbé értjük őket. Németh Géza Alistál
