Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-30 / 276. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 30. ■■■■■I KOMMENTÁR WHHHRKk A ciklus közepe TUBA LAJOS Optimisták a parlamenti képviselők, úgy gondolják, hogy jóval kará­csony előtt elfogadják a jövő évi költségvetést. Ez szokványos helyze­tet jelezne, hiszen megéltünk már december 31-i végszavazást is, vál­ság esetén pedig az is megtörténhet, hogy érvényes költségvetés nél­kül vág neki az állam a jövő évnek. Mert épp elég okunk lenne arra, hogy krízistől tartsunk. A kormánykoalíció előtt álló fontos feladatok ismertek, csak lassan már fél éve nem történik semmi a megoldásuk érdekében. A koalíciós tanács terméketlen üléseit ugyanis nem tekint­hetjük üyennek. így azután szemeink előtt felsejlik a politikai alapté­tel: egy kormány legkönnyebben a költségvetés elfogadása során buk­hat meg. Különösen érvényes ez a koalíciós kormányokra. A költség- vetés ugyanis a pártprogramok megvalósításának legfontosabb esz­köze. A baloldaliak itt erősíthetik a szociális hálót, a jobboldaliak pe­dig szintén ezen az úton próbálhatnak közelebb kerülni a mindenki teljesítménye szerint elv érvényesüléséhez. Nálunk ez a kép felettébb zavaros, hiszen a HZDS által birtokolt 30 százaléknyi befolyás miatt közös kormányba kényszerültek azok az európai áramlatokhoz tarto­zó erők, amelyek normális esetben ádáz ellenfelei egymásnak. Rá­adásul egy olyan paktum megkötése is hiú ábrándnak bizonyult, amelyben mindenki aláírta volna a reform nevezetű kezdeti sokk vég­hezvitelét, közösen vállalva az ezzel kezdetben járó választói haragot. Emiatt vagyunk tanúi a kisebb-nagyobb koalíciós pártok önálló kez­deményezéseinek. Ezek politológiai értelemben a saját arculat megőrzésére, a potenciális választók előtti megjelenésre szolgálnak. A javaslatok nagy része természetesen nagyon szimpatikus és régóta esedékes igényre reagál. Jó példája ennek az újjászületett KDH javas­lata a gyermekek után járó adókedvezmény növelésére. Csak éppen, amíg ez a folyamat még a kormánykoalíción belül is koordinálatlanul folyik, csak a show-jelleg marad, gyakorlati haszna kevés lesz. Attól ugyanis nem kell tartani, hogy a kormánypolitikusok a számukra leg­gazdagabb időszakban, a ciklus közepén megbuktatják magukat. A megszorító intézkedéseket várhatóan jóváhagyják, abban pedig leg­feljebb reménykedhetünk, hogy ennek ellenértékeként mégis rászán­ják magukat valamiféle reformra. JEGYZET Hallgatni kellene VRABEC MÁRIA Ladislav Pittner igencsak kipi­henhette magát a kórházban, másként nem jutott volna eszé­be, hogy betiltassa a HZDS-t. Nem mintha nekem annyira hiá­nyozna a néppárttá nemesedett mozgalom, sót úgy tűnik, egyre többen vannak, akik el tudják képzelni életüket nélküle, még­sem hiszem, hogy ez a legjobb módszer, amivel egyszer s min­denkorra megmenekülünk Me- ciartól és bandájától. Mert a leg­jobb módszer az lenne, ha a sok csalással, visszaéléssel, ember­rablással és ki tudja, még mi min­dennel vádolt HZDS-főkolompo- sok közül legalább egyet bedu- tyiznának. A meg nem erősített vagy félig elhallgatott informáci­ókból és megérzésekből ugyanis kezd elegünk lenni, még akkor is, ha ezeket maga a belügyminisz­ter hozza a tudomásunlaa. Az el­múlt két évben kinyüatkoztatta már, hogy tudja, ki volt Ducky gyilkosa, hol tartózkodik Lexa, és megígérte, hogy Rezes rács mögé kerül, aztán az eredmény az lett, hogy elfogták Oleg T.-t, csak ép­pen azt nem tudják, miért és ki­nek a megrendelésére ölt, Lexa azóta már többször is körbeutaz­ta a világot, a Meaar-kormány legszebb és legbetegebb minisz­tere ellen pedig még csak műem­lékrongálás miatt sem lehet vá­dat emelni. Tény, hogy ez nem csupán Pittner és a belügyminisz­térium hibája, hanem nagyrészt a lassú és nehézkes állami bürok­ráciáé, a korrupt bíráké és a kis­kapuktól szinte átlátszó törvé­nyeké is. Azért viszont már csakis és kizárólag Pittner okolható, hogy olyankor is eljár a szája, amikor pozíciójából kifolyólag - nemcsak a saját tekintélyének megóvása, hanem az ügy érdeké­ben is - legfeljebb annyit mond­hatna: no comment. Már most biztosra vehetjük, hogy a HZDS betiltásából nem lesz semmi, leg­feljebb egy jófajta kis kampányt kerekítenek beíőle a politikai ül­dözöttek, akik különben is most már a néppárt tagjai, és nyertkép­pen semmi közük még mozgalmi önmagukhoz sem. Eközben a napnál is vüágosabb, hogy sok olyan ember van a soraikban, aki civüizált országban nemhogy a parlamentben nem ülhetne, de rég nem is járkálna már szaba­don. Pittner tudja ezt a legjob­ban, mint ahogy azt is, minden gyanú csak akkor ér valamit, ha bebizonyosodik. Épp ezért kelle­ne hallgatnia. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz-politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hfrfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza, E-mail: redakcia@ujszo.com Vízibicikli (Dömötör Ede felvétele) TALLÓZÓ NOVY CAS Hétfőn hazaengedték a bécsi kór­házból a kilencéves Filip Martinkát, akit éppen egy hónappal korábban próbált meggyilkolni saját édesany­ja, Blazena Martinková, Vladimír Meciar egykori „mindenes” tanácsa­dója. A korábban pszichiátriai keze­lésre járó Martinková október 27-én késsel támadt a szobájában alvó Fi- lipre, és több szúrással súlyosan megsebesítette. Ezután a saját mell­kasába döfte a kést és kiugrott a bal­konról, miközben megsérült a ge­rince, de a támadást és az öngyil­kossági kísérletet mindketten túlél­ték. Blazena továbbra is pszichiátri­ai megfigyelésen van. A lap munka­társainak a bécsi pszichiátriai inté­zet előtt nyüatkozott Karol Martin­ka, a Pöstyéni Gyógyfürdő priva- tizőre, aki elmondta, felesége azóta volt rendkívül rossz lelkiállapotban, amióta egyszer, még 1995-ben Po- zsony-Ligetfaluban ismeretlenek rá­juk támadtak, és pisztolyt szegeztek felesége fejéhez. Martinková azóta kezeltette magát pszichiáterrel, de később megszakította a kezelést. Eperjesen konferenciát szerveztek arról, hogyan viszonyulnak a rendőrök a kisebbségekhez, különösen a romákhoz Nevén nevezett probléma Szeretik Önök a romákat? Szeretik Önök a rendőrö­ket? Szeretik a a romák a rendőröket? És a rendőrök a romákat? Aki legalább há­romszor válaszolt nemmel, tovább olvashat. JUHÁSZ KATALIN A rendszerváltás a sok pozitívum mellett újfajta bűnözési ágazatokat is hozott, megjelentek a drogdüe- rek, maffiózók, uzsorások, leányke- reskedók. A rendőrök nem győzték kapkodni a fejüket, és mivel a testü­let az előző évtizedek során íélig- meddig politikai rend(szer)fenntar- tó, megfélemlítő szervként volt je­len, az új tennivalók feletti tanácsta­lansághoz a lakosság általános meg­vetése is társult. A fent említett bűnözőket, bizonyíték birtokában még csak-csak le lehet fülelni, ám a rasszista, antiszemita, xenofób megnyilvánulások áldozatai leg­többször hiába várnak igazságszol­gáltatást. Az anyanyelvűk, bőrszí­nük, vallásuk, szexuális irányultsá­guk alapján „mások”-nak titulált polgárok ráadásul azt kezdték ta­pasztalni, hogy a segítségül hívott rendőr sem úgy viszonyul hozzájuk, mint a többséghez. Lépten-nyomon hallani például, ahogy a járőr lete­gezi a romát, nemcsak a rendbon­tót, a bűncselekmény gyanúsított­ját, hanem az egyszerű kéregetőt vagy hangoskodót is. Túlbuzgó kö­zegek által véghezvitt romaveré­sekről is suttognak a telepek lakói, ezt azonban szinte lehetetlen bizo­nyítani, hiszen önök is inkább hisz­nek a rendőrnek, mint a romának. Az újságok rendőrségi rovataiban ti­los ugyan a „roma” szó használata, ám itt-ott azért becsúszik egy-egy pontosító jelző, különösebb követ­kezmények nélkül. A filmek többsé­gében továbbra is a néger a rossz ember, a gyerekek ki tudja, mit hal­lanak ezzel kapcsolatban odahaza és az iskolában, szóval épp ideje, hogy jogüag és erkölcsüeg is tisztáz­zuk közös dolgainkat, ha egészsé­ges multikulturális és multietnikus társadalomban akarunk élni. Bármilyen furcsán hangzik is, egy roma családanya, Alzbeta Bá­lázóvá brutális meggyilkolása adta az ötletet Ján Pipta országos rendőrfőparancsnoknak egy sze­minárium megszervezésére, me­lyet végül Csáky Pál, a kormány ki­sebbségi és emberi jogi alelnöke hozott tető alá Éperjesen. A rendőrség, a legfelsőbb bíróság, a főügyészség, a törvényhozás, a harmadik szektor, az európai em­beri jogi szervezetek, a külföldi partner-hatóságok, valamint a helyzeten lendíteni és rontani egyaránt képes sajtó részvételével zajlott tanácskozás elgondolkod­tató felismeréseket hozott. A demokratikus társadalom első számú ismérve valamennyi állam­Ez év első tíz hónapjában 30 esetben bizonyították a rasszista indíttatást. polgár alapvető emberi jogainak tiszteletben tartása. A lakoshoz legközelebb álló, védő és szolgáló rendőrségen belül állítólag filozó­fiai jellegű változás ment végbe, vagy legalábbis folyamatban van a represszív funkció szolgáltató funkcióvá való nemesedése, a la­kosság, főleg a kisebbségek bizal­mának visszahódítása érdekében. A selejtet már a válogatásnál kiszűrik, az állományt folyamato­san továbbképzik, a vezetőség lelki szemei előtt egy művelt, intelli­gens, humánus közeg lebeg, aki bőrszínre, vallásra, egyebekre való tekintet nélkül fellép a törvény­szegőkkel szemben, és védi a káro­sultak érdekeit. A bíróságok mára eljutottak odáig, hogy felismerik és nevén nevezik a rasszista indít­tatású bűncselekményeket, ám ha egy borotvált fejű fiatalember jól helyben hagyja egy sötétebb bőrű polgártársát, és eközben nem skandál romaellenes csasztuská- kat, a hatóság nem tekintheti az esetet rasszista cselekedetnek. Ugyancsak nem büntethetőek a csendben gyülekező bőrfejűek, hi­szen „gondolatbűn” csak Orwell- nél létezett, ha valaki nem terjeszt hangosan eszmét, nem vét a tör­vény ellen. Ez év első tíz hónapjában összesen harminc esetben nyert bizonyítást a rasszista indíttatás, huszonkét esetet sikerült felderíteni, egyéb­ként a rekordév 1996 volt, össze» sen 31 esettel. Ismerünk verbális és tettleges rasszizmust, a szidal­mazás, szóbeli fenyegetés és gya- lázkodás ritkán von maga után jo­gi következményeket, pedig tettle- gesség esetén is súlyosbító körül­ménynek kellene tekinteni. Az if­júság nevelése is fontos teendő, hi­szen az elkövetők többsége har­minc év alatti, a kilátástalanság, a céltalanság, a tudatlanság, a pozi­tív példaképek hiánya, a rossz csa­ládi háttér termő talaja az ide­gengyűlöletnek, ezek a fiatalok könnyen befolyásolhatóak, a szkinhedmozgalmat ráadásul kül­földről vezérlik, különösebb rend­őri beavatkozás nélkül. Ezért is van szükség a lakosság és a rendőrség kölcsönös bizalmon ala­puló együttműködésére. Az eper­jesi konferencián elhangzott a ro­ma származású rendőrök képzésé­nek lehetősége is, a jelentkezők közül eddig tizennégyen feleltek meg a követelményeknek, ők talán bizalmat és tekintélyt vívhatnak ki saját közösségükben. Az etniku­mon belüli bűnözés, főleg az uzso­rások tevékenysége ugyanis szinte soha nem kerül napvilágra, ugya­A résztvevők azt ígérik, az eperjesi konferenciá­nak folytatása is lesz. néz a helyzet az etnoturisták cso­portjainak szervezői esetében. Egy szakmai bizottság a közel­jövőben afféle módszertani segéd­könyvet állít össze a nyomozó ha­tóságok munkáját könnyítendő, PHARE-forrásból szlovák-holland rendőri együttműködési program folyik, a kormány alelnökének kö­szönhetően pedig készen áll ha­zánk jogrendjének diszkrimináció­ellenes szempontból való elemzé­se. Szükség van egy antidiszkrimi- nációs törvényre is, nem beszélve a kisebbségekről szóló törvényről, amely garantálná az egyenlő esé­lyeket. Addig is igyekeznünk kell(ene) jobban megismerni egy­mást. Ebben segíthet (né) nek a ci­vil szervezetek, az önkormányza­tok, a pedagógusok, a szociális szférában dolgozók és a média. A résztvevők azt ígérik, az eperjesi konferenciának folytatása is lesz, a probléma néven nevezését tettek követik. Úgy legyen. OLVASÓI LEVÉL Ismét csomagot kapunk? Közeledik az év legszebb ünnepe, a karácsony. A népszavazás után reménykedtünk, ezek az ünnepek békések, szeretetteljesek lesznek. Sajnos, reményeink szertefoszlani látszanak. Történt ugyanis, hogy időközben bejelentették néhány termék - gáz, villanyáram, közle­kedési viteldíjak és egyéb más szolgáltatás - árának drasztikus emelését. Csomaggal kedvesked­nek nekünk az ünnepekre. Holott örökké optimista miniszterelnö­künk bejelentette, a gazdaság Szlovákiában stabilizálódott, sőt felfelé ívelő tendenciát mutat. Meg azt is mondta, hogy a jó mak­rogazdasági mutatókat illő lenne aprópénzre váltani úgy, hogy az átlagpolgár is érezze hatását, ma­gasabb jövedelmekkel és életszín­vonal-növekedéssel, ha már a be­ígért dupla fizetésre nem telik is. Lehet, hogy szükség van a bejelen­tett áremelésekre, lehet, hogy nem. Annyi bizonyos, hogy ezek a mamutvállalatok, amelyek az ár­emelést bejelentették, mind mo­nopolhelyzetben vannak, nem is­merjük gazdálkodási mechaniz­musukat. Az áremelések hatására egyre több ember kerül a szegény­ségi küszöb szintje alá. Pedig már most is sokan vannak, és egyre többen leszünk. Még jobban csök­ken a vásárlóerő. Ezáltal a gyár­tóknak csökkenteniük kell a ter­melést, vagy még jobban a külföl­di piac felé orientálódni, ha egyál­talán termékeik versenyképesek. A termelési mutatók csökkenésé­vel a létszámot is csökkenteni kell. A gyártók az áremelkedés mérté­két beépítik végtermékeik árába, amit nekünk, vásárlóknak kell megfizetnünk. Emellett így is sok termelési egységet le kellene állí­tani. Itt is az alkalmazottak húz­zák majd a rövidebbet: az utcára kerülnek. Nap mint nap értesü­lünk, hogy ezt vagy azt az üzemet bezárták, ennyien kerültek a mun­kanélküliek listájára. Ezeknek az elbocsátottaknak reményük sincs arra, hogy rövid időn belül új munkahelyet találjanak. Tíz év után ebben a nagy átalakulásban kellene valamiféle átgondoltság, hogy az elbocsátottak ne a mun­kahivatalba menjenek, hanem egy másik munkahelyre. Gondol-e va­laki arra, hogy az év végére jósolt 20 százalék körüli munkanélküli és a szegénységi küszöb határán vagy alatt tengődök miből fogják kifizetni a megemelt költségeket. Az emelést meghirdetők azzal ér­velnek, hogy a jelenlegi állapot nem tükrözi az előállítás költsége­it, ami szerintük ellentmond a pi­acgazdaság szabályainak. De va­jon Szlovákiában tényleg piacgaz­dasági viszonyok vannak-e? Sok idő kell még annak teljes kialaku­lásához. A jövedelmek nem piaci­ak, sőt néha megalázóak, sokszo­rosan elmaradnak az európai szinttől. Az is elszomorító, hogy az utóbbi egy évben még az a ke­vés is több mint 10 százalékot vesztett reálértékéből, az áremel­kedések után ez a szám nagyobb lesz. Lehangoló, hogy az életszín­vonal területén még mindig nem értük el az 1989-es szintet. Vala­kik ismét becsapnak bennünket. Vagy ilyen egyszerű lenne egy or­szág irányítása? Ha valami nem megy, akkor megemeljük az ára­kat. Aztán majd csak lesz vala­hogy egy darabig. Minek más al­ternatívákon gondolkodni? Tud­ják-e ezek egyáltalán, hogy mit akarnak? Nem olyan biztos, de le­het, mi választók viszont egyre ke vésbé értjük őket. Németh Géza Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents