Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-10 / 259. szám, péntek

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 10. Megnyílt a Bibliotéka Könyvvásár Pozsony. Milan Knazko kulturális miniszter és Alex Aust, a Szlová­kiai Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke tegnap az Incheba termeiben megnyitotta a Bibliotéka Nemzetközi Könyv­vásárt, amely november tizenkettedikéig tart. S mivel a könyvek szorosan összefüggenek a művelődéssel, immár ötödik alkalommal a Bibliotékával azonos helyszínen, azonos időpontban rendezik meg a művelődésben alkalmazott módszertani segédeszközök kiál­lítását, a Pedagógiát is. (SITA) Bérletek színházaink előadásaira A Somoijai Városi Művelődési Központ a 2000/2001-es évadban is megszervezi a komáromi Jókai Színház, valamint a kassai Thália Színház vendégjátékait Somorján. Decemberben A kölyök című musical, januárban a Csongor és Tünde, valamint a Thália egyik előadása, márciusban az Amadeüs, májusban a Tartuffe lesz látha­tó a vmk-ban. A bérletek már kaphatók a vmk épületében, (ú) SZÍNHÁZ _____________________POZSONY_____________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Liliom 19 a.ha SZÍN­HÁZ: Antigoné 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Anyegin 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Báthory Erzsébet 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Temeteüen múlt 15.30, 18, 20.30 TATRA: Temeteüen múlt 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Viharzóna 15.30,18, 20.30 Sasszem (dán) 16.30 Bér­gyilkos a szomszédom 18.30, 20.45 Magnólia (am.) 16, 19.30 OBZOR: Esőcseppek a forró kövön (fr.) 16,18,20.30 MLADOST: Női filmek európai fesztiválja: Dolgaim, amelyekről soha nem beszéltem (sp.) 18 Bovaryné (ff.) 20.30 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.- cseh) 17.30,18.30,20.30 Szlovákjátékfilmek 17,19. 21 En és én meg az Irén (am.) 17 Jana és barátai (izr.) 20 Sastoll (szlov.) 19.30 KASSA DRUZBA: X-Men (am.) 16,18, 20 TATRA: Viharzóna (am.) 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Temeteüen múlt (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Sztárom a párom (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Viharzó­na (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA DIJNASZF.RDAHEIY - LUX: Isten veled, édes otthon! (fr.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: U-571 (am.) 17, 19.15 LÉVA - JUNIOR: 28 nap (am.) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Végső állomás (am.) 17.30, 20 A magyar adás kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvége a rádióban MŰSORAJÁNLÓ Szombaton nyolc órakor kezdődik a Hétről hétre című zenés, publi­cisztikai magazin Agócs Valéria szerkesztésében. A műsorban elemzés hangzik el az amerikai el­nökválasztásról, s az eredmények tükrében a vezércsapat felállásáról is. A műsor adásideje alatt szente­lik fel a pozsonyi Szent Márton- dóm új harangjait, amelyeket a környező országok ajándékoztak Szlovákiának. Ezenkívül szó lesz arról is, miben látják az egyházi törvény módosításának jelentősé­gét a keresztény egyházak. A 11 óra 30 perckor kezdődő Hazai Tü­kör szerkesztője Tósnyárasdra invi­tálja a hallgatókat. Á Nótacsokor után, 13 órakor jelentkezik Téka cí­mű irodalmi műsorunk. Többek között az ABBA, Szécsi Pál, Máté Péter, Ihász Gábor és az Illés együt­tes dalai csendülnek fel a Sláger­hullám 14.05-kor kezdődő adásá­ban. 15 órakor Őszidő. A szerkeszd egy osztálytalálkozón készítette műsorát, ahol a tanárok és a diá­kok is nyugdíjas korban vannak. Valamennyien az egykori pozsonyi Duna utcai Pedagógiai Gimnázium tanulói, valamint tanárai voltak. A nyugdíjasok műsora után sanzono­kat hallgathatnak, majd 16 óra 5 perctől a Köszöntő szól az adászáró Napzártáig. Vasárnap nyolckor hírekkel, sport­összefoglalóval indul adásunk. Fél kilenctől a gyermekekhez szólunk irodalmi összeállításunkban. A Vi­lágosság című egyházi műsor ezút­tal református félórával jelentke­zik. Szabóné Köblös Valéria lelki­pásztor a filippibeliekhez írt levél alapján szól a hallgatókhoz, majd beszélgetés hangzik el a Mentő Misszió őszi, hitmélyítő rendezvé­nyéről és arról is, hogy mi a refor­mátus egyház véleménye az öku­menikus házasságkötésekről. Fél tíztől a Zenei galériában a 140 éve született Ignacz Padarewsky len­gyel zongoraművészre és zeneszer­zőre emlékezünk. Témák a Rande­vú tartalmából, amely ezúttal Puha József szerkesztésében kerül adás­ba: Gyerekek mondják el vélemé­nyüket a felnőttekről, kiderül, mi­lyen a madárvilág ősszel és télen, a sztárvendég pedig Kozsó. A15 óra­kor kezdődő Kulturális körképben szólunk a fennállásának 45. évfor­dulóját ünneplő Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttesről, Szkukálek La­jos festőművész dunaszerdahelyi kiállításáról, és egy születésnapi beszélgetés is elhangzik az 50 éves Kalita Gábor képzőművésszel. A Hazai tájakon fél négytől hangké­pekben számol be a nyugdíjas cso­portok és szólisták népzenei feszti­váljáról, amely november 3-án, Podányban zajlott. Mire az USA küldöttsége Párizsba érkezett, az európai győzteseknek már saját elképzeléseik voltak a rendezésről A béke apostola: W. Wilson Wilson fotón, festményen és családi körben (Archív felvételek) Mai szemmel nézve elké­pesztően sokoldalú politikus volt: jogot, történelmet, po­litológiát és közgazdaságot tanult, sőt 1890-től a Princeton Egyetemen taní­tott is. „Politikusnak szület­tem” - vallotta magáról Woodrow Wilson, és szeren­cséjére demokrata párttár­sai utat nyitottak a szerintük egyébként jelentéktelen egyetemi professzor előtt. VAJDA BARNABÁS így lett 1910-ben New Jersey kor­mányzója, és kiváló szónoki képes­ségét, valamint szakmai felké­szültségét jól használva mindössze három évre volt szüksége, hogy öt- venhét éves korára az USA huszon­nyolcadik elnöke legyen. Határozott, elvi politikusnak bizo­nyult, sőt, egyik kortársa, Tomás Garrigue Masaryk szerint „a mo­dern demokrácia élharcosa” volt. 1921-ig tartó két elnöki ciklusa alatt elfogadtatott egy monopolel­lenes törvényt, bevezette a prog­resszív adózást és jelentősen korlá­tozta a gyerekmunkát. A legtöbb amerikaihoz hasonlóan ő is elle­nezte az USA belépését az Európá­ban 1914 nyarán kitört háborúba, ezért két évig a be nem avatkozás álláspontján maradt. A korlátían tengeralattjáró-háború hatására - és az amerikai bankok sürgetésére - azonban 1917 áprilisában a Kongresszustól kérte a hadüzenet megszavazását. Legismertebb politikai tette annak a békeprogramnak a megszerkesz­tése, amelyet 1918. január 8-án hirdetett meg, s amely a történe­lemkönyvekbe úgy vonult be, mint Wilson tizennégy pontja. Ebben az elnök fölvázolta az általa legigaz­ságosabbnak tartott, legyőzők és legyőzöttek nélküli békét. Az első pontban elítélte a titkos béketár­gyalásokat, ezzel jelezve Angliá­nak és Franciaországnak, hogy az USA nem támogatja korlátian te­rületi ambícióikat. A további pon­tok a szabad tengeri forgalmat, va­lamint konkrét területi kérdéseket érintettek, a tizedik pedig a nem­zetek önrendelkezési jogát hirdet­te meg, abban az értelemben, hogy a közép-kelet-európai régió­ban a háború utáni határok meg­húzásakor az etnikai viszonyokat kell figyelembe venni. Az utolsó pont a Nemzetek Szövetségének felállítását szorgalmazta mint olyan intézményét, ahol a fenyege­tő háborús konfliktusokat zöld asztalnál lehet elintézni. Wilson a tizennégy pontot hamarosan ki­egészítette még kilenccel, ám a ké­sőbbiekben sorsdöntőnek bizo­nyult, hogy rendezési javaslatát nem egyeztette az európai győzte­sekkel. A Csehszlovákiáért külföldön lob­bizó cseh és szlovák politikusok vi­szont ügyeltek arra, hogy kapcso­latban álljanak az amerikai elnök­kel. Masaryk például még Kijevben Bizonyos értelemben ma is a Woodrow Wilson te­remtette világban élünk. tartózkodva is részletes elemzést küldött Wilsonnak a tizennégy pontról, a háború végső hónapjai­ban pedig egyenesen Washington­ba utazott, hogy személyes jelenlé­tével támogassa a leendő haza ügyét. 1918 júniusa és novembere között többször tárgyalt Wilsonnal, s Masaryk utólag nem is tagadta, milyen ravasz tárgyalási stratégiát alkalmazott: „Már a háború előtt ismertem az államról és az ameri­kai Kongresszus fejlődéséről szóló írásait. Figyelmesen elolvastam be­szédeit, és tudtam idézni belőlük - saját érveim alátámasztására.” Szarka László szerint Masaryk leg­inkább azzal tudott hatni Wilsonra (aki a háború legvégéig nem is gondolt az Osztrák-Magyar Mo­narchia felbomlasztására), hogy felajánlotta a cseh légiók katonai segítségét Szovjet-Oroszország- ban: „Amikor fogadja őt Wilson el­nök, akkor a közel félórás kihallga­tásnak az érdemi része az oroszor­szági cseh légiókról szól, és csak a legeslegvégén ejtenek szót arról is, hogy a cseh államalakulásnak a jö­vője, amerikai megítélése hogyan változhat,” Lévén egész életében tudós ember, Wilson számára a békeszerződés racionális, és nem érzelmi kérdés volt. Hogy az USA kormánya fölké­szüljön az igazságos békére, Ed­ward House vezetésével felállított egy szakembercsoportot, egy „agytrösztöt”, amelynek feladata a mindenki számára elfogadható béke részletes kidolgozása volt. A kb. százötven értelmiséginek - po­litológusoknak, nyelvészeknek, földrajztudósoknak stb. - minden információ rendelkezésére állt Eu­rópáról. (Állítólag pontos nemzeti­ségi térképeik voltak Magyaror­szágról is.) Vannak történészek, akik azt mondják, ha csak az ame­rikaiak állították volna össze a bé­kefeltételeket, a történelem leg­okosabb békéje lehetett volna. Mégsem így történt. Bármennyire is megmentőként fogadták Wil- sont a háború végén (az európai újságok „a béke apostolának” ne­vezték), amikor az amerikai kül­döttség Párizsba érkezett, az euró­pai antanthatalmaknak már saját elképzeléseik voltak a háború utá­ni rendezésről. A győzelmi má­morba esett tömegekkel nem lehe­tett elfogadtatni, hogy négy év szenvedésért kárpótlásul nem kap­nak semmit. Wilson a párizsi béke­tárgyaláson még keresztülvitte a Népszövetség létrehozását, továb­bi céljait azonban lehetetlen volt összhangba hozni a titkos paktu­mokkal. Érdemei elismeréseként 1919-ben Nobel-békedíjat kapott, ezután azonban agyvérzés érte és megbénult. Betegségét eltitkolták, állítólag felesége hamisította az el­nöki aláírásokat is. Úgy halt meg, hogy az USA sem az első világhá­borút lezáró békeszerződéseket nem ratifikálta, sem a Népszövet­ségbe nem lépett be, pedig Wilson mindkettőt személyes ügyének te­kintette. Bizonyos értelemben ma is a Woodrow Wilson teremtette világ­ban élünk. Nemcsak azért, mert pl. Franklin D. Roosvelt és Cordell Hull is az apparátusában dolgo­zott, így rajtuk keresztül az Atlanti Charta és az ENSZ létrehozása is az ő eszméinek a megvalósítása, hanem azért is, mert Wilson el­képzelése a demokráciáról ma­napság látszik megvalósulni. A wilsonismus lényegében a globali­zálódott és demokratizálódott vi­lág álma: egy olyan békés világé, amelynek demokratikus kormá­nyait a szabad gazdasági verseny és a kollektív biztonság tartja ösz- sze. Ellent lehet persze vetni, hogy ezek a nemes politikai elvek oda vezethetnek, hogy a fejlett orszá­gok a gyengébb, kevésbé szerve­zett társadalmakat könnyen befo­lyásolni tudják. (Emiatt vádolták pl. Nagy-Britanniát is a 19. szá­zadban a fejlődő országokkal szembeni „szabadpiaci imperia­lizmussal”.) Akárhogy van is, Woodrow Wilson szinte vallásos küldetésnek vette feladatát, hogy jobbá tegye a világot. A kortárs magyar irodalomról a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetének Irodalmi társalgójában Ki beszél a műben - és hihetünk-e neki? MISLAY EDIT Pozsony. Minden nézőpont kér­dése. Az, ami közelről nézve ag­gasztónak tűnik, távolról szemlél­ve más megvilágítást kaphat. Ér­vényes ez az irodalomra is, amely­nek válságos helyzete és az abból való lehetséges kiút napjaink gyakran tárgyalt témája. Ázok, akik szerdn részt vettek a Magyar Intézet székházában rendezett író-olvasó találkozón - amelynek vendége Margócsy István iroda­lomtörténész, kritikus, a budapes­ti Eötvös Loránd Tudományegye­tem oktatója és Kukorelly Endre író, költő, a kortárs magyar iroda­lomjeles alkotója volt -, talán már nem látják olyan sötéten az iroda­lom helyzetét. Margócsy István ugyanis, aki előadásában a jelen­kori magyar költészetben fellelhe­tő irányzatokat, valamint ezek kapcsán Kukorelly Endre líráját elemezte, közölte: egyáltalán nincs ok a borúlátásra, legalábbis ami a magyar irodalmat illeti, hi­szen az évszázadok során sokkal nehezebb és reménytelenebb helyzeteket is megélt már az iro­dalom - és a líra virágzott. (Annak ellenére, hogy az írás kockázatos vállalkozás, hiszen a szerző nem ismeri a címzettet, az olvasót, és azt sem tudhatja, hogy „üzenetét” megkapja-e, akinek szánja.) A mai magyar irodalom egyik pozitívu­mának tartja, hogy olyan stílusbe­li gazdagságot mutat, amilyenre idáig ritkán akadt példa. Valószí­nűleg Kukorelly Endre - vagy aho­gyan az est házigazdája, Tőzsér Árpád találóan jellemezte: „a ma­gyar Saókratész” - sem pesszimis­ta. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy új verseit hozta el a ta­lálkozóra. Ezek tolmácsolása előtt azonban legfrissebb (és emiatt je­lenleg legkedvesebb) prózai mű­véből, a Romból olvasott fel rész­leteket. Ebben az elmúlt rendszer­ről, az ahhoz való viszonyáról vall. író és kritikus találkozásának iz­galmas pillanatai közé tartozik, amikor arra terelődik a szó, mit is akart a szerző mondani. Margócsy István, aki előadásában kitért az utóbbi évtizedek lírájának alap­kérdésére, vagyis arra, hogy „ki beszél?” a versben, úgy véli, hogy a költő véleménye - saját művéről - a kritikus és az olvasó számára nem mindig mérvadó. Nem ve­hetjük készpénznek, amit leír, a költő nem őszinte, „szerepet ját­szik”. Ezzel szemben Kukorelly Endre kijelentette: számára az írás - amellett, hogy jólesik - egy­fajta lélektisztítást, pszichoanalí­zist és szembenézést jelent. Nem lát más esélyt arra, hogy az ember szembesüljön saját, pillanatnyi énjével, mint hogy műalkotásba Az irodalmi est résztvevői helyezze (ezért is szokta minden­kinek tanácsolni: ha mást nem, legalább naplót írjon). Kukorelly szerint nem az a lényeg, hogy a szerző szerepet játszik-e vagy sem, hanem hogy a szöveg, ame­lyet megalkot, őszinte legyen és ezáltal tudjon hatni az olvasóra. Hogy kinek van igaza? Ez is néző­pont kérdése. (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents