Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-09 / 258. szám, csütörtök
18 TÉMA: KÉTÉVES A KORMÁNY ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 9. Mikulás Dzurinda Ivan Miklós Csáky Pál Pavol Hamzík Lubomir Fogas INTEGRÁCIÓÉRT FELELŐS MINISZTERELNÖK-HELYETTES Szürkén a háttérben Kétéves a Dzurinda-kormány Országlásának félidejéhez érkezett a Mikulás Dzurinda által vezetett kormány. Ténykedéséről mindenkinek megvan a véleménye. Ezen a dupla oldalon szerkesztőink tárcánként értékelik a kabinet működését. Pluszok és mínuszok az egyes minisztériumok tevékenységében, mit teljesítettek az ígéretekből, mit nem, és mire kell összpontosítani az elkövetkezendő két évben. S reménykedjünk, hogy lesz alkalma a négypárti koalíciónak a hibák helyrehozására. A KORMÁNYFŐ A habozó hős Mikulás Dzurinda kormányfő ténykedése a kormánypártok szimpatizánsait is megosztja. A legpozitívabb az, hogy egyáltalán Szlovákiának van egy demokratikus kormánya. Ezen felül a miniszterelnökre inkább habozásai, néha szándékos tédensége jellemző. A Nyugat teljes mértékben elfogadja, kormánya a legnagyobb sikereket éppen a külpolitika, az integráció terén érte el, ehhez azonban sok mindent nem kellett tennie, csupán a demokratikus értékrend szerint politizálnia. A korábbi kormányokat tekintve Szlovákiában már ez is nagy szó. A miniszterelnök belement fölösleges koalíciós szócsatákba, ám ha határozottan döntenie kellett volna (pl. az SDE által támogatott renitens Koncos és a kormányprogramot szem előtt tartó MKP között), inkább a homokba dugta a fejét. Politikai hibákat is elkövetett - pl. az utolsó pillanatig kiállt a már bukott Eudovít Cérnák mellett. A reformok elkötelezettje, mégsem sikerül visz- szafogni a változások kerékkötőjét, az SDL-t. Sikerült viszont elsajátítania a populizmust. Talán senkinek nem hasadna meg a szíve, ha Dzurindának mennie kellene. Bár az is tény: nincs a demokratikus oldalon olyan határozott személyiség, aki mindenki számára elfogadható lenne. Pavol Hamzíkot elsősorban pártpolitikusként jegyezzük, a kabinetben betöltött szerepe inkább találgatásokra ad okot. Integrációs sikereink főképp Ján Figel’ külügyi államtitkárnak köszönhetőek, az európai uniós jogharmonizáció pedig inkább döcög, mint halad. A Phare- pénzek elosztása folyik, de Szlovákia több lehetőségtől elesett, mert későn vagy rosszul reagált a briiszHa a törvényelőkészítő-tanácsunk úgy működne, ahogyan kell, talán a közigazgatási reform is gyorsabban haladna. A tanács tagjai állítólag jól képzett szakemberek, mégis gyakran a hanyagul beteijesztett jogszabályokra is áldásukat adják, és a hézagos, rosszul kidolgozott törvényeket is továbbítják a kabinetnek. A tanácstagok erkölcsi hozzáállásáról pedig az amnesztiák megszüntetését célzó alkotmánytörvény-ter- vezet megvétózása - amit a kormány másnap jóváhagyott -, a ZMOS és az MKP elégedetlenkedése is tanúskodik. A Eubomír Fogas szeli lehetőségre. Hamzík is beszállt a régiófejlesztésért folytatott harcba, mert Harna és Csáky (helyenként Miklós László) csatájából ő akart a nevető harmadikként (negyedikként) kikerülni. Mivel az EU irányába Hamzík viseli a felelősséget a regionális politikáért, az ő számlájára lehet írni a nem megfelelő koordinációt és az áttekinthetetlen döntéshozatali rendszert. vezette tanács egyik alapvető feladata lenne segíteni a kormányt a tárcák tevékenységének koordinálásában és a jogszabályok kidolgozásában. Fogas hivatalát köd és homály veszi körül, keveset tudunk arról, mit csinál, illetve mit nem, és mit kellene tennie. Néha azért kibújik a szög a zsákból, mint a korrupcióellenes törvény esetében, amikor szó szerint lesöpörte Langos tervezetét az asztalról. Igaz, erről a jogászok véleménye is megoszlott, mindenesetre Fogas kirohanása nagy port kavart. Talán ezzel akarta magára vonni a figyelmet. A kulturális tárca hagyományosan a legnagyobb pénztelenséggel küzdő minisztériumok közé tartozik, a helyzet Milan Knazko hivatalba lépése óta sem változott. Nem meglepő, hogy a tárca a két év alatt megpróbálta egy olyan finanszírozási modell alapjait lerakni, amely a kulturális intézmények és szervezetek több forrásból való támogatására épít (pl. nem megoldott az ún. független színházak anyagi forrásainak kérdése). Ezzel összefügg a kulturális intézményrendszer decentralizációja: pozitívum, hogy a tárca kezdő lépéseként megszüntette az intend- atúrákat, a kulturális intézmények visszakapták jogalanyiságukat, felügyeletük jogköre megoszlott a tárca és a kerületek között. Transzparenssé váltak a tárca által nyújtott anyagi támogatások. (Bár Müan Knazko azt ígérte, mindent megtesz, hogy az alap megőrizze függetlenségét a minisztérium struktúráitól, ez a törekvése nem járt sikerrel.) Knazko legfontosabb teendői egyikének tartotta, hogy újraértékelje az előző kormányzat alatt született privatizációs és bérleti szerződéseket, s noha több per folyamatban van, kézzelfogható eredmény nem született. A miniszter további ígérete az volt, hogy partnernek tekinti a művészeti közösségeket. Az SZTV-ről készülő új törvény megvitatásakor a televíziós alkotók kifogásolták, hogy a minisztérium nem veszi figyelembe érveiket. A Matica slovenská megnyirbált költségvetése ellenére aránytalanul kivételezett helyzetet élvez. A kisebbségi kultúrák támogatását illetően az első év tapasztalatai jó irányba mutattak, ennek tükrében meglepő, hogy idén a kultúra terén felgyülemlett problémák közül Knazko éppen az államnyelv védelméről szóló törvény tervezetét tartotta fontosnak. A törvény végleges változata még nem született meg, de kérdéses, a készülő törvény egyes paragrafusai nem korlátozzák-e a kisebbségi nyelvek használatát. A minisztérium hangsúlyt helyezett arra, hogy élő kapcsolatot létesítsen a V4-ek kulturális tárcáival. A minisztérium pozitívan értékelhető tevékenységének nagy része a megbízatás első évére esik, az elmúlt egy évben a minisztérium időnként mintha „össznépi” kultúrpolitikára törekedne. GAZDASÁGI MINISZTERELNÖK-HELYETTES ÉPÍTÉSÜGYI ÉS RÉGIÓFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM JOGALKOTÁSÉRT FELELŐS MINISZTERELNÖK-HELYETTES Köd és homály A legpozitívabb figura Ivan Miklós a kormányalakítás után vállalta a szlovák Bokros Lajos szerepkörét, mégis egészen jó az ázsiója. Igaz, a reformok a tervezettnél lassabban haladnak, ami miatt a reformpárti és a reformellenes tábor rendszeresen azt pedzegeti, fontolóra vehetné lemondását. Mivel azonban a külföldi mértékadó körök szemében ő a szlovák reform záloga, ezzel komoly válságot kockáztatna, így hírneve foglyaként dolgozik tovább a kormányban. Legújabban tapasztalnia kell, hogy nem teljesülnek az annak idején általa kiverekedett középtávú gazdaságfejlesztési koncepció célkitűzései. Néhány héten belül pedig kiderülhet, hogy meghiúsul a szintén általa felügyelt közigazgatási reform is. Politikai ellenfelei ezt mindig a fejéhez vágják, és akkor kiderül, tett-e szert a tűzvonalban az eddig inkább elemzőként ismert Miklós annyi politikai edzettségre, hogy mindezt rezzenéstelen arccal tűrje. A kormány egyik legpozitívabb figurája. KISEBBSÉGÜGYI MINISZTERELNÖK-HELYETTES Marad a remény A szlovákiai magyarság az 1998-as választások után a legnagyobb reményeket a Csáky Pál által betöltött, kisebbségekért és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettesi poszt iránt táplálta. Az MKP által évek óta szorgalmazott kisebbségi nyelvtörvényt kilenc hónap alatt sikerült is tető alá hoznia Csáky- éknak. A Nyugat üdvözölte a jogszabályt, a hazai magyarság viszont joggal róttál fel az MKP-nak a törvény hiányosságait. Maga Csáky szerint is a törvény legnagyobb pozitívuma, hogy létezik. Tavaly áram- lani kezdett a pénz a kassai Thália Színházba, a romák pedig Skandináviába. Csáky Pálnak - a szociális és a belügyi tárcával együtt - nem sikerült rendezni a romák helyzetét. Tény, hogy más sem lenne képes egy-két évtizeden belül megoldani a szlovákiai romakérdést. Ismét vannak kétnyelvű bizonyítványaink, nincs viszont ombudsmanunk, nincs magyar megyénk. A politika a lehetőségek művészete, lehet, hogy jövőre még kapunk néhányat. KÜLÜGYMINISZTÉRIUM A legsikeresebb tárca Az Eduard Kukán vezette minisztérium az egyik legsikeresebben működő tárca. Sikerült Szlovákiát a NATO-bővítés egyik legesélyesebb jelöltjének szerepébe bemanőverezni. Jó, helyenként kitűnő viszonyt alakítottunk ki a nyugat-európai és az amerikai vezetőkkel. Pozitívum a Magyarországgal való kapcsolatok javulása, és a visegrádi csoport újjáélesztése érdekében tett erőfeszítések. Az egyik legnagyobb siker, hogy beléptünk az OECD-be, és csatlakozási tárgyalásaink is elég jó ütemben folynak az EU-val. A szlovák diplomácia óriási baklövést követett el viszont a Ja- mal-Nyugat-Európa gázvezetékkel kapcsolatban, ami miatt összerúgtuk a port Lengyelországgal és Ukrajnával, miközben akaratlanul az orosz érdekeket képviseltük. Sajnos a minisztériumban még mindig sok a meciarista, a külképviseletekre nem (mindig) a legmegfelelőbb emberek kerültek, illetve a korábban kinevezett kádereket nem mozdították el helyükről. PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM Rajtuk a nagy teher Brigita Schmögnerová tárcája viselte az elmúlt két év legnagyobb terhét. Reformjavaslatai közül azonban sok fennakadt a bonyolult koalíciós érdekegyeztetésen. Egyébként sokak szerint a miniszter a jó külföldi imidzse ellenére nem nevezhető az optimális reformtempó támogatójának, ráadásul saját pártja óriási nyomás alatt tartja. A jövő évi állami költségvetés szerkezete sok régen várt elemet is tartalmaz. Az igazi fordulat azonban csak az államkincstár bevezetése lesz, de ezzel kapcsolatban egyelőre hiába várunk konkrét dátumra. Azt viszont dicséretes, hogy elhárították az állami gazdálkodás összeomlásának rémét, és ezzel sok szenvedéstől kíméltek meg bennünket. A tárca államtitkára Podstránsky Vladimil. Veszélyes lakásépítés A Harna István vezette építésügyi tárca kemény fába vágta a fejszéjét, amikor a hazai lakásépítés fellendítésére vállalkozott. A lakosság vásárlóereje, a gazdasági megszorító intézkedések miatt, évről évre csökken, így nem csoda, ha nincs elég pénzünk lakásépítésre. A kormány ennek ellenére magasra tette a mércét. A tavalyi évre 10 ezer lakás felépítésével számoltak, ami teljesült, az idei terv - 12,5 ezer lakás felépítése - az előzetes kalkulációk szerint szintén megvalósul. A következő két évre tervezett 15,5 ezer, illetve 18 ezer lakás felépítése viszont veszélybe került, mert a jövő évi lakásépítési programnak nincs kellő fedezete a 2001-es év költségvetési tervezetében. A tárcához tartozó régiófejlesztésnek az új kormányban is mostoha sorsa vök, közel egy évig tartott, amíg Csáky Pál és Harna István el tudta dönteni, kihez is tartozzon. Azóta a közigazgatási reform késése akadályozza a továbblépést. Tavasszal jóváhagyta a kormány a régiófejlesztésről szóló törvénytervezetet, azóta intenzíven munkálkodnak a nemzeti régiófejlesztési terven, amelynek feladata kidolgozni és koordinálni a régiófejlesztésben érdekelt központi állami szervek tevékenységét a vállalkozói szférával és a civü szervezetekkel. PRIVATIZÁCIÓS MINISZTÉRIUM Légüres térben A privatizációs minisztérium légüres térben mozgott. A meglevő természetes monopóliumók jövőjét az illetékes gazdasági tárcák igyekeztek megkaparintani. Az utolsó ilyen eset a vasút transzformációja volt, ahol a koncepció kidolgozásakor figyelmen kívül hagyták a minisztérium javaslatait. Másrészt a koalíciós irányítás alatt álló Nemzeti Vagyonalap próbált magának minél nagyobb mozgásteret kialakítani. így a minisztérium csak annyit tehetett, hogy mostanra összefoglalta a még meglevő állami vagyon privatizálására vonatkozó ágazati elképzeléseket. Mária Machová miniszter pedig bejelentette Dzurinda kormányfőnek, ha nem növelik hatásköreit, akár fel is számolhatják a tárcát. Eduard Kukán Brigita Schmögnerová Milan Knazko Harna István Mária Machová Pavol Kanis KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM Két felemás év
