Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-09 / 258. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 9. Régióink LEPOROLT HÍRMORZSÁK A Komáromi Lapok 1871. október 21-i számából Napi díjak fokozatáról Annak előrebocsátásával, hogy a városi közönség vagy árvák ügyeiben a városhatóság területén napi díj senkit nem illet, ha rendkívüli küldetéssel bízatnak meg tisztviselők: a polgármesternek 6 frt., a főkapitány, ülnökök, jegyző, tiszti ügyész, számvevő, pénztárnok, orvosnak 4 írt., írnoknak 2 frt., a szolgáknak pedig 1 frt. napidíja van. Válogatás a Losoncz és Vidéke 1900-as évfolyamából Isteni tiszteleten október hatodikán Október hó 6-ikán az aradi 18 vértanú emlékére a helybeli ág. ev. templomban reggel 8 órakor gyászisteni tisztelet tartatott, melyen Greifenstein István segédlelkész szép és megható alkalmi imát mondott. Az isteni tiszteleten az 1848/49 ki agg honvédek és az iskolai növendékek is jelen voltak. (Losoncz és Vidéke, 1900.október 7.,40. szám) Makáma (Rimespróza) A mióta - Csóka - a szinészdirektor - elhagyta a várost, - édes nyájas lektor - lelsz színhazat, zárost. - Dalnak, oprettnek - vége, vége, vége - igen sok embernek - keserűségére. - Mit csináljunk most már most - a sok unalomtól? Bejárni a várost - nem lehet a portól - bolond dolog; - ott nem lelni - üdülést, mint máskor - virágfakadáskor. No de azért lel, ki lel - szórakozást bőven: - a közeljövőben - lesz dalestély, muzsika; - de ennek most mi haszna - unalmas jelenben?- De nem rossz a jelen sem! - A vadász vadra figyel - lombsepert erdőben; - a nyuszi meg úgy fülel - a tarolt mezőben; - szóllősgazda szüretel;... Jomkippur is elmúlt - a zsidók nagy napja - hatodikán megújult - az aradi vértanúk - sirrasztó emléke; - no de legyen enyhület, - csendesség és béke! - Hisz vegyül a bánat az öröm pitjával. - Az, a mi ma fájhat, - elmúlhat a mával. - Tűnő minden, minden! - Álló semmi sincsen; - csak az emlékezet - tart fenn egy-két jelet. (Losoncz és Vidéke, Regős, 1900. október 7., 40. szám) Segélyezés Előrelátó gondolkodásról tett tanúságot a mélyen tisztelt Magyarasztal- és Albrecht-társaság akkor, midőn a hüvösödő s nem a téli időre halsztotta az igazán elhagyott gyermekeknek már szükséges fölruházását. Hogy áldás fakad a nemes cselekedeten, már látni évenként a több-több szegény gyermeknek segélyezésén! Csak az volna ilyen segélyezéseknél óhajtandó, hogy minden fórum névért az iskolához fordulna, nehogy a többet elviselő felnőttek a kicsinyek rovására gyámoh'ttassanak. (Losoncz és Vidéke, 1900. október 14.,41. szám) Gyászrovat Gróf Czberián László, a főrendi ház tagja s Hubay Jenő zeneművész apósa, csütörtökön reggel a fővárosban szerető családja körében elhunyt. Füleken született. Kezdeteben katonai pályára lépett és mint főhadnagy hagyta el a hadsereget. Kis-Szalatnán megtelepedve, részt kezdett venni venni a közügyekben. 1861-ben tagja volt a főrendiháznak. 1865-ben a losonczi kerület képviselővé választotta. A nemes gróf mint Losoncz városának szomszéd birtokosa e város társadalmi és egyesületi életében is tevékeny részt vett és a kaszinónak éveken át elnöke, utóbbi időben pedig örökös tiszteletbeli elnöke volt. Lapunkban is Szalatnai László név alatt több érdekes tárczát közölt Boszniából, Nizzából. (Losoncz és Vidéke, 1900. október 14.,41. szám) Mikor járt Petőfi Losonczon? Egy lépéssel közelebb jutottunk ennek az időpontnak meghatározásához, ugyanis Kubinyi Bertalan, gömörvármegyei levéltárnok szives értesítése szerint:„Petőfi Sándor 1845. május hó 27-én Rimaszombatban jeszeniczei Jankovics Antal királyi tanácsos és fő- ispáni helyettes elnöklete alatt tartott közgyűlésen neveztetett ki táblabíróvá, mely alkalommal az esküt is letette.” E szerint Petőfi Sándornak, losonczi időzése 1845. junius hónap elejére tehető, egészen pontosan azonban meg nem állapítható. (Losoncz és Vidéke, 1900. október 14.,41. szám) Új agyagárugyár Pohár község határában hatalmas kiterjedésű kitűnő tűzálló agyagtelepen az utóbbi hónapokban egy új gyár épült, mely Rocskár András és Tsai zelenei gazdálkodók tulajdona. A gyár és berendezése Achátz M. Ede losonczi építész tervei szerint élült s általa a legújabb szerkezetű gépekkel szereltetett föl. (Losoncz és Vidéke, 1900. október 21.,42. szám) Kiválóság elismerést nyer A párisi világkiállításon lefolyt verseny bebizonyította, hogy mily óriási haladást tett az utolsó években a varrógép ipar és hogy épp a Singer Co. mennyire értette megtartani azt a tiszteletet gerjesztő positiot, melyet ezen iparágban annak létesítése óta elfoglal. így a párisi Világkiállításon most ismét a legmagasabb elismerésben részesült. (Losoncz és Vidéke, 1900. október 21., 42. szám) Nyílt levél Losoncz város közönségéhez Nagy mértékű elfoglaltságom csak most engedi, hogy ezeket a sorokat megírjam és Losonczról való távozásom alkalmából az általam annyira szeretett és becsült város könségéhez intézzem. Nem búcsúszózat ez, sőt ellenkezőleg ünnepélyes fogadás arra nézve, hogy bár Losonczról eltávoztam, de azért Losoncztól el nem szakadtam és elszakadni nem fogok soha. Mert nincs azon a földön, a melyen e sokat szenvedett várost építették, egyetlen talpalatnyi föld, nincsen rajta egyetlen fűszál, a melyhez engem kedves emlékek ne kötnének... Hogy miért mentem el mégis Losonczról? Azokat az eszméket, melyket megvalósítani akartam, de képes nem valék, csak akkor valósíthatom meg, ha Budapestre kerülök, hogy Losoncnak kivívhassam azt, amit neki szántam. Kapocs akarok lenni a főváros és Losoncz között... Eddig budapesti ember voltam, a ki Losonczon lakott, ezentúl losonczi ember leszek, a ki Budapesten dolgozik, küzd és remél Losoncz városáért. Latkóczy Mihály. (Losoncz és Vidéke, 1900. október 21., 42. szám) Válogatta Kamoncza Márta és Puntigán József Egy mátyusföldi község a Vág jobb partján, amelynek nevét már a 13. században említik a dumentumok „Pukancósok" évszázadai A malom épülete gazdasági fejlődésnek adott teret. A lakosság száma a század végére meghaladta a 2000-et, így a már meglévő 3 tanár nem volt elegendő az iskolába, s az 1816-ban épült iskola is kicsinek bizonyult. így a 19. század második felében emeletes épületbe költözhettek a diákok. Az első világháború utolsó csatái még javában zajlottak, mikor Vágát a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. A község sok más sorstársához hasonlóan nemzetőrséget szervezett, s fegyverrel a kezükben próbáltak ellenállni a csend- őrség és a katonaság erőszakának. 1919 január végén adták meg magukat, s az említett harcokban elesettek nevét a Hősök Szobra emlékmű őrzi az első és a második világháborúban elesettekkel együtt. MAHELY ZOLTÁN A falu mai napig fennmaradt barokk stílusú templomát Battyán József esztergomi érsek építette 1788-ban lő Szent János szobrát majd Szent István és László királyokét máig is őrzi a templom. Az 1848-as szabadságharcot követően Vága jobbágyai és zsellérei számára megszűnt a jobbágyviszony, s ez újabb V ága község neve először 1259. szeptem- i bér 1-jén keletkezett oklevélben fordul aagBgB elő. Ebben IV. Béla a vágai Damjánnak adományoz mintegy 60 holdnyi földet Nagykurab környékén. A következő okirat, mélyben Vága már mint település szerepel, 1326-ban keletkezett, s ennek alapján a községet adósságtörlesztésként használja Gyarmati Gergely fia, így Boleszló esztergomi érsek birtokába kerül. A 16. századig más írásos emlék nem tesz említést Vágáról, így csak feltételezni lehet, hogy mintegy 15 jobbágycsalád élt a Vág folyó jobb partján, akik rozs- és búza- termesztéssel, méhészettel és juhtenyésztéssel foglalkoztak. Az egész környék híres volt a gyümölcsöseiről, s a terményekben fizetett adót valószínűleg hajón szállították Vecsén és Gútán keresztül Esztergomba. A folyónak a szállításon kívül is nagy szerep jutott a falu életében. A gyakori áradások veszélyeit leszámítva bőséges halállományt biztosított, s a később kialakult molnár céh használta fel hajtóerejét. A mohácsi vész után megváltozott a terület felosztása, de Vága a Nagyszombatba költözött esztergomi érsekség birtoka maradt. 1663-ban azonban a törökök elfoglalták Újvárt, az ezt követő vasvári békeszerződés értelmében Vága török kézre került, minek következtében a falu lakossága elköltözött vagy elpusztult, s az 1664-es összeírásban már csak három adófizető szerepelt. 1683 után a török elvonulásának köA régi négytantermes iskolát 1936-ban bővítették két új tanteremmel, s az egyház és a község képviselőiből álló iskolatanácsban 1932-ben hangzott el először a szlovák tannyelvű elemi iskola létrehozásának gondolata is. Az említett iskola az 1932/33-as tanévben 80 diákkal kezdte meg működését. A tanítás csak a háború éveiben szünetelt, ekkor ugyanis a tábori csendőrség szálláshelyéül szolgált. Az oktatás csak 1945 szeptemberében kezdődött meg szlovák nyelven, s egészen 1950-ig kellett várni a magyar nyelv oktatására. A tanulók száma az 1961/62-es tanévben volt a legmagasabb, ekkor 336 diák látogatta az iskolát. A szlovák elemi iskola közben fokozatosan hanyatlott, mígnem 353 tanulóból (a magyar tanítás szünete alatt) 43 lett. A második világháborút megelőző müncheni egyezmény alapján Vága az akkori Csehszlovákiában maradt, s az újonnan kialakult Szeredi járáshoz tartozott. A határkiigazításról szóló tárgyalások azonban továbbra is folytak, és így történhetett, hogy a község 1939. március 14-én Magyarország területévé vált. A települést ugyan elkerülte a front, a falu határában mindössze egy német és egy szovjet katona vesztette életét. A faluból 43-an maradtak a harctereken, s Vága kisszámú zsidó lakossága sem kerülte el sorsát. 1944 májusában szállították haláltáborokba a négy itt élő zsidó családot, s csak egy túlélő maradt, aki végül Dél-Amerikára cserélte vágai lakhelyét. A faluban a háború után sem lett nyugalmas az élet, a jogfosztottság évei megtették a magukét, s a falu földhözragaszkodása és a hatalom közvetlen beavatkozása nyomán mintegy 60 %-ban reszlovakizált. így elkerülték a kitelepítés és a deportálás hullámát, s csak hat családot telepítettek át Magyarországra. Ezek után a falu gazdasági és kulturális élete már a szocialista rendszer mindenütt ismert forgatókönyve szerint zajlott. Megalakult az egységes földműves-szövetkezet, a helyi nemzeti bizottság, s az irányításuk alatt megszűnt a helyi műmalom, a magánkézen lévő szőlők és gyümölcsösök. A falu kul- túrházát és könyvtárát viszont a járás legjobban felszerelt intézményeiként említi az 1994-ben kiadott Vága község története című kiadvány. Vága a karácsonyi ostyasütések és a „pukancó”, a pattogatott kukorica előállításáróí híres. Nemcsak a Mátyusföldet, az egész országot bejárták a lakosok ezekkel a termékekkel, s a század eleji káposztatermelés méltó folytatásaként szerepelnek a falu történelmében. szönhetően újra benépesült a környék, s nyolc évvel később már 31-re nő az adófizetők száma. Az 1828-as összeírásban már 134 jobbágy, 86 házas és 10 ház nélküli zsellér fizetett adót. Ezzel arányosan megindult a kézművesség fejlődése, s 25 molnár, 5 szabó, 2 takács, 2 csizmadia és 1 mészáros tevékenykedett a faluban. Önálló közigazgatással rendelkezett, amit az 1689-ből származó legrégibb pecsétje is bizonyít, melyen Szent Adalbert Esztergom főegyházmegye védőszentje szerepelt, ezt használták a 19. századig, utalva tartozásukra az esztergomi érsekséghez. A falu első temploma a 16. század végén vagy a 17. elején épülhetett. Addig a közeli alsószerdahelyi templomba jártak. 1642-ben valószínűleg már felépült a vágai szentély is, mivel a későbbi templom legrégibb harangja ebben az évben készült. A falu mai napig fennmaradt barokk stílusú templomát Battyán József esztergomi érsek építette 1788-ban. Ekkor még csak egy oltára volt Szent Miklósnak szentelve, akinek képét, Kereszte(A szerző felvételei) Vága 1939-ben átépített iskolája
