Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-09 / 258. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 9. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Nem állunk távol az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a nyúl az apróvadas területeken a vadászszervezetek fenntartója Válogatás a Rozsnyói Híradó gömöri vegyes tartalmú heti-közlöny 1898. évi szeptemberi és októberi számaiból M i nta-parasztgazdaság A földmivelésügyi miniszter újabban minta-parasztgazdaságokat létesített hazánk 24 vármegyéjében, igy Gömörben is. A minta-parasztgazdaság Putnokon van, tulajdonosának neve: Bém István. A gazdaság közvetlen felügyeletével és ellenőrzésével Gróf Serényi Béla gazdasági egyesületi elnököt bízta meg a miniszter. Nagy vadászatról röviden Rozsnyó, Rákóczi tér a székesegyházzal Amerikába Vidékünkön, az Amerikába való kivándorlás tömegesen folyik az ősz beállta óta. Öreg asszonyok, fiatal leányok és gyermekek vállalkoznak a nagy és bizonytalan útra. E hét egyik napján 19- en indultak útnak városunkból és vidékéről, a legtöbben - állítólag - Krasznahorka-Váraljáról. A huszadik század A huszadik századról egy asztronomus a következő adatokat irta össze. A huszadik század első napja keddre esik, az utolsó pedig vasárnapra. Február havának három esztendőben öt vasárnapja lesz, még pedig 1920., 1948. és 1976-ban. A szökőévek száma 24 lesz. A huszadik századnak 36525 napja, 1200 hónapja, és 5128 hete lesz. A nap és holdfogyatkozások száma el fogja érni az 1000-et. A Rozsnyói Állami Levéltár irattárának anyagaiból válogatta, a régi képeslapokat reprodukálta: Kmotrik Péter Gondolom, a vandalizmusnak is megvannak a maga fokozatai. Szárnyait bontogató, kezdő vandálra vall a képen látható közúti jelzőtábla megrongálása. Legközelebb bizonyára már a tábla kitépése sem fog gondot okozni az ismeretlen rongálónak. Ipolyságon fényképezte: Bodzsár Gyula Az Őrtorony Rozsnyón Az iszákosság korlátozása Hont-megye törvényhatósági bizottsága feliratot intézett a képviselőházhoz, melyben a pálinkaivás korlátozásának törvényhozási utón való korlátozását kéri. A feliratot a vármegye alispánja megküldte pártolás és csatlakozás végett vármegyénk közönségének is. Az első segélynyújtás terjesztése a vidéken A kereskedelemügyi miniszter 1000 frtot bocsát évente a budapesti mentőegyesületnek rendelkezésére oly czélból, hogy vándortanitók módjára az ország különböző vidékein úgy a nagyközönséget, mint az első segélynyújtásra hivatottakat kioktassák. A mentőegyesület igazgatósága 3-4 napra terjedő, bemutatásokkal kapcsolatos előadásokat tartat ennélfogva orvosaival az ország nagyobb városaiban. így közelébb Szegeden dr. Virosztek Győző, Kassán dr. Aczél Károly, Pozsonyban dr. Kovács Aladár mentőfőparancsnok tartottak előadásokat. A jövő hó 14., 15. és 16-ikán Pécsett tart ugyancsak dr. Virosztek Győző az első segélynyújtásról előadásokat. volt, amikor háromszáz-négyszáz nyúl feküdt a havon. Bizony gond volt a nyúl értékesítése, a vadkereskedések (Zverex) tele voltak, az emberek pedig szintén unták már a nyulat, pedig csak 25 koronáért árultuk darabját. Ennyi pénzért manapság még fél kiló nyúlhúst sem kapnánk. Egyelőre csak bizakodunk, hogy visszajönnek még a szép idők. Köztudott, hogy a vad- gazdálkodás mindig a mezőgazdaság függvénye volt. Sokszor leírtuk már, hogy a nagytáblás mezőgazdálkodás, a több tonnás erőgépek, a talaj és a növényzet többszörös mérgezése, vagyis a vegyszerezés tette tönkre az apróvadat, a nyulat, de a különösen a fogolyállományt.- A rendszer- váltás után csökkent a vegyszerez- éss, a műtrágyák és gyomirtók, permetszerek ára felszökött a csillagos égig. Úgy a nagyüzemek, mint a magángazdálkodók egyre kevesebb vegyszert, kémiai anyagot használnak. Ezek után jogos a kérdés, hogy vajon hol tartunk most? A szakemberek és a gyakorló vadászok is megegyeznek abban, hogy a helyzet bíztató. Látunk fogolycsapatokat itt-ott és a kedvező időjárási viszonyok mellett, különösen az idén, a nyúlállomány is gyarapodott. De csodákat nem lehet várni, csak fokozatosan áll visz- sza a természet rendje és benne a vadállomány gyarapodása. A legtöbb vadásztársaságnál a fácánvadászatokat novemberre, a nyúlvadászatokat decemberre tervezték, vagyis a nyúlbefogás, hálózás után. Am előre kell bocsátanunk, hogy a körvadászatoknál is ugyanúgy leselkedik a veszély, mint a fácánozásoknál: hajtóra, vadászebekre és a puskásokra egyaránt. Nem akarom ismételni, de a lőfegyver veszélyessége és azzal való bánásmód ismételgetése olyan nóta, amit sosem fújunk eleget. Szűtsy Lóránt vadászírónk írta a „Boldog vadászévek” című könyvében: „A biztonság kedvéért - bölcs apai parancsra - csak közvetlen a lövés előtt volt szabad felhúznom a puskám kakasát.” A mai modern fegyverek már nem kakasos puskák, de ugyanúgy óvatosan kell velük bánni, vagyis, csak akkor szabad ki- biztosítani, amikor lőni szándékozunk. A nyúlvadászatokon is vékony, vagy közepes (3.5 mm) söréttel töltött patronokat használjunk. Ám, ne csak tilalomfákat állítsunk, elérkezett a nagyvadászatok ideje és a régi vadászmondás szerint: „Puskára tehát emberek, vadat lőni siessetek!” Csakhogy a másik mondás szerint: „Lőni tudni kell!” A jó lövő eredményességének titka a vadban bő és gazdag vadászterület, de fontos a biztos kéz, a nyugodtság és a higgadtság, valamint a vad mélységes tisztelete. Az sem árt, ha néha a káprázatos szépségű Diana istenasszony is besegít. Minek nevezzelek? - jutott eszembe az ismert verseim a kép láttán. Lakótelepi csendélet? Avagy Nagyüzem a szemetes konténerek körül? Nagykürtösön fényképezte: Bodzsár Gyula mazik, eredetileg „pha- sis madárnak” nevezték és onnan a neve: Pha- siánus coschicus, vagyis fácán. A fácán elterjedt madarunk Szlovákia dombos és lankás vidékein, kedveli az apróbb erdőket, fás, bokros tájakat, hiszen az éjszakát gallyazva a fákon tölti. Vadon is nagyon jól szaporodik. Ám vigyázzunk, mert a fácán kóbor madár, azt a vidéket keresi fel, ahol állandóan táplálékot talál, Vagyis tele vannak az etetők frissen szórt szemestakarmánnyal. Nagyjaink, íróink, a toll mesterei is szívesen írtak fácánvadászatokról és „fácánvadászok- ról”, idézzük Széchenyi Zsigmon- dot: „A kiváló tudás gyakran bújik szerénység camouflage-a mögé. A „csodapuskás” is akárhányszor olyan benyomást kelt, mintha vé- letlenségből találná el a magas fácánt, szinte bocsánatot kérve, hogy még ilyet is tud. Az önmagukat olykor „sztárénak képzelő, legalábbis annak készülő sportolók gyakori különcködésének, negédeskedésének, vagy bármilyen affektálásnak nyoma is hiányzott Amikor a hajtó sem unatkozik dárra, ne használjunk fácánvadászatra alkalmatlan söréttel töltött patronokat, és csak akkor húzzuk meg a ravaszt, ha biztosak vagyunk a célpontban, s nem veszélyeztetünk senkit! Az intelmeket lehetne még sorolni. A sikeres fácánvadászatok alapján a bőséges vadállomány, amelynek záloga a vadról való állandó gondoskodás. Nem állunk távol az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a nyúl az apróvadas területeken a vadászszervezetek fenntartója, eltartója. Nevezzük bárhogyan is a Utolsó tiszteletadás - nyulak a terítéken (A szező felvételei) dolgot, lényegében arról van szó, hogy a múltban az elejtett nyulak értékesítéséből, ma a nyúl- befogásból tudnak gazdálkodni, anyagilag lábon állni, fizetni a bérletet és egyéb kiadásokat. Sajnos a nyúlállo- mányunk az utóbbi évtizedekben alaposan megcsappant és bizony ott tartunk, hogy a szervezetek óvakodnak a nyúl- befogástól is., Ám szerencsére a visz- szajelzések olyanok, hogy a nyúlállo- mány gyarapodik. Különösen Galántán és Vágselylye környékén tartja magát a nyúl, de már az idén is - mondom módjával a Lévai járásban, a Zoboralján és más vidékeken a vadszámlálás és a nyári szaporulat alapján terveztek nyúlvadászato- kat, vagyis a „nagyvadászatok” hagyománya folytatódik. Nagyon óvatosan kell bánni a nyállal mindannak ellenére, hogy az állományjavulóban van. A régi nagyvadászatok utáni terítéktől el kell tekintenünk, megközelítően sem lesz olyan, mint a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek legelején a fölényes tudású puskából. Hibá- zás esetén sem árulta el bosszan- kodását, nem tárta szét tüntetőleg karját, nem hadonásztott kézzel- lábbal... Nem káromkodott egy- egy nagyot, még csak fejét se rázta érthetetlenül - ahogy például magam is szoktam - egy-egy különösen ügyetlen baklövésen való felháborodásomban ! ” Széchenyi Zsigmond intő szavain túl még arra kérem a vadászokat, hogy óvakodjanak fácánozás közben a vadászbalesetektől: ne lőjünk soha alacsonyan repülő maÚTON - ÚTFÉLEN RRGIOJ l\!) A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva és Fábián Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 MOTESIKY ÁRPÁD ifelénk, Zoboralján, de általában az apróvadas területeken a nyúlra történő „körvadászatot” hívtuk és hívjuk mind a mai napig „nagyvadászatnak”, noha a sok hajtóval, vadászebekkel és lőszerrel, elemó- zsiás táskával, patrontartó-öwel felvértezett vadászok gyülekezete az elmúlt esztendőkben egyre ritkább. A mai szerényebb „nagyvadászat” kifejezés helyett inkább illik a „társas apróvadászat” vadászfogalmat használni. A kedves olvasó nyilván megbocsátja, hogy maradunk a régimódi kifejezés mellett, vagyis a „nagyvadászat” szavunkat használjuk, mert azért a társas apróvadászat mégiscsak más kategória. Társasvadászat már az is, ha meghívunk - természetesen hivatalosan -, mondjuk három osztrák, vagy német vendéget, és megszólítunk néhány hajtót. E munkához elég, ha stráfban, vagy U alakban felállnak a vadászok, kört, körvadászatot aligha érdemes lenne megejteni. Mellőzzük azonban a szakmai kifejezésekről szóló elmélkedést, szóljunk inkább a „toronykakasok” vadászatáról. Nincs szebb, a ködös, kopár, novemberi, illetve a csillogó decemberi havas fácánvadászatnál. A szélhajtotta, magasröptű „toronykakasok” elejtése várva-várt esemény a vérbeli va- dászlelkek számára. A fácánt nem mondhatjuk őshonos, röghözkötött madarunknak, noha a krónikák szerint már a XI. század végén tájainkon, de különösen Csehországban tudtak róla és mint megbecsült, értékes vadmadarat tartották számon. Eredeti őshazája a Kaukázusban, a Fekete-tenger vidékén, valahol Grúziában keresendő. Pontosabban Koldusból, a Pha- sis folyó menti mesés vidékről szár-
