Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-02 / 252. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 2. Régióink Október 12 és 15 között immár 457. alkalommal rendezték meg Párkányban a Simon-Júdát Egy vásár pillanatképei mást érték a finom báránygulyást, sülthalat, grillcsirkét, hurkát és kolbászt kínáló, murcival, borral, sörrel és egyéb nedűkkel bőven ellátott sátrak. A gyerekek és fiatalok nagy örömére az idén mintha több lett volna a hinta. Kicsik és nagyok merészebbjei pedig űrhajós kiképzésnek beillő alkalmatosságokat is kipróbálhattak. A vásárlásban megfáradt emberek szórakoztatásáról a szabadtéri színpadon fellépő ének- és táncegyüttesek gondoskodtak. Az egyszerre megszámálhatatlanul sok hangszeren játszó zenebohócnak és az andalító dallamokat előadó indiánoknak még színpadra sem volt szükségük a hangulatteremtéshez A párkányi Kisbojtár gyermek-néptáncegyütes a szabadtéri színpadon Az indián zenészeknek még színpadra sem volt szükségük a közönségcsalogatáshoz (A szerző felvételei) nyékről, hanem távolabbi tájakról látogattak el ide. Ez nem csoda, hiszen a hagyományoknak köszönhetően évről évre a sajtó is kellő figyelmet szentel a vásárnak. Természetesen a hosszabb utat megtett vendégeknek nem kellett aggódniuk az elmaradt otthoni ebéd vagy vacsora miatt, ugyanis egyaz augusztus végét idéző őszi napsütésben. A kürtőskalács és pattogatott kukorica illatű vásár négy napja ugyan gyorsan eltelt, ám nem kellett szomorkodnunk, mert a nevezetes „budai kutyavásárral” ellentétben Párkányban nem csak egyszer volt, és remélhetőleg 458- szor is lesz Simon-Júda vásár. Október 12. és 15. között immár 457. alkalommal vásári hangulat árasztotta el Párkány utcáit. A városközponton átvezető főutca mindkét oldalát sűrűn egymás mellé állított sátrak szegélyezték. A négy napig tartó vásár ideje alatt egy talpalatnyi üres helyet sem lehetett találni. Voltak, akik nem Párkányból vagy a közvetlen körJAKAB JÓZSEF A párkányi Simon-Júda vásár gyökerei a 16. századba nyúlnak vissza. A helyi hagyo- mn mány az első vásár megrendezését az 1543-as esztendőre teszi. Párkány fejlődése szempontjából különös jelentősége volt a III. Károly királytól kapott, 1724. augusztus 6-ai keltezésű kiváltságlevélnek, melyben az uralkodó évente négy országos vásár megtartását engedélyezte a település számára. A Szent György, a Szent Bertalan és a Szent Luca napi vásárok mára már feledésbe merültek, nem úgy a Szent Simon és Júda apostolok napján rendezett. Igaz ugyan, hogy az utóbbi évtizedekben két héttel az említett apostolok ünnepnapja előtt tartják de legalább a megnevezésben tovább él a hagyomány. Ez azért dicsérendő, mert a hetvenes években azzal is megpróbálkoztak, hogy párkányi vásárként (Stúrovsky jármok) emlegetve a szentek nevét száműzzék a köztudatból. Sok minden tisztázódott a polgármesterek találkozóján Mozgolódik a Bódva-völgy FECSÓ PÁL okszor elhangzott közhely, hogy felülről kezdve semmit sem lehet létrehozni, lehet az építmény, társadalmi vagy kulturális létesítmény. Ez vonatkozik a nálunk még ingatag, de már gyökeret vert demokratikus társadalom létrehozására is. Valahol „fent” kitalált és dróton rángatott demokratikus rendszer nem létezik, ez csak torszülött lehet, mint ahogy az volt a halvaszületett „szocialista demokrácia” is. A társadalom egyénekből áll, az egyének képezik a társadalom sejtjeit, melynek egyesülve és összefogva teremtik meg azt az erős és szilárd alapot, melyre felépülhet egy igazságos társadalom, egy olyan állam, mely a többség érdekét képviseli és végrehajtja. Ettől sajnos még elég messze vagyunk, de a lehetőségek adottak, a célkitűzések is egyre világosabbá válnak. Fő feladat a tömegek tájékoztatása, mozgósítása, bevonása a közügyekbe, mert amit tenni kell, azt nem másért, hanem önmagunk boldogulásáért, életük szebbé tételéért tesszük. A lentről való kezdeményezés, a valódi demokratikus társadalom alappillére az önkormányzat. Rajtuk áll vagy bukik minden ami széppé tehető, a polgárok érdekében megvalósítható. Igen ám! De egy lelkes polgármester még egy tökéletesen működő képviselőtestülettel is csak félkarú óriás, ha nem tudja az egyéneket érdekcsoportokká, vagy pol-' gári társulásokká összekovácsolni. Ez az alulról jövő kezdeményezés mozgatta meg a Bódva völgyéhez tartozó huszonöt község többségében az állóvizet. Még csak fodroznak a hullámok, de október 23-án Tornán az egy éve sikeresen működő Közösségi Házban (Infocent- rum) a régió polgármestereinek találkozóján az egyéni és közösségi érdekek ütközése ellenére sok minden tisztázódott, tálálkoztak az elképzelések, s ami a legfontosabb, azzal mindnyájan egyetértettek, hogy a súrlódások és nézeteltérések ellenére összefogás, egymás meghallgatása és megértése nélkül a szakmailag, anyagilag és erkölcsileg tökéletesen megalkotott távlati és közeli tervek nem valósíthatók meg. Kár, hogy Bódva-völgy huszonöt községből mindössze tizenkettő képviseltette magát, de így is tartalmas találkozónak lehettünk részesei. A házigazda jogán, Bartók László, Torna polgármestere nyitotta meg a találkozót. Bevezetőjében tömören fogalmazta meg a találkozó célját: „ Feladatunk felmérni a lehetőségeket, adottságokat és kitűzni a célokat külön-külön falvak szerint, egyesíteni a közös érdekeket s megtalálni a felmerülő ellentétek és problémák megoldására a leghatékonyabb és legolcsóbb módszereket.” A találkozó lényege tulajdonképpen az volt, hogy a jóváhagyott komplex vidékfejlesztési tervet a Bódva-völgyi falvak képviselőinek felelevenítsék és serkentsék a már megalakult polgári társulások (Torna, Pány, Áj, Zsarnó) mellett a további falvak felzárkózását is a munkába való bekacsolódásba. Patrik Ervin tömören három pontban foglalta össze a komplex vidékfejlesztési tervezet alapját: 1. Az emberi (humán) erőforrás 2. Természeti erőforrások 3. Történelmi és kulturális erőforrás, tömören: gyökereink. Valójában csak ezen erőforrások harmonikus összekapcsolása által jöhet létre hosszútávon a vidékfejlesztés. A díjazott tervezet ezeknek az emberi erőforrásoknak a fejlesztését hivatott szolgáim tizenkét hónapon keresztül. Iván László, Szepsi alpolgármestere még jobban belemerült a részletekbe, boncolgatta a tervezet egyes részleteit és várható hatását a régió fejlesztésében. A hozzászólásokban minden község képviselője ismertette céljait, nehézségeit, és állásfoglalását a tervezethez. A szavak elhangzottak, most a tetteken a sor. Pályázat Családtörténet, helytörténet címmel A hagyomány szerint ha az újszülött kisfiú megszorítja a kezébe adott vonót, akkor biztosan prímás lesz belőle Jövőre is meghirdetik PUNTIGÁN JÓZSEF kiskunfélegyházi székhelyű Az Ember- központú Fenntartható Társadalomért Alapítvány, a szegedi Juhász Gyula Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar Történettudományi Tanszéke és Szécsény Város Ön- kormányzata a Magyar Millenniumi Kormánybiztos Hivatala támogatásával egy évvel ezelőtt hirdette meg Családtörténet, helytörténet elnevezésű pályázatát. Az ötletadó, főszervező Kelemen József volt, aki a pályázat hozadékát így fogalmazta meg: „A család és a lakóhely története az utódok, illetve az utókor, a jövő generációk számára nemcsak emlék, de hasznos és tanulságos útmutató, „hagyaték” lesz.” A pályázat kiértékelésére a Szé- csényben, október 22-23-án megrendezett hasonló című konferencia keretén belül került sor. Fővédnöke Nemeskürty István, kormánybiztos, elnöke Samu Mihály, egyetemi tanár volt. Kívánatos és fontos, hogy kialakuljon a közösségi autonómia. A szécsényi Művelődési és Művészetoktatási Központ Színháztermében megtartott rendezvényt Samu Mihály nyitotta meg, aki rövid beszédében a közösségek szerepét emelte ki. „Ma lehetőség van arra, hogy ezek a közösségek kibontakozzanak” - hangsúlyozta, utalva arra is, hogy kívánatos és fontos, hogy a kialakuljon a közösségi autonómia. A szécsényi önkormányzat nevében Tőzsér Zsolt üdvözölte a megjelenteket, kiemelve, hogy örömmel adtak és adnak helyet a rendezvénynek, mert fontosnak tartják a család, a hely, a közösség megismerését. „Csak az az ember érdemli meg a jövőjét, aki ismeri a múltját” emelte ki a rendezvény fő gondolatának is tekinthető gondolatot. A szervezők nevében Kelemen József örömmel mondta el, hogy a pályázat Ma lehetőség van arra, hogy ezek a közösségek kibontakozzanak. teljesítette a célját, hogy az érdeklődés meghaladta minden várakozásukat. Elmondta, hogy szíve szerint minden jelentkezőnek díjat, kü- löndíjat adott volna, de ezt a rendelkezésre álló lehetőségek, a támogatók nagy száma ellenére sem sikerült biztosítania. A pályázatokat Szegfű László, tanszékvezető főiskolai tanár, a rendezvény szakmai vezetője és a zsűri elnöke értékelte. A pályázatra háromszáznyolcvanegy pályázó jelentkezett, melyből száz- negyvenheten küldték el munkájukat. A határon vállalkozó szakot nyissanak meg. A konferencia állásfoglalásában egyetértett a szervezők azon szándékával, hogy a pályázatot a következő években is meghirdessék, várhatóan hasonlóan magas részvételi aránnyal. A koferencia következő részében a résztvevők egy rövid városnézésen vettek részt: alkalmuk volt megismerkedni Szécsény város történelmi nevezetességeivel majd a második napon a Kubinyi Ferenc Múzeum kiállításával és Hollókővel. Zenészek nemzedékről nemzedékre Szőllősy Sándor pírmás, a helyi Művészeti Alapiskola zenei tagozatának tanára HALÁDIK JÚLIA ligha akad Ipolyságon olyan ember, aki ne ismerné a Szőllősy famíliát. A család ma élő tagjai is a környék legkiválóbb zenészei közé tartoznak. Bálokban, lakodalmakban, kávéházakban játszanak. Szőllősy Sándor pírmás, a helyi Művészeti Alapiskola zenei tagozatának tanára. Fia, aki szintén prímás, a budapesti Rajkó zenekar hegedű tagozatán tanul, jelenleg ötödéves hallgató. Apa és fia a közeljövőben készül kiadni második kazettáját Felvidéki Mulatós Sanci címmel. Ennek kapcsán beszélgettünk a tanár úrral - múltról, jelenről, jövőről. Mikor derül ki egyértelműen, hogy egy zenészcsalád saljának tehetsége van a zenéhez? Ha a prímást fiúgyermekkel áldja meg a Jóisten, akkor nagyon örül a szíve, hogy lesz utóda, aki tovább viszi a többévtizedes hagyományt. A boldog apa ilyenkor nem virágcsokorral, hanem egy hedegűvonóval szalad a szülészetre. Ha az újszülött kisfiú megszorítja a kezébe adott vonót, akkor biztosan prímás lesz belőle. így volt ez az én esetemben is és a fiammal is. Amikor a kisfiam kezébe adtuk a vonót, úgy megszorította, hogy hárman alig bírtuk a kezéből kiszedni. Úgy gondolom, pici korában azért inkább a cumisüveget szorongatta szívesebben, mint a hegedűvonót. Mikor vett először a kezébe valamilyen hangszert? Három-négy éves lehettem, amikor a nagyapám kezdte pengettetni velem a húrokat a hegedűjén. Amikor nagyobbacska lettem, úgy 6-7 éves koromban, anyai nagyapámnál nyaraltam, és mikor hazajöttem, édesapám nagyon meglepődött, hogy már el tudok játszani a hegedűn két nótát. Az egyik volt az „Eltörött a hegedűm!, a másik pedig a „Haragszik az édesanyám”. No, ezzel a két nótával aztán mentem szombaton muzsikálni édesapámmal a lakodalomba. Ezzel aztán be is dobtak a mélyvízbe. Emlékszem, hogy abban az időben éppen Szőllősy Petyo bácsi volt a prímás, aki abban az időben kedvelt zenész volt. Hát így tanultam én meg fokozatosan a rengeteg nótát éjjelről-éjjelre, lakodalomból lakodalomba járva, ahogy énekeltek, mulattak... Bizony, akkor még mulattak az emberek! Amikor szünetelt a zene, akkor mentek a népdalok, magyar nóták. Most, sajnos ilyen vüágot élünk; hanyatlóban van a magyar nóta éneklése. Milyen zenei végzettsége van? Én itt jártam Ipolyságon a Művészeti Alapiskola zenei tagozatára, ahol hegedű szakon végeztem. Azután a Slovkoncert alkalmazottja voltam Pozsonyban, majd államvizsgát tettem zenéből hegedű és gitár szakon, 1986-ban megszereztem a Hivatásos Művész státuszt. Később megnyertem egy országos prímásversenyt, valamint több járási és kerületi versenyen is első helyezést értem el. Egy ideig külföldön dolgoztam, a németországi Lindauban. Sajnos, egy hónap elteltével haza kellett jönnöm, mivel megbetegedtem. Ennek ellenére úgy érzem, hogy mindent elértem zenei téren, amit szerettem volna. Remélem a fiam továbbviszi majd a prímás stafétabotot. Erre minden esélye megvan. Szorgalmasan gyakorol, tanul és dolgozik is. Minden igyekezetével azon van, hogy mielőbb kész zenész legyen belőle. Felsőfokú zenei végzettséget fog kapni Budapesten, úgy komolyzenéből, tánczenéből, mint cigányzenéből. Remélem, ő is átadja majd megszerzett tudását az utódainak és nem hoz szégyent a Szőllősy névre. Mik a további terveik? A fiammal együtt most lakodalmas, mulatós nótákkal foglalkozunk és a közeljövőben kiadásra kerülő kazettánkat elküldjük Budapestre a Dáridóba, abból a célból, hogy szeretnénk bekerülni a tévéműsorba. Addig is szeretettel váijuk a cigányzene kedvelőit az ipolysági Bovi étterembe, ahol minden pénteken és szombaton muzsikálunk. Az élő zene életben- tartása érdekében elhatároztuk, hogy ebben az évben még - egészen késő őszig - kedvezményes áron vállalunk lakodalmakat, bálokat épp, hogy csak a kiadásainkat fedezzük belőle. Mindezt annak éredekében tesszük, hogy az emberek ne felejtsék el az élő zenét. Ezzel a gesztussal főképp a kisebb pénztárcájú embereknek szeretnénk kedveskedni. Van egy olyan elképzelésünk is, hogy megalakítjuk Ipolyságon a magyar nóta kedvelőinek körét. Egy kisebb népi együttes kísérné az amatőr nótaénekeseket, játszaná a szebbnél- szebb magyar nótákat. Szeretnénk feléleszteni és megszerettetni az Ipolyságon és környékén élő emberekkel az élő népzenét. Reméljük, követőkre és támogatókra találunk majd e nemes cél eléréséhez. A vásár forgatagában Apa és fia a közeljövőben készül kiadni második kazettáját (A szerző felvételei)
