Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-02 / 252. szám, csütörtök

Régióink ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 2. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Rozsnyói Híradó gömöri vegyes tartalmú heti-közlöny 1898 évi szeptemberi és októberi számaiból Terményóriások A kit útja a Feymann-féle főtéri kereskedés felé visz, ne mulassza el megtekinteni a kirakatban kiállított óriási terményeket, a me­lyek nem valamilyen délvidéki tartományból, hanem innen Rozs­nyóról kerültek oda. Meglepő az a nagy terjedelmű, rózsaszinü, szép alakú, úri tök, melynek súlya 39 kilogramm, ugyancsak egy más úri tök 35 kgm súlyban, mind a kettő a nagy gazda Beutler Antal úr termesztménye. Van ott továbbá egy szép és nagy terjedelmű karalábé 4 kgm súlyban: a Szontagh József úr termesztménye, egy hatalmas terjedelmű szép burgonya, több mint 1 kgm súlyban: Gál János úr kertjéből, végül egy több mint három méter magas kukoricza szár, csövekkel: a Markó Géza úr kertjéből. A termények magvai Mauthner fővárosi czégtől kerül­tek s a legszebb reclamul szolgálnak e magkereskedésnek. Zenésznegyed Rozsnyón „Kazinczy-kör" Kassán Ez év elején alakult meg Kassán a „Kazinczy-kör”, mely voltaképen folytatása az ugyanott fennállott „Irodalmi Társaság” és „Kassai hirlapirók és írók Otthoná”-nak. Ez a félig irodalmi, félig kulturális egylet e hó 9-én tartotta őszi közgyűlését, mely egyszersmind vég­leges alakuló és tisztújító gyűlésként is szerepelt. A Rozsnyói Állami Levéltár irattárának anyagaiból válogatta a régi képeslapot reprodukálta: Kmotrik Péter Hatvan éve hunyt el Kaán Károly, akit a magyar természetvédelem atyjának is neveznek Utazó, tanító erdőmérnök CSÁKY KÁROLY aán Károly európai rangú erdőmérnök, természeti értékeink védelmezője és kuta­tója 60 éve halott. Az utókor „a magyar ter­mészetvédelem atyjaként tiszteli” őt. Szakismeretét a nagykanizsai gimnázium elvégzése után (ebben a városban született 1867. július 12-én) a Selmecbányái Erdészeti Akadémián alapozta meg. Egykori tanárai azon túl, hogy bevezették őt a tudomány világába, az utazás­ra, a világlátásra is ösztönözték. 1897-ben így hosszabb tanulmá­nyutat tett Németországban, Ausztriában, Galíciában és Bukóvi- nában. Külföldi tapasztalatairól az Erdészeti Lapokban számolt be. Ta- nulmányutairól gazdag ismeretek­kel, kiszélesedett látókörrel tért haza. Amint egyik méltatója írja: „Nyitott szemmel jár mindenütt, észrevesz és megjegyez magának minden legkisebb jellegzetességet, azonban nem elégszik meg azzal, hogy megismeri az okozatit, keresi az okot vagy okokat és vizsgálja, kutatja, lehet-e az eddigi cél­szerűtlen, nem helytálló, nehézkes vagy elavult rendszereken, megol­dási módokon javítani, helyesbíte­ni vagy helyettük újat alkotni.” Első jelentősebb tanulmánya is az Erdészeti Lapokbank jelent meg (Átalakulások az erdészeti termé­kek szállító eszközeiben, 1899). Eb­ben az időszakban Kaán Károly a kincstári erdőgazdaságok fejleszté­sén, korszerűsítésén fáradozott. Szorgalmazta az erdei úthálózat ki­építését, a szállítóeszközök tökéle­tesítését, a szakavatott gyérítést stb. A tarvágásokkal szemben fokozatos felújító vágások' mellett kardosko­dott, s fellépett a magánbirtokokon végzett nagyarányú erdőpusztítá­sok ellen. Szinte elsőként ismerte fel, hogy „az erdészet ügyét más, ro­kon ágazatokkal kell összekapcsol­ni, a felmerülő feladatokat együtt kell megoldani”. 1908-ban Darányi Ignác földművelésügyi miniszter szolgálatába szegődik, aki megbíz­za őt egy természetvédelmi munka megírásával is. Ez 1909-ben A ter­mészeti emlékek fenntartása cím­mel Budapesten nyomtatásban is megjelent. Kaán Károly munkássá­ga a természetvédelemben is alap­vető volt. 1914-ben adta ki A termé­szetvédelem és a természeti emlé­kek fenntartásának kérdé­seihez című tanulmányát. A Természetvédelem és a ter­mészeti emlékek című terje­delmes munkája szintén Bu­dapesten jelent meg 1931- ben. Ez „a nem szakmai kö­zönség számára is élményt jelentő mű”, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1935-ben új erdőtörvényt, „egyszersmind természetvé­delmi törvényt alkottak”. Kaán Károly életművét vizs­gálva Oroszi Sándor említi, hogy „A világháborút lezá­ró trianoni békeszerződés talán valamennyi szakma közül legjobban a magyar erdésztársadalmat sújtotta; az erdőterületnek több mint 84%-a került az új hat­árokon kívül. Az állami (kincstári) erdőknek pedig - ahol a szabad első évtize­deiben megvalósulóban volt már a korszerű erdőgazdálkodás - csak 5%-a maradt meg.” Kaán Károly ebben a kilátástalan helyzetben is talál megoldást. „Ő, mint báró Wesselényi Miklós, maga száll csónakba, lelket önt a csüg- gedőkbe, talpra állítja az összeros- kadókat, minden erejét összeszed­ve, minden lehetőséget kiharcolva segít és támogat minden rászorul­tat, pedig maga is lelkileg halálra se­bezve áll munkáinak nagy te­remtője előtt.” 1920-ban az Erdőt az Alföldre című tanulmányával a Köztelek­ben elindítja alföldfásítási akció­ját. 1942-ben az MTA levelező tag­jává választják, székfoglaló előadását Változások a Nagy Ma­gyar Alföld képén címmel tartja, majd előadja Széchenyi és a Nagy Magyar Alföld című értekezését is, 1927-ben az Akadémia kiadta A Magyar Alföld című terjedelmes gazdaságpolitikai munkáját. Kaán Károly példaképének, gróf Széche­nyinek a szellemében cselekszik. Nem ismer lehetetlent: utazik, ta­nul és tanít, alkot és épít. így lehe­tett kezdeményező szerepe az Al­föld átfogó fásításának megindítá­sában. Cáfolta azt a nézetet, mi­szerint az Alföld sztyepp, ezért al­kalmatlan a fás vegetáció megte­remtésére. írásaiban bebizonyítot­ta, hogy „a Kárpát-medence viha­ros története az oka az eltermékte- lenedésnek, a talaj- és növényzet­romlásnak, de az ember képes újra birtokba venni, megművelni azt”. Kaán Károly vallotta, hogy „a Kár­pátokat szétszabdalni csak ideig- óráig lehet, azok egysége osztha­tatlan és örök.” Az 1939-ben kia­dott Alföldi kérdések című könyvé­ben „a Széchenyi-elvek magasla­tán állva pásztázta végig azokat a természeti (...) és közgazdasági (...) kérdéseket, amik az „Alföld probémájá”-nak megoldását befo­lyásolják, illetve lehetőséget adnak megoldásukra. A magyar táj arculatának formáló­ja, a természet szépségeinek, az erdő tisztaságának védelmezője, a kitűnő szakíró és nagyszerű tudós 1940-ben hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Tiszteletére több helyen is (Nagykanizsán, Püspök­ladányban, Budapesten) szobrot, illetve emléktáblát állítottak. Alka­lomadtán illik nekünk is fejet hajta­ni előttük. 4 4 Palóc Társaság: célja többek közt gondozni, ápolni a Palócföldön élt s élő, itt tevékenykedett és alkotó, innen származó művészek emlékét, népszerűsíteni műveiket Balassi, Madách és Mikszáth nyomában BODZSÁR GYULA tt élned kell... címmel jelent meg a fennállá­sának 10. évforduló­ját ünneplő Palóc Tár­saság rendezvényeit összefoglaló, a tevé­kenységéről megjelent újságcikke­ket bemutató és a köszöntő gondo­latokat tartalmazó kiadvány. A hor- pácsi Mikszáth Kiadó gondozásá­ban 20 oldalnyi képmelléklettel napvilágot látott, közel 160 oldalas kötetet szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke. Idén augusz­tus elején a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház udvarán, ahol 1989. augusztus 6-án megalakult a Palóc Társaság, bensőséges évfor­dulós ünnepséget tartottak mely­nek során kiállításon idézték fel és értékelték az elmúlt évtized munká­ját, emlékoszlopot avattak, zászlót szenteltek, és itt mutatták be a szó­ban forgó könyvet is. Az elmúlt tíz év során Urbán Aladár sokszor és sok helyen elmondta, hogy a Palóc Társaság az irodalmi és kulturális hagyományok ápolóinak önkéntes­ségen alapuló, közművelődést, sza­bad vélemény-nyilvánítást, köz­hasznú eszmecserét és kellemes tár­salgást biztosító társasköre. Miként azt is, hogy a Társaság célja többek közt ébresztem, ápolni Balassi Bál­int, Madách Imre, Mikszáth Kálmán és mások, a Palócföldön élt s élő, itt tevékenykedett és alkotó, innen származó művészek emlékét, nép­szerűsíteni műveiket. Nem csak mondta, hanem mérhetedenül so­kat is tett a Palóc Társaság célkitűzé­seinek minél teljesebb megvalósítá­sa érdekében. Az Itt élned kell... című kötet beve­zetőjében Urbán Aladár így emléke­zik a kezdetre: „Azon a verőfé­nyes, szép augusz­tusi vasárnapon huszonketten gyűltünk össze a szklabonyai Mik­száth Emlékház udvarán. Ropo­gott a tűz, serce- gett a szalonna, mindenki szót ka­pott, s lám: szaba­don cserélt véle­ményt a gyakorló és a pályakezdő pedagógus, a nyugdíjas és a há­ziasszony, a fogor­vos és a mérnök... Egy emberként fo­galmaztuk meg: összefogunk, tesz- szük a dolgunkat azért, amit erősen A 10. évforduló tiszteletére felállí­tott emléktábla Oláh Szilveszter szobrászművész alkotása akarunk: megmaradni magyarnak minden körülmény között!” A foly­tatásról így vallott a pedagógusként tevékenykedő Urbán Aladár: - Cím­szavakban is hosszú lenne most itt felsorolni az elmúlt tíz esztendő összejöveteleit, találkozóit és ren­dezvényeit. Megkísérlem, természe­tesen, a teljességre való törekvés igénye nélkül összefoglalni a Tár­saság által vagy kezdeményezésére elért eredményeket. A kezdeti időszakból ezek között említeném, hogy lépéseket tettünk annak érde­kében, hogy Nagycsalomján legyen magyar osztálya az óvodának, hosszú egyeztetések után eltűnt az ormótlan téglakerítés a szklabonyai emlékház környékéről s helyét az eredetileg hasonló léckerítés foglal­ta el. Mi voltunk kezdeményezői a ma Palócföldi Pedagógusok Talál­kozója néven ismert oktatási fórum elindításának, és az évről évre soka­sodó emléknapok szervezésének. Például a Mikszáth Napok kereté­Az Itt élned kell... című kötet borítólapján az ipolyvar- bói honfoglalási emlékmű látható (A szerző felvételei) ben emlékeztek a szécsénkovácsiak először a falujukból elszármazott íróra, Krúdy Gyulára, éves rendsze­rességgel rendezzük meg Ipolyvar- bón a Szent-Ivány Ferenc Országbí­ró Napokat. Említésre érdemes em­léknapot szerveztünk Ipolykeszin, ahol a község emlékezett nagy fiára, Ipolyi Arnoldra, művészettörté­nészre, nagyváradi püspökre, a ma­gyar mitológia megteremtőjére. Az emlékmisét Tempfli József nagyvá­radi megyéspüspök celebrálta. Bús­sá és Csalár adott otthont a Zsélyi Aladár emlékének szentelt napnak. A magyar aviatika úttörőjének csa- lári sírján magyar nyelvű emléktáb­lát avattunk, szülőfalujában, Bussán a község főterén kétnyelvű emlék­oszlopot lepleztünk le. Különösen büszkék lehetünk arra, hogy a nagy Balassi-évfordulók - születésének 440., halálának 400. évforudlóját hozó 1994-es esztendőben a Palóc Társaság kezdeményezésére Kék­kőn ünnepélyes külsőségek köz­epette avattuk fel a vármúzeum fa­lán Oláh Szilveszter szobrászmű­vész bronzból készült dombormű­vét, Zólyomban, a költő szülőhe­lyén, a vár udvarának falán Kő Pál szobrászművész domborművét avattuk fel a pozsonyi Magyar Köz­társaság Kulturális Intézete jóvoltá­ból. Madách Imre Alsószregova kas­télyának falán 1964 óta szlovák nyelvű emléktábla hirdette, hogy ott született a költő és ott írta Az em­ber tragédiáját. Szinte hihetetlen, hogy 31 évet kellett várni a magyar szövegű emléktábla elhelyezésére, melynek kezdeményezője ugyan­csak a Palóc Társaság volt. Táblaa­vató buzgalmunknak csúcsát jelen­tette Mikszáth Kálmán mellszobrá- nak avatása 1997. január 17-én, Szklabonyán. A Nagy Palóc tisztele­tére - születésénak 150. évforudló- ján - emelt szobrot Gáti Gábor szob­rászművész alkotta. Ha csak a fen­tebb említett emléknapok szervezé­Urbán Aladár a Palóc Társaság tevékenységét fogalalja össze se és a szellemi elődök lábnyomá­nak megörökítése - holott helyszű­ke miatt korántsem teljes a lista - fű­ződne a 10 éves Palóc Társaság ne­véhez, már ezzel is maradandó érté­ket hagyott az utókora. - Akkor még nem szóltam jelen nemzeti ünnepe­ink méltó megtartását szorgalmazó igyekezetünkről, hasznos és tartal­mas kulturális és közéleti fóru­munkról, emléktúráinkról, vagy az általunk meghirdetett pályázatok­ról és vetélkedőkről. Megemlíthet­ném azt is, hogy több könyv és kiad­vány megjelentetésénél bábáskod­tunk, de a Palóc Társaság nevéhez fűződik az Ipolyságon évente meg­rendezésre kerülő Örökség Népfőis­kolái Tábor, neves előadók részvéte­lével - fűzte hozzá Urbán Aladár. Beszédes a szóban forgó kötet kép- mellékélete is, amelyből ezúttal csak a fenti felsorolásból kimaradt rendezvényekről szóló fotók képalá­írását említjük. Honfoglalási em­lékmű Ipolyvarbón; Mikszáth és a jó palócok, országos irodalmi ve­télkedő, a döntő zsűrije; Kedves virágai a Palócföldnek, országos prózamondó verseny Losoncon, a döntő közönsége; Ä Lantvirágok szavalóverseny zsűrije; Magyar kultúra Napja-pályázat, nyerte­sek; Könyvbemutató Ipolynyé- ken, Hrubík Béla első versesköte­tét dedikálja; Nyelvédesanyánk - Beke György Böszörményi István társaságában Losoncon. í. ír / F I) I \( TI ( ) | kJ k A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva és Fábián Éva 1 \ 1 A ) I V J J 1 x J\ 1 UOMDlAl/Tt Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 Kaán Károly (archív felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents