Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-28 / 249. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 28. Családi Kör A magas vérnyomás, a dohányzás, a mozgáshiány és a túlsúly szerepet játszik a szívbetegségek kialakulásában Mi megy a szívünkre? FELDOLGOZÁS A szív- és keringési betegségek felénél a közismert rizikótényezők: a magas ■■■■■■ vérnyomás, a koleszterin kóros ösz- szetétele, a túlsúly, a cukorbaj, a mozgáshiány, a dohányzás, nem adnak elegendő magyarázatot. A szakemberek szerint a listára föl kell venni a szorongást, a stresszt is. A fölsorolt tényezők szerepét nem vitatva egy új szaktudomány, a pszicho-kardioló- gia művelői azt állítják, hogy „bűnösen” keveset tudunk azon lelki tényezőkről, amelyek az esetek csaknem felében e súlyos kórképek kialakulásához vezetnek - írja egy német szaklap, a Psychologie Heute. Nem kétséges, hogy a szív- és keringési elváltozások kivívták maguknak az első számú civilizációs betegség kétes dicsőségét. A fejlett országokban jegyzett halálokok között mindenütt e betegségcsoport áll az élen. Talán egy területen sem folyt az elmúlt évtizedekben olyan szerteágazó kutatás, mint a szív- és keringési problémák okának felderítése terén. Ma már jószerivel minden gyerek fújja azon tényezőket, amelyek, különösen, ha együttesen fordulnak elő, megnövelik az infarktus, agyvérzés, trombózis előfordulásának gyakoriságát. A veszélyeztető tényezők sorrendje körül minduntalan föltámad a vita, de a „bűnösök” köre nagyjából 20 éve változadan. E szerint a magas vérnyomás, a dohányzás, a kóros vérzsírösszetétel, a cukorbetegség, a mozgáshiány és a túlsúly bizonyítottan szerepet játszik a szív- és keringési betegségek kialakulásában. Szokás az úgynevezett stresszténye- zót is megemlíteni, ám maguk az orvosok is meglehetősen bizonytalanok, hogy valójában mit is keli ezen érteni. A 70-es években történt kísérlet azon személyek ismertetőjegyeinek meghatározására, akik leginkább hajlamosak az akkor ménének végbe azon változások (a szívverés gyorsulása, vérnyomásnövekedés, az erek szűkülése vagy tágulása, a vérösszetétel változása), amelyek - ha túl sokáig maradnak fenn vagy túl erősen hatnak -, megbetegítik a szívet és a keringési rendszert. Ez először abban nyilvánul meg, hogy a keringés bonyolult biokémiájában egyensúlytalanság jön létre, például egyre több oxigénre lenne szükség, ám az oxigén- ellátás romlik. Mindez kezdetben múló szívpanaszokat, rossz közérzetet okozhat, amiből később koronaér-szű- kület, a szívizom betegségei és a szívműködés rendel- lenesége, azaz ritmuszavarok alakulnak ki. A végeredmény végzetes vagy kevésbé súlyos kimenetelű szívinfarktus. De meglepően keveset tudunk ar-^ ról, hogy miként megy végbe e folyamat első lépése, nevezetesen melyek a környezeti stresszre adott egészségtelen reakciók. Hiszen nem arról van szó, hogy önmagában a naponta adódó feladatok végrehajtása teszi szívbeteggé az embereket. Feltehetően a feladatokkal való szembesüléskor élünk át kóros reakciókat, érzéseket, amelyek elindítják az idegrendszerben, majd a keringés szerveiben az ártalmas folyamatokat. A 900 „szíves” bevonásával Brémában végzett kutatás során arra voltak kíváncsiak: maguk az érintettek mit gondolnak azon lelki rizikótényezőkről, melyek betegségükben szerepet játszhatnak. A megkérdezettek 70 százaléka kizárólag lelki okokkal magyarázta panaszát. Legtöbbször a következő tényezőket említették: félelem dzserbetegségnek kikiáltott szívinfarktusra. Az alaposabb vizsgálatok során azonban kiderült, hogy sem az infarktus, sem általában a keringési betegség nem fekinthető mene- dzserkómak, hacsak nincs jelen az említett többi kockázati tényező, illetve az eddig megmagyaráz (hat) atlan pszichés hajlam, aminek kutatása az utóbbi időben világszerte előtérbe került. (Németországban 1998 decemberében tartotta alakuló kongresszusát a pszicho-kardi- ológusok egyesülete, az USA-ban pedig a kormány által megbízott szakértői csoport nemrégiben értékelte a szívgyógyászat, illetve a kór kialakulásának pszichológiai összefüggéseit.) Kísérletileg bizonyított tény, hogy a környezetünkből érkező ingerekre adott válaszként, a központi ideg- rendszer közreműködésével menaz élettől, depresszió, elégedetlenség, nyugtalanság, önmaga elhanyagolása, a házastársi kapcsolat megromlása, munkahelyi csalódás, a magánéleti csalódások munkába fojtása, elszakadás a felnőtt gyerekektől, a pihenésre való képtelenség. Mondhatnánk erre, hogy ez a felsorolás tartalmazza mindazt, amivel az életben mindannyian folyton szembekerülünk, s ami elől ritkán lehet elfutni. Ám azok, akik bele is betegszenek mindebbe, a jelek szerint azzal a nehézséggel is küzdenek, hogy nem képesek kiutat, kompromisszumot, megoldást találni az egymásnak ellentmondó követelmények, helyzetek nyomásában. Nem a házassági konfliktus önmagában, hanem tartós megoldatlansága, nem egyszerűen a sók munka, hanem a teljesítőképesség határainak semmibevétele, nem a felnőtt gyerek elkerülése otthonról, hanem a helyzet elfogadására való képtelenség okozza azt a mértékű (lelki)nyomást, ami előbb- utóbb kikezdi a testet, s megbete- gíti az illetőt. A modern embernek olyan meny- nyiségű és bonyolultságú, nagyrészt egymásnak ellentmondó feladatot kell naponta megoldania, amihez az őseinktől örökölt és alapvetően az állatvilágra méretezett alkalmazkodóképesség elégtelen. Természetesnek vesszük, hogy meg kell tanulnunk írni, olvasni, számolni, mert egyébként nem tudunk működni a modern világban - de nemigen gondolkodunk el azon, hogy a stresszkezelés módszereit nem kellene-e hasonló módon valamennyiünknek minél előbb, s minél magasabb fokon elsajátítanunk. A stresszt a magyar származású Selye János fedezte fel. Az angol eredetű szó olyan, a külvilágból érkező, veszélyeztető ingerületekre felelő, védekező jellegű állapotot jelöl az állati, emberi szervezetben, amely huzamosabb fennállása esetén szervi elváltozáshoz vezethet. A cél az, hogy a növény egyesítse magában minden fajta rákellenes hatását, s őrizze meg az eredeti zöldség ízét Brokkoli - ízletes, s ráadásul véd a rák ellen FELDOLGOZÁS A t gyógyíthatatlan be tegségek tudatával együtt élni nem képes ember addig is, mmmmmm amíg az egészséget teljesen helyreállító panáceával nem fog rendelkezni (akár úgy, hogy szintetikusan előállítják, akár úgy, hogy készen megtalálja a természetben), bizonyos növényektől várja a csodát. Sok esetben egyes csodálatos növények olyannyira hálásak a beléjük vetétt bizalomért, hogy valóban jó hatással vannak a szervezetre. Azaz (ideig- óráig) regenerálni tudják a meggyötört testet, s olykor képesek látszólag megállítani, de inkább csak lassítani a romlás folyamatát. Szakemberek és laikusok egyaránt rákellenes hatást tulajdonítanak egyes zöldségféléknek - a jelenleg ismertek közül is a brokkolit vélik az egyik leghatékonyabbnak. Az amerikai kutatók épp ezért most az ideális brokkoli megteremtésén fáradoznak. Az Illinois Egyetem munkatársai arra törekszenek, hogy az új növény egyesítse magában az eddig ismert összes brokkolifajta rákellenes hatását, s közben megőrizze az eredeti zöldség sokak által kedvelt ízét, zamatát. (Néhány évvel ezelőtt nagy vihart kavart az amerikai közvéleményben, amikor az USA akkori elnöke, George Bush elutasítóan reagált a táplálkozási szakemberek által már akkor is fogyasztásra igen ajánlott növényre, mondván, hogy ő akkor is utálja, s az anyukája sem volt képes beletömni ezt a ronda zöldséget.) Közismert tény, hogy a magas C-, E- vitamin, béta-karotin- és folsavtar- talom mellett több más olyan - nem vitamin jellegű - összetevő van a brokkoliban, amely rendkívül hasznos az emberi szervezet számára. A kutatók megállapították, hogy rákellenes hatását az úgynevezett glukozinolátoknak köszönheti, a- melyek valamilyen mértékben megtalálhatók a brokkoli rokonaiban (az összes keresztes virágzatú növényben), így a kelkáposztában, a kelbimbóban és a karfiolban is. A glukozinolátok növelik az emberi szervezet ellenállását a rákos sejtek elszaporodásával szemben. A brokkolinak ma tucatnyi fajtáját ismerik, ezek mindegyike nem csupán ízében különbözik egymástól, de eltérő mértékben tartalmazza e sajátos hatású anyagot is. A kutatók most azt a célt tűzték maguk elé, hogy olyan fajtát termesztenek, amely mind hatóanyagában, mind ízében az optimális tulajdonságokat hordozza. Természetesen nemcsak a hatóanyagok mennyisége a szempont, de fontos tényezőnek tartják a brokkoli színét, illatát, továbbá azt, hogy miként viselkedik főzés, illetve fagyasztás esetén. Nem mindegy az sem, hogy menynyire áll ellen a különféle növényi kártevőknek, betegségeknek. A glukozinolátok egyébként önmagukban nem hasznosulnak a szervezet számára. A brokkoli kettévá- gása, illetve kettéharapása szabadítja fel azokat az enzimeket, amelyek megindítják benne a rákellenes hatást kiváltó anyagok termelődését. Ezen anyagok egyrészt hatástalanítják a szervezetbe jutott karcinogéneket, tehát eleve megakadályozzák a rák kialakulását, másrészt lehetetlenné teszik a már kifejlődött daganatok további növekedését. Szakemberek szerint napi 10 gramm brokkoli már jelentős mértékben hozzájárul a rák kockázatának csökkentéséhez. (Egy átlagos adag 150 gramm.) Egyes táplálkozási szakértők szerint egyébként optimális az volna, ha mindenki hetente legalább három alkalommal fogyasztaná valamilyen formában (akár főve, akár nyersen) a brokkolit vagy a vele közeli rokonságban lévő keresztes virágzatú zöldségfélét. ORVOSI TANÁCSOK Ha komolyan gondolja, sikerülni fog „Kétségbeesett" jeligére. „A kezelőorvosom azt mondta, lehet, hogy cukor- ■ betegségem lesz, diétázzam, fogyjak le. Megpróbáltam ugyan, de nem sok sikerrel. Különben is, senki sem sovány az egész családban. Amikor kértem diétára pénzt, mert a nyugdíjamból húsra nem telik." I Az elhízás népbetegség lett, és rengeteg kóros állapot bizonyítottan összefügg a túl- • súllyal. Ilyen pl. a közép- és idősebb korúak cukorbetegsége, a magas vérnyomás, az érelmeszesedéssel összefüggő szív- és érrendszeri betegségek, bizonyos nőgyógyászati daganatok, ill. a férfiaknál az emésztőrendszer egyes daganatos megbetegedései. Az emberiség több ezer éves történetében eleink általában inkább éheztek és azoknak volt több esélyük az életben maradásra, akiknek anyagcseréjük takarékos volt. Ezt örökítették utódjaikra is. Ma viszont aránylag bőségesen táplálkozhatunk és egyik fő gondunk fölös kilóink. Speciális diéta cukorbetegek számára nincs, ez tulajdonképpen egy szigorúbb étrend, amelyben elsősorban a fokozott energiabevitelt kell elkerülni, igyekezni kell elérni az optimális testsúlyt. Ez a diéta nem föltétlenül drágább, ezért nem kapott semmilyen ilyen irányú támogatást. Vannak ugyan gyógyszerek, amelyek segítenek a fogyásban, de legtöbbjük elég drága, ezért hozzáférhetőségük korlátozott (a biztosítók nem térítik őket). Úgy gondolom, ha valóban komolyan akar egészségesebben élni, akkor sikerülni fog. A fokhagyma nem elég „Mindig csak gyógyszer" jeligére: „Tavaly megállapították, hogy magas a vér- ■ nyomásom. Nincs ugyan semmi panaszom, de a belgyógyász mindjárt felírt kétfajta gyógyszert is. Utána jó lett a vérnyomásom és kezelőorvosommal megbeszéltük, hogy nem kell már szedni semmit. Azóta rendszeresen fogyasztok fokhagymát és fagyöngyteát is iszom, ennek ellenére a vérnyomásom mégis megint magas lett. A belgyógyász pedig úgy megszidott, hogy többet nem megyek hozzá." I Bármennyire is szeretnék igazat adni önnek, nem tehetem. A magas vérnyomás • alattomos betegség. Sokszor mire panaszt idéz elő, már jóvátehetetlen károsodásokat okoz. Pár évtizeddel ezelőtt még lehetett vitatkozni arról, hogy kell-e kezelni a magas vérnyomást, kicsit később már tudtuk, hogy kezelni kell, de aránylag kevés gyógyszer volt, sokszor kellemetlen mellékhatással. Ma viszont tulajdonképpen dogma, hogy a magas vérnyomást következetesen, huzamosan és hatásosan kell kezelni. Ezáltal nagy százalékban megelőzhető az agyi érkatasztrófa, szívinfarktus, szívelégtelenség, stb. Ez azt jelenti, hogy a jól kezelt beteg vérnyomása nem több mint 140/90 Hgmm, cukorbetegeknél még szigorúbbak a követelmények. A kezelést nem föltétlenül gyógyszerekkel kezdjük - igyekszünk elérni, hogy a beteg kevesebb konyhasót fogyasszon, ne igyon szeszes italt, többet mozogjon, legyen optimális testsúlya, de ha ez nem elég, akkor elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés. Az ön által említett fokhagyma és fagyöngy lehet ugyan előnyös kiegészítője a gyógyszereknek, egyedül viszont nem elég. Tulajdonképpen a legtöbb gyógyszer gyógynövények hatóanyagából készül, a szintetikus készítmények általában csak annyiban különböznek, hogy hatékonyabbak, hatásuk tartósabb, vagy kisebb a mellékhatásuk. Belgyógyásza valószínűleg jobban tette volna, ha mindezt elmondta volna önnek. Ha viszont kezelés nélkül marad, akkor csak ön jár rosszul. Dr. Balázs Ferenc A szerző a komáromi Medicina rendelőintézet kardiológusa és belgyógyásza Több napos megfigyelés szükséges „Ritmuszavar" jeligére: „Néhány éve gyakran meglep egy nagyon kellemet- ■ len szívdobogás. Bizonyos mozdulatoknál, pl. hirtelen előre- hajoláskor elkezd gyorsan dobogni a szívem, ilyenkor nagyon elgyengülök, .nyom a mellkasomban, nem kapok rendesen levegőt, azt hiszem, hogy el fogok ájulni. Legtöbbször pár percen belül minden rendbejön, de egy hónapja majdnem egy fél óráig tartott. Mire orvoshoz értünk, akkorra már újra jól éreztem magam. Kaptam injekciót és Trimepranolt meg nyugtatót is, de azóta is előfordult már kétszer. Félek, nehogy valami komolyabb bajom legyen." ( Hasonló panaszai sok embernek vannak és valóban nagyon ijesztő lefolyásúak • lehetnek. Szerencsére legtöbbször ezek a ritmuszavarok inkább kellemetlenek és nem annyira veszélyesek. A célzott kezeléshez feltétlenül szükséges egy részletes kardiológiai vizsgálat. Általában egészséges szívben életveszélyes ritmuszavar nem keletkezik, vannak azonban bizonyos állapotok, amikor ez az általános megállapítás nem igaz. Ilyen zavarok úgy jönnek létre, ha az ingerület nemcsak a szív erre a célra specializálódott részeiben keletkezik, hanem egyéb helyeken, illetve az ingerület a szabályostól eltérő utakon teljed. Az ön által említett kezelés sok esetben hatásos. Ha eljut kardiológushoz, akkor, egy általános vizsgálat után ekg, ultrahangos szívvizsgálat, esetleg terheléses ekg, vagy 24 órás ekg/Holter/ alapján próbálnak pontosabb információkat szerezni, és a szerzett eredmények alapján kezdik el a kezelést. Sokszor viszont több napos monitorozás szükséges, esetleg katéteres vizsgálattal megpróbálják mesterségesen előidézni a ritmuszavart. Néhány éve még túlnyomórészt gyógyszeresen próbáltuk több-kevesebb sikerrel orvosolni ezeket a panaszokat, ma a gyógyszerekkel sokkal tartózkodóbbak vagyunk és egyre gyakrabban egy új módszerrel, ún. rádiófrekvenciás ablációval próbáljuk kiiktatni a kóros ingerületek létrejöttéért felelős szövetrészeket és véglegesen megszüntetni a gondokat. Komolyabb figyelmet érdemel a beteg szívben előforduló ritmuszavar pl. infarktus, szívizomgyulladás után. Igazolt életveszélyes ritmuszavar esetén egy olyan készüléket /kardioverter-defibrillátor/ ültetnek be, amelyik állandóan megfigyeli a szívműködést, és szükség esetén egy elektromos impulzus által helyrebillenti a veszélyesen össze-vissza kalimpáló szívet. Ha semmi kórosat nem találunk, akkor nem kizárt, hogy pánikbetegségről van szó, ennek kezelése viszont pszichiáterre tartozik és szintén nem könnyű.
