Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-26 / 247. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 26. Folyóiratbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Ma 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Márai Sándorra emlékezve bemutatják a Műhely című folyóirat Márai-különszámát. Az est vendége Villányi László, a Műhely fő- szerkesztője. Közreműködnek a Győri Előadóművész Stúdió tagjai, Horváth Ildikó, Hegedűs Péter és Popper Ferenc, (ú) Mondókák és imádságok a klubesten Kassa. A Kassai Polgári Klub ma estére a néprajz iránt érdeklődők számára szervezett klubestet. Erdélyi Zsuzsanna Európa-díjas nép­rajztudós és Ferencz Éva előadóművész látogatnak Kassára. A Mé­száros utcai Magyar Közösségi Házban 19 órai kezdettel Megőrizte a nép emlékezete címmel kezdődik műsor, amelyben archaikus né­pi imádságok és népi mondókák hallhatók, (juk) SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZ.: Tíz kicsi néger 19 KIS SZ.: No de ezredesnél 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Black comedy 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Végállomás (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Magnó­lia (am.) 16 Canone inverso (ol.) 20 MÚZEUM: Isten veled, édes otthon (fr.-sv.-ol.) 19 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 18.30, 20.30 Luna papa (osztr.-ném.-or.-fr.) 20.30 Sakáltanya (am.) 17,18.45 A Föld csatamező (am.) 16.30 Japán filmek 17.30, 20 A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (ang.-fr.) 20 KASSA CAPITOL: Árnyék nélkül (am.) 15.45,18,20.15 ÚSMEV: Road Trip (am.) 16,18,20 DRUZBA: Segíts, majd segítek (cseh) 17.15 Magnó­lia (am.) 19.30 TATRA: Végállomás (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Isten veled, édes otthon (ff.) 17, 19.15 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Selye János Kollégium pályáza­tot hirdet a 2000/2001-es tanév­ben induló Fiatal Diplomaták Ka­binetjébe való felvételre. Olyan Szlovákiában, Csehország­ban és Magyarországban tanuló felvidéki magyar egyetemisták és doktoranduszok jelentkezését vár­juk, akik tanulmányi szakjuktól függetlenül diplomáciai és kül­képviseleti pályára készülnek. A kabinet keretében kollégiumunk a külügyminisztérium, nagykövet­ségek és nemzetközi szervezetek részvételével lehetővé teszi: ♦ negyedévente 1-1 diplomatával való személyes találkozást, ♦ megtanulni az érdekérvényesí­tés technikáját, ♦ elsajátítani a diplomáciai proto­koll gyakorlatát, ♦ személyes kapcsolatrenszer ki­építését A jelentkezés feltétele: ♦ jó tanulmányi előmenetel, ♦ a magyar és szlovák mellett 2 világnyelv aktív ismerete, ♦ aktív részvétel a szlovákiai ma­gyar közösségben. Jelentkezni 2000. október 30-ig az e célra készült pályázati űrla­pon lehet az alábbi címen: Selye János Kollégium P. O. BOX 71, Komárno 745 01 Tel.: 0819/7713819 selyecollege@ba.telecom.sk www. ba. telecom.sk/selyecollege Válogatás Jim Jarmusch és Wim Wenders filmjeiből Őszi Hömpölygés ÚJ SZÓ-HÍR Dunaszerdahely. Őszi Hömpöly­gés 2000 címmel holnap három­napos rendezvénysorozat kezdődik a városi művelődési központban. Holnap Jim Jarmusch amerikai független rendező filmjeiből vetíte­nek hármat. 10 órakor a Szellemku­tyát, 14 órakor a Halott embert, 17 órakor pedig a Törvénytől sújtva cí­mű vígjátékot. 20 órakor, egy kon­cert erejéig, a magyarországi Vi­dámpark lép színpadra. Szombaton az NFG-l-filmklub koncertjeiből látható válogatás: 10 órakor Iva Bittová, 14 órakor a Kis Erzsi Zene, 17 órakor pedig a Savaié Fanfare látható, hallható. 20 órától pedig már élőben élvezhető a cseh Tá Jana z Veiké Ohrady koncertje. A zárónapon, 29-én az európai film nagy öregje, a német Wim Wenders filmjeiből vetítenek hármat. 10 óra­kor a Lisszaboni történetet, 14 óra­kor az Antonionival együtt forga­tott Felhők felett című filmtrilógiát, 17 órakor pedig a Berlin fölött az ég című, 1987-ben készült opuszt. Ez a nap is koncerttel zárul - 20 órakor a magyarországi Kampec Dolores lép színpadra, (tb) Jim Jarmusch westernjét, a Halott embert 27-én vetítik. Képünkön a film főhőse, Johnny Depp az indiánok földjén. (Archív felvétel) A Thália Színház Black Comedy című előadásából megtudhatjuk, hogyan viselkedik az ember, ha senki sem látja Játék sötétben és világosban Kaszonyi Kinga, Nádasdi Péter és Petrik Szilárd édes hármasban (Svetozár Písecky felvétele) Dicsérjük meg legelőször is a műsorfüzetet, erre általában nemigen jut hely. A kassai Thália Színház Black Comedy című előadásához készült fü­zetkéje grafikailag öüetes, tetszetős, Gadus Erika mókás rajzai feledtetik az informáci­ókban talán szegényesebb tartalmat. JUHÁSZ KATALIN Peter Sháfferről, a szerzőről annyit tudunk meg Ötvös Anna szerkesztő jóvoltából, hogy kortárs angol drá­maíró, detektívregényekkel és tévé­játékokkal kezdte, első színműve óta sikert sikerre halmoz, a John Osborne-nal induló úgynevezett dühös fiatalok írónemzedékhez tartozik, de a lehető legtöbbet őriz meg a hagyományos dráma eszkö­zeiből. A Black Comedy - Játék a sötétben 1965-ben született, és az akkori for­dítók fürgeségét dicséri a tény, hogy három évvel később már ma­gyarul is bemutatták a budapesti . Madách Színházban, egy évvel ké­sőbb pedig a kassai Állami Színház is műsorára tűzte, és nagy sikerrel játszotta. A pesti, Vámos László ren­dezte előadásban Márkus László, Kiss Manyi, Ujlaky Dénes, Kör- mendy János és Psota Irén brillíro­zott. Tavaly a Játékszínben ismét műsorra került a darab Balázsovits Lajos rendezésében. Vagyis nem a föld alól előásott színműről van szó, hanem olyan alkotásról, ame­lyet a tapasztalt színházjárók össze­hasonlíthatnak az elődökkel. En­nek persze kicsi a valószínűsége, hi­szen nem sokan lehetnek, akik va­lamennyi elmített előadást, vala­mint az 1975-ben készült tévéjáté­kot is látták. Szerencsére én sem, ezért lássuk, mit láthatunk a sötét­ben Kassán, Miro Procházka rende­zésében. Olyan az eleje, hogy a nézők ked­vükre kuncoghatnak, sugdolózhat- nak, vakarózhatnak egy darabig, hiszen vaksötétben kezdődik a néz­nivaló, a két főszereplő szövegéből viszont kitűnik, hogy ők látják egy­mást. Akkor gyűl fel a fény, amikor a darabban rövidzárlat keletkezik, a fiatal jegyesek, Kaszonyi Kinga és Nádasdi Péter ott hunyorognak és tapogatóznak a szemünk előtt. A hülye is megértheti: fordított játék folyik, végig a sötét lesz a főszerep­lő a színen. A mű tartalmának is­mertetésétől most eltekintenék, csak annyit, hogy a szünet nélküli két óra alatt megláthatjuk, mi min­den történhet a sötétben, hogyan viselkedik az ember, ha senki sem látja. Amit látunk, az egyszerre frappáns és idegesítő, meglepő és magától értetődő, és ez így leírva valamivel izgalmasabbnak tűnhet, mint a színpadon, ahol a szereplők azért tisztában vannak vele, hogy háromszáz szempár szegeződik rá­juk. E rendkívül nehéz színészi fel­adatot senki sem oldotta meg ma­radéktalanul, pedig a rendezőtől tudom, hogy a valódi sötétséget is kipróbáltatta a szereplőkkel a teljes beleélés céljából. Figyelembe kel­lett venni a valós világosságot, vala­mint azt, hogy a cím vígjátékot ígér, és a figurák is adják magukat. A bu­tuska menyasszony, a katonás, de szánalmasan nevetséges ezredes papa, a meleg barát, az alkoholista vénlány, a bosszúálló szerető - kész komédiái panoptikum. Miro Pro­cházka burleszkre élezte ki a játék­stílust, marionettként mozgatva a szereplőket. Hétköznapi emberek kerülnek össze egy szobában, nem Godot-ra, hanem egy milliomos műgyűjtőre várva, aki majd jó áron megveszi a fiatal avantgárd szob­rász szobrait, anyagi jólétbe lendít­ve át csóró művészt, aki jó benyo­mást akar kelteni a kölcsönvett bú­torokkal. A cselekmény igencsak zajlik, moz­galmas jövés-menés, tapogatózás formájában is, ami néha eltereli a néző figyelmét a szereplők fontos mondandójáról, így jellemekhez tartozó információk sikkadhatnak el, hiszen amíg egyvalaki monolo- gizál, mindenki más mozog, közle­kedik, bukdácsol a sötétben. Köz­ben becsúszik néhány felesleges non-verbális kommunikatív elem, az ember például sötétben nem me­reszti ki a szemét ijedtében, és nem gesztikulál. Gadus Erika díszlete és jelmezei korrektek, bár én, örökös kekecke- dőként inkább feketére festettem volna a sötétszürke szobabelsőt, lila nadrághoz pedig nem adtam volna a festőnőre narancsszínű cipőt, bár­mily bohém legyen is szerepe sze­rint az illető. Telitalálat viszont Carol, a menyasszony rózsaszín ru­hácskája, amelyben tényleg olyan, mint egy nagyvárosi vattacukor: egy-két nyalintás, aztán kész. A bú­torok kiválasztása is jól sikerült, ezek egyébként különös fontosság­gal bírnak, mivel körülöttük is bo­nyolódik a cselekmény, hogy tudni­illik, mikor jön rá a szomszéd arra, hogy a fiatalok egy estére kölcsön­vették becses bútorait. Ebből, ha akarjuk, ki is olvashatjuk, hogy szobrászunk nem vállalja saját ma­gát, rejtőzködik, hazudozik, két nő között totojázik, a sötétség az igazi lételeme, amikor úgy simogathatja az egyiket, hogy közben a másikhoz beszél. És akkor még nem is taglal­tuk Haroldhoz, a ferde hajlamú ba­ráthoz és szomszédhoz fűződő vi­szonyát. Haroldot Petrik Szilárd formálja meg kissé márkusosan, ám azért élvezhetőén. Ha már az alakításoknál tartunk, Fabó Tibor villanyszerelőjéé az aranyérem, akit akcentusa és műér­tő szakelemzése miatt a sötétben milliomosnak néznek. Nyílt, barát­ságos, őszinte figura, a félrevezetés legkisebb szándéka nélkül változik át izgékony művészetkritikussá, közben nem jásszá túl a németet, bár a szerep szinte kínálja magát er­re. Bandor Éva szeretőfigurája hoz­za az első drámai perceket az elő­adásba, amelybe a szerző bizonyá­ra a látottaknál sokkal több felszín alatti drámaiságot írt, ha már egy­szer tudjuk róla, hogy dühös fiatal volt. Bandor Cleája ébreszti rá a szereplőket önnön szánalmassá- gukra, ekkor ér valamilyen formá­ban mindenkit veszteség, amit vi­szont, sajnos, nem minden szereplő tud kellően'megrázóan prezentál­ni. Szívszorítóra sikeredett viszont az a jelenet, melyben eldől, ki kit is­mer fel a kezéről a sötétben. Az elő­adás egymás után kínálja a szerep­lőknek a színésztechnikai barvúr- stikliket, lehet brillírozni, ahogyan azt Pólós Árpád és Kövesdi Szabó Mária teszi az italtöltögetéssel, vagy Nádasdi Péter a bukdácsolás­sal és Kaszonyi Kinga az eséseivel, bár ő sokszor ront a pozitív összké­pen felesleges tálalókocsi-tologatá­sával. Ugyancsak feleslegesnek tű­nik az a vígjátékbarí is legfeljebb kétszer-háromszor elsüthető geg, hogy az ezredes katonás hangjára a fiatalok minduntalan vigyázzba vágják magukat. A sötétben sablo­nos és meglepően eredeti helyzet- komikumi megoldások sorjáznak, ám Shäffer figurái elég mélyen gyö­kereznek a realizmusban ahhoz, hogy ez ne legyen elég. A Black Comedy ugyanis nem sima komé­dia, inkább óvatos tragigroteszk, el­fojtásokkal, gátlásokkal, s ebben legalább annyi megható és szánan­dó momentumnak kellene elférnie, mint komikusnak. A rendező érez­hetően nem akaija kiiktatni látó­szögéből a populáris színházat, a színészek pedig elég populáris da­rabot tudhatnak maguk mögött ah­hoz, hogy vissza-visszaköszönjenek innen-onnan az egyes megoldások, gesztusok, vagy egy-egy bevált hanghordozás. Az előadás még nem igazán állt össze, ám aki vár néhány hetet, talán többet is adhat neki az én tízből hat pontomnál. Ötletdús, szemet gyönyörködtető „ikerkiállítás" a Bibianában Exupéry születésének századik évfordulójára Felfedezőúton a kis herceg nyomában MISLAY EDIT Pozsony. Rengetegen olvasták. Több millió ember szerte a világ­ban. És talán nem is csak egyszer, mert jobb, ha az ember többször is időt szakít rá. A kis herceg, a husza­dik század egyik legnépszerűbb (gyerek) könyve ugyanis mást jelent a kicsiknek, mást a kamaszoknak és megint mást a felnőtteknek. A könyv több mint fél évszázada tartó, páratlan sikerét az is bizonyítja, hogy ez alatt az idő alatt 102 nyelv­re fordították le, és évente egymillió példány talál belőle gazdára. A va­rázslatos történet írója, Antoine de Saint Exupéry száz évvel ezelőtt, 1900. június 29-én született. Franci­aországban centenáriumi ünnepsé­geken tisztelegtek emléke előtt, a legparádésabb rendezvényeket ter­mészetesen szülővárosában, Lyon­ban tartották. Nem feledkezett meg Exupéry kerek születésnapjának megünnepléséről a pozsonyi Bibia­na sem. A Bibiana munkatársai a- zonban úgy gondolták, a tavaszi és nyári „ünnepdömpingben” kicsit el­veszne a rendezvényük, míg ősszel nagyobb figyelem irányulhat arra a két kiállításra, amellyel A kis herceg írójára emlékeznek. Gabriela Ga- valcinová, a Bibiana munkatársa „ikerkiállításnak” nevezte el a két bemutatót, amelyek közül az egyik A kis herceg nyomában, a másik pe­dig - Saint-Exupéry ugyancsak nagy szenvedélyére utalva - A re­pülés címet kapta. Azok számára, akik már jártak a Bibiana gyermek- és ifjúsági alkotóházban, nem lesz újdonság, hogy a két kiállítás ezút­tal is az intézmény jól bevált - és a megnevezéséből is következő - ha­gyományait követi. Vágyis a gyere­keket nem csupán a passzív szemlé­lő szerepkörébe kényszeríti, hanem aktív résztvevővé avatja őket. A kis herceg nyomába Katarina Slivková szobrászművész segítségével ered­hetnek a kicsik. Bejárhatják azokat a bolygókat, amelyekre a kis herceg is ellátogatott, találkozhatnak a könyvből jól ismert mesealakokkal. Az egyes bolygók „díszletei” nem egyetlen helyiségben, hanem külön kis termekben kaptak helyet, így még izgalmasabbá válik fokozatos felfedezésük. Minden terem tarto­gat valami meglepetést, valamit, ami nem csak nézni lehet, hanem használni is. Katarina Slivková ins­tallációja ötletdús, színpompás, fe­lejthetetlen élményt ígér a látoga­tóknak. E kiállítás „ikerpárját” Ond- rej Slivka festőművész alkotta meg. A repülés, a levegő meghódításá­nak történetéből kapnak a gyere­kek ízelítőt különböző repülőmo- dellek, korabeli fényképek révén. Sőt, magát a repülést is kipróbál­hatják - ha nem is igazi gépmadár­ra, de egy ,játékfiókára” felülhet­nek. Hogyha valakinek mindez ke­vésnek tűnne, van még egy ajánla­tunk: a kiállítások kísérőrendezvé­nyeként a Bibiana, a Will Vinton Társaság és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria közös szervezésé­ben december 19-ig minden ked­den 10.30 órai kezdettel a galéria vetítőtermében A kis herceg című amerikai rajzfilmet láthatják a gye­rekek (a belépés díjtalan). Remél­hetőleg nemcsak a pozsonyi gyere­kek jutnak el a Bibianába, hanem a főváros közelében lakók is, mert a november 26-ig látható kiállítás megér egy kirándulást. Ez már a Föld bolygó, a sivatag. (Mária Baloghová felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents