Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-26 / 247. szám, csütörtök

* 19 ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 26. TÉMA: GYERMEKKÍNZÁS A családi élet nem mentes a konfliktusoktól, ám a felmerülő gondok nem adhatnak okot a testi, lelki kínzásra * Nincs vádló, nincs vádlott sem Veréssel a gyerek soha nem tanulja meg, hogy nem sza­bad hibáznia, minél gyakrab­ban verik, annál több hibát követ el. Mert ha fél, min­dent összezavar - mondja csendesen a nyolcesztendős kisfiú, akinek alultáplált tes­tét véraláfutások, égési se­bek borítják. ÖSSZEÁLLÍTÁS- Gyermekotthonba kerülök a kór­házból. A doktor néni megígérte, hogy apu többé nem bánthat, mert azt sem engedik meg neki, hogy meglátogasson. Ugye, igazat mon­dott? - kérdezi a gyerek. Egy másik, ugyancsak vézna kis­lányt agyrázkódással szállítottak az egészségügyi intézetbe. Amikor az orvosnő a „baleset” okai felől W* érdeklődött, a gyerek és az anya is azt állította, odahaza, a lépcsőkön zuhant le. Később persze kiderült, hogy a saját anyja lökte le csak azért, mert a kiéhezett kislány sör és pálinka helyett kenyeret vásá­rolt.- A testi erőszak jelei kölönfélék le­hetnek - magyarázza a gyermek- gyógyász. A brutális felnőtt gyak­ran „csak” erőteljesen rázza a kis­korút, de gyakoribb, hogy zúzódá- sokat, izomsérüléseket, töréseket, hát-, has- és fejsérüléseket, agyráz­kódást, égési sebeket kell gyógyíta­nunk. A sebek gyakran a gyerek kézfején vagy hátán a bőrén elol­tott cigarettától származnak. Nem ritka az az eset sem, hogy a szülők tenyérnyi foltokban tépik ki a véd­telen apróságok haját. Hol kezdődik tehát a gyerekek elle­ni erőszak? A szakértők véleménye szerint a mi kultúránkban a gyer­mekek jogait, szükségleteit a fel­nőttek társadalma nem veszi ko­molyan, nem ismeri el ezek létjo­gosultságát. Ha a felnőtt kezet emel a kiskorúra, nem kell félnie attól, hogy az ütést visszakapja. Visszaél helyzetével, mert tudja, hogy gyermekének szüksége van rá, nem kell harcolnia szeretetéért, megtartásáért. Ráadásul a felnőt­tek szeretik érvényesíteni akaratu­kat, s ha ez nem megy szép szóval, nem riadnak vissza az erőszaktól sem. így akarják elérni, hogy ko­... tenyérnyi foltokban tépik ki a védtelen apró­ságok haját. molyán vegyék őket. Az erőszak­nak kitettek, a bántalamzottak nem tudják, hogy szüleik nemcsak ellátásuk, öltöztetésük, lakhelyük, iskoláztatásuk biztosításáról köte­lesek gondoskodni. Joguk van sze­retette, tiszteletre, védelemre, biz­tonságra és támaszra. Csak így tud­nak majd tájékozódni a társada­lomban, csak így képesek megis­merni mozgásterüket, a határokkal együtt. A családi élet persze nem mentes a konfliktusoktól, konfron­tációktól, ám a felmerülő probléma nem adhat okot a testi, lelki kínzás­ra. A gyakran kimondott monda­tok: már nem szeretlek, buta vagy, mindent elrontasz - lelki kínzás­ként is értékelhetők. A szülők ve­szélyeztetik a gyereket, megfoszt­hatják önbizalmától - hiszen a fel­nőttek is nehezen viselik, ha azok­tól, akiket fontosnak tartanak, aki­ket szeretnek becsmérlő, megalá­zó, önbizalmat romboló szavakat hallanak. Ám a kiskorúaktól eltérő­en a felnőttek megbeszélhetik gondjaikat, lehetőségük van a ba­rátok kiválasztására, és akár arra is, hogy megváljanak tőlük. Nem szabad visszaélni a gyerekek védte- lenségével, csak azért, mert ők nem kereshetnek maguknak új szülőket - figyelmeztetnek a szak­értők. Bár nem túl gyakoran, nálunk is előfordul az ún. Münchausen- szindróma, amikor orvossággal va­ló tudatos mérgezésen kívül a szü­lők különböző halálos kórokba „menekítik” gyereküket.. Az egy­szerű gyermekbetegség tüneteit fel­nagyítva, kétségbeesetten ecsetelik azokat az orvosnak, aki különböző, olykor kellemetlen kivizsgálások­kal, gyógyszerezéssel kezeli a „ma­kacs” kórt. A kínokat, a fájdalmakat tehát nem a szülő okozza, hanem az orvos, és a felnőttek, rendszerint az anyák, a megmentő szerepében tetszelegnek. A gyermekgyógyász­ok újabban arra figyelmeztetenek, hogy egyre több anya elhanyagolja gyermeke nevelését, táplálását, gyógyítását, ám megbüntetni nem lehet őket, hiszen ahol nincs vádló, nincs vádlott sem. A szakértők nem győzik hangsú­lyozni: ha felmerül az erőszak leg­kisebb gyanúja a rendőrséget, vagy a járási hivatal szociális osztályát, esetleg a legközelebbi krízisköz­pontot kell(ene) tájékoztatni. Azok is teljesíthetik kötelességüket, akik névtelenek kívánnak maradni: te­lefonon értesíthetik az illetékese­ket, a krízisközpontokat, sőt, ren­delkezésükre áll a gyermekbizton­ság (zöld) vonala. Tudatosítani kellene, hogy amíg nem teremtünk rendet a felnőttek világában, a gyerekeké sem lehet rendezett, ám „rendetlenségünk” miatt fokozott mértékben ők szen­vednek. Jó és rossz cselekedeteink kihatnak életük alakulására, vétke­inkért ők fizetnek majd. A gyereknek joga van a szeretetre, biztonságra (Archívum) Akadnak olyan szülők is, akik a testi fenyítésen, a verésen kívül lelkileg is kínozzák gyermekeiket Joguk van a védelemre FELDOLGOZÁS Keseregsz valami miatt? Félsz a magánytól? Tanácsra van szüksé- r ged? Bántanak? Vernek? Éhezel? Kínoznak? Büntetnek? Tudato­sítsd, hogy ha rossz a sorod, jogod van a segítségre - magyarázzák a pszichológusok a krízisközpont­okban menedéket találó kiskorú­aknak, bár tudatában vannak an­nak, hogy nagyon sok gyerek kép­telen megtenni a döntő lépést, fé­lelmében inkább zokszó nélkül tű­ri az embertelen bánásmódot. Nincs pontos magyarázata annak, miért vetemednek egyes szülők ar­ra, hogy bántalmazzák, kínozzák a védtelen gyerekeket. Ráadásul a kiskorú ellen elkövetett erőszak bi­zonyítása sem egyszerű, még olyankor sem, ha látható jelei van­nak. A szerencsétlen nebuló u- gyanis rendszerint védi a felnőtte­ket, pedig a testi bántalmazás nyo­mait - kék-zöld foltok, véraláfutás­ok, égési sebek - nehéz játszótéri balesettel magyarázni. A lelki kínzás viszont gyakran so- r káig rejtett marad - mondta Mirina Hochelová a pozsonyi krí­zisközpont vezetője. Nagyon kö­rülményes, hosszadalmas és idő­igényes feladat a bizonyítás. A gyermekpszichológusok szerint a pszichikai kínzásról az érintettek nem is tudnak beszélni, a történ­tekre gyakran rajzok, játékok segítsével derül fény. A nemi erő­szak áldozatai például játékbabá­kon mutatják meg mindazt, amit velük tettek. A bántalmazott, lelki kínzásnak ki­tett tanulókra leggyakrabban a pe­dagógusok hívják fel a szakértők figyelmét. A lelki kínzásról az érintettek képtele­nek beszélni.- Kétféle magatartást különbözte­tünk meg. Az egyik csoportba a visszahúzódó, sarokban ülő, ijedt, bátortalan gyerekek tartoznak, akik gyakran nem képesek még a szemkontaktus felvételére sem. Ki­zárólag lesütött szemmel, alig hallhatóan válaszolnak a feltett kérdésekre. A másik végletet „a kis terroristák” alkotják. Agresszívak, feleselnek, szóbeli támadásokkal hozzák zavarba ellenfelüket, de vi­selkedésükre jellenző a testi erő­szak is. Pusztítják a növényzetet, kínozzák az állatokat, erőszakos- kodnak a fiatalabb vagy a gyen­gébb osztálytársaikkal. Bár odaha­za kínozzák őket, nem beszélnek, nem tárják fel problémáikat. A két csoportba tartozókra jellemző, hogy elsősorban a testi erőszaktól való félelmükben titkolódznak, hi­szen a felnőttek rendszeresen megfenyegetik őket. Ez a kínzás egyik eleme: „ha eljár a szád, még többet kapsz”, „megkeserülöd, ha panaszkodni mersz” - ismételgetik gyakran a testi fenyítés közben is, Gyakran azért titkolják a bántal­mazást, mert tartanak társaik megvetésétől és attól, hogy kigú­nyolják őket. Azok pedig, akik a kínzás előtti menekülést választ­ják gyakran nem tudják, hol keres­senek segítséget.- Ez esetben is az iskola szerepét hangsúlyoznám. A pedagógusok Verték, kínozták (Archívum) fel tudják világosítani a tanulókat olyan kényes kérdésekben is, mint amilyen a gyerek saját testéhez va­ló viszonya, mely érintések meg- engedhetetlenek, visszautasítható - mondta a pozsonyi krízisközpont vezetője. Tény, hogy az iskolákban többet kellene foglalkozni az em­beri, és ezen belül a gyerekek joga­ival. Mert ezekről az érintettek csak nagyon keveset tudnak. A gyermekek jogainak „tízparancsolata" 1. Az ENSZ nyilatkozatában rögzített jogok - tekintet nélkül bőré­nek színére, nemére, vallására, politikai vagy más meggyőződésé­re, nemzeti és szociális hovatartozására, anyagi, társadalmi vagy más helyzetére - kivétel nélkül minden gyerekre vonatkoznak. 2. A gyereknek törvényes és más módszerekkel olyan rendkívüli védelmet kell nyújtani, hogy szabad és méltó körülmények között, - testileg, lelkileg, morális, szociális szempontokat figyelembe vé­ve - egészségesen fejlődhessen. A törvényhozásnál szem előtt kell tartani a gyerekek érdekeit. 3. A gyerek megszületésétől fogva jogusult a névhasználatra és ál­lampolgárságra. 4. A gyereknek élveznie kell a szociális juttatás előnyeit. Joga van arra, hogy egészséges körülmények között nevelkedjen, ezért rendkívüli gondoskodásban kell részesülnie már megszületése előtt és azt követően is. Joga van a megfelelő táplálkozásra, lakás- körülményekre, pihenésre és egészségügyi ellátásra. 5. A testileg, értelmileg vagy szociálisan károsodott gyereknek ál­lapotának megfelelő ellátást, nevelést, rendkívüli gondoskodást kell biztosítani. 6. A gyermek ép és harmonikus fejlődése szeretetet és megértést igényel .Mindenütt, ahol erre lehetőség van, szeretetteljes légkör­ben, anyagi és erkölcsi biztonságban kell nevelkednie és csupán rendkívüli körülmények hatására lehet elválasztani az anyjától. A társadalom, a hivatalok kötelessége gondoskodni a család nélkül élő gyerekekről, és azokról is, akiknek megfelelő táplálását az anyagi források hiánya gátolja. Szükséges, hogy az állam anyagi és egyéb segítséget nyújtson a sokgyermekes családokban élők élel­mezésére. 7. Mindig a gyerek legyen az első, aki segítségben, védelemben ré­szesül. 8. Minden gyereknek joga van a tanuláshoz, az alapoktatásnak kö­telezőnek és ingyenesnek kell kellenie. Illusztrációs felvétel 9. A gyereket,védeni kell az elhanyagolás, a kegyetlenség, a vissza­élés megnyilvánulásai elől, nem válhat a kereskedelem tárgyává. 10. Védeni kell a gyermeket olyan hatásoktól, amelyek faji, vallási vagy más diszkriminációra késztetnék. A megértés, összeférhető- ség légkörében, az emberek, nemzetek közötti barátság szellemé­ben kell nevelni, hogy tudatosítsa: erejével, tudásával, tehetségé­vel az emberiséget szolgálja. Nemzetközi emberi jogi szervezetek jelentése Bántalmazó állami alkalmazottak MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Vezető nemzetközi emberi jogi csoportok felszólították a világ or­szágait, hogy fokozzák a harcot a gyermekeket szerintük nagy a- rányban bántalmazó állami alkal­mazottak és törvénytelen fegyve­res csoportok ellen. A World Organization against Torture (Kínzások ellen küzdő Vi­lágszervezet) és a Save the Children (Mentsd meg a Gyerme­keket) szervezetek egy nappal az ENSZ szeptemberi gyermekjogi bi­zottságának genfi ülése előtt hoz­ták nyilvánosságra jelentésüket, amelyben egyebek mellett feltár­ják, hogy kisebb bűncselekmények vagy politikai tevékenység gyanú­jával, de esetenként puszta előíté­let alapján egyes államokban rend­szeresen bántalmaznak gyermeke­ket. A felelősöket ráadásul a jelen­tés szerint ritkán büntetik meg, Az AP híradásában szereplő jelen­tésrészletek egyike szerint több­nyire titokban végrehajtott kínzá­sokról van szó. Statisztikát vagy rendszerezett kimutatást nem le­hetséges összeállítani azért sem, mert kevés állam vallja be, hogy alkalmazottai gyermekeket bán­talmaznak. Az egyik fontos fel­adatnak ezért a jelentés azt tartja, hogy tegyenek erőfeszítéseket a szóban forgó visszaélések látható­vá tételére. A dokumentum utal egy tanul­mányra, amely száz indiai utca­gyerek megszólaltatásával készült. A gyermekek közül hatvan azt kö­zölte, hogy már volt részük rend­őri brutalitásban, rendőrök verték meg vagy szóban zaklatták őket. Brazíliában és Guatemalában a je­lentés szerint a rendőrök gyilkol­tak is hátrányos helyzetű gyerme­keket. Kenyában letartóztatták és utcaseprésre kényszerítették gyer­mekek több csoportját. Utal a je­lentés a Human Rights Watch egy becslésére is, amely szerint Oro­szországban minden harmadik fia­talkorú gyanúsítottat bántalmaz­nak a letartóztatásban. Pakisztáni orvosok beszámolója szerint Kara- csiban 100 letartóztatott gyermek közül több mint ötvennel szemben erőszakot alkalmaztak. Törökor­szágban feltételezések szerint már 12 éves gyermekeket is vernek a rendőrök. A jogi csoportok szerint egyes országokban ellenzéki fegy­veres csoportok a kínzás eszközét sem mellőzve gyermekeket képez­nek ki soraikba, ha pedig nem nyújtják a várt teljesítményt, verik vagy meggyilkolják őket. Kongót és Sierra Leonét név szerint említi a jelentés, amely arról is ír, hogy Ugandában az ellenzéki fegyveres erők az elmúlt öt évben közel 10 ezer gyermeket raboltak el, és állí­tottak soraikba erőszak rendszeres gyakorlásával. A jelentés arra szólítja a kormá­nyokat, hogy távolítsák el törvény­kezésükből a testi erőszakot, ke­ressenek más lehetőséget a letar­tóztatás eszköze mellé, tartsák tiszteletben azt a meghatározást, hogy a 18 évet be nem töltöttek még gyermeknek számítanak, il­letve vizsgálják ki a bántalmazá­sok legkisebb gyanúját is. Az oldal anyagát írta: Péterfi Szonya Az erőszak áldozata (Illusztrációs felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents