Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-26 / 247. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 26. Régióink Az ivóvíz-hálózat kiépítésére a kis térség nyolc és fél millió koronát kapott, a segítséggel belátható időn belül végre sikerül orvosolni ezt a gondot * Ünnepnapok és hétköznapok Alsófalun * r Bedécs László, Alsófalu polgár- mestere zottak - magyarok és szlovákok egyaránt - találkozzanak. Az augusztus végi ünnepség nemcsak Alsófalu, hanem az egész Turóc-völgy ünnepe volt, melynek rangját csak emelték a meghívott vendégek. Az ünnepséget a budapesti Viola együttes nyitotta meg. A megjelenteket Tóth László, a térség református lelkipásztora köszöntötte, majd Erdélyi Géza püspök hirdetett igét. Az őt követő Miklós István esperessel egyetemben az identitás megőzésére szólítottak fel. Az igehirdetést követően megkoszorúzták a két világháborúban elesettek emlékművét és a honfoglalás tiszteletére állított kopjafát. Az eseményeket a helybeli gyermekek és felnőttek által előadott versek tették színesebbé. Ezt követően a falunap a művelődési házban folytatódott, ahol az egybegyűlt vendégeket és helybelieket Bedécs László polgármester köszöntötte, és megköszönte a rendezvény támogatóinak nagyvonalúságát. Őt Keményfi Róbert etnográfus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára, a térség múltjának és népességviszonyainak kutatója követte. Előadásában összefoglalta Alsófalu elmúlt 735 esztendejét. Az ünnepi ebéd előtt gyermekek adtak kultúrműsort. A délután sportrendezvényekkel, játékkal, majd hajnalig tartó mulatsággal foly-tatódott. Bedécs László polgármestertől megtudtuk, a százhuszonnyolc lelket számláló falu aktív lakosságának több mint hatvan százaléka munka- nélküli vagy idé- nymunkákból tartja fenn magát és családját. Ez nevezhető jelenleg a falu egyik legnagyobb gondjának. A településen csak egy vállalkozó tud kereseti lehetőséget biztosítrani a helybelieknek idénymunkák formájában. KözPUSKO GÁBOR él-Szlovákia településein már hagyomán- nyossá vált a falunap megrendezése mindössze vállalkozó szellemű polgármester, képviselő-testület, valamint bőkezű és jószándékú támogatók szükségeltetnek hozzá. Alkalmat az ünneplésre pedig a nem minden gond nélküli hétköznapokban is lehet találni. A 2000. év két jeles (és kerek) évfordulót is kínált az ünnepelni vágyó településeknek. A kereszténység és a államalapítás méltó eseményei a megemlékezéseknek. A két jeles alkalmat helyi események évfordulóival is ki lehetett bővíteni. Egy ilyen nap közösségformáló ereje óriási, jelentősége a búcsúk, a vendégségek jelentőségéhez hasonlítható. A gömöri Alsófalun a településről szóló első írásos emlék 735. évfordulója adott alkalmat arra, hogy a falu lakói és a községből elszármaVendégek és helybeliek a művelődési házban hasznú munkára tizenegy férfinak és hét nőnek a falu átmeneti munkát biztosít. Alsófalut, mint Turóc-völgyi települést is súlyosan érinti az ivóvíz problémája. Úgy látszik, hogy ez a probléma megoldódni látszik. Az ivóvíz-hálózat kiépítésére a kis térség 8,5 millió koronát kapott, így belátható időn belül végre sikerül orvosolni ezt a gondot. A nehézségek ellenére azonban reménykednek a helybeliek és hogy nem maradtak teljesen magukra, azt nem csak a meghívottak névjegyzéke bizonyítja. A közösségi tudattal, a jó értelemben vett lokálpatriotizmussal mindaddig nem lehet gond, míg akad olyan alsófalusi, aki anyagilag biztosítja az ünnepi ebédet, vagy aki számítógépet ajándékoz egykori falujának. A helybeliek úgy vélekednek, hogy falunapot gyakrabban kellene rendezni, így legalább gyakrabban találkozhatnánk rég nem látott ismerősökkel és közösen talán több olyan elképzelést tudnának megfogalmazni, ami a térség felemelkedését szolgálná. A budapesti Viola együttes Alistálon hatvanhétén végeznek közhasznú munkát Számít a szaktudásuk is Van még az életben olyan pillanat, amikor ernyesztő nyugalom áraszt el bennünket, s a csodák perceit számláljuk Egy érettségi találkozó örömteli órái NÉMETH GÉZA KÖBÖLKÚTI VARGA JÓZSEF nyár az utazások, a pihenés évada, na meg az érettségi találkozóké is. Talán mert leginkább nyáron érünk rá önmagunkkal foglalkozni. Megállunk az őrült rohanás közepette, szétnézünk az országban, szétnézünk magunk körül, és alig leplezett csodálkozással, s egyben nosztalgiával konstatáljuk, hogy fiaink és lányaink közben mennyire megnőttek. Nagyot fordult a világ kereke, s mi alig vettük észre a szédítő napi csatározásokban, vakon elrohantunk a változások mellett, s közben jócskán megváltozott a fizimiskánk is... Elterebélyesedtünk, arcunkra kíméletlenül megannyi szarkaláb pókhálója vésődött, kezünk reszket a testi-lelki erőfesztítéstől, s nemegyszer óvatosan bánunk a leveseskanállal is, nehogy a tartalma rácsöppenjen a kabátunkra... Fejünket dérszínűre csipkedi az idő, fogunkban is már „szaporodik az idegen anyag”. Bár a gyermek- és kamaszkor álma mind távolabbra kerül, mégis valamennyien szeretünk emlékezni, múltbeli ábrándokat kergetni. Még mindig úgy örülünk egymásnak, mint gimnazista korunkban: diákszerelmekkel, együgyű csínytevésekkel a tarsolyunkban. Ám minél inább távolodunk a gimnáziumi évek megszépítő messzeségébe, annál szívósabban ragaszkodunk az emlékekhez. Belekapaszkodunk a szilfák csendjébe, kirakatokban lessük képmásunkat, a Duna sziporkázó hullámain pihen tekintetünk. Legtöbben azon a tájon maradtak, ahol megszülettek, néhányan az ország más részébe költöztek, sőt egyiket-másikat külföldre vetette a sors. És mégis összejöttünk, hogy beszélgessünk, szórakozzunk, dicsekedjünk. Mert ilyenek is voltak köztünk. Igen, igen, sokszor elkápráztat a gazdagság, a gyermekek boldogulása, mesés kirándulások; mintha ezzel pótolni lehetne a ki nem mondott beteljesületlen vágyakat. Jellemző, hogy valamennyiünk életében többnyire a kudarc a mindennapos vendég, s csak hébe-hóba látogat meg félénken némi apró siker... Szomorú, hogy már három halottunk is van... És hát az osztályfőnök. Régen elszálltak ajkáról a tudás útját egyengető szavak. Szőlősgazda lett; néhány pohár borocska mellett az unokákkal bajlódik, gyümölcsfákat permetez, növésüket vigyázza, és árgus szemekei figyeli a leendő termést... Néha az „asz- szony” elszalasztja a boltba, örül is neki, mert legalább ismerősökkel találkozik, s így gyorsabban szalad az árnyék a ház sarkában. Néhány állami szolgálatban „megvénült” friss nyugdíjasunk is van, akik most végre élvezhetik a semmittevés andalító báját, s paradicsomot, paprikát, babot termesztenek, vagy vadászkutyákat futtatnak a horhosokban, esetleg rég megkezdett családi házat csinosítanak... És már futok is, mert nincs megállás, új feladatok várnak, pedig volna miről beszélni, de majd öt év múlva egy ugyanilyen csodálatos péntek délutánon, ha az örökké tűzről pattant, örökmozgó Judit majd megint megszervezi, mert nélküle semmi sem volna. Semmi, semmi... Ez a két-három óráig tartó csodálatos varázs, a valahová tartozás mindhalálig tartó álnok bizonyossága. Búcsúzásképpen megígérem, hogy öt év múlva már nem futok fontos dolgok után, mert már nem lesz fontosabb dolog, mint az együttlét folytonossága, az egybeolvadó emlékek egyvelege. Aztán még egy csoportkép, amely a távoli AmeriAzok a boldog szép napok kában belekerül egy lassan-lassan megtelő családi albumba. Lám, lám! Van még az életben olyan pllanat, amikor ernyesztő nyugalom áraszt el bennünket, szívünk-agyunk teljes mohóságával kapaszkodik a pillanatnyi „időbe”, s időn és téren kívül helyeződve csak a csodák perceit számláljuk, s a kacagás közepette felszabadultan megpihenünk, belekapaszkodva a soha vissza nem térő gimnáziumi évekbe.,-.. Öt év múlva találkozunk, mert mi találkozni akarunk. Hisz az élet egyik szándéka és törekvése a nagy-nagy titokzatos várakozás. A másodpercnyi örömök andalító bája. (Nagy László illusztrációs felvétele)- kormány által jóvá#V hagyott közhasznújuk munka-program ke/ % rétében Alistál községben jelenleg 67 személyt foglalkoztatunk. Ez a szám egy olyan közepes nagyságú község, mint Alistál esetében nagynak tűnik. Kérdezik is sokan: Ugyan mit tudtok ennyi emberrel csináltatni? Tudtok-e nekik munkát biztosítani? Ehhez tudni kell, hogy az itt alkalmazott személyek a munkahivatalba benyújtott, előre kidolgozott projektok, munkatervek alapján, csoportokba osztva végzik mindennapi tevékenységüket a község területén. Van csoport a zöldövezetek, közterületek és a temetők gondozására, karbantartására. Van csoport, amely a tavasszal kiültetett több ezer facsemete és a nemrég létesített díszfakertészet gondozásával foglalkozik. Egy másik csoport az újonnan kialakítandó kulturális és sportközpont munkálatainál segédkezik. Vannak, akik tatarozzák a község épületeit, a helyi tűzoltószertárt és a ravatalozókat is beleértve. A közhasznú munkások kisebb javításokat végeznek a közutakon is. Egy külön csoport a község kataszterében lévő szemetet, hulladékot - mely valamikor illegálisan került oda - távolítja el, valamint osztályozza. A múlt hétfő óta működik egy őrzési feladatokat ellátó csoport is. A munkák elvégzésénél, illetve az egyes csoportokba való beosztásnál mindenkit szaktudása, végzettsége, gyakorlata alapján igyekszünk besorolni. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Sok helyen - a község kül- és belterületén egyaránt - látszik már az elvégzett munka eredménye. Ennyi ember munkájának biztosítása, gondjainak megoldása a község mindennapi menetének biztosítása mellett nagy terheket ró a község vezetésére, ugyanúgy a községi hivatal adminisztrációs ügyintézésére. Sok cikk, írás jelent meg az Új Szóban is a közhasznú munka intézményével kapcsolatban. Nyilatkoztak róla illetékes személyek, pro és kontra. Mi azt mondjuk: Nem ez a foglalkoztatási forma vezet a munkanélküliek számának csökkentéséhez. Ideig-órá- ig két-három százalékot javít a foglalkoztatási mutatókon, de utána minden visszazökken a régi kerékvágásba, a munkanélküliből ismét munkanélküli lesz! Aktív foglalkoztatási politika kell(ene) a kormány részéről, nemcsak szóban, hanem tettben is. Hogy milyen lépésekre lenne szükség? Nap mint nap halljuk, nyilatkoznak miniszterek, parlamenti képviselők, írnak róla az újságok... Szavakban mindenki tudja, de megvalósítani!? Azt azért mégse! És ahogy kinéz, még jó sokáig így lesz. Sajnos. Addig is marad a közhasznú munka intézménye. Ha pedig már létezik, akkor élni kell a lehetőséggel, mert elvégezni való van mindenütt elég. A szerző Alistál község helyi gazdaságának vezetője Megemlékezés a kopjafánál (A szerző felvételei)
