Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-03 / 227. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 3. A Zenei Ünnepek mai koncertjei Pozsony. Jozef Sixta, Juraj Benes és Roman Berger szlovák zene­szerzők, valamint Dmitrij Sosztakovics művei csendülnek fel ma este a Moyzes kvartett előadásában a Pozsonyi Zenei Ünnepeken. Zongorán közreműködik Daniela Varínska. A hangverseny 17 óra­kor kezdődik a Prímási palotában. A Szlovák Filharmonikusok kon­certtermében a Royal Scottish National Orchestra lép fel 19.30-kor Walter Weller vezényletével. Az est szólistája Borisz Pergamenscsi- r kov gordonkaművész. Előadásukban Elgar-, Dukas- és Csajkovsz- kij-műveket hallhat a közönség, (ú) Svéd pillanatképek a városi galériában Párkány. Holnap délután négy órakor új kiállítás nyílik a városi ga­lériában. A Robert Kiss Svédországban készült felvételeiből rende­zett Svéd pillanatképek című kiállítást Kossár Lajos nyitja meg. A fotókiállítás október 23-ig tekinthető meg. (cza) SZÍNHÁZ POZSONY KIS SZÍNPAD: Lüiom 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Jozko Púcik karrierje 19 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Tartuffe 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Coyote Ugly (am.) 15.30,18,20.30 OBZOR: Én, a másik énem és Irene (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSÍ: Magnólia (am.) 16, 19.30 MÚZEUM: Szeresd felebarátodat! (ném.) 19 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 16.30,18.30, 20.30 Kid (am.) 18, 20.15 Gagyi mami (am.) 18.15 Radírfej (am.) 19.30 Szeptemberi éj­szakák (cseh) 20 KASSA CAPITOL: A Föld csatamező (am.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Coyote Ugly Jam.) 16, 18, 20 IMPULZ: Vad a világ (am.) 16.15, 19.15 DRUZBA: Coyote Ugly (am.) 16, 18, 20 TATRA: Új csapás (am.) 15.30,17.30 Magnólia (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ideglelés (am.) 17,19 LÉVA - JUNIOR: The Flintstones 2 - Viva Rock Vegas (am.) 16.30, 19 KIRÁLY- HELMEC - PRIVÁT: Gagyi mami (am.) 19 Jubileumi olvasótábori találkozó Salgótarjánban A millennium jegyében MTI-TUDÓSÍTÁS Salgótarján. Jubileumi olvasótá­bori találkozót tart november 3-án a salgótarjáni Balassi Bálint Me­gyei Könyvtár. Oroszné Katona Anna, az intézmény igazgatója el­mondta: a könyvtár 1976-tól fo­lyamatosan szervez olvasótáboro­kat, s eddig több mint 2500-an vettek részt rajtuk. Kezdetben évente három alkalom­mal fogadták a középiskolás korú fiatalokat. 1990-től elsősorban alapítványi támogatásra támasz­kodva rendeztek olvasótáborokat a szlovák nemzetiségű gyerekek­nek és a középiskolásoknak. Az utóbbi hat évben pedig a hatá­ron túli magyarság régióiból is fo­gadnak olvasótábori jelentkezése­ket. Olyan anyanyelvi olvasótábo­ri programot állítottak össze, melynek segítségével módszere­sen feltárják a hazai és a Kárpát­medencei magyarság szellemi, kulturális értékeit, felkeresik szel­lemi műhelyeit, emlékhelyeit, meglátogatják jeles személyisége­it. Az olvasótábori hagyományokhoz tartozik az is, hogy a táborok ke­retjátékát irodalmi, történelmi év­fordulókhoz kapcsolják, az idén a Millenniumot választották. A ol­vasótábori mozgalom 25. éves ju­bileuma alkalmából november 3- án sorra kerülő olvasótábori talál­kozóval a könyvtár alkalmat akar teremteni a hajdani olvasótáboro- soknak arra, hogy ismét találkoz­hassanak egymással, a táborveze­tőkkel és az előadókkal. A találkozóra október 15-ig lehet jelentkezni a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtárban. Tenk László budapesti festőművész képeiből nyílt kiállítás a dunaszer- dahelyi Kortárs Magyar Galéria kiállítótermében. A megnyitón Tenk Lász­ló munkásságát Pogány Gábor művészettörténész méltatta, aki egyebek között elmondta, hogy a kiállítás a pályaképet vetíti elénk, amely port­rékból, csendéletekből, tájképekből áll össze. A kiállítás november 6-ig te­kinthető meg. (Somogyi Tibor felvétele) Petr Vágner most kapta második szerepét Eszenyi Enikőtől, de most került először rázós helyzetbe Vígjáték rendőri galibával „A hideg veríték akkor vert ki, amikor a hátizsákomba nyúltak..." (Hana Smejkalová felvétele) Alighogy elköszönt a mú­zsáktól, máris fegyverek közt találta magát Petr Vágner, a prágai Rendi Színház hu­szonhárom éves vendégjáté­kosa. Történt mindez egy héttel ezelőtt, a Tévedések vígjátéka délutáni és esti pró­bája között. SZABÓ G. LÁSZLÓ Amíg ugyanis Észenyi Enikő a vilá­gosítókkal és a hangmesterrel foly­tatta a munkát, színészei rövid kis pihenőt kaptak. Petr Vágner a szín­házi büfé helyett az otthoni ebédet választotta. Prága azokban az órák­ban már a globalizáció és a Világ­bank elleni tüntetők vandalizmusá­tól rettegett. A Vencel tér arculata percek alatt megváltozott, a kör­nyező utcákat lezárta a rendőrség. Petr Vágner, aki a Tévedések vígjá­tékában épp őrmesterként remekel, kerülve a bajt, metróra szállt, hogy a föld alatt térjen ki a tüntetők több ezres tömege elől. De hiába volt óvatos és körültekintő, amint feljött a metróból, a Moldva-parti Táncoló ház közelében azonnal útját állták a rendőrök. „Gyanúsnak találtak a külsőm mi­att. Pedig nem a színpadi jelme­zemben láttak. Ha fekete bőrdzse­kiben, fekete nadrágban és fekete bakancsban szúrnak ki, akkor nem csodálkozom, de vüágos pulóver­ben és égszínkék farmerban láttak. Ami viszont gyanússá tett a sze­mükben, az a kendő volt a fejemen. Mivel időt akartam nyerni az esti próbához, nem mostam ki a hajam­ból a zselét, a lakkot és a festéket, hanem kendőt kötöttem a színpadi frizurámra, és úgy mentem haza. Abban a pülanatban, amint észre­vettem a metró kijáratánál gyüleke­ző tömeget, már siettem is volna to­vább, de a közelben álló rendőrök egyike nyomban megállított. Nem is titkolta, mit gondol rólam. »Újabb anarchista« - mondta. Hiá­ba kértem őt, hogy engedjen el, én színész vagyok, próbám volt és pró­bám lesz, nem hitt a fülének. »Vegye csak le a kendőjét!« - szólt erélyesen, mire vagy tíz társa oda­jött. Önök szerint mindenki anar­chista, akinek kendő van a fején? - kérdeztem, de akkor már a frizu­rám foglalkoztatta őket. A Tévedé­sek vígjátéka őrmestere ugyanis egy szupermarket fiatal rendőre, aki figyel a divatra. Sünifrizurát vi­sel, kiszőkített hajvégekkel. Ennél komolyabb bizonyíték nem is kel­lett az igazoltató rendőröknek. Ott álltam előttük, teljesen kiszolgálta­tott helyzetben. A hideg veríték ak­kor vert ki, amikor a hátizsákomba nyúltak, és előhúzták azt a videoka­zettát, amelyen egy rendőrségi ok­tatófilm volt, amelyet épp akkor kaptam vissza Eszenyi Enikőtől. Pár nappal korábban ugyanis, amikor a darabbeli letartóztatási jelenetet gyakoroltuk, eszembe jutott, hogy megmutatom neki, miképpen zajlik ez eredetiben, illetve a Los Angeles Police Department bemutatásában. Meg is nézte a filmet, pechemre azonban aznap adta vissza, amikor már forrt a feszültség a városban. Ott kellett volna hagynom az öltö­zőben, és ott is hagytam volna, ha tudom, mibe keveredem. Úgy lát­szik, nem voltam elég elővigyáza­tos. A rendőrök pedig diadalittasan kézről kézre adták a videokazettát. Igazából akkor hitték el, amit mon­dok, amikor egy szövegkönyvet is találtak a táskámban. Még jó, hogy velem volt Oscar Wilde! Neki kö­szönhetem, hogy végül is elenged­tek. »Ha azt állítja, hogy színész, akkkor most bizonyíthatja!« - szólt az egyik rendőr. Ázzál felütötte a Házasságszerzőt, és vagy nyolc kollégája társaságában felmondat­ta velem a szöveg egy részét. A töb­biek pedig hallgatták, mennyire vagyok felkészült. Ha jól emlék­szem, vagy ötven rendőr vizsgázta­tott. Mondhatom, érdekes előadás volt. Az anarchistából, egy hátbor­zongató helyzetben, végül is szí­nésszé avanzsáltam. Visszaadták a kazettát, és elengedtek. Csak azt sajnálom, hogy lámpalázas voltam egy kicsit.” Petr Vágner jövőre kap színészi diplomát, de már három darabban játszik a prágai Nemzeti Színház­ban. Első szerepét, a Sok hűhó semmiért pékinasát szintén Esze­nyi Enikőtől kapta. ;,Rengeteget tanultam Enikőtől. De a színészektől is, akik a Sok hűhó. ban játszanak. Elsősorban Miroslav Donutiltól, akivel közveden partne­ri viszonyba kerültem a színpadon. Nagy színész. Lesem minden gesz­tusát. Eleinte izgultam. Attól féltem, elkések a végszóval, miközben fi­gyelem őt. Vagy hogy belesülök a szövegbe. Szerencsére nem ez tör­tént. Enikő rendezői öüeteinek kö­szönhetően nagyon szép színpadi helyzetek születtek. Muris figura ez a pékinas. Lomha, lassú észjárású, lökött fickó. Nagyon jó játszani. A Tévedések vígjátékában ugyancsak sok a vígjátéki elem. A rendőr is mu­latságos fickó. Eleinte kicsit mátri- xos, főleg a mozdulataiban, aztán olyan tarantinós figura, aki mindent késve fog fel. Fizikailag sokkal töb­bet kíván tőlem, mint a Sok hűhó... pékje. A Tévedések vígjátéka renge­teg mozgásra épül, ezért nagyon sok energiát vesz ki a színészekből.” Eszenyi Enikő két rendezése kö­zött a Hamletben is szerephez ju­tott Petr Vágner. Ott Franciscót, a katonát játssza. Ha a filmrendezők is felfedezik őt, alkatának, megje­lenésének és tehetségének köszön­hetően a cseh film Keanu Reevese lehet. „Azért szeretek Enikővel dolgozni, mert a színpadi játékon kívül em­berségből is sokat tanulok tőle. Lá­tom, hogyan közlekedik a színház­ban, hogyan dolgozik a műszaki gárdával, a kellékesekkel. A töké­letességre, a pontosságra való tö­rekvése példamutató számomra. A Tévedések vígjátékában olyan partnereket kaptam tőle, mint Ladislav Mrkvicka és Jirí Kodét, akiknek minden színpadi rezdülé­sük életre szóló élmény számom­ra. Mellettük, a két hónapig tartó próbák során legalább annyit ta­nultam, mint két év alatt a színész­mesterség órákon.” A színpad mellett van egy másik já­téktere is Petr Vágnernek. Ég és föld között, a levegőben. Ejtőernyős­ként kétszáz ugráson van már túl. „Azoknak, akik még nem próbálták ki, nagyon nehéz erről beszélni. Én már ötödik éve élvezem ezt a spor­tot. A levegőben csak magamért va­gyok felelős, a színpadon a kollégá­imért is - ez a különbség a kettő kö­zött. Lámpalázam persze az ugrás előtt is van, nemcsak a színpadra lé­pést megelőző pillanatokban. Az ugrást követő tíz másodperc alatt 180-210 km/ó sebességet vesz fel a testem, utána kell jól kitámaszta­nom magam a levegőben. Általá­ban 4-5 ezer méteres magasságból ugrunk, s amíg földet nem ér a lá­bunk, minden perc maga a csoda. Nagyobb baleset eddig szerencsére nem ért. Mindig kinyílt az ernyőm. A hátamon azonban van egy jókora heg. Rosszkor indítottak bennünket a gépről. A társaim között voltak, akik egy temetőben landoltak, má­sok a Mladá Boleslav-i Skoda-gyár udvarán, megint mások egy őrzött területen, ahol csak annyi idejük maradt, hogy átugorjanak gyorsan a kerítésen, mert már rohantak fe­léjük a kutyák. Én egy fa tetején vé­geztem. Fennakadtam annak rend­je és módja szerint. A Tévedések vígjátékában is van egy hatalmas fa. Az előadás végén. De ez már egy másik történet...” Jirí Langer, a csodatevő belzi rabbi tanítványának műve a haszid zsidó kultúra autentikus dokumentuma Misztikus, derűs hangulatú legendák RÁCZ VINCE A hányatott sorsú Jirí Langer - Ki­lenc kapu című könyvének elősza­vát író bátyja tanúsága szerint - 1913-ban, egy kelet-galíciai város­kába tett utazása során ismerkedett meg a haszidok közösségével, akik elutasítva a modern kor csaknem valamennyi vívmányát, szinte teljes elszigeteltségben, a szekták élet­módjára emlékeztető életet éltek. Ez az élmény is közrejátszott abban, hogy Langer figyelme lassanként a zsidó misztika felé fordult, amely a későbbiekben teljesen magával so­dorta, megváltoztatta addigi, a val­láshoz kevésbé kötődő életét. Az idegent mindig nagyon nehezen befogadó közösség egy idő után mégiscsak betekintést engedélye­zett önnön elzárt közegébe a Prágá­ból érkezett fiúnak, aki csakhamar a csodatevő belzi rabbi tanítványává lépett elő, és tiszteletbeli haszidként élve köztük megfigyelte szokásai­kat, és emlékezetébe véste a csodás történeteiket, melyekkel szent ha­gyományaikat ápolták. Elgondol­kodtató, mennyire jól ismerték a mára már csak kis számban élő haszidok saját kultúrájukat, a déd­apáik csodás tetteivel tarkított, va­lószínűden, de a hívő szemében bi­zonyára igaz történeteket. A naivi­tást tettető rafinériával átszőtt, misztikummal telített, derűs han­gulatú legendák természetükből adódóan nem borzasztják el az ol­vasót, ellentétben más misztikus iratokkal, hanem az életelvként ér­telmezett öröm szerepét hangsú­lyozva vidámságot sugároznak ma­gukból. Nem akarnak mindenáron tanítani, inkább csak szórakoztatni, mert a haszidok hite szerint Isten­nek nem tetsző tett visszaélni a tü­relemmel. Nem költői mélységű le­gendákkal találkozik az olvasó, ha­nem aforizmákkal, bájos hangvéte­lű adomákkal, melyek tömör stílu­sukkal, lényegre törő, egyszerű vo­nalvezetésű elbeszélő módszerük­kel és tettetett naivitásukkal ejtik rabul azt, aki hajlandó megismer­kedni a haszidoknak a könyvet nagy becsben tartó kultúrájával, írott és a szájhagyomány útján ter­jedő, irodalmi és kultúrtörténeti ér­tékeket egyaránt felvonultató le­gendáival. Ezekből találunk jó pá­rat Jirí Langer Kilenc kapu című, mára a világirodalom részévé vált művében, mely az eddig megjelent angol, német, olasz és lengyel nyel­vű fordítások után most már ma­gyarul is olvasható. A zsidó hagyo­mány, valamint a mindössze pár száz éves múltra visszatekintő haszid mozgalom értékei mindig termékenyítőleg hatottak a külön­böző eszmerendszerekre, a velük szimbiózisban élő népek szemléle­tére. A mienktől eltérő kultúrákban való megmerítkezés, és az ezzel já­ró élmény talán hozzásegíthet ben­nünket saját magunk alaposabb is­meretéhez is, múltunk, hagyomá­nyaink értékeinek felismeréséhez és üzenetének feldolgozásához, an­nak tudatosításához, hogy egymás kölcsönös tolerálása biztosítja csu­pán önmagunk jövőjét, nem pedig önös érdekeink mindenáron való előtérbe helyezése. Jirí Langer: Kilenc kapu, Kal- ligram Kiadó, Pozsony, 2000

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents