Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-03 / 227. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 3. Kultúra ÚJ TÖRTÉNELEMKÖNYVEK Kovács László és Simon Attila történész-tanárok munkája elsőként dolgozza fel nemzeti kisebbségünk történetét. Hivatalosan oktathatnak belőle az alap- és középiskolákban Nemcsak itthon, Magyarországon is engedélyezve A hazai tankönyvpiacon még mindig fehér hollónak számít egy-egy új tankönyv. A szlovákiai magyar iskolákba azonban épp a napokban jut el a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó történelemtankönyvcsaládja, A magyar nép története, amelynek egyes kötetei A honfoglalástól a szatmári békéig, az 1711-től 1918-ig, valamint A 20. század címet viselik. NAGY ATTILA Nem csupán azért kuriózum ez a sorozat, mert elsőként dolgozza fel nemzeti kisebbségünk történetét, hanem azért is, mert mindhárom kötetet és a hozzájuk tartozó munkafüzeteket a magyar és a szlovák oktatási minisztérium is felvette a segédtankönyvek listájára, vagyis mindkét ország pedagógusai - határon innen és túl - hivatalosan oktathatnak belőle az alap- és középiskolákban. A szerzőket, Kovács László és Simon Attila történész-tanárokat könyveikről kérdeztem. Simon Attila és Kovács László történész-tanárok, A magyar nép története című történelemtankönyv-család szerzői (Archív felvétel) de a tanulók megismerkedhetnek az egész Kárpát-medence fontosabb huszadik századi eseményeivel is. Kiemelnének néhány fejezetcímet, érdekességet? K. L: Remélem, a tanulók sok, számukra eddig ismeretlen ténnyel találkozhatnak a tankönyvben. Megtudhatják például azt, mi is történt Trianonban, hogyan alakult ki a magyar-szlovák határ, hogyan fogadták a felvidéki magyarok az első bécsi döntést vagy azt, hogy mi lett a második magyar hadsereg sorsa a Don-kanyarban. A portrészövegek többek között Masaryk, Teleki Pál, Esterházy János, Jozef Tiso vagy éppen Kós Károly életútját ismertetik meg a diákokkal. Ami a közelmúlt történéseit illeti, tananyag szól az ötvenes évekről, a szlovákiai magyarok deportálásáról, a Prágai Tavasz eseményeiről, a rendszerváltásról és természetesen az 1956-os magyarországi forradalomról is. A könyv utolsó tananyaga kicsit rendhagyó módon a nagyvilágban szétszóródott magyarságról szól, híres Nobel-díjasainkról, sportolóinkról, művészeinkről. A szerzők számára mindig öröm, ha alkotásuk napvilágot lát, s eljut azokhoz, akiknek készült. így éreznek Önök is? K. L.: Természetesen mi is ezt az örömet érezzük; amely azért is nagy, mert a könyvek megjelenése tőlünk független okok miatt közel egy évet késett ugyan, de végül mégiscsak napvilágot láttak. A késésért elnézést kérünk a kollégáktól, akik szinte hetente kérdezték, hívtak bennünket vagy a kiadót, hogy mikor kaphatják már kezükbe az újranyomtatott és az új tankönyvet. Kárpódást talán az jelenthet, hogy A magyar nép története című tankönyvsorozat immár minisztériumi engedéllyel, hivatalosan is elfogadott oktatási segédtankönyvként jelent meg. Ez azért fontos, mert így ^ remélhetőleg azok a kollégák is bátrabban fogják használni, akik eddig valamüyen okból ódzkodtak ettől. Kinek készült a tankönyvcsalád? S. A.: A sorozat a magyarság történetét dolgozza fel a kezdetektől napjainkig. A már korábban megjelent és most újra kiadott első két kötet - A honfoglalástól a szatmári békéig és az 1711-től 1918-ig - a középkor, valamint az újkor történéseit mutatja be, a mostam rész pedig a 20. század történéseivel foglalkozik. A tankönyvek a jelenleg is érvényes tanterveket alapul véve az alapiskolák 7-, 8. és 9. osztálya, valamint a nyolcosztályos gimnáziumok másodikosai, harmadikosai és negyedikesei számára készültek. A pedagógusokat biztosan érdekli a tankönyvek szerkezete, módszertana. K. L.: Ami a tankönyvek módszertanát illeti, a pedagógusok és a tanulók a már megszokott formával találkozhatnak. Egy-egy tananyag két oldal terjedelmű, a tanári szöveget gazdag, színes képanyag, térképek, történelmi személyiségekről szóló portrék, érdekességek, fogalomtár egészíti ki. A honfoglalástól a szatmári békéig című kötet első része a honfoglalástól 3 középkori magyar állam fénykoráig, második része a török hódoltságtól a Rákóczi-sza- badságharc végéig követi az eseményeket. Az 1711-től 1918-ig című rész a Habsburg Birodalomba tagolt Magyarország, a reformkor és szabadságharc, s az Oszták-Magyar Monarchia történetébe kalauzol. A legújabb kötet, A 20. század első szerkezeti része az első világháborútól a második világháború befejezéséig ismerteti az eseményeket, a második rész pedig az 1945-től a napjainkig terjedő korszak magyar történelmével ismertet meg. E tankönyv végén újdonságnak számít az a színes mozaik, amely 40 képben tálja elénk a század magyar történéseit, nagy személyiségeit. Mondanának valamit a könyvek tartalmáról? S. A.: Mivel a szélesebb közönség az első két kötetet már ismeri, találkozott vele, főleg a harmadikról szólnék. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy e könyvünk több szempontból úttörő jellegű vállalkozás. Először is azért, mert eddig még a magyarországi tankönyvpiacon sem találkoztunk olyan könyvvel, amely nemcsak a trianoni Magyar- ország, hanem a kisebbségbe került magyarok huszadik századi történelmét is megpróbálta volna feldolgozni, mi pedig erre tettünk kísérletet. Másodszor pedig azért, mert tananyag formájában most került először bemutatásra - noha csupán főbb vonalaiban - a szlovákiai magyar kisebbség története. így könyvünk, bár egy nemzet, a magyar történetét kíséri végig, de közben több ország történelmét is érinti. A tankönyv gerincét mindenképpen Magyarország és a felvidéki magyar kisebbség miatt Csehszlovákia, valamint Szlovákia története alkotja, Mi jelentett gondot a tankönyvek írása közben? S. A.: Egészen más dolog a középkor már-már porosnak tűnő eseményeiről írni, mint a huszadik századról, amelynek történései még ma is heves érzelmeket váltanak ki. Hiszen Trianont,_az első bécsi döntést vagy éppen a reszlovakizációt eltérően értékek a szlovák és a magyar történész szakma s egy tankönyvíró nem vállalhatja a döntőbíró szerepét. Mi csupán a tényeket igyekeztünk a tanulók elé tárni, rájuk bízva azok értékelését. Persze senki sem tagadhatja meg hovatartozását, mi, tankönyírók sem, s talán nem is bűn az, ha magyarként értelmeztük az eseményeket, s magyar szemszögből tártuk azt a tanulók elé. Ha jól tudom, a magyar iskolákban eddig a szlovák történelemtankönyvek tükörfordításait használták. Mi szükség van akkor az Önök könyvére? S. A.: Azt hiszem, a kérdés magában rejti a választ. Nyilvánvaló, hogy ezek a tükörfordítások nem felelnek meg a mi iskoláink igényeinek. A történelem nagyon fontos tantárgy, a tanulók azonosságtudatának e- gyik megalapozója. A szlovákiai magyarság nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a gyerekei idegen szemléletű tankönyvekből ismerjék meg a múltat. Műiden nemzetnek szüksége van arra, hogy a következő generációk számára pozitív, de közben valós képet sugározzon magáról. Nyüvánvaló, hogy érre a szlovákból lefordított tankönyvek nem alkalmasak. Azt, hogy mi elkészítettük ezt a tankönyvsorozatot, egy folyamatnak lehet az első lépése. A szlovákiai magyar oktatásügynek lassan fel kell ismernie, hogy nem elégedhet meg azzal, amit felülről kap, az államtól, legyen az Pozsony vagy Budapest. A mi viszonyaink specifikusak. Egyre inkább a saját erőnkre kell támaszkodnunk, akár a tanv v Remélhetőleg a ta- ** nulók sok, számukra eddig ismeretlen ténnyel találkozhat- nak a tankönyvben. \v könyvírás területén is. Azt hiszem, van közöttünk számtalan olyan értékes ember, aki újat tud alkotni. Jó lenne, ha valamely szlovákiai magyar tudományos műhely felvállalná a tankönyvek problémáját, ösz- szegyűjtené az igényeket, s megindulhatna a szisztematikus hazai tankönyvírás. Mikor kerülnek a tankönyvek a tanulók kezébe? K. L.: Az új tankönyv és a második, javított kiadásban ismét megjelenő első két rész a napokban hagyta el a nyomdát, tehát azok az iskolák, amelyek ezeket megrendelték, heteken belül kézhez kapják őket. Természetesen a tankönyvek mellé megjelenő munkafüzetekkel együtt. E könyvek legnagyobb erénye a rendkívül magas szakmai színvonal. Mind ez ideig ez a legeredményesebb kísérlet a szlovákiai magyar történelem összefoglalására Mostantól már van miből tanítani a mi történelmünket is VAJDA BARNABÁS A rendszerváltozás utáni legszínvonalasabb szlovákiai magyar tankönyvkiadási vállalkozás vált teljessé azzal, hogy megjelent A magyar nép története című tankönyvtrilógia harmadik része. Összeállt tehát ez a nagyon szép kivitelezésű segédtan- könyv-sorozat, mely a 12-13-14 éves korosztálynak, tehát az alapiskolák 7-8-9. osztályosainak,-illetve a nyolcosztályos gimnáziumok megfelelő korú tanulóinak készült, és amely a magyar őstörténettől a középkoron át napjainkig népünk teljes történelmét tartalmazza. E könyvek legnagyobb erénye a P rendkívül magas szakmai: pedagógiai és történészi színvonal. A könyv metodikájáról annyit, hogy fokozatosan tanártársadalmunk gerincét kezdi alkotni az a modem szemléletű tanárréteg, akik az élményszerű (a gyerekekkel a történelmet „megéltetni” vágyó) pedagógiai hányt képviselik. Ezek a könyvek őket és tanítványaikat lendítik még előbbre. És nem túlzás történészi erényekről beszélni sem. Ugyanis, bár két tanár szerzőről van szó, a XX. századot feldolgozó harmadik rész nem pusztán a magyarországi kutatók által megírt történelem másolata, hanem mind ez ideig a legeredményesebb kísérlet a szlovákiai magyar történelem összefoglalására is. Hogy ez tankönyv formájában született meg? Korcs felsőoktatási rendszerünk az oka, hogy tájainkon gyakorta tanárokból lesznek történészek. Érdemes kitérni arra, hogy a könyveket 2000. augusztus 16-án f kelt döntése alapján a Szlovák Köz- " társaság Oktatásügyi Minisztériuma is ajánlja mint segédtankonyve- ket. A. Szabó László, az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztályának vezetője a megmondhatója, müyen kévésén múlott, hogy a minisztérium idén augusztusban végül kedvezően döntött a könyvek ügyében. Gondolkoztam, mit tudtak felhozni ellene, de csak azt találtam, hogy olyan történelemkönyv született itt, amely megalkuvás és öncenzúra nélkül, az összmagyarság történelmi keretében értelmezi a Szlovákiában élő magyar nemzetközösség múltbéli történéseit. Márpedig ha az oktatásügyi minisztérium is jóváhagyja, hogy Szlovákiában élnek magyarok, s azoknak még történelmük is van, rólunk mint elmagyarosodott szlovákokról senki többé nem beszélhet. Az, hogy a minisztérium nem jóváhagyta, hanem csak ajánlja e segédtankönyvek használatát, azt jelenti, hogy A magyar nép történetét a tanulóknak kell megvenniük. Ugyanúgy, műit például az angol vagy a német nyelvkönyveket. Ha azt tekintjük, hogy a Kovács-Simon- féle könyv ikertestvére, a Dusán Kovác vezette szerzőcsoportnak az Orbis Pictusnál megjelenő (a mostani könyvekével azonos metodikai felépítésű és kivitelezésű) alapiskolás tankönyvsorozata hivatalos tan- köny, és az állam finanszírozza, akkor esetleg igazságtalannak is tűnhet a döntés. Figyelembe kell azonban vennünk két további szempontot. Egyrészt, a Kovács-Simon-féle könyvek nem tartalmazzák az előírt tanterv minden részét, például a világtörténelmi eseményeket, valamint a szlovák nép történetét a megfelelő mélységig. Másrészt, a jelenlegi Szlovákiában nem remélhetünk oly méretű nagyvonalúságot (ami egyébként például Finnországban természetes volna), hogy államilag támogatják egy nemzeti kisebbség önmegtartó erejét (is) szolgáló tankönyv megjelenését. E könyvek eredetileg is segédtankönyvnek születtek. Valószínűleg azzal az elképzeléssel, hogy az idővel lazuló oktatási rendszerben fokozatosan felértékelődhet a szerepük, és a helyi tanprogramokhoz illesztve esetleg főtankönyvek lehetnek. Egy közösségnek helyére kell tennie identitását, meg kell békéimé a múltjával, hogy értse jövőjét. József Attilával szólva: elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. Szlovákiában élő magyar nemzetközösségünk nevében Kovács és Simon tanár urak elvégezték a ránk háruló munkát. Mostantól van miből tanítani a mi történelmünket.
