Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-14 / 237. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 14. Bürokrata-blues BUCHLOVICS PÉTER A bürokrácia horrorját, az életidegen, az embert számnak, netán be­helyettesíthető és manipulálható egységnek tekintő és hozzá úgy is vi­szonyuló ezerfejű szörnyet talán Franz Kafka írta meg a legmaradan­dóbban, elég ha csak a Kastély című regényét említjük. Az egy hely­ben topergó, számos kulcskérdésében jövő januárra halasztott, vala­mint sajnos a pártok által egymás sakkban tartására használt közigaz­gatási reformnak többek közt épp az lenne a haszna, hogy a kórosan túlburjánzó adminisztrációt lebontaná, a közigazgatás menetéből ki­iktatná a felesleges lépcsőket, az ügyintézés emberközpontúbbá, de főképp gyorsabbá és hatékonyabbá válhatna. Na és olcsóbbá! Ehhez képest Peter Magvasi munka- és szociális ügyi miniszter jóvoltából a kormány szerdán egyetlen olyan törvényjavaslatot sem tárgyalt meg, amely elősegítené az állami alkalmazottak jogállásáról és a közhiva­talok működéséről szóló jogszabályok korszerűbbé, rugalmasabbá té­telét. Az SDL miniszterének legfőbb érve az volt, hogy az állami szol­gálatról szóló törvényjavaslat egyik cikkelye ellentétben áll az alkot­mánnyal, mert lehetővé tenné egy hivatalnok akár egy évre szóló át­helyezését, még akkor is, ha csinovnyikunk ebbe nem egyezne bele. Peter Magvasi érzékeny a hivatalnokok emberi jogaira, de éppígy le­hetne érzékeny a kisemberek jogaira is, pláne olyankor, ha ügyeiket intézik egy bebetonozott bürokratákkal telezsúfolt, lajhárgyorsaság- gal működő, az illetékesek egymásra mutogatásával időt és pénzt rab­ló hivatalban. Ivan Miklós, Magvasi legfőbb bírálója ez ügyben tisztá­ban van a szoci típusú káderrendszer összes borzimával és azzal, hogy Szlovákia nem engedhet meg magának méregdrága és lassú közigazgatást. Ezért furcsa Magvasi előteijesztésében az is, hogy a hi­vatalnoknak betegsége idején százszázalékos fizetés járna, nyugdíjba vonulásakor pedig tíz hónapi lelépő. Miből fizetné mindezt az állam­kassza és a szociális biztosító? Miklós fiatal, művelt és gyors embere­ket akar az államigazgatásba. Na és olyanokat, akik tisztában vannak vele: a hivatali munka szolgálat, nem pedig uralkodás, dolgozni kell, nem a nyugdíjig tartó biztos sarzsi reményében munkát mímelni. Ez most nem jött össze. A centralizált bürokrácia leépítése érdeklődés hi­ányában elmarad. Avagy az SDK miért ellenzi a járási hivatalok leépí­tését, ha már egyszer arról szónokol, hogy a hivatalnokokat nem sza­bad politikai játékok eszközévé degradálni? Mellesleg ezt mondja a HZDS is. Pont ők! Egy hivatalnoknak a lakosságot kell szolgálnia, és nem egy politikai pártot. Ha zsarolható és korrumpálható, az más tészta. De ez már erkölcsi kérdés, amely semmilyen törvénnyel nem szabályozható. JEGYZET Kikérem magamnak! PÉTERFI SZONYA Tévedés ne essék, megértem én a gyógyszerforgalmazókat, hogy a pénzük után futva két napra fel­függesztik az orvosság szállítását. Megértem a patikusokat is, akik támogatják kezdeményezésüket, hiszen hasonló cipőben járnak ők is. Ugyanis, ha az egészségbiztosí­tók nem térítik meg számláikat, ók nem fizetnek a forgalmazók­nak, azok pedig a gyógyszergyár­tóknak. Mégis tiltakozom, és kiké­rem magamnak, hogy rajtam ke­resztül gyakoroljanak nyomást va­lakire (a kormányfőre?), valamire (a minisztériumra?), ugyanis én tisztességesen fizetem az adót, sőt a patikában is szó nélkül leszámo­lom a kért összeget. És nem szi­dom a pult mögött állókat azért, mert egyre több pénzt kémek tő­lem, sőt azért sem, ha órákig kell futkosnom az orvosság megszer­zése érdekében. Mivel sem én, sem mi, gyógyszerfogyasztók, nem vagyunk részesei a körbetar- tozási láncolatnak, kikérem ma­gamnak, magunknak, hogy min­dig rajtam, rajtunk csattanjon az ostor! Mert mi lenne, ha minden­ki azt tenné velünk, amit a forgal­mazók, a patikusok? Másutt is lé­tezik adóssághalmozás, más ága­zatban - ugyancsak önhibájukon kívül - is tengernyi gonddal küsz­ködnek, ám ügyeiket a lakosság bevonása nélkül rendezik! Furcsa, hogy a tiltakozó megmozdulás résztvevői 9 milliárd koronás kö­vetelésről beszélnek, a minisztéri­um viszont „csak” 8 milliárdosról. Furcsa az is, hogy az anyagi mizé­ria ellenére nem ment tönkre egyeden gyószerforgalmazó, a pa­tikák tulajdonosai nem bocsátot­ták el alkalmazottaikat, nem csök­kentették létszámukat, nem szü­neteltették tevékenységüket, nem húzták le a redőnyt. És furcsa az is, hogy az anyagi gondok ellené­re országszerte egyre újabb pati­kák nyílnak. Hogy miért? Főleg azért, mert a gyógyszerbiznisz a nehézségek mellett is kiváló bevé­teli forrás: Szlovákiában a gyógy­szerköltségek tizenhárommilliárd koronára rúgnak. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002245, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) Több jogász elhamarkodottnak tartja Rudolf Schuster kijelentését, hogy Alexander Rezes nem kap el­nöki kegyelmet. A köztársasági el­nök még 1999 júliusában, röviddel beiktatása után olyan rendeletet adott ki, melyben elnöki kegyelem­ben részesítette az összes gyógyít­hatatlan betegségben szenvedő, korábban valamilyen oknál fogva elítélt személyt. Schuster kijelenté­se Rezessel kapcsolatban formai és jogi akadályokba is ütközik, mert nem támasztotta alá semmilyen dokumentummal, s az amnesztiá­ról csak a miniszter vagy a fő­ügyészjavaslatára dönthet. Úgy tű­nik, Schusternek mégis foglalkoz­nia kell Rezes kérvényével. A kas­sai vasmű volt vezetője gyógyítha- tadan szívbetegségben szenved, saját bevallása szerint akár szívá­tültetésre is szüksége lehet. Egyes értesülések szerint már rendelke­zik olyan orvosi leletekkel, melyek igazolják szavait, sőt arra figyel­meztetnek, Szlovákiában egyetlen fegyintézet sincs úgy felszerelve, hogy megfelelő orvosi ellátásban részesítse Rezest. HÉTVÉG(R)E Jövés-menés minden szinten Az elmúlt hét nap alatt ki­derült: az MKP marad a kormányban, Milosevics vi­szont távozik a hatalomból, a dalai láma Somorjára jön, ellenben Schuster nem ma­rad Ausztriában. Mint ahogy a jövő évi büdzsé el­fogadása után pénzünk sem nagyon itthon. JUHÁSZ LÁSZLÓ Szombati csalódás: az MKP orszá­gos tanácskozásán szóba sem ke­rült a menni vagy maradni kérdé­se. Pedig - szemtanúk szerint - MKP-s képviselő ennyi újságírót, így, együtt még sohasem látott. A zsurnaliszták azonban szenzáció nélkül távoztak, a magyarok meg a kormányban maradtak. Legalább­is egyelőre. Vojiszlav Kostunicának kellemesen telt az elmúlt hétvégéje: letette a nagyesküt, hogy ő lesz Jugoszlávia új elnöke, miután Szlobo - Vladó­hoz hasonlóan - a képernyőn in­tett búcsút diktátoroskodásának. Csak neki nem volt dalos kedve. Ismét gáz van Gázában. Száz em­bernek kellett meghalnia két hét alatt, amiért ketten képtelenek voltak megegyezni. Az elmúlt na­pok ciszjordániai és gázai lövöldö­zései, lincselései és rakétatámadá­sai, sajnos, azt sejtetik, háborúvá hatalmasodnak a legújabb izrae­li-palesztin összetűzések. Pattanásig feszült a helyzet a hazai Pattanásig feszült a hely­zet a tablettafronton is, a pénztelenség miatt. tablettafronton is, a pénztelenség és a lassan elviselhetetlenné váló közterhek miatt. Csütörtökön és pénteken huszonöt gyógyszerfor­galmazó függesztette fel a patikák ellátását, ma és holnap pedig - ahogy megtudtuk az egészségügyi minisztertől - a tárca nem tudja biztosítani a gyógyszertárak feltöl­tését. Semmi baj, nyugtatgatott bennünket Roman Kovác, a forgal­mazók és szállítók akciója mind­össze kétnapos, gondot csak egy négy napig tartó gyógyszertelen- ség okozhatná. Kíváncsi vagyok, milyen kép tárul majd a szemünk elé hétfőn - ha jól számolom, már a negyedik napon -, ha gyógysze­rért indulunk a patikába. A minisz­ter politikai nyomást, a gyógyszer- forgalmazók be nem tartott teher­mentesítési ígéreteket emleget­nek. Amit pedig a sorban álló és/vagy gyógyszer nélkül maradt emberek emlegetnek, azt hadd ne nevezzem nevén. Pedig gyógyszerekre mindenkinek szüksége van, még a köztársasági elnöknek is, aki szerencsésen túle­sett utolsó korrekciós műtétjén, is­mét működik az elnöki végbél, há­la Innsbruck „vidéki klinikájának” és természetesen Bodner „vidéki orvos” szakértő szikéjének. Teg­nap - általános meglepetésre - már haza is tért elnökünk, még Ko­vác miniszter sem tudta mire vél­ni, hogy nem Iglsben, hanem Kas­sán folytatódik utókezelése. Neki erről sem szólt senki, csak az újsá­gokból tudta meg, mi van az or­szág első számú betegével, pa­naszkodott a tárca vezetője. De nemcsak az elnök érkezett teg­nap Kassára, hanem a U. S. Steel is, több százmilliós dollárinjekciót döfve a nagybeteg Kelet-szlovákiai Vasmű acélos alfelébe. Amerikai kézbe került tehát a vasmű, a jen­kik pedig remélik, más nyugati be­fektetőket is sikerül Szlovákiába csalogatniuk. Amerikát, persze, korántsem csak a gazdaságunk érdekli. Tegnap Csáky Pál miniszterelnök-helyet­tes azt is elárulta, az Észak-atlanti Szerződés a nemzetiségi torzsal­kodásokra is figyel. Maga a NATO főtitkára, Robertson úr ugyanis azt üzente: a kormányban meg­levő szlovák-magyar (v) iszonyt meg kell oldani, ha az ország ko­molyan gondolja a NATO-hoz va­ló csatlakozást. AZ EU ALAPFOKON Egységes európai kötelezettségvállalás ONDREJCSÁK RÓBERT Az egységes európai okmány kí­sérlet arra, hogy visszafordítsa a Közösséget eredeti céjja, a közös piac felé. Ebből a szempontból nem beszélhetünk forradalmi újí­tásról, viszont az intézményrend­szerre vonatkozó javaslatai tar­talmaztak ilyen változási le­hetőséget, mert a tagállamoktól a közösség javára alakították az erőviszonyokat. Az egységes eu­rópai okmány lelkét a tagállamok kötelezettségvállalása jelentette, aminek alapján 1992 végéig lét­rehozzák a teljesen egységes belső piacot, „amelyen belül a OLVASÓI LEVÉL Hová lett a munkelcedv? A csikorog szó jelentése: valami­hez súrlódó, bántóan éles hangot ad, vagyis fülsértőén hangzik. Az egyik kórházban hosszú idő óta csikorog az ajtó, olvasom az Új Szóban. Azt is tudjuk, hogy egy ilyen helyen ki-bejárnak, nyitják- csukják az ajtót, mert az ajtó az ajtó. Aki ezért felelős, illene, hogy figyelme kiterjedjen apróbb dolgokra is. 1951-ben léptem személyek, az áruk és a tőke moz­gása teljesen szabad és minden tagállam területén teljesen azo­nos feltételek szerint folyik”, te­hát felszámolják a szabad mozgá­sokat akadályozó összes korlátot. A dokumentum olyan témákat is tartalmazott, mint a tudományos és technológiai együttműködés fejlesztése, regionális egyenlőt­lenségek csökkentése, környezet- védelmi problémák, vagy az egészségügy rendszer. Az ok­mány legnagyobb változásokat hozó eleme az intézményreform­ra vonatkozó rész volt. Komoly változásokra került sor a közössé­gek döntéshozó struktúrájában, munkába mint fiatal ápolónő. Az öreg Salát bácsi gyakran megfor­dult az osztályunkon. Mondták az apácák, hogy fiatal kora óta ő a kórház mindenese. Készséges és megbízható. Ő volt a halott­kém, vitte a hordágyon a kihűlt testeket. Tavasszal kinyitotta a park rózsafáit, majd szépen meg­metszette. Ősszel cementeszsákot szerzett a fagyok ellen, úgy védte kedves rózsafáit. Egész nyáron kint, bent volt munkája. Nem is igen lehetett látni üres kézzel. Öntözőcső, kanna, seprű - min­dig volt munkája. Szépen rend­ben tartotta a kórház udvarát. Ha pl. kiterjesztették a minősített többséggel eldönthető ügyeket a tanácsban. Ezután egy politika gyakorlatba való átültetésekor felmerülő problémák eldöntésé­nél elég a minősített többség is. A tagállamok szoro­sabb együttműködését irányozza elő. Spanyolország és Portugália fel­vétele után módosult a tanácsi szavazatok száma is. A 76 szava­zatból a minősített többséghez 54-re volt szükség, megakadályo­beázott a tető, kicserélte a csere­pet. Ha kellett, beolajozta a csi­korgó ajtókat. Szó nélkül tette, amit kellett. Télen a klauzúrától a kápolnáig elsöprögette a havat, mire az apácák reggel hatkor mentek a misére. Az volt az első dolga. Egyszer sem hallottam, hogy valaki parancsolgatott vol­na Salát bácsinak. Mindenkinek illedelmesen köszönt, kalapját megbillentette. Akkor morgott egy kicsit, ha valamelyik takarító­asszony véletlenül belelöttyentet- te rongyostul a szennyes vizet a vécébe, és az eldugult. Hol van­nak a Salát bácsik, a kötelesség­zásához pedig már legkevesebb 3 tagállam kellett. Az egységes pia­con és az intézményi reformon kívül az egységes európai ok­mány harmadik fontos eleme az Európai Politikai Együttműködés (EPC) volt. A tagállamok szoro­sabb együttműködését irányozta elő védelmi és biztonsági kérdé­sekben, és rendelkezett a közös európai külpolitika kialakításáról is. Az EPC-t a bizottsághoz kap­csolta, és előírta, hogy az EPC-vel kapcsolatos kérdésekben figye­lembe kell venni az Európai Par­lamentet is. Az okmányt az Euró­pai Tanács 1985-ben fogadta el, és 1987 júliusában lépett életbe. tudó emberek? Sokszor hallot­tam már, hogy „ez nem az én munkám”. És az ilyen emberektől csikorognak az ajtók, meg az ide­gek is. Kalkuttai Teréz anya egy személyben volt ápolónő, ács, csinált pálmalevelekből háztetőt a bennszülötteknek. Cipőt varrt a fekete lábakra. Főzött, templomo­kat, kórházakat építtetett. Kol­dult, levelezett, nyelveket tanult. Ott messze, az Isten háta mögött. Hová lett a munkakedv, a tennia- karás? Mi ölhette ki az emberek léikéből az egymásra figyelést? Ragyilné Gál Etelka Madar KOMMENTÁR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents