Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-07 / 231. szám, szombat

r HÉTVÉGI MAGAZIN Szombat, 2000. október 7. 4. évfolyam, 40. szám A nem állami szemsebészeti központban műtött betegek két órán belül hazatérhetnek. Az operáció előtt viszont nem kell órákig várniuk, idegeskedniük. Szemzavaroknál szike helyett ultrahang * t PÉTERFI SZONYA N oha a szem a legfon­tosabb érzékszerve­ink egyike, nem védjük eléggé - ál- mmmmmm lítják a szemészek, akik tudják, mit és miért mondanak. A szembetegek egy kissé másként vélekednek: so­kan csak azért kerülik a szemé­szeti rendelőket, mert megretten­nek a zsúfolt várótermek látvá­nyától. A látászavarokkal küszkö­dök egyre inkább arra panaszkod­nak, hogy bár szembetegségük műtéti úton korrigálható volna, az operációra hosszú hónapokig várniuk kell, holott Szlovákia kór­házaiban 33 szemészeti osztály működik, 900 ággyal.- Bármennyire furcsa, amit mon­dok, de több mint két évtizeden át, amíg a zsolnai állami kórházban főorvosként kezeltem a betegeket, nem foglalkoztam azzal, hogy az osztályon fekvőket járóbetegként is lehetne gyógyítani. Ma már állí­tom, az egészségügy rendelkezé­sére álló anyagiak felhasználása jóval gazdaságosabb lehetne. Ele­gendő volna 8 szemészeti részleg és 100 kórházi ágy, ugyanis egyre több az olyan szemészeti beavat­kozás, amely után nincs szükség a beteg „fektetésére” - összegezte Frantisek Vesely, a pozsonyi nem állami szemsebészeti központ szemorvosa. A központ létrehozói a fejlett országokban tapasztalta­kat - a gyógyeljárásokat és a kor­szerű műszereket - azzal a nem titkolt szándékkal ültették át a ho­ni környezetbe, hogy bebizonyít­sák: másképp is lehet. Bíztak ab­ban, hogy a minisztériumi ületé- kesek választási lehetőséget adnak a betegnek: egészségbiztosítása terhére állami kórházban bent- fekvőként, vagy a nem állami köz­pontban, járóbetegként végeztet­heti szemműtétét, a szürkehályog eltávolítását, illetve a glaukóma gyógyítását.- Igyekezetünk ellenére nem tar­tozunk az egészségügyi hálózat­ba, így a nálunk kezeltek gyógyí­tását nem térítik az egészségbizto­Ha pedig a vizsgálat során netán más, központunkban nem műthető károsodással találkozunk, gyakori pl. a szemfenék megbetegedése, azt nem hallgatjuk el, sőt, segítünk ab­ban, hogy mielőbb megfelelő (álla­mi) szakorvos fogadja a beteget. Az egyedülálló szemsebészet szol­gáltatásait eddig nem csupán a fő­városiak, hanem a környékbeliek, illetve a kelet-szlovákiaiak is igény­be vették. Szlovákiában az állami szemészeteken tavaly 12 500 szür- kehályog-műtétet hajtottak végre, Csehországban 47 ezret. Az óriási különbség nem jelenti azt, hogy a határon túl több a beteg, mint ide­haza. Csak szomszédainknál nin­csenek előrejelzési listák és adott a választás lehetősége is. sítók. Pedig szinte biztos, hogy a feleslegesen kórházban töltött na­pok megemelik a szemműtétek végső árát - jegyezte meg az or­vos, mialatt bemutatta a kényel­mesen berendezett szemsebészeti központot. Az altatás nélküli mű­tétekre szakosodott munkahelyen a szemsebész a legkorszerűbb mű­szerekkel operál.- Az ultrahang lehetővé teszi, hogy szürkehályog esetén a szemen csupán 2,5 milli­méteres, a szemlencse beültetésé­nél pedig 3 milliméteres vágást ejtsefi. Nincs szükség a varrásra, a nyílás beheged, tehát a beteget nem kell altatni. Vannak szemé­szetek, ahol az altatott beteg sze­mén nagyobb műtéti vágást vejtenek, de ez szerintem olyan, mintha légkalapáccsal kezelénk a rászorulót. Szlovákiában a bete­gek sajnos ritkán ellenőrzik, hogy a helyi kórházban jó munkát vé­geznek-e az orvosok, pedig köztu­dott: oda kell menni, ahol sok mű­tétet hajtanak végre. Gyakran nem segítenek a modern, millió­kat érő műszerek sem, mert időbe telik, míg az orvosok megtanulják megfelelően kezelni őket. Frantisek Vesely szemsebész úgy véli, fontos az is, hogy náluk nincs műtét előtti stressz, hiszen a beteg az operáció előtti két órás előké­szítő időt a családtagjával töltheti, majd a beavatkozást követő két órás „türelmi idő” után a kísérőjé­vel hazatérhet. A tavalyi év végén megnyílt, de teljes gőzzel csak ez év júniusától működő (mik­ro) sebészeti központban eddig már 112 szemműtétet végeztek annak ellenére, hogy a beavatko­azonnal meg kell állapíttatni a baj okát és mielőbb sort kell keríteni a műtétre. Bár a be­tegség valaha való­ban leggyakrab­ban az időseket sújtotta, ma egyre több középkorú, sőt '30-35 éves ke­resi fel rendelőn­ket. Képesek va­gyunk arra, hogy a hozzánk segítsé­gért érkezőt két héten belül meg­szabadítsuk az éle­tét negatívan befo­lyásoló zavartól. zásért fizetni kell. - Logikátlan, hogy a betegnek, akinek szüksége van a műtétre, nincs választási le­hetősége, hiszen a biztosító csak az állami intézetben végzett ope­rációt fizeti meg. A bennünket vá­lasztók a szürkehályog eltávolítá­sáért 9500 koronát fizetnek, de számolni kell a szemlencse árával is. Betegeink zöme, akiket rend­szerint kezeltek már kórházban, visszautasítja az ún. kemény mű­lencsét, inkább megfizeti az öt­hatezer koronásat. A legújabb amerikai lencsék - 600 dollár - is kelendőek. Azért, mert egyre töb­ben úgy vélik: a pénznél többet ér visszanyert látásuk. A szakorvos szerint rég megdőlt az az elmélet, hogy a szürkehályog csak azután távolítható el, ha „be­érik”. - Amint beáll a látásromlás, Dr. Frantisek Vesely Somogyi Tibor felvételei ¥ Pihenő (Hloska Tibor felvétele) Nem kétlem, hogy vannak alkalmatlan pedagógusok, de az iskola nemcsak a jó és a rossz pedagógusokról szól Szülői kritikátlanság - megjegyzésekkel LAMP ZSUZSANNA Elmúlt a szeptember, az iskolák­ban lezajlottak az első szülői érte­kezletek, s megkondultak, hango­sak zúgnak a szülői vészharangok. Az iskolák semmit sem érnek, a ta­nárok amatőrök, hallom sokaktól, sőt legutóbb a galántai személy- vonatban voltam tanúja egy félré­szeg férfi és alkalmi ismerőse, az ugyancsak félrészeg nő böfögések­kel és a testből származó egyéb hangokkal tarkított nagyfokú egyetértésének a tanítók alkalmat­lanságát illetően. Már unom a sok sületlen, hozzá nem értő szöveget. Pedig én is haragudhatnék a peda­gógusokra, mert a legutóbbi fel­mérésemben, amely épp az iskolai oktatói-nevelői folyamattal foglal­kozik, sokan közülük nem voltak hajlandók kitölteni a kérdőívet. Mégsem haragszom rájuk, mert sokan viszont kitöltötték. így van ez: Van, aki rossz válaszadó, mert más égtájra küldi a kérdezőbiz­tost, van, aki rossz asztalos, mert billegőlábú széket csinál, van, aki rossz tanító, mert nem tud magya­rázni (például), van, aki rossz szü­lő, mert hat vagy még több éven keresztül képtelen rá, hogy a ruhá- záson, etetésen kívül nevelje is a gyermekét. Azt a gyermeket, akit az iskolába kerülve nagy sóhajtás­sal a tanító keze alá tosszant, most aztán csináljon belőle zsenit. Nem kétlem, hogy vannak alkal­matlan pedagógusok, de az iskola nemcsak róluk, a jó és a rossz pe­dagógusokról szól. Gyermekköz­pontú iskolákat akarunk, joggal, hiszen az oktatás-nevelés központ­ja a gyermek, akit viszont az isko­lán kívül is rengeteg oktatási-neve­lési inger ér - vagy nem ér, például a családban. Minimum három­szögről van tehát szó: szülő, gyer­mek, pedagógus. Mit tegyen al&or az a joggal közkedvelt és eredmé­nyes tanárnő, aki az izgága, ag­resszív és fegyelmezetlen kisfiú sokszori sikertelen „lekötési kísér­lete” után behívatja a szülőt, hogy a segítségét kérje, s a következő vá­laszt kapja: „nem sikerült, hát pró­bálkozzon tovább, magának ez a dolga”. Hogy ez a próbálkozás biz­tosan a másik húsz osztálytárs ro­vására megy, hiszen a tanárnőnek kevesebb ideje marad arra, ami tényleg az ő dolga és senki másé, az a lépten-nyomon minőségi isko­lát követelő szülőt nem érdekli. És mit tegyen az a becsületes, a dol­gozatokat többször is elolvasó, új­ramérlegelő, elbeszéléseket publi­káló tanárnő, aki az egyik diáklány fogalmazására hármast ad, mire beviharzik az újságíró anyuka, s ki­oktatja a tanárnőt, hogy egy ilyen írás az ő lapjában címoldalon sze­repelne. S végezetül egy történet (humoreszk-szerzők figyelem!). Az iskolai szülői értekezlet egyik fontos témája a vécépapír, amelyet a gyerekek kihúznak a falra szerelt tartóból, és fociznak vele (persze ezt is némely gyerekek csinálják csak, mások egyáltalán nem). A dologról hosszabb vita kerekedik, mint maga a kiráncigált klópapír, s szülői részről ilyen javaslat szüle­tik: a tanárok szünetben tartsanak ügyeletet a vécében. Mert ugye, egy tanárnak nem jár a szünet, ha meg enni akar, vajaskiflizzen pisiszagban, jó étvágyat. Szülőként írom ezeket a sorokat, s a gyermekek védelmében, mert meggyőződésem, hogy sokkal gyermekközpontúbb lenne az is­kola, ha a szülők a kritikus tanárt nem tekintenék rögtön ellenség­nek, hanem néha magukba száll­nának, s gyermekük nevelését el­sősorban saját kiváltságukként és feladatukként kezelnék. Nem tet­szik, hogy olyan emberek is sza- pulják az iskolát és a tanárt, akik alapvető dolgokat mulasztottak el gyermekük nevelésénél, s szülő­ként azt is elutasítom, hogy olya­nok akarjanak beleszólni a tan­tervbe, akik talán jó szakemberek, de a pedagógia tudományához annyit értenek, mint én a diszkosz­vetéshez, azaz semmit. A tisztes­ség kedvéért azonban hozzáte­szem, hogy magam is tanítok. Igaz, egyetemistákat, akik már ugye felnőtt emberek, de sokuk esetében sajnos, még mindig jelen van a gyermeket érintő szülői kriti­kátlanság, amely vizsgaidőszakok, szigorlatok idején szemtelenségig, sőt nyüt követelőzésig fajul. Már­pedig nem szokásom behódolni annak, aki nem tanul, s követke­zésképpen nem is tud. Képzelem, miket beszélhetnek rólam egye­sek, mondjuk a vonaton, két böf­fentés közben...

Next

/
Thumbnails
Contents