Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-07 / 231. szám, szombat
r HÉTVÉGI MAGAZIN Szombat, 2000. október 7. 4. évfolyam, 40. szám A nem állami szemsebészeti központban műtött betegek két órán belül hazatérhetnek. Az operáció előtt viszont nem kell órákig várniuk, idegeskedniük. Szemzavaroknál szike helyett ultrahang * t PÉTERFI SZONYA N oha a szem a legfontosabb érzékszerveink egyike, nem védjük eléggé - ál- mmmmmm lítják a szemészek, akik tudják, mit és miért mondanak. A szembetegek egy kissé másként vélekednek: sokan csak azért kerülik a szemészeti rendelőket, mert megrettennek a zsúfolt várótermek látványától. A látászavarokkal küszködök egyre inkább arra panaszkodnak, hogy bár szembetegségük műtéti úton korrigálható volna, az operációra hosszú hónapokig várniuk kell, holott Szlovákia kórházaiban 33 szemészeti osztály működik, 900 ággyal.- Bármennyire furcsa, amit mondok, de több mint két évtizeden át, amíg a zsolnai állami kórházban főorvosként kezeltem a betegeket, nem foglalkoztam azzal, hogy az osztályon fekvőket járóbetegként is lehetne gyógyítani. Ma már állítom, az egészségügy rendelkezésére álló anyagiak felhasználása jóval gazdaságosabb lehetne. Elegendő volna 8 szemészeti részleg és 100 kórházi ágy, ugyanis egyre több az olyan szemészeti beavatkozás, amely után nincs szükség a beteg „fektetésére” - összegezte Frantisek Vesely, a pozsonyi nem állami szemsebészeti központ szemorvosa. A központ létrehozói a fejlett országokban tapasztaltakat - a gyógyeljárásokat és a korszerű műszereket - azzal a nem titkolt szándékkal ültették át a honi környezetbe, hogy bebizonyítsák: másképp is lehet. Bíztak abban, hogy a minisztériumi ületé- kesek választási lehetőséget adnak a betegnek: egészségbiztosítása terhére állami kórházban bent- fekvőként, vagy a nem állami központban, járóbetegként végeztetheti szemműtétét, a szürkehályog eltávolítását, illetve a glaukóma gyógyítását.- Igyekezetünk ellenére nem tartozunk az egészségügyi hálózatba, így a nálunk kezeltek gyógyítását nem térítik az egészségbiztoHa pedig a vizsgálat során netán más, központunkban nem műthető károsodással találkozunk, gyakori pl. a szemfenék megbetegedése, azt nem hallgatjuk el, sőt, segítünk abban, hogy mielőbb megfelelő (állami) szakorvos fogadja a beteget. Az egyedülálló szemsebészet szolgáltatásait eddig nem csupán a fővárosiak, hanem a környékbeliek, illetve a kelet-szlovákiaiak is igénybe vették. Szlovákiában az állami szemészeteken tavaly 12 500 szür- kehályog-műtétet hajtottak végre, Csehországban 47 ezret. Az óriási különbség nem jelenti azt, hogy a határon túl több a beteg, mint idehaza. Csak szomszédainknál nincsenek előrejelzési listák és adott a választás lehetősége is. sítók. Pedig szinte biztos, hogy a feleslegesen kórházban töltött napok megemelik a szemműtétek végső árát - jegyezte meg az orvos, mialatt bemutatta a kényelmesen berendezett szemsebészeti központot. Az altatás nélküli műtétekre szakosodott munkahelyen a szemsebész a legkorszerűbb műszerekkel operál.- Az ultrahang lehetővé teszi, hogy szürkehályog esetén a szemen csupán 2,5 milliméteres, a szemlencse beültetésénél pedig 3 milliméteres vágást ejtsefi. Nincs szükség a varrásra, a nyílás beheged, tehát a beteget nem kell altatni. Vannak szemészetek, ahol az altatott beteg szemén nagyobb műtéti vágást vejtenek, de ez szerintem olyan, mintha légkalapáccsal kezelénk a rászorulót. Szlovákiában a betegek sajnos ritkán ellenőrzik, hogy a helyi kórházban jó munkát végeznek-e az orvosok, pedig köztudott: oda kell menni, ahol sok műtétet hajtanak végre. Gyakran nem segítenek a modern, milliókat érő műszerek sem, mert időbe telik, míg az orvosok megtanulják megfelelően kezelni őket. Frantisek Vesely szemsebész úgy véli, fontos az is, hogy náluk nincs műtét előtti stressz, hiszen a beteg az operáció előtti két órás előkészítő időt a családtagjával töltheti, majd a beavatkozást követő két órás „türelmi idő” után a kísérőjével hazatérhet. A tavalyi év végén megnyílt, de teljes gőzzel csak ez év júniusától működő (mikro) sebészeti központban eddig már 112 szemműtétet végeztek annak ellenére, hogy a beavatkoazonnal meg kell állapíttatni a baj okát és mielőbb sort kell keríteni a műtétre. Bár a betegség valaha valóban leggyakrabban az időseket sújtotta, ma egyre több középkorú, sőt '30-35 éves keresi fel rendelőnket. Képesek vagyunk arra, hogy a hozzánk segítségért érkezőt két héten belül megszabadítsuk az életét negatívan befolyásoló zavartól. zásért fizetni kell. - Logikátlan, hogy a betegnek, akinek szüksége van a műtétre, nincs választási lehetősége, hiszen a biztosító csak az állami intézetben végzett operációt fizeti meg. A bennünket választók a szürkehályog eltávolításáért 9500 koronát fizetnek, de számolni kell a szemlencse árával is. Betegeink zöme, akiket rendszerint kezeltek már kórházban, visszautasítja az ún. kemény műlencsét, inkább megfizeti az öthatezer koronásat. A legújabb amerikai lencsék - 600 dollár - is kelendőek. Azért, mert egyre többen úgy vélik: a pénznél többet ér visszanyert látásuk. A szakorvos szerint rég megdőlt az az elmélet, hogy a szürkehályog csak azután távolítható el, ha „beérik”. - Amint beáll a látásromlás, Dr. Frantisek Vesely Somogyi Tibor felvételei ¥ Pihenő (Hloska Tibor felvétele) Nem kétlem, hogy vannak alkalmatlan pedagógusok, de az iskola nemcsak a jó és a rossz pedagógusokról szól Szülői kritikátlanság - megjegyzésekkel LAMP ZSUZSANNA Elmúlt a szeptember, az iskolákban lezajlottak az első szülői értekezletek, s megkondultak, hangosak zúgnak a szülői vészharangok. Az iskolák semmit sem érnek, a tanárok amatőrök, hallom sokaktól, sőt legutóbb a galántai személy- vonatban voltam tanúja egy félrészeg férfi és alkalmi ismerőse, az ugyancsak félrészeg nő böfögésekkel és a testből származó egyéb hangokkal tarkított nagyfokú egyetértésének a tanítók alkalmatlanságát illetően. Már unom a sok sületlen, hozzá nem értő szöveget. Pedig én is haragudhatnék a pedagógusokra, mert a legutóbbi felmérésemben, amely épp az iskolai oktatói-nevelői folyamattal foglalkozik, sokan közülük nem voltak hajlandók kitölteni a kérdőívet. Mégsem haragszom rájuk, mert sokan viszont kitöltötték. így van ez: Van, aki rossz válaszadó, mert más égtájra küldi a kérdezőbiztost, van, aki rossz asztalos, mert billegőlábú széket csinál, van, aki rossz tanító, mert nem tud magyarázni (például), van, aki rossz szülő, mert hat vagy még több éven keresztül képtelen rá, hogy a ruhá- záson, etetésen kívül nevelje is a gyermekét. Azt a gyermeket, akit az iskolába kerülve nagy sóhajtással a tanító keze alá tosszant, most aztán csináljon belőle zsenit. Nem kétlem, hogy vannak alkalmatlan pedagógusok, de az iskola nemcsak róluk, a jó és a rossz pedagógusokról szól. Gyermekközpontú iskolákat akarunk, joggal, hiszen az oktatás-nevelés központja a gyermek, akit viszont az iskolán kívül is rengeteg oktatási-nevelési inger ér - vagy nem ér, például a családban. Minimum háromszögről van tehát szó: szülő, gyermek, pedagógus. Mit tegyen al&or az a joggal közkedvelt és eredményes tanárnő, aki az izgága, agresszív és fegyelmezetlen kisfiú sokszori sikertelen „lekötési kísérlete” után behívatja a szülőt, hogy a segítségét kérje, s a következő választ kapja: „nem sikerült, hát próbálkozzon tovább, magának ez a dolga”. Hogy ez a próbálkozás biztosan a másik húsz osztálytárs rovására megy, hiszen a tanárnőnek kevesebb ideje marad arra, ami tényleg az ő dolga és senki másé, az a lépten-nyomon minőségi iskolát követelő szülőt nem érdekli. És mit tegyen az a becsületes, a dolgozatokat többször is elolvasó, újramérlegelő, elbeszéléseket publikáló tanárnő, aki az egyik diáklány fogalmazására hármast ad, mire beviharzik az újságíró anyuka, s kioktatja a tanárnőt, hogy egy ilyen írás az ő lapjában címoldalon szerepelne. S végezetül egy történet (humoreszk-szerzők figyelem!). Az iskolai szülői értekezlet egyik fontos témája a vécépapír, amelyet a gyerekek kihúznak a falra szerelt tartóból, és fociznak vele (persze ezt is némely gyerekek csinálják csak, mások egyáltalán nem). A dologról hosszabb vita kerekedik, mint maga a kiráncigált klópapír, s szülői részről ilyen javaslat születik: a tanárok szünetben tartsanak ügyeletet a vécében. Mert ugye, egy tanárnak nem jár a szünet, ha meg enni akar, vajaskiflizzen pisiszagban, jó étvágyat. Szülőként írom ezeket a sorokat, s a gyermekek védelmében, mert meggyőződésem, hogy sokkal gyermekközpontúbb lenne az iskola, ha a szülők a kritikus tanárt nem tekintenék rögtön ellenségnek, hanem néha magukba szállnának, s gyermekük nevelését elsősorban saját kiváltságukként és feladatukként kezelnék. Nem tetszik, hogy olyan emberek is sza- pulják az iskolát és a tanárt, akik alapvető dolgokat mulasztottak el gyermekük nevelésénél, s szülőként azt is elutasítom, hogy olyanok akarjanak beleszólni a tantervbe, akik talán jó szakemberek, de a pedagógia tudományához annyit értenek, mint én a diszkoszvetéshez, azaz semmit. A tisztesség kedvéért azonban hozzáteszem, hogy magam is tanítok. Igaz, egyetemistákat, akik már ugye felnőtt emberek, de sokuk esetében sajnos, még mindig jelen van a gyermeket érintő szülői kritikátlanság, amely vizsgaidőszakok, szigorlatok idején szemtelenségig, sőt nyüt követelőzésig fajul. Márpedig nem szokásom behódolni annak, aki nem tanul, s következésképpen nem is tud. Képzelem, miket beszélhetnek rólam egyesek, mondjuk a vonaton, két böffentés közben...
