Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-02 / 202. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 2. Családi Kör 9 Nem azt kell figyelnünk, milyen pózt vesz föl a másik, ha leül vagy megáll velünk szemben, a változásokra kell ügyelni Vigyázat, testünk is beszél ÖSSZEÁLLÍTÁS apjainkban a mene­dzserképző tanfo­lyamok alaptárgya a testbeszéd. A jól menő közvetítőiro­dák, különböző cé­gek nagy hangsúlyt fektetnek ar­ra, hogy az árujukkal kilincselő ügynök rájöjjön, érdeklődik-e le­endő ügyfele a kínált áru iránt - legyen az biztosítás vagy kozme­tikum s hogy ő maga megfelelő testbeszéddel jelezze, nyitott az ügyfél iránt, megérti anyagi és egyéb gondjait, beleéli magát helyzetébe. Azt már kevés helyen oktatják, hogy egyetlen mozdu­latból, egyfajta testtartásból nem szabad végleges és végletes köz- vetkeztetéseket levonni. Testtartás Nem azt kell figyelnünk, hogy a másik milyen pózt vesz föl, ha leül vagy megáll velünk szemben, ha­nem a változásokra, a test dinami­kus mozgásaira keli ügyelni, azok összességét kell értékelni. Az álta­lánosan mutatott testtartásból a másik fél alaphangulata, az aktuá­lis emberekkel és helyzettel szem­beni belső alapállása derül ki könnyen. A hányaveti, nyegle, „puha” testtartásból általában bel­ső rendezetlenségre, tartásnélkü­liségre következtethetünk. A me­rev, darabos, dacos tartás belső rugalmadanságot jelezhet. A be­húzott nyak, zsebre dugott kéz és felemelt váll félelmet és rejtett tá­madókedvet jelenthet. Az alázatos testtartással, a meggörnyedéssel és a térd enyhe behajlításával az illető időlegesen kisebbíti saját testmagasságát, kinyilvánítja alá­rendeltségét. De - udvariasságból - így viselkedünk akkor is, ha ná­lunk alacsonyabb, idős, tisztelet­reméltó emberrel beszélgetünk. A kidüllesztett has, az előredön- tött mellkas, a láb hányaveti do- bálása járás közben, a kar er- nyesztett lóbálása bizonyos fokú primitívségre utalhat, de nevelési hiányosságokból is fakadhat. Igen sok serdülőre jellemző a pú­posán tartott hát. A fiúknál azért fordul elő, mert nem tudnak mit kezdeni hirtelen növésükkel, lel­kileg még nem érettek a felnőtt férfiak testmagasságának elvise­lésére. A lányok fejlődő mellüket próbálják így takargatni a külvi­lág elől, ami ugyancsak arra utal, hogy még messze járnak a felnőtt női szerep vállalásától. Állásmódok A lazán, fesztelenül álló ember, aki testsúlyát időnként hol egyik, hol másik lábára helyezi, karját leen­gedi, tenyere nyitott - szabad, köz­lékeny, kész arra, hogy feltárja gonsolatait, és meghallgasson má­sokat. Aki keresztbe teszi lábát, és megfeszíti izmait, a belső feszült­ség állapotát jelzi, értésére adja a többieknek, hogy „felhúztatok”. Ha a keresztezett lábat karba tett kéz egészíti ki, akkor az illető csak fizikailag van jelen a társaságban, lélekben messze jár. Amikor álldo- gálás közben egyik karunkat ke­resztezzük mellkasunk előtt, a má­sikkal pedig arcunkat piszkáljuk vagy fejünket igyekszünk megtá­masztani, tartásunk arról szól, hogy mélyen érint minket a téma, kissé zavarban vagyunk, jobban szeretnénk kevésbé hivatalos for­mában, ülve, oldottabban és elmé­lyültebben társalogni. A magabiztos férfiak általában enyhe terpeszben állnak, kissé egyik lábukra helyezve testsúlyu­kat. Karjukat lazán leengedik vagy egyik kezüket zsebre teszik. Mell­kasukat kidomborítják, hasukat behúzzák, fejüket felemelik. A nők viszonylag zártabban állnak, job­ban látszik, me­lyik lábukon van a testsúlyuk, csí­pőjüket kissé megdöntik, hasu­kat behúzzák, mellkasukat ki­emelik, s fejüket valamelyik oldal­ra enyhén elbil­lentik. Ha több ember áll egy csoportban, érdemes megfi­gyelni, merre mu­tatnak a lábfejek. Aki éppen nem ér­zi jól magát a töb­biek között, lehet látszólag bármi­lyen oldott is a tar­tása, ha lábfeje ki­felé mutat a cso­portból, jelzi, hogy el szeretne menni. Ha beszél valaki, és a többiek rokon­szenveznek vele, a lábfejek felé irá­nyulnak. Akik kü­lönösen szimpati­kusak egymásnak, többször irányítják egymás felé cipő­jük orrát, mint a többiek felé. Ha egyik kezünkkel arcunkat, különö­sen pedig szájun­kat fogjuk vagy piszkáljuk, annak belső oka, hogy va­lami miatt vissza­tartjuk magunkat a megszólalástól, titkoljuk gondola­tainkat, vagy ép­pen hazudni ké­szülünk. A két kéz megfo­gása a törzs előtt ugyanúgy védő­korlátot képez, mintha karba fon­juk. A hátul össze­kulcsolt kezek ma­gabiztosságot és egyértelműséget sugallanak; de ha egyik kezünkkel a másik csuklónkkat vagy alkalrun- kat fogjuk, akkor szeretnénk elrej­teni bizonytalanságunkat, és szíve­sen megkapaszkodnánk valami­lyen stabil pontban. Ülésmódok A férfiak általában szétnyitott, míg a nők zárt vagy zártabb lábtartás­sal ülnek. A lazán keresztbe vetette láb pihe­nő és oldott állapotot jelenthet, de ha ez merevvé válik, sőt egyik lá­bunkat szorosan rákulcsoljuk a másikra, már félénkségről és gá- toltságról árulkodik. Ha ezt a tar­tást összekulcsolt karok kísérik, tudni fogják rólunk, hogy kivontuk magunkat a társalgásból, elegünk van a témából. Ha egyik lábfejünket térdünkön vagy combunkon nyugtatjuk, tör­zsünk egyenes vagy kissé előredől, akkor vitatkozó, versengő, repliká- zó hangulatban vagyunk, hajla­mosnak mutatkozunk a másik elle­nében érvek felsorakoztatására. Amikor azonban az ilyen lábtartás mellé a felsőtest erős behajlítottsá- ga, görnyedtsége párosul, fejünké lógatva a padlót fürkésszük, akkor ugyan nem értünk egyet, de nem tudjuk összeszedni bátorságunkat a visszavágáshoz, illetve úgy érez­zük, érveinket a másik egyszerűen félresöpörné. Ha ülés közben bokánkat kulcsol­juk össze, és kezünkkel a szék kar­fájába vagy az asztal szélébe ka­paszkodunk, akkor megpróbáljuk elfojtani feszültségünket, zavarun­kat, idegességünket és dühünket. Amikor a bokák egymáson való át- vetése ölbe engedett karokkal tár­sul, akkor gondolhatunk arra, hogy az illető titkol valamit előlünk. Ha egy társaságban valaki székét megfordítva, annak támláját irá­nyítja felénk, és lovaglóülésben foglal rajta helyet, szinte bizonyo­sak lehetünk abban, hogy agresz- szív, domináns emberrel van dol­gunk, aki át akarja venni az irányí­tást, ugyanakkor minden támadás­tól védeni szeretné magát. Tükörtartás A testtartás igen érdekes és sokat­mondó változata, amikor a beszél­getőpartnerek egyike úgy változtat­ja meg tartását, hogy az mintegy tükrözi a másikét. Ezt tükörtartás­nak nevezzük, amely lényegében a másik ember állás- vagy ülésmódját utázozza. Ezt nekünk, a mi kedvün­kért csinálja - természetesen nem tudatosan. Mégpedig azért, mert rokonszenvesek vagyunk neki, pon­tosan érzi és átéli, amit mondunk, szimpatikusnak tartja gondolko­dásmódunkat, fokozott beleérzés- sel viseltetik irántunk. A tükörtar­tás azt a belső figyelmet és minél jobb intellektuális és érzelmi meg­értésre való törekvést fejezi ki, amely a beszélgetőpartner egész lé­nyét áthatja. (F. M.) Egyelőre keveset tudunk az ismeretlen eredetű, mozgáskorlátozottsághoz vezető idiopátiás combfejnekrózisról Ismeretlen betegség enyhe kezdeti tünetekkel TÁJÉKOZTATÓ Az egyik leggyakoribb ismereden eredetű, mozgáskorlátozottsághoz vezető betegségről, az idiopátiás vagy aszeptikus combfejnekrózisról keveset tud a laikus, holott nagyje­lentőségű, mert - főleg a középko­riakat megtámadva - súlyos moz­gáskorlátozottsághoz vezet. A betegség lényege, hogy a comb­fej vérellátását biztosító erekben ismereden okból keringési zavar támad. Emiatt pangás alakul ki a combfejben, melynek következté­ben a combfejein belüli nyomás megemelkedik. Az emberi szerve­zetben a csont egyféleképpen tud reagálni: elkezd lebomlani. A combfej teherbíró képességét je­lentő csontgerendák pusztulni kezdenek, a combfej teherbíró ké­pessége fokozatosan csökken. A folyamattal egy időben a csípőízü­leti belhártya is izgalomba jön, és az izgalom hatására a szükséges­nél több folyadékot termel, mely­nek következtében itt is fokozott nyomás alakul ki, és ez a nyomás a combfej vérellátását biztosító erek áteresztőképességét tovább rontja. A fenti folyamatok következtében a gömbszelet alakú combfej meg­gyengül, és a betegség bizonyos stádiumában a felső, teherviselő felszíne beroppa. így az ízület sza­bályos alakja deformálódik, és gyors ütemben súlyos csípőkopás alakul ki. Kezdetben enyhék a betegség tü­netei, nagyobb megterhelésre je­lentkező lágyéki, ésetleg tompor­táji fájdalom, mely a folyamat elő­rehaladtával súlyobodik. Kezded stádiumban az elváltozás­nak nincs röntgentünete, de ké­sőbb a jelentős csontvesztés, főle a fej beroppanása már röntgenen is jól érzékelhető. A mai műszaki le­hetőségek mellett a korai stádium­ban is van lehetőség a nagyon ko­rai diagnózisra. Ezt elsősorban az úgynevezett MRI vizsgálat bizto­sítja, a CT kevésbé. Mivel a betegség okát nem ismerik, azt nem tudják befolyásolni. Fontos azonban a rizikófaktorok kiiktatá­sa. Az önfenntartó folyamatban a fokozott nyomás a fő károsító té­nyező, ezért annak megszüntetése a folyamat megállítását, esetíeg ja­vulását eredményezheti. Ezért ko­rai stádiumban a legegyszerűbb a combnyakon keresztül a combfej megfúrása vastag fúróval. Ennek kettős hatása van: 1. A keletkezett furat lehetővé teszi, hogy a pangó vér elfolyjék; 2. A fúrás olyan inger, amely új csont képződését indítja el. Később csak nehezebb és bonyo­lultabb műtétekkel lehet befolyá­solni a betegséget. Az összes műtéti megoldás után a meggyengült combfejet védeni kell, ezért a műtétek után hossza­dalmas tehermentesítés (6-10 hé­tig tartó mankózás) ajánlott. Jelentősen elősegíti azonban a combfej túlélését a korai diagnó­zis. Ezért fontos tudni, hogy a be­tegség gyakran kétoldali. Olyan esetben, amikor az egyik oldalon akár már beroppanás is van, az el­lenkező oldalon viszont még nincs panasz, és a röntgenfelvétel is ne­gatív, gondolni kell rá. MRI vizsgá­lattal az ellenoldali érintettség iga­zolható vagy kizárható. (K. M.) ORVOSI TANÁCSOK Ne vádolja magát Új élet jeligére. Több mint két éve váltam el a férjem­től és a gyerekekkel azóta ■ nyugodt körülmények kö­zött élünk. Férjem olyan „csen­des őrült" volt, hol hetekig nem szólt hozzánk semmit, hol pedig zavaros tekingtettel kiabált és üvöltözött. A gyerekek és én is féltünk tőle, mert teljesen kiszá­míthatatlan volt. A legjobb szán­dékot is félreértette, és ügyet csi­nált mindenből, ha olyan kedve volt. A kisebbiket idegorvoshoz hordtam két éven kersztül, mert ágybavizelő volt és a nagyobbik­kai is voltak problémák. Most úgy hallottam, hogy a volt fér­jemnek baj van az idegeivel és pszichiátrián kezelik. Mennyiben váltottam ki esetleg én ezt a hely­zetet, mert a volt anyósom en­gem okol miatta, hogy azért lett ilyen, mert elváltam tőle? ( Egészséges ember egy vá­lást két év alatt érzelmileg feldolgoz. Olyan helyzettel • azonban gyakran találko­zunk, amikor a házasság vala­melyik félnek a már gyerekkor­ból magával hozott beteges megnyilvánulásait kompenzálja. Tehát mint az önök esetében is, ön és a gyerekek a férje időn­kénti beteges megnyilvánulása­it, reakcióit fel tudta oldani, le tudta vezetni, amitől Önök szen­vedtek, ő pedig jól érezte magát. Ezt támasztja alá, hogy a gyere­kekkel komoly egészségügyi problémák voltak, melyek több­nyire a konfliktusos házasságból keletkeztek. A volt férjének nincs több lehetősége az Ön ál­tal megfogalmazott „csendes őrültségekre” a család előtt, ezért szorul most pszichiátriai kezelésre. Asszonyom, ne vállal­ja magára a volt férje jelenlegi állapotát, ne legyen lelkiisme- ret-furdalása miatta, mivel be­tegségének hátterében valószí­nű genetikai okok vagy gyer­mekkorban elszenvedett meg­rázkódtatások húzódnak meg. A volt férje viselkedését talán Ba­bits fogalmazza meg tökéletesen versében, amikor így ír: „Emlé­kekből gyűjtöttem rozsét, / múltból máglyát jövőm alá, / s tegnap tüzére holnap hősét, / magamat dobtam égni rá.” Csók és szerelem Rózsafa jeligére. Már volt barátnőm, aktívan együtt jártunk. Most azt ■ szeretném megtudni, ho­gyan kell csókolózni, mert nem tudom, jól csináltam-e. Szeret­ném, ha leírná érthetően és egyszerűen. ( A szerelmi élet egyik fon­tosabb erotikus történése a csók, illetve a csókoló- • dzás. Legtöbbször a testi közelkerülés első intim meg­nyilvánulása az öleléssel együtt. A szerelmi csók általá­ban szétnyílt ajakkal történik, akár hajra, bőrfelületre vagy szájra adják. A szájon csókolás a szétnyílt ajkak összetapasz- tása, szívása. A nyelves csók azt jelenti, hogy a partnerek csók közben nyelvüket váltva egymás szájába dugják, ott mozgatják, forgatják. Az akti- vitás-passzivitás szempontjá­ból beszélhetünk arról, aki megcsókol és akit megcsókol- ’ nak. A szexuális játék során ezek a szerepek váltogathatok (visszacsókolás), így alakul ki a csókolózás, ami általában ölelkezéssel, simogatással jár együtt. Mivel a száj az egyik legfontosabb erogén zóna, a csókolódzás erősen fokozhatja a nemi vágyat. Ebben a helyzet intimitásán kívül a másik em­ber testi illatának, leheletének, nyálának érzékelése is nagy szerepet játszik. A csókolózás csak kifogástalanul tiszta, ápolt emberrel kellemes. Az áporodottság, az izzadás, a rossz illatú lehelet visszataszí­tóvá teheti a csókolózást, un­dort válthat ki. Ezért elenged­hetetlen a rendszeres mosako­dás és fogmosás. Szájon át is terjed! „Vérbaj" jeligére. Az osz­tálytársaimmal összevitat­koztam azon, hogy a vér- ■ bajt csókolózással is el le­het kapni. Igaz-e vagy sem? Halá­los-e ma ez a betegség, vagy ki lehet gyógyulni belőle? Az AIDS- ről már elég sokat tudok, de« ré­gebbi nemi betegségekről keve­set. Örülnék, ha Írna erről. A vérbajt, vagy más néven szifiliszt bizony el lehet kapni szájon át is, ha adot- • tak a feltételek. A betegsé­get egy baktérium okozza, amely a bőr vagy a nyálkahártya sérülésein keeresztül hatol be a szervezetbe. A sérülés lehet egé­szen apró, láthatatlan, és lehet a nemi szerveken, a mellen, a szá­jon és a szájban is. A fertőződés után 20-90 nappal a baktérium behatolása helyén kemény ta­pintású, vörös szélű, fájdalmat­lan fekély (seb) látható, amely csak az esetek felében alakul ki. Ezzel egy időben a környéki nyi­rokcsomók érezhetően inegduz- zadnak, de fájdalmat nem okoz­nak. Az elváltozások pár héten belül minden kezelés nélkül megszűnnek. Ezután 2-12 hét elteltével a bőrön az egész test felületén, valamint a nyálkahár­tyákon vörösbarna kiütések ala­kulnak ki, melyek néhány hét alatt maguktól elmúlnak. A be­teg azonban nem gyógyul meg, fertőzőképes marad. A betegség harmadik szakasza 10-20 év múlva jelentkezik, amikor ideg- rendszeri és szívelváltozások je­lentkeznek. Ebben a harmadik szakaszban már nem fertőző a betegség. Egyébként időben fel­ismerve a betegséget és tüneteit tünetmentesen gyógyítható. Dr. Bordás Sándor A dunaszerdahelyi pszichológiai tanácsadó központ klinikai pszichológusa Szigor vagy engedékenység? Karate kid jeligére. Két gyermekünk van, kislá­nyunk nyolc-, kisfiúnk ■ hatéves. Szépek, okosak, egészségesek. A férjem azon­ban túlságosan szigorú - de csak a fiammal szemben. A kis­lánynak mindent elnéz, a fiú­nak azonban minden botlását megtorolja. Férjem azt állítja, hogy az egyébként művészi haj­lamú gyereknek fel kell készül­nie az életre, nem lehet hagyni, hogy anyámasszony katonája legyen, valószínűleg azt szeret­né, ha a fia is olyan lenne, mint ő, belevaló gyerek, mindenütt a társaság középpontja, hogy büszkélkedhessen vele. Én sok­kal engedékenyebb vagyok, mert úgy látom, hogy a fiam érzékeny lelkű. I A szigor vagy engedékeny­ség kérdése sok szülőben felvetődik, de már a kérdés • hibás. A jó nevelési érzék­kel megáldott szülő szigorral is és engedékenységgel is jó ered­ményeket érhet el. Ha a szigor ridegségből vagy határozatlan­ságból fakad, biztos kudarc. A jó nevelés titka a szeretet és a következetesség. Mindenki úgy neveli a gyermekét, ahogyan őt nevelték. Férjét valószínőleg szigorúan fogták, mint önt. A szigor akkor árt, ha durva a szülő, folyton bírál. A férje sze­reti a fiát, biztosan megérti, hogy ő is egy külön egyéniség, és hagyni kell azzá fejlődni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents