Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-23 / 219. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 23. TÉMA: JUGOSZLÁVIAI VÁLASZTÁSOK 15 Holnap elnök- és parlamenti választásokat tartanak Jugoszláviában. Csalások máris történtek Megdönthető Milosevics? Szlobodan Milosevics hívei a szocialista párt montenegrói kampányzáró rendezvényén. (CTK/AP) Bárkit megkérdezhetnek ma Jugoszláviában, a válasz lé­nyegében azonos: az ellenzék győz. Szlobodan Milosevics viszont (fondorlattal, erő­szakkal) megőrzi hatalmát. A békés hatalomváltásban csak nagyon kevesen bíznak. A fő gond tehát nem is az, mi lesz szeptember 24-én, hanem, hogy mi történik utána. SINKOVITS PÉTER Egészen jól sikerült Vojiszlav Kos­tunica, illetve az elnökjelölt nevével fémjelzett ellenzéki tömörülés vá­lasztási kampánya; ebben része van az Otpor (Ellenállás) mozgalomnak is. Az emberek többsége érzi, Jugo­szlávia fordulóponthoz érkezett, s tíz év után először reális esély mu­tatkozik a változásokra, A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok to­vábbra is azt mutatják, hogy a pol­gárok (a számok kikerekítve) 40 százaléka Kostunicát, illetve az el­lenzéki pártokat támogatja, Milo- sevicset, valamint a Szerb Szocialis­ta Pártot és az Egyesült Baloldalt (Mirjana Markovics pártját) 30 szá­zalék, a polgárok 20 százaléka pe­dig még nem döntötte el, kire adja voksát. Az adatok szerint a szavazó­polgárok 10 százaléka nem vesz részt a választásokon. Csalások - amitől a legtöbben tarta­nak - már történtek. Kiderült példá­ul, hogy a Milosevics jelölését támo­gató mintegy 1,5 millió aláírás je­lentős hányadát a szocialisták akti­vistái a telefonkönyvekből szedték össze; majd aláhamisították a neve­ket. Úgyszintén nyílt titok, hogy az állami intézményekben, valamint a nagyobb állami gyárakban dolgozó­kat megfenyegették, felmondást kapnak, ha nem írják alá a Milosevicset támogató űrlapot, s ez megismétlődhet most vasárnap is. A szövetségi választási bizottság egyébként hivatalosan 7 861 327 választópolgárt vett nyilvántartás­ba, közülük 7 417197-et Szerbiában és 444 130-at Crna Gorában. Vá­lasztási visszaélés várható minde­nekelőtt két dél-szerbiai városban. Prokupljében 1997 szeptemberében 172 530 szavazópolgárt jegyeztek, de ez most 667 179 személlyel gya­rapodott, mert Koszovóból hozzá­csatolták Pety és Kószovszka Mitrovica körzeteket. A vranjei vá­lasztási körzetben 1997-hez képest 378 307-tel növekedett a szavazati joggal rendelkezők száma, a hozzá­csatolt pristinai körzet miatt. Ezeket a koszovói szavazólapokat pedig nagyon nehéz lesz majd ellenőrizni. Nem tisztázott még az sem, kik vok­solnak majd Crna Gorában, s mi lesz a felhasználatlan szavazólapok sorsa. Nem tudni továbbá, hogyan szavaznak a katonai szolgálatot tel­jesítők és a rendőrök. Az öt vajdasági magyar párt - egyezség híján - lényegében egy­más esélyeit csökkenti majd. Közü­lük a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ - vezetője Kasza József) számíthat valódi eredményre, helyhatósági szinten gyakorta csat­lakozik hozzájuk a Vajdasági Ma­gyarok Demokratikus Közössége (VMDK- elnökük dr. Páll Sándor). Önállóan indul a Vajdasági Magya­rok Demokrata Pártja (VMDP - el­nökük Ágoston András), amely a személyi elvű autonómiát és a ket­tős állampolgárságot tűzte zászla­jára. A VMSZ-ből a nyár folyamán kivált Európa Platform tagjainak többsége a Vajdasági Magyarok Ke­reszténydemokrata Mozgalmához csatlakozott (ott Papp Ferenc az el­nök), de néhányuk független jelölte ként indul majd. A töredéknyi Vaj­dasági Magyar Polgári Pártnak (el­nökük Böröcz József) jelentéktelen szerep juthat. A magyarok esetében egyébként is zavarja a képet, hogy igen sok lesz (különösen a helyhatósági válasz­tásokon) a független jelölt. Mivel a vajdasági magyarokat a Szerb Szo­cialista Párt és az Egyesült Baloldal nem „függetlenként” indítja, ezt az utat választották sokan a már em­lített platformosok közül is, így alig tudni, ki is a valódi független. E napokban a közvélemény figyel­mét egyébként továbbra is élénken foglalkoztatja a lezáratlan Sztam- bolics ügy. Szerbia titokzatos körül­mények között eltűnt volt elnöke valószínűleg a későbbiekben jelent volna meg ismét a politikai poron­don. Elrablása még inkább világos­sá tette: ma Jugoszláviában senki­nek sincs biztonságban az élete, ha­sonlóképpen bizonytalan a válasz­tások végkimenetele is. Hiszen adott esetben a rezsim (negatív eredmények láttán) a választásokat - formai okokra hivatkozva - meg­semmisítheti, esetleg „az ország biz­tonsága érdekében” meghirdetheti a rendkívüli állapotot, vagy inciden­set válthat ki Montenegróban, ami ismét elnapolná a hatalomváltást. Megtörténhet, hogy a jelenlegi ha­talom egyszerűen a saját győzelmét hirdeti ki. Sorsdöntő napok követ­keznek tehát, egyaránt a válság és a remény jegyében. ELNÖKJELÖLTEK Az eltávolíthatatlan? Szlobodan Milosevics 1941. augusz­tus 20-án Pozarevacban született egy montenegrói származású teoló­gus és egy kommunista anya gyer­mekeként Jogi tanulmányok után „Szlobo” először az iparban és a bankszektorban futott be karriert. Felesége, Mira Markovics biztatásá­ra kezdett politikai pályá. 1987-ben a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének szerbiai vezetője lett, 1990­„Szlobo". Ismerős a mozdulat. (TA SR/AP) ben pedig e jugoszláv tagköztársa­ság elnökévé választották. Ez a siker teszi lehetővé akkor számára, hogy folytassa Koszovó „visszahódítását”. Az 1974-es alkotmány autonómiát biztosított a tartománynak, ezt ő fel­számolta. Ugyancsak 1990-ben lét­rehozza saját formációját, a Szerbiai Szocialista Pártot, amely a JKSZ he­lyébe lép. 1992-ben Tito Jugoszlávi­áját feloszlatják és helyébe a Jugo­szláv Szövetségi Köztársaság lép, amely Szerbiából és Montenegróból áll. A koszovói tartomány rendsze­resen súlyos interetnikai incidensek színhelyévé válik. 1998-ban az al­bán függetlenségi harcosok felkelé­se a szövetségi biztonsági erők el­nyomó hadjáratát váltja ki. Milosevics harcos fellépése a hor­vátországi és a boszniai szerbek ol­dalán 1992-ben kiváltja a Belgrad elleni első nemzetközi gazdasági szankciókat. Ezeket időlegesen eny­hítik a daytoni megállapodások nyomán. Jugoszlávia azonban is­mét elszigetelődik a koszovói konf­liktussal, amelyért a felelősséget a Nyugat Milosevicsre hárítja. Ez ve­zet a NATO Jugoszlávia elleni bom­bázási hadjáratára. Koszovó követ­kezménye az is, hogy 1999 júniusá­ban a hágai Nemzetközi Törvény­szék háborús bűnök címén vádat emel Belgrad erős embere ellen. A feddhetetlen? Vojiszlav Kostunica olyan mérsékelt nacionalista politikus, aki régóta folytatja küzdelmét és akit feddhe­tetlennek tartanak. „Gyakran mondják nekem, hogy le kellene mondanom nacionalista nézeteim­ről, ezt azonban nem tudom, és nem is akarom megtenni” - hangsú­lyozza szinte minden interjújában, amelyet augusztus 7-e óta adott. Ezen a napon bízta meg a Szerbia Demokratikus Ellenzékének égisze alatt összefogó 18 párt azzal a fel­adattal, hogy üsse ki posztjáról Milosevicset. Az 1944-ben Belgrád- ban született jogász nem hajlik a kompromisszumokra. Ritkán moso­lyog, nem használ szélsőséges meg­fogalmazásokat, arra is ügyel, hogy becsületes emberként tartsák szá­mon. Csatlakozott az ellenzék többi erőinek arra irányuló erőfeszítései­hez, hogy a szavazóurnák révén mérjenek vereséget Milosevicsre. Hosszú időn át ostorozta a NATO 1999 tavaszán Jugoszlávia ellen Kostunica: „A gyűlöletbeszédre nem szabad ugyanolyan beszéddel felelni". (TA SR/AP) folytatott légi hadjáratát. Ezért bizo­nyos nehezteléssel néz a Nyugatra, de azóta árnyalta szövegeit és ma már nem beszél „bűnös bombázá­sokról”. Ma már annak szükségessé­gét hangoztatja, hogy Szerbia köze­ledjen a Nyugathoz és újra foglalja el helyét a nemzetközi intézmé­nyekben. Hajthatatlan marad vi­szont a Nemzetközi Törvényszék kérdésében, amelyet „szörnyűsé­ges, inkább politikai, mint jogi, in­kább amerikai, mint nemzetközi” intézményként jellemez. A szerb el­lenzék vezetői közül ő az egyik leg­kevésbé karizmatikus. Ám a válto­zásra törekvő jugoszlávok körében támogatottsága egyre nőtt. Kos­tunica pártját, a Szerbiai Demokra­ta Pártot a 90-es évek elején hozták létre a Djindjics Demokrata Pártjá­ból kivált csoport tagjai. Az ismeretlen! A Vük Draskovics vezette ellenzéki Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) elnökjelöltje, a jelenlegi belgrádi polgármesteri tisztséget betöltő, és az SPO választási pla­kátjain a „megbékélés embere­ként” hirdetett Vojiszlav Mihajlo- vics programja alapjaként a jugo­szláv polgároknak önmagukkal és a világgal való megbékélését, a Ju­goszláviát alkotó Szerbia és Mon­tenegró teljes egyenjogúságát, a koszovói válság rendezését, és a „kommunizmussal való teljes sza­kítást” nevezte meg. Mihajlovics személyében az SPO azonban egy, országos szinten ad­dig alig ismert politikust jelölt el­nöknek, aki a felmérések szerint a voksok 4-5 százalékára számíthat csupán. Belgrádban többen emle­getik, hogy a politikus a Szerbiá­ban ellentmondásosan megítélt Draza Mihajlovics II. világháborús csetniktábornok unokája (egyik belgrádi választási plakátjára is­meretlenek a „nagyapa is áruló volt” feliratot festették), bár lapbe­számolók szerint a Mihajlovics- családban baloldali érzelmű sze­mélyek is akadtak. Az SPO jelöltje (jobbra) (TA SR/AP) RÖVIDEN Nem garantált a választások tisztasága A szerb választások tisztasága egyátalán nem garantált, és az EU nevetségessé tette magát azzal, hogy a szankciók visszavonását ígérte az ellenzék győzelme esetére - állapította meg a spanyol lap. „Az EU tagországok abba az ironikus helyzetbe kerültek, hogy egy eleve tisztességtelen választáson kérték (az ellenzéknek) a szavaza­tokat” - fogalmazott a lap, mely szerint senkinek nem juthat az az eszébe, hogy Milosevics kiengedi a kezéből a hatalmat. „Nem most lesz az első alkalom, hogy meghamisítja a választások eredményét. Jugoszláviában teljességgel hiányoznak az átlátszó választások fel­tételei, mivel nincsen sem sajtó- sem gyülekezési szabadság” - írta vezércikkében a szociáldemokrata irányzatú lap. (El País) Az Európa Tanács állásfoglalása A 41 országot tömörítő Európa Tanács vezető tisztségviselői hétfőn Strasbourgban közös nyilatkozatban adtak hangot annak a vélemé­nyüknek, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban sorra kerülő választások minden valószínűség szerint nélkülözni fogják a szabad és kiegyensúlyozott szavazás jellemzőit. A nyilatkozat szerzői támo­gatásukról biztosították a jugoszláviai demokratikus erők tevékeny­ségét, és ismét kifejezték azon óhajukat, hogy Jugoszlávia téljen vissza a többpárti demokrácia, az emberi jogok tisztelete és a jog­uralom elveiben kifejezésre jutó alapvető európai normák tisztelet­ben tartásához. Csakis ebben az esetben kerülhet sor arra - szögez­ték le a strasbourgi nyilatkozat aláírói -, hogy az országot visszafo­gadják az európai demokratikus nemzetek családjába. (MTI) Mit biztosít a KFOR? Koszovóban a megerősített KFOR holnap csak a lakosság biztonsá­gának garantálását vállalja, miközben számítani lehet arra, hogy a feszültség újraéled egyfelől a szerbek között, másfelől a szerbek és az albánok között, akik közül az utóbbiak nyilvánvalóan bojkottál- ni fogják a szavazást. Az albánok a maguk részéről a jugoszláviai választások megtartását Koszovóban úgy tekintik, mint Belgrad beavatkozását az ő belügyeikbe. Közülük azonban a legradikáli- sabbak mégis Milosevics győzelmében reménykednek, mert arra számítanak, hogy annak hatása éppenséggel elősegítené a függet­lenség elnyerésére vonatkozó terveik sikerét. (MTI) Albán bojkott Koszovóban A vezető koszovói albán politikai pártok teljes mértékben bojkot- tálják a választásokat - derült ki belgrádi sajtójelentésekből. A ta­valyi NATO-csapások után átmeneti ENSZ-igazgatás alá vont szer­biai tartományban a 3 fő párt vezetője - a mérsékelt Ibrahim Rugóvá, illetve Hashim Thaqi, a hivatalosan leszerelt szakadár al­bán gerillák egykori politikai vezetője és a hozzá közel álló radiká­lis Rexhep Qosja - az elmúlt időben szinte szót sem ejtett a jugo­szláv választásokról. A 3 politikus már korábban kizárta, hogy a koszovói lakosság többségét kitevő albánok bármilyen formában részt vennének a jugoszláviai voksoláson. (MTI) Bemard Kouchner „komédiának" nevezi a szavazást Koszovói paradoxonok MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A holnap sorra kerülő jugoszláviai választások kiélezik az ellentéte­ket az ENSZ közigazgatása alá he­lyezett Koszovó tartományban ma­radt szerbek között, nevetségessé téve a falakra mázolt feliratokat, amelyek szerint „csak az egység menti meg a szerbeket”. A Belgrádban rendkívül kiélezett politikai szenvedélyek Koszovóban is igen hevesen nyilvánulnak meg, és bármely pillanatban incidense­ket válthatnak ki Szlobodan Milo­sevics jugoszláv elnök hívei és el­lenfelei között. Ezt mutatta az a vi­haros fogadtatás, amelyben a szerb többségű Koszovszka Mitro­vica városban részesítették a múlt héten Vojiszlav Kostunicát, az el­lenzék legfőbb elnökjelöltjét, aki vezet a közvélemény-kutatások­ban. Miközben a gyűlésen megje­lent 2000 szerb fele éljenezte a po­litikust, a másik fele paradicso­mokkal dobálta meg. Néhány nap­pal korábban ugyanebben az észak-koszovói városban Kos­tunica hívei és ellenfelei az utcán csaptak össze. A koszovói szerbek szemében a parlamenti és elnökválasztásoknak egyetlen igazi tétje lehet, méghoz­zá Koszovó végső státusa. Az 1999- es polgárháborút és NATO-bombá- zást követően ezt az albán többsé­gű jugoszláv tartományt az ENSZ igazgatja, noha még a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság részét al­kotja. Az ellenük intézett rendsze­res támadások nyomán 187 ezer nem albán hagyta el Koszovói a nemzetközi közösség érkezése óta és a mintegy 100 ezer megtörhetet­len szerb, aki maradt, jobbára enk- lávékban sáncolta el magát, attól tartva, hogy egy napon Koszovó függetlenné válik. Minden szerb egyetért abban, hogy ezt meg kell akadályozni, de abban már nem, hogy kit tekintsenek felelősnek az őket sújtó balsorsért. A mérsékelt nacionalista Kos­tunica jó helyzetben van ahhoz, hogy elnyerje azoknak a koszovói szerbeknek a szavazatait, akik úgy vélik, hogy a NATO 78 napos bom­bázása a JSZK ellen 1999-ben, és az ENSZ koszovói jelenléte egy­aránt a most önmaga utódlására pályázó Milosevics „katasztrofális politikájának” köszönhető. Kos­tunica elnyerte az észak-koszovói szerbek vezetőjének, Oliver Ivano- vicsnak, valamint a koszovói szerb közösséget képviselő Szerb Nem­zeti Tanács szóvivőjének, Szava Janjics atyának a támogatását. Milosevics a maga részéről a sza­vazatok bőséges áradatára számít­hat, mivel Koszovó pártjának egyik erőssége. Meg fogja kapni azoknak a szavazatait, akik hálásak neki, mert harcolt az albán „terroristák” Incidensek robbanhat­nak ki Milosevics hívei és ellenfelei között. ellen, és azokét is, akik szerint az ellenzék, ha nyerne, a JSZK-t bom­bázó nyugati hatalmak lábai előtt heverne. Számíthat a koszovói szerb tisztviselők voksaira is, őket Belgrad fizeti. A koszovói választóknak magán­épületekben kell majd szavazniuk, mivel az ENSZ elutasította a köz: épületek átalakítását szavazóhe­lyiségekké. Bemard Kouchner ko­szovói ENSZ-megbízottnak nem volt más választása, mint elfogad­ni a jugoszláviai választások meg­tartását a tartományban, mivel az ENSZ 1244. határozata kinyilvá- * nítja Belgrad szuverenitását Ko­szovó fölött. A nemzetközi közös­ség azonban nem szervezi meg ezt a szavazást, amelyet Kouchner „komédiának” minősít. Az igazi el­lenőrzés hiánya valójában szélesre tárja a kaput a voksok mindenfajta manipulálása előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents