Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-23 / 219. szám, szombat
Szombat, 2000. szeptember 23. 4. évfolyam, 38. szám Majdnem pajzán történet egy lányról, aki más volt, mint amit hittek és beszéltek róla. Már fiatal korában tudta, hogy sokszor hátrányt jelent az őszinteség „Kissé gyerekesen gondolkodtam..." FARKAS OTTÓ V onakodva ül le mellém az asztalhoz és ■ kicsit pironkodva | kezdi el pajzán tör- ténetét. „Mit szépítsem, gyerekesen gondolkodtam - tárja szét a karját - pénzt akartam keresni és belementem a játékba.” Milyen játékba?- A kilencvenes évek elején sok ismerősöm kezdett vállalkozni, én azonban nem tudtam magammal mit kezdeni. Most utólag úgy érzem, kicsit nagyravágyó voltam, szerettem volna magamat megmutatni a világnak: itt vagyok, nézzétek, mit tudok. Pedig semmit nem tudtam. Könyvelést tanultam, de mivel az irodai munkához nem fűlt a fogam, a szakmámban egy percig sem dolgoztam. Inkább takarítottam egy ipari cég irodáját, mintsem a könyveléssel bajlódjak. Időnként feladtam egy-egy szelvényt, abban bíztam, hogy nyerek egy nagyobb összeget és saját vállalkozást alapíthatok. Nyitok egy ruhaszalont vagy valami hasonlót. Mit tagadjam, a fiúk már az iskolában is szépnek találtak és láthatod, az alakom miatt most sem kell' szégyekeznem. A diszkókban, a különböző szórakozóhelyeken mindig a társaság középpontjában álltam, talán azért szerettem volna a közéletben is egy kicsit előtérben maradni. Karácsony előtt nagy bulit rendeztek a cégnél, másnap délelőtt, munkaszüneti napon, bementem kitakarítani. Az asztalon az égjük üvegben maradt egy kis pezsgő, gondoltam, ne vesszen kárba, felhörpintettem. Alig kezdtem el a munkát, amikor befutott a főnököm fia. Még mindig mámoros állapotban volt, valami kulcscsomót keresett. Bemászott az asztal alá és amikor onnan kihátrált, belekapaszkodott a lábamba. Csinos volt a srác, de mivel gátlásos, nehezen oldódó fiúnak ismertem, akkor úgy gondoltam, még nem volt dolga nővel. Kettesben voltunk, de eszembe sem jutott megijedni tőle, inkább jópofaság- nak tekintettem, amit csinált és nyilván az előző este elfogyasztott alkohol váltotta ki belőle. Aztán nem tudom, mi történt velem, földbe gyökerezett a lábam és tetszett, ahogy a kamasz srác ujjai végigfutottak a combomon. Azt akarod mondani, hogy először voltál kettesben fiúval?- Kalandom ugyan korábban akadt egynéhány, de ha arra vagy kíváncsi, a férjemen kívül valóban nem feküdtem le senkivel. Azon a napon nem tudom, mi történt velem. Bármit tehetett volna velem a srác, engedtem neki. Bezárta az ajtót, vetkeztetett, közben magáról is dobálta le a ruhát. Forróság futott át a testemen és nagyon élveztem a fiú közelségét. Simogattam. Aztán hirtelen valami olyan történt, amit ott, akkor nyomban még nem értettem. Csak azt láttam, hogy a srác gyorsan elfordult és... Ugye érted? Szóval ment mosakodni. Nos a srác kudarca adta nekem az ötletet ahhoz a vállalkozáshoz, amiről te beszélgetni akarsz velem. A karácsonyi ünnepek alatt határoztam el, hogy megnyitom az „intimszalonomat”. A barátnőmmel ugyanis így neveztük el. Mivel édesanyám nappal dolgozott, én este jártam takarítani, gondoltam, napközben keresek néhány százast. Tervemet elmondtam az egyik középiskolás barátnőmnek, aki ezért a legbugyutább teremtésnek nevezett, de megígérte, hogy segít. Az ő feladata volt a pénzes fiúk megszerzése. Ne értsd félre, eszem ágában sem volt lefeküdni velük, csupán egy ötszázasért úgy tenni, mintha akarnám és közben kikészíteni a tapasztaladan tinédzsereket. Néhány napig minden úgy ment, mint a karikacsapás. Sikerült lefegyverezni valamennyit?- Azt azért nem mondhatnám. A hír gyorsan terjedt a fiúk körében és később bizony már nemcsak a tapasztalatlanok jöttek. Ilyenkor bedobtam a női fegyvert: sírtam, hisztiztem és a fiúk odébb álltak. A bátortalanabbja még a pénzt sem kérte vissza, úgy megrémült. A hisztizéseknek is gyorsan híre ment és csaknem két hét után be kellett zárni a „szalont”. Meg aztán már az utcában is csámcsogtak rólam, szerintem is éppen ideje volt befejezni. Közben ismert vállalkozó lettél. Csak nem a két hét alatt összegyűjtött pénzből alapoztad meg az üzletedet?- Egy pár cipőt vettem belőle magamnak, meg néhány apróságot. A féljem segített üzletet nyitni, pontosabban van néhány boltunk, amelyeket közösen irányítunk. Én vezetem a nyilvántartást, végzem a banki átutalásokat, a férjem pedig szervezi az egész vállalkozást. Úgy tudom, hogy női furfanggal fogtad meg a férjed.- Nem volt az furfang, csak felhívtam magamra a figyelmét, mert ő nem volt hajlandó engem észrevenni. Egy szórakozóhelyen láttam meg, biliárdozott. Minden érdekelte csak azt nem látta, hogy ott sürgök- forgok körülötte. Éppen akkor olvastam egy történetet arról, hogyan hódította meg a könyv egyik szereplője azt a férfit, aki őt később az oltár elé vezette, gondoltam kipróbálom. Kertes házban laktak, abban az utcában, ahol az egyik barátnőm. Munka után minden este a barát- nőmhöz mentem, hazafelé pedig a jövendőbeli férjem háza előtt elhaladva minden alkalommal kitártam a kapujukat. Napok, hetek múltak, de semmi nem történt, mintha észre sem vették volna. Egyszer, amikor rutinszerűen kinyitottam a nyikorgó kaput, a sötétben valaki elkapta a karomat. Megijedtem. Ő volt. Megkérdezte, miért nyitogatom ki esté- ről-estére a kapujukat. Bár már jó- előre átgondoltam mindent, mit fogok neki majd mondani ha a kapuba találkozunk, akkor semilyen okos válasz nem jutott eszembe. Azt mondtam, ha te nem nyitod az enyémet, nyitom én a tiedet. Nagyot nézett majd átölelt és megcsókolt. Néhány nap múlva eljött hozzánk és én boldogan mutattam be édesanyámnak. Közben persze magyarázkodnom kellett, mert természetesen hallott a kéthetes ténykedésemről. Egy kezdődő kapcsolatnál sokszor hátrányt jelenthet az őszinteség, de nekem nem volt mit elhallgatni. Aprólékosan elmondtam neki magamról mindent, ugyanúgy, mint most neked. Fél évig jártunk együtt és feleségül kért. Hát ennyi lenne az én kalandos történetem. Vagy kíváncsi vagy még valamire ? Illusztrációs felvétel Ha elindítom a magam korrupciós kampányát, néhány év alatt szép kis vagyonra tehetek szert Mielőtt győzelemre vinnénk a harcot... FIALA ILONA Nálunk is elindult a korrupcó elleni harc. Jó példával szolgálhatnak számunkra a külföldi botrányok, s ezek közül is leginkább a kínai parlament volt alelnökének a kivégzése, aki többmilliós csúszópénz elfogadása miatt került hóhérkézre. Valóban itt az ideje, hogy tájainkon is felvegyük a harcot ezzel a nem kívánatos jelenséggel, ám félő, hogy nálunk egyelőre éppen azok lesznek a harc áldozatai, akik nyíltan rámutatnak és szembeszállnak a korrupcióval. De mivel bizakodó népség vagyunk, remélhetjük, hogy azért előbb-utóbb csak lesz valami foganatja a kormány által meghirdetett széles körű korrupcióellenes kampánynak. Mielőtt győzelemre vinnénk a harcot... Mint általában mindig, megint későn kapcsoltam. Például a szocializmus gyümölcseinek az esetleges élvezése is akkor jutott az eszembe, amikor kitaláltuk, hogy jobb lenne valami demokratikus jogrendszerben élnünk. Most is hasonló hibába estem, mert éppen a korrupció elleni harc elindításakor figyelmeztetett egy jóakaróm (hogy mért nem tudott hamarabb szólni!?), hogy ha már amúgy is lépten-nyomon korrupcióba ütközünk, mi, egyszerű földi halandók is profitálhatnánk. A nagy nyereség lehetőségét fontolgatva arra a következtetésre jutottam, hogy nem is lehet olyan nehéz korrupttá válni, s ezáltal jól meggazdagodni. Az elkövetkező években bőven lenne rá alkalmam, mert amíg nálunk valami igazából beindul (s most ugye a korrupcióellenes harcról beszélünk), addig hosszúhosszú idő szokott eltelni. A siker időpontja pedig ebben a konkrét esetben egyenesen beláthatatlan. Ha tehát a kormány korrupcióellenes tervének rajtolásával egyidejű- leg'elindítom a magam korrupciós kampányát, néhány év alatt szép kis vagyonra tehetek szert. Talpraesett, szemfüles és minden hájjal megkent szomszédom pazar ötlete már a vázolt filozófia alapján jutott el hozzám. Nemrég azzal csöngetett be, hogy ha van egy kis időm, szívesen ad nekem valami rettenetesen jó tanácsot - egy pohárka ital mellett. Azt hittem, valamilyen csodakrémet, vagy holtbiztos fogyasztószert akar rámtukmálni. De nem ez történt. A borospalack felbontása után belelendült a mesélésbe, s mivel csak egyedül fogyasztotta a bort, úgy ítélte meg, hogy az egy liter ital fejében részletesen tájékoztathat bizalmas tervéről. Nos, mondta, ha csak az ismerősöket és rokonokat veszem sorra, máris megalapoztam a jövőmet. Kezdjük a telefonokkal. Ezentúl előre megszabott, háromszoros feláron fogom bárkinek a rendelkezésére bocsátani a telefonomat. Vidéki rokonaimtól, akik szállást (na meg az ehhez hozzátartozó vacsorát és reggelit) kérnek tőlem, pénzt fogok elfogadni, sőt kevesellni is fogom. Az útbaigazítást kérő turistákat csak akkor terelem majd jó irányba, ha megelőlegezik segítőszándékomat. Sőt, a gyerekeim zokniját is csak úgy leszek hajlandó bestoppolni, ha a zsebpénzükért valami kis ajándékot vesznek nekem. A borosüveg aljához közeledve már sehogy sem volt ínyemre a sok jó tanács, s azóta is sokat gondolkodtam afölött, nincs-e valami más módja, hogy javítsak családom életszínvonalán. Csak az az ötletem támadt, hogy ezentúl nem lesz időm a szomszédomra, ha megint valami jó tanáccsal fog akarni ellátni, így megmarad a borom kedvesebb vendégeim számára, s a drága időmet sem fecsérelem el. És telefonálni se megyek hozzá, ha az én telefonom esetleg lerobban. Na és elfelejtem azt a tervemet, hogy a soron következő orvosi vizsgálatra valami „kis figyelmességgel” menjek, s ezentúl nem vásárolok sem kávét, sem bonbont, ha ügyes-bajos dolgaimat fogom akarni elintézni valamüyen hivatalban. Meglehet, hogy a megtakarításom kevesebb lesz, mint a szomszédom célbavett nyeresége, de nem fogom őt irigyelni... Hloska Tibor illusztrációs felvétele
