Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-16 / 213. szám, szombat

A Kelet-európai Falutanítási Program keretében a nyáron tizenegy községben tartottak angol tanfolyamokat. Mind az oktatók, mind a résztvevők elégedettek voltak Kultúrák találkozása Dél-Szlovákiában Tracy Zupancis az ország legnagyobb lélekszámú falujában, Tardoskedden a gyerekek nagyon hamar szívükbe zárták az amerikai oktatót Fotó: a szerző /1/ és archív /1/ KAMONCZA MÁRTA árom évvel ezelőtt New York államban jegyezték be a Lear­ning Enterprise Ala­pítványt, amely nya­ranta a Kelet-európai Falutanítási Program keretében an­gol anyanyelvű egyetemistákat küld a kontinens posztkommunista or­szágaiba, hogy ott angolra tanítsák az érdeklődőket. Tavaly a Komá­romban működő Polgári Klub szer­vezésében az alapítvány közvetíté­sével kísérletképpen angol oktatók érkeztek két komáromi járásbeli községbe, Búcsra és Marcelházára. A program, amelynek keretében a vendéglátók az angol egyetemisták­nak szállást és ellátást biztosítanak a községekben, ennek fejében in­gyen oktatják a lakosságot, a tanfo­lyamokra kortól és iskolai végzett­ség nélkül bárki jelentkezhet, olyan jól sikerült, hogy a szervezők úgy döntöttek az idén is megismétlik, immár tizenegy dél-szlovákiai falu­ban: Ipolyszakállason, Szálkán, Ga- ramkövesden, Tardoskedden, Szímőn, Vajkán, Szentpéteren, Vág- füzesen, Búcson, Marcelházán és Hetényben. A siker ezúttal sem ma­radt el, mind a diákok, mind az ok­tatók elégedettek voltak.- Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a tanfolyamok nemcsak az ok­tatásról, a' tanulásról szólnak, ha­nem ennél lényegesen többről. A különböző kultúrák egyfajta talál­kozásáról van szó, hiszen a délelőtti hagyományos tanítási órák után az oktatók diákjaikkal együtt közös programokon vettek részt. Az okta­tók meséltek saját kultúrájukról, ha­gyományaikról, miközben a diákok segítségével megismerkednek az it­teni szokásokkal, az emberek men­talitásával, életmódjával - állítja Tolnay Ádám, a Learning Enterprise Alapítvány képviselője. Elmondása szerint az alapítvány az idei sikere­ken felbuzdulva jövő nyáron már 18-20 dél-szlovákiai községben kí­vánja megvalósítani a programot. Katie Watson tipikus amerikai: nyitott az újra, közvetlen, barátko­zó. Nyárón Szímőn tanított. Bób János, a község polgármestere lát­ta vendégül az amerikai lányt. A polgármester fia, aki egyébként a pozsonyi Közgazdasági Tudo­mányegyetem hallgatója, jól be­szél angolul, szívesen közvetített Katie és a család többi tagja kö­zött. A nagyvárosban élő lányra az újdonság erejével hatott a falusi élet. Ottléte alatt a polgármesterék két disznót is vágtak azért, hogy Katie lássa, milyen is a disznótor.- Naponta három tanfolyamot tar­tott a helyi művelődési házban. Minden egyes alkalomra komo­lyan felkészül, tesztlapokat és egyéb segédeszközöket készített, mondja Bób János. Katie délután zömében nyolcadikos-kilencedi­kés gyerekeket tanít. Az oktató szinte elveszik tanítványai között. A gyerekek körbeülik, aktívan be­kapcsolódnak a társalgásba.- En az iskolában is tanulok ango­lul. Erre a tanfolyamra azért járok, mert kíváncsi voltam, milyen szin­ten tudok kommunikálni egy szüle­tett angollal. Az elején alig értettem Katie-t, de most már csaknem min­den szavát megértem. Egyébként nagyon közvetlen. Perceken belül bensőséges, családi hangulatot te­remt. Ha valamelyik szót nem ért­jük, megkérdezzük és ó kézzel-láb- bal magyaráz, mindaddig amíg rá nem jövünk a szó értelmére, szöge­zi le Katie egyik tanítványa. Ő is, hasonlóan a többi diákhoz, nagyon megkedvelte az amerikai lányt. Bób János polgármester közben el­mondja, családja különböző prog­ramokat készít Katie-nek, a cél, hogy a lány nemcsak Szímőt, ha­nem a környék nevezetességeit is megismerje. Egyébként Szímőn is van elég látnivaló. A községben született Jedlik Ányos, a dinamó feltalálója. A tudós emlékét késői utódai nagy odafigyeléssel ápolják. Az idén emlékszobát is nyitottak. Az odalátogató fényképek, korabeli újságkivágások, személyes tárgyak segítségével végigkísérheti Jedlik Ányos életútját. Nem messze az em­lékszobától van a községi galéria, amelyben főleg szlovákiai magyar profi és amatőr festők, szobrászok alkotásait mutatják be. Katie-nek tetszett mind az emlékszoba, mind a galéria, s általában minden, ami Szímőn van.- Számomra szokatlan a falusi élet. Az, hogy reggel madárcsicser­gésre ébredek, hogy gyalog közle- kedek. Néhány nap alatt azonban ezt meg lehet szokni. Remélem, egyszer még visszatérhetek. Egy­előre azonban levelezni fogunk, il­letve interneten keresztül tartjuk majd a kapcsolatot - húzza alá Ka­tie. Mint mondta, külön élményt jelentett számára dr. Petőcz Kál­mánnak, Szlovákia genfi ENSZ- nagykövetének látogatása. Az ország legnagyobb lélekszámú faluja, a több mint ötezer lelket számláló Tardoskedd sem maradt ki a Kelet-európai Falutanítási Prog­ramból. Ott Tracy Zupancis oktatta az angol nyelvet. A lány dr. Bara Mi­hály polgármesternél lakott. A falu első emberének két iskoláskorú gyermeke van, akik kimondottan örültek annak, hogy lakásukat egy igazi amerikaival oszthatják meg. A lány közveden, nyitott, arra törek­szik, hogy mindent megismeijen, ami egy falu életéhez tartozik. Külö­nösen szeren a természetet, az álla­tokat, a Bara család két kiskutyájá­val is hamar barátságot kötött.- A községben olyan nagy volt az ér­deklődés, hogy tíz évnél fiatalabb gyermekeket nem is tudtunk felven­ni a tanfolyamra. így is naponta há­rom foglalkozást tartott. Volt kezdő, közép fokú és haladó csoport. Tracy minden alkalomra becsületesen fel­készül, hangsúlyozza Bara Mihály. A gyerekek számára már az is nagy élményt jelentett, hogy megismerhették: hogyan, milyen módszerekkel oktatnak a tenge­rentúlon. Az angol tanfolyamok két-három hétig tartottak, s erre az időre Dél-Szlovákia tizenegy községébe egy kis Amerika költö­zött. Egy-egy községben 50-60 személy látogatta a tanfolyamo­kat. Az oktatók számunkra talán kissé szokatlan életszemlélete, nyitottsága nagy hatással volt a tanítványokra. A Kelet-európai Falutanítási Prog­ram célja, hogy a különböző nem­zetek között közvetlen kapcsola­tot alakítson ki, és ezzel együtt fejlessze az oly nélkülözhetetlen nyelvi készséget is. Azáltal, hogy a falusi gyerekek találkoznak más kultúrából érkező fiatalokkal, ja­vulnak nyelvi készségeik, javul a kiejtésük, lehetőségük nyílik a már megtanult nyelvtan kevésbé könyvszerű, élő kommunikáció­ban való gyakorlására. Az más kultúra pedig olyan vonzerőt je­lenthet, hogy a tanítványok viszo­nya is megváltozhat a tanult nyelvhez és kultúrához. Mindez ösztönzi a diákokat arra, hogy év közben is intenzíven tanulják a nyelvet, hiszen akkor a következő nyáron könnyebben, gördüléke­nyebben beszélgethetnek majd a vendégtanárokkal, összegzi a program előnyeit a szervezők - a Fórum Intézet Információs Köz­pontja, a Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetségének Komáro­mi Területi Választmánya és a Ko­máromi Polgári Klub - nevében Andruskó Imre, a Komáromi Pol­gári Klub vezetője. Vannak kényes társadalmi problémák, melyekre a biológiában érdemes keresni az egyszerű válaszokat Változó világ, ősi hormonok GŐRFÖL ZSUZSA Ha most az igazságügyi miniszter látna, menten gyógykezelésre ítél­ne - aggodalmaskodtam, de nem tudtam levenni a szemem arról a formás fenékről, amely ott haladt előttem. A magas, karcsú, valósze­rűtlenül hosszúlábú lány a tornaci­pőben is kecsesen, büszkén felsze­gett fejjel járt, s rendszeres időkö­zökben hátradobta a hátát verdeső fürtjeit. Kész manöken - szögeztem le magamban -, ha Versace élne, még az ő szeme is megakadna rajta. A buszmegállóhoz érve meggyő­ződhettem róla, hogy Versace sze­me biztosan, merthogy az általam leplezetlenül irigyelt, lenyűgözően formás fenék tulajdonosa - fiú volt. Az eset szöget ütött a fejembe, s el­kezdtem tudatosan figyelni a tizensok-huszonegynehány éves, mindkét nemhez tartozó fiatalokat. Leszámítva a nagy népi vályúk, az­az a gyorsétkezdék és a sörözők törzsközönségét, meg a természet néhány genetikaüag félrekódolt ál­dozatát, szembetűnő a két nem egyre nagyobb hasonlósága. Nem az uniszex viseletről vagy frizurák­ról van szó, hanem kimondottan a fizikai adottságokról. Magas ter­met, karcsú derék és csípő - ezek jellemzik elsősorban a mai fiatalo­kat. Ami a fiúkat illeti, nincs is sem­mi baj, sokkal rosszabb a helyzet a lányokkal: a nőgyógyászok máris aggódnak az egyre több császár- metszés miatt. Pedig ez ügyben ép­pen a tudomány, egészen konkré­tan az orvostudomány a ludas: fej­lődésével vége szakadt a természe­tes kiválasztásnak, amely a keskeny csípőjű nőket kínhalálra ítélte. Hála istennek, mondjuk ma, viszont év­századokon keresztül ezt elkerül­hetetlennek, sőt még rendjén való­nak is tartották, hiszen a biblia sze­rint az Úr, amikor az első ember­párt kiűzte a paradicsomból, harag­jában azt mondta az engedetlen Évának: „megsokasítom felette igen fájdalmidat..., fájdalommal szülöd magzatidat”. Ha jobban belegondolunk, a fűző, amely darázsderekú, de dúskeblű és ringó csípőjű „homokórákká” nyomorította a nőket, nem egysze­rűen divathóbort volt, hanem ha­tásos férjfogó eszköz, hiszen mesz- sziről hirdette: nézd, milyen szé­les a medencém, akárhány gyere­ket szülhetek, s gond nélkül fogom táplálni őket. Persze nem a fűző­nek, hanem a már említett termé­szetes kiválasztásnak köszönhető­en voltak általában ilyen szülőgép- alkatúak a nők. Száz évvel ezelőtt az átlagos termetű európai nő mellbősége 102 centi volt, csípő­bősége 105, derékbősége mind­össze 65 centiméter. A mai átlagos méretek ettől jelentősen eltérnek, a nők átlagos mellbősége 87, csipőbősége 92, a derékbősége pe­dig 68 centiméter. Mintha a férfiak és nők társadalmi helyzetének fo­kozatos kiegyenlítődéséhez a ter­mészet is hozzá akarna járulni a maga módján azzal, hogy alkatilag is hasonlatossá teszi őket. Maga a társadalom pedig meglehetős ta­nácstalansággal reagál az elkerül­hetetlennek tűnő folyamatra, nem nagyon tud mit kezdeni az úgy­mond férfiasodó nőkkel, sem az állítólag nőiesedő férfiakkal. To­vább élezve a problémát: a nők, akik természetesnek tartják, hogy állást vállaljanak, karriert csinálja­nak, ugyanakkor gyereket is szül­jenek, s bizonyítottan többet vál­laljanak a háztartási munkákból, a lehető legritkább esetben helytele­nítik, ha egy férfi nemcsak fod­rászhoz, hanem kozmetikushoz is jár, fürdeti, pelenkázza a gyerekét, szívesen főz, virágokat nevel és maga köti meg a pulóverét. Ezzel szemben a férfiak döntő többsége már akkor is aggodalmaskodik, ha hároméves fia kezében babát lát, s gyorsan vesz neki néhány puskát. De a kicsi lányát is megkérdi, mi lesz, ha nagy lesz, mert fel sem merül benne, hogy az ő okos lánya csak háziasszony, csak feleség le­gyen, s ne csináljon karriert. Mielőtt a fentiek alapján a lánglel­kű feministák arra a következtetés­re jutnának, hogy a nemek harcá­ban mégiscsak a nők a jobbak, le kell szögezni: ebben is a természet a ludas. A szigorúan biológiai adottságok garantálása mellett a női hormonok a gyengédséget is kódolják, a férfi nemi hormon, a tesztoszteron viszont az agresszív viselkedésre való hajlamért is fele­lős. De sarkíthatunk másképp is: csakis hormonális túltengéssel ma­gyarázható, hogy a ház ura néha­napján kioszt egy-két nyaklevest, szintúgy az is, hogy egyes nők a be­léjük szorult nagy adag gyengéd­ségtől csak úgy képesek megszaba­dulni, ha az út mentén árulják... Nagytakarítás Somogyi Tibor illusztrációs felvétele Katie Watson és tanítványai

Next

/
Thumbnails
Contents