Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-14 / 212. szám, csütörtök
24 TÉMA: A ROZSNYÓI GIMNÁZIUM ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 14. A rozsnyói gimnázium vezetői jóvoltából most már a középiskolás korú magyar fiatalok egy része is más városban kénytelen tanulni. Valószínűleg kevesen térnek majd vissza Csak matematikazsenikre van szükség? A rozsnyói magyar elsős gimnazisták tanterme láttán, s az igazgató szabvánnyal kapcsolatos kitérő válaszát követően a járási közegészségügyi intézetben érdeklődtünk. Az alap- és középiskolai tantermek nagyságával kapcsolatos szabvány szerint „minden diákra 1,65 négyzetméteres területnek kell jutnia, s emellett a teremben levő legelső padnak legalább 220 centiméterre kell lennie a táblától. Másnap - az igazgató ígéretével összhangban - már minden magyar elsősnek volt iskolapadja, a tanterem nagysága azonban, mint kiderült, nem felel meg teljesen a higiéniai szabványoknak. A legelső iskolapad ugyanis csupán 160 centiméterre volt a táblától. Végül a rozsnyói gimnázium idén tavasszal megalakult iskolatanácsának egyik magyar tagját, Katrenics Károly rozsnyói polgármester-helyettest, az MKP járási vezetőségének tagjától kérdeztük: megalakulása óta hányszor ülésezett az iskolatanács, s tud-e az idei felvételi vizsgák körül kialakult helyzetről, valamint arról, hogy a magyar elsősök milyen körülmények között járnak iskolába. Elmondta: az alakuló ülés óta nem ült össze a tanács, a felvételivel kapcsolatos gondok előtte is ismertek, mivel maga is részt vett az igazgató- helyettessel folytatott beszélgetésen az MKP irodában, a magyar elsősök tantermének nagyságáról sajnos nem tudott. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem próbált meg az iskolatanácson keresztül hatni az iskola vezetőire, annyit mondott: más módon kíván eljárni az ügyben. Az említett „más módról” azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. A Jászóvári Premontrei Kanonokrend által 1906-ban építtetett rozsnyói gimnázium, tehát egy olyan általános műveltséget nyújtó oktatásügyi intézmény, amely ragaszkodik hozzá, hogy csak a legjobb matematikusok kerüljenek be diákjai sorába. (Az igazgató is elismerte: a magyar és a szlovák felvételi vizsgákon a matematikából gyengébb felvételizők is elég jól szerepeltek). Lehet, hogy a rozsnyói gimnázium ebből a „matematikabarát” filozófiából kiindulva több olyan diákot küldött el az idén, akikből egyszer majd filozófusok, történészek, biológusok, tolmácsok, műfordítók lesznek, bár most nem tudtak megoldani egy óra leforgása alatt nyolc matematika példát. A Rozsnyói járásban évről évre csökken az érettségi vizsgával és felsőfokú végzettséggel rendelkező polgárok száma. Sok fiatal a pozsonyi, budapesti, nyitrai, eperjesi, kassai egyetemen folytatott tanulmányai befejeztével nem tér vissza saMinden egyes elveszített fiatal komoly érvágást jelent. ját régiójába. A rozsnyói gimnázium vezetői jóvoltából most már a középiskolás korú magyar fiatalok egy része is Tornaijára, vagy Szepsibe megy okulni. Négy év nagy idő, az utána következő egyetemről már nem is beszélve. Közülük valószínűleg még kevesebb tér majd vissza Rozsnyóra. Lehet, hogy a Rozsnyói járás szlovák ajkú közössége számára nem jelent veszteséget az a néhány fiatal, aki nem mozog teljesen otthonosan a számok világában. Az is lehet, hogy a rozsnyói gimnázium szlovák osztályaiban - amelyekbe, mint kiderült, sokkal nagyobb a jelentkezők száma, mint a magyar osztályba - nincs szükség a humán beállítottságú diákokra. Ajárás egyre fogyó magyar közössége számára viszont minden egyes elveszített fiatal komoly érvágást jelent. Ez már azonban a helyi magyar közösség saját kis kínja, baja, vagy másként szólva: „belügye”. A huszonegy magyar elsős éppen befért a számára kiutalt tanterembe sem Tornaiján nem tudták véghezvinni az ottani gimnáziumokban” - nyilatkozta az igazgató, s hozzátette: őt eddig senki sem kereste meg az általunk említett panasszal. Jozef Matistól megtudtuk azt is, hogy az idén felvételiző fiataloknak egy bizonyos pontszámot kellett elérniük ahhoz, hogy felvegyék őket. A magyar osztályba összesen 29-en felvételiztek, s közülük 18-an értek el legalább 120 pontot a maximális 200-ból. A többieknek sajnos a matematikai feladatok miatt nem sikerült a vizsga - a szlovák és a magyar felvételi kérdések kevesebb fejtörést okoztak a felvételizőknek. A szlövák osztályba 51 -en jelentkeztek, közülük 30-an feleltek meg, ötöt pedig fellebezéssel vettek fel. Az idén negyedik évfolyamát kezdő nyolcéves szlovák gimnázium első évfolyamába a 64 jelentkező közül 26 nyert felvételt - egy fellebbezéssel. Az igazgató szerint az iskola jelenleg is kellő számú tanteremmel rendelkezik a nyolcéves szlovák gminázium leendő 5-8-ik évfolyamai számára, sőt tervbe vették, hogy jövő nyáron az épület rekonstrukciója során a tetőteret is beépítik, ahol további tantermek és klubhelyiségek kapnak majd helyet. Kérdésünkre, hogy az iskola vezetése miért nem írt ki második felvételi kört a magyar felvételizők számára, az igazgató elmondta: helyettesével, Laco Árpáddal közösen döntötszerintük - nem lett volna tisztességes eljárás az első körben felvett diákokkal szemben. Másrészt viszont azért döntöttek így, mert nem akarták elvágni az első körben sikertelenül felvételizők esélyét ahhoz, hogy más gimnáziumba nyerjenek felvételt. A törvény szerint ugyanis, azoknak a kilencedikes felvételizőknek a sorsáról, akiket a második felvételi körben sem vesznek fel valamelyik iskolába, a kerületi hivatal oktatásügyi osztálya dönt, s általában olyan szakközépiskolába küldik őket, amelynek még szabad kapacitása maradt a felvételik után is. Ha viszont nem írnak ki második kört, „Nem gondoltam volna, hogy a pártirodába kell rohannom...” akkor a gyerekek megpróbálhatnak egy olyan - másik - gimnáziumba felvételizni, ahol nem annyira szigorúak a felvétel feltételei, mint náluk. Az igazgató nem tartotta kizártnak azt sem, hogy a más városok gimnáziumába felvett rozsnyói magyar elsősök komoly egészségügyi vagy egyéb családi okok miatt esedeg átlépjenek a rozsnyói iskolába. Mint megtudtuk, Szepsibe felvett három rozsnyói magyar diák is a rozsnyói gimnáziumban kezdte az idei tanévet, ennek köszönhető, hogy nem Ők az ajtó mellett gubbasztottak egy-egy széken. Az igazgatótól megkérdeztük azt is, van-e valamüyen szabvány arra, hogy egy diákra hány négyzetméternek kell esnie egy-egy osztályban. Van, mondta, de szerinte felesleges lenne, azt előkeresni, mivel a nyolcéves gimnázium minisztériumi engedélyeztetésekor a járási higiéniai állomás illetékeseinek megfelelt a tanterem. Az említett osztályban, tudomása szerint 24 diák tanulhat. A hiányzó paddal kapcsolatban annyit mondott: csak szervezési oka lehet a dolognak, biztos, hogy rövidesen megoldódik. Laco Árpád, az iskola igazgatóhelyettese is hangoztatta: nem akarták megfosztani a gyerekeket a gimnáziumi továbbtanulás lehetőségétől, s csupán emiatt nem írtak ki második felvételi kört a magyar gyerekek számára. Szerinte is elegendő helyük van az iskolában a magyar osztályoknak, és sorsukat nem veszélyeztetik a nyolcéves szlovák gimnázium évente gyarapodó évfolyamai. Az MKP Rozsnyói Járási Elnöksége másként vélekedik a dologról. Az elnökség a nyár folyamán behívatta Laco Árpádot egyik ülésére, ahol éles szóváltás zajlott közte és a többi résztvevő között. Felrótták az igazgatóhelyettesnek, hogy a felvételi vizsgák idején nem tájékoztatta időben a párt helyi vezetőit a döntésről, mely szerint az iskola nem írt ki máAz iskolaév közeledtével több panasz érkezett rozsnyói fiókszerkesztőségünkbe a közös igazgatás alatt álló szlovák és magyar tannyelvű helyi gimnáziummal kapcsolatban. KMOTRIK PÉTER A század elején épült iskola lépcsőházának falát két márványtábla díszíti, az egyik a múltat idézi. Szövege: „A tudomány e díszes csarnokát Isten dicsőségére és a nemzeti közművelődés javára az Úrnak 1906 esztendejében a magyar állam nemes áldozatkészségével gróf Andrássy Dénes, gróf Andrássy Géza és a rozsnyói székeskáptalan támogatásával építtette a Jászóvári Premontrei Kanonokrend I. Ferencz József apostoli király uralkodása alatt, gróf Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Sipeki Balázs Lajos rozsnyói megyéspüspök, Dr. Takács Menyhért jászóvári prelátus és prépost, Dunay Ferencz tankerületi kir. főigazgató és Szepesi Géza igazgató idejében. Baumgartner Sándor műépítész tervei szerint Pisszer János építész ellenőrzése mellett építette Ungár Mór mérnök Kakuszi István munkavezető közreműködésével.” A szlovák nyelvű felirat: „1920. január 19-én alakult a rozsnyói Csehszlovák Állami Reálgimnázium. 1970. január 19-én az 50. évforduló alkalmából átkeresztelve P. J. Safárik Gimnáziumnak.” A magyar nyelvű táblával a szűkszavú szlovák nyelvű felirat néz szembe Az érintettek az intézmény vezetőit bírálták. „A rozsnyói P.J. Safárik Gimnázium igazgatósága le akarja építem az iskolában a magyar tannyelvű osztályokat, hogy helyet csináljon az intézmény épületében a négyéves mellett a nyolcéves szlovák tannyelvű gimnáziumnak is. Emiatt nem írtak ki tavasszal második kört a magyar felvételizők számára, s így több rozsnyói és Rozsnyó környéki magyar elsős diák kénytelen más városokban tanulni, ami az utazási költségek miatt jelentős anyagi megterhelést jelent a szülőknek, a gyerkeknek pedig örökös utazással telnek majd középiskolás éveik”- szólt a panasz. Felkerestük az iskola igazgatóját, Jozef Marist, hogy megtudjuk, mi is történik valójában a rozsnyói gimnáziumban. „Aki ilyen vádakkal illet bennünket, az nem látja, mi történik az iskolában. Mi vagyunk az egyetlen gimnázium a környéken, amely tavaly az alapiskolákon bevezetett kilencedik évfolyam miatt kialakult gyerekhiány ellenére is tudott magyar elsős évfolyamot indítani. Ezt sem Szepsiben, sem Rimaszombatban, A rozsnyói gimnázium épülete 18, hanem 21 létszámú a magyar első évfolyam. A magyar elsősök osztályában meglepő látvány fogadott. Az állítólag tantermekkel bővelkedő iskola elsős magyar diákjai egy, padokkal telezsúfolt, korábban közfallal kettévágott tanteremben szorongtak, sőt két gyereknek még pad sem jutott. sik felvételi kört a magyar gyerekeknek. Amikor pedig a párt fülébe: jutott a hír, akkor már késő volt a közbelépésre. Az MKP járási elnöksége ezután levélben fordult Szigeti László oktatási államtitkárhoz, s ebben hangot adott félelmének, hogy az iskola vezetése le akarja építeni a magyar tagozatot. Felvetették, ho};y a gimnázium magyar részlege átköltözhetne a rozsnyói Fábry Zoltán Magyar Tannyelvű Alapiskola épületébe. Laco Árpád, igazgatóhelyettes, a Magyar Koalíció Pártja városi vezetőségének tagja, a rozsnyói önkormányzati képviselőtestület MKP-s tagja a következőképpen vélekedett pártja elmarasztalásával kapcsolatban: „Tudomásul vettem a bírálatot, és sajnálattal közöltem, nem gondoltam volna, hogy a pártirodába kell rohannom az iskola belügyei- vel”. Kérdésünkre, hogy szerinte van-e jövője a magyar oktatásn ak a rozsnyói gimnáziumban a jelenlegi épületen belül és a jelenlegi vezetés alatt, csak ennyit mondott: „Miért ne lenne?”. Nagyobb tanteremben Laco Árpád, a gimnázium igazgatóhelyettese a riport elkészülte után telefonon tájékoztatta lapunkat, hogy 2000. szeptember 12- én az iskola vezetése nagyobb tanterembe költöztette az elsős magyar diákokat, (-t-) KÉT MÁRVÁNY TÁBLA AZ ISKOLA FALÁN tek, mivel úgy vélték, azok a gyerekek, akik az első körben nem szereztek kellő pontszámot, nem valószínű, hogy a második körben meg tudtak volna birkózni hasonló nehézségi fokú matematika példákkal. Ha viszont könnyebb példákat adtak volna a második körben, az -
