Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-17 / 190. szám, csütörtök
Nehéz egyetlen időponthoz kötni a háború utáni anyanyelvi oktatás kezdetét. Amit a kegyetlen, huszadik századi történelem elorzott, azt most rendre visszaköveteljük. Egy „kis szlovákiai magyar laboratórium" MIRIÁK RFERENC II. világháború befejezése után, 1945 áprilisában a Kassai Kormányprogram értelmében minden csehszlovákiai magyar megfosztatott állampolgárságától, a kollektív bűnösség bélyegét sütötték ránk. A csehszlovák kormány szorgalmazta az ország teljes magyartalanítását, s azt részben lakosságcserével, Magyarországra irányuló kitelepítéssel, csehországi deportálással, valamint a magyar lakosság reszlovakizálásával próbálta megvalósítani. Valamennyi könyörtelen intézkedés volt, a legnagyobb érvágást azonban a mintegy 350 000 magyar reszlova- kizálása jelentette, akik a szülőföldön maradás reményében „önként” kinyilatkoztatták, hogy szlovákká óhajtanak válni annak minden következményével. Minden magyarlakta területen csak szlovák iskola működött. Szerencsére ez az embertelen időszak nem tartott sokáig. Ezek után köszöntött ránk az 1948-as esztendő. Nem a negyven éven át szajkózott dicső februári győzelemnek köszönhetjük a lassan bekövetkező enyhülést. Nem a Kassai Kormányprogramban szereplő kollektív bűnösségünket kihirdetők, nem is a kitelepítésünket irányítók változtak, hanem a történelmi körülmények. Ezek után megnyíltak a magyar tanítási nyelvű iskolák. Búcson az akkori szlovák iskola keretein belül 1949. február 1-jén két osztályban kezdődött meg a magyar nyelvű oktatás, de magyar tanítók csak májusban érkeztek. Még az 1949/50-es tanévben is csak egyetlen magyar tanítónő volt az iskolán. Valójában igazi magyar tannyelvű tanításról csak az 1950/51-es tanévtől beszélhetünk, amikor, még mindig közös igazgatásban, de már három magyar osztály működött. Az elmúlt ötven év eredményeiről, az iskola jelenéről és jövőbeli feladatairól nyilatkozott Varga Lajos, az iskola igazgatója: „Nehéz egyetlen időponthoz kötni a háború utáni anyanyelvi oktatás kezdetét. Az időpont kitűzése végül is nem a múlthoz, hanem a jelenhez kötődik. Az évforduló kapcsán felmerült annak lehetősége, hogy iskolánk hasonlóan a külföldi gyakorlathoz felvegye egy jeles személyiség nevét. A mi esetünkben a választás egyértelmű volt. A hivatalos intézés nem tette lehetővé korábbi időpont kitűzését, így esett a választás az elmúlt tanév kezdetének idejére. Szeptember ötödiké óta Katona Mihály nevét viseli az alapiskola. Amit a kegyetlen, huszadik századi történelem elorzott, azt most rendre visszaköveteljük. Katona Mihály számomra nemcsak a tudósi mivolta miatt jelentős egyéniség. Aki csak kezébe veszi a református egyház jegyzőkönyvét, személyesen is tapasztalja mekkora előrelátással és kivételes tehetséggel volt megáldva. Ez a munkája útmutatást jelent valamennyiük számára. Megmutatja, hogyan kell saját magunk megbecsülése érdekében kellő figyelmet fordítanunk a dolgok megörökítésére. Katona Mihály közel húsz évi búcsi munkássága során alkotta meg azokat a műveket, melyekkel bevonult a magyar földrajztudomány úttörői közé. A nemzeti művelődés felemelkedésének szükségességét hangsúlyozta több művében. Úttörői munkássága óta a földrajztudomány tagadhatlanul sokat fejlődött, de ez mit sem von le tudományos értékéből, hiszen számos megállapítása ma is megállja a helyét. A halála óta eltelt több mint másfél évszázad elhomályosítQtta nevét és tudományos munkásságát. De csak önmagunkat becsüljük meg, ha a magyar nemzeti közművelődésnek e kiválóságát nem engedjük a feledés homályába merülni. Soha nem voltak időszerűbbek Katona Mihály intő szavai az utókor számára: „Midőn idegen tartománybeli történetekről beszélünk, szükséges, hogy a Hazai dolgokban ne legyünk jövevények”. Róla valóban elmondhatók, hogy csak a csontjai porladtak el a búcslte- metőben. Emléke éltető eszmévé finomult az elmúlt évtizedek során. Neve hitet sugároz a ma embere felé. Kerek évfordulót ünnepelt az iskola, és mint minden hasonló közösség, így a miénk is tisztában van gyökereivel. Most a háború utáni magyar tannyelvű iskola keletkezésének 50. évfordulójára emlékezünk, de szellemi elődünknek tekintjük a háború előtti református iskolát, így érdekes módon egy legalább háromszáz éves intézmény ünnepel és emlékezik a félévszázados eseményre. Ezen csak egy messziről jött idegen csodálkozhat, mert aki erről a vidékről származik, az nagyon jól érti és tudja, miért kell emlékeznünk egy ilyen évfordulóra. Nem az iskola évfordulója, hanem az eseményé érdemel emlékezést, hiszen a hivatalosan 1949. február 1-jén létrejött magyar osztályokban ugyanazok a szlovák tanítók tanították ugyanazokat a magyar gyerekeket. Nem őket ünnepeljük, ők csak részesei voltak annak, amit a kor rájuk mért. A személyes sérelmek és sebek lassan feledésbe merültek, vagy keserű emlékként örökre visszatérnek rossz álmaikban. Ami a háborút követő négy évben történt, az örök tilalomként került mindannyiunk leikébe, ilyet többé ezen a vidéken senki sem követhet el.” Az anyanyelvi oktatás létjogosultságát az elmúlt ötven év igazolta. A mai új iskola épülete nagyon körülményesen készült el. Az ühne- pélyes átadásra 1982. szeptember elsején került sor. Sajnos nem készült el az eredeti tervekben szereplő tanítói lakás, és az ötosztályos iskola napközi otthonnak tervezett részét is tantermekké kellett alakítani, hogy mind a kilenc osztály végre egy épületben legyen. Fokozatosan kialakult a park, 1984-ben elkezdődött a konyha és étkezdte hozzáépítése, az építkezés 1988-ban teljesen leállt, s csak ebben az évben kezdték ismét folytatni a munkálatokat. 1991- ben elkészült a kispálya az iskola mellett. Az elmúlt ötven év alatt több mint 110-en végeztek különböző főiskolákon, vagy egyetemeken. De 13- an vannak olyanok, akik főiskolai végzettség nélkül tették magukat ismertté és elismertté, mint Gál Sándor író, Kiss Mihály a Csema- dok járási titkára, Czúth János és Soóky Gál László írók, Csenger Ferenc rádiószerkesztő, Szigeti János polgármester, Lajos János, a Diákhálózat elnöke, Bajkai Sándor és Molnár Gábor Csemadok-elnö- kök, Jókai József sportvezető, Méry Janka és Molnár István pedagógusok és Peredi Erzsébet óvónő. Az utóbbi ötven év alatt számtalan tanító megfordult a faluban. Ha valaki venné a fáradságot és utánanézne, hogy a mai felszerelésnek mekkora része származik azokból az évekből, akkor valószínűleg elképedne az eredmény láttán. Ebből az időből valók a különféle tanulmányi versenyek első sikerei. A jó eredmények eléréséhez nem kis mértékben járult hozzá a tantestület aránylag állandósult összetétele és az a tény, hogy szinte valamennyien helybeli lakosok voltak. így kivették részüket a falu közéletéből is. „Az iskolának jelenleg 169 tanulója van, míg a pedagógusok száma 15. Iskolánk pályázat útján bekapcsolódott az ún. Socrates programba, melynek keretében európai iskolák mutatkoznak be egymásnak. Székhelye egy németországi városban Buzesck-ban van, további tagjai az olaszországi Padova, a magyarországi Tát és mi. Ebbe a programba iskolánkból nyolc pedagógus kapcsolódott be. - mondja az igazgató - A háborút követően az első magyar igazgató Csiffáry Rudolf volt, majd halála után Csiffáry László lett az igazgató. 1959-től Ondró Ernő, utána, majdnem 20 éven át Török István tevékenykedett. Tanulóink minden évben eredményesen kapcsolódnak be a különböző tanulmányi versenyekbe, így a Honfoglalás a régi magyar mondáinkban cmű versenybe iskolánk 2., 3. és 4. osztályos tanulói Vincze Éva, Szabó Aranka, Fehér Éva, Győző Andrea pedagógusok vezetése mellett rajzoltak és írtak fogalmazásokat nagy lelkesedéssel mondáink alapján. Az elkészült munkákat végül egy vándorkiállításra küldték el, amely bejárta Szlovákia magyarlakta vidékeit. Az Árpádok örökében című történelmi versenyen iskolánkat Sidó Emese, Marcsa Enikő, Nagy Katalin és Varga Anikó képviselték és az első helyet szerezték meg. Az Öveges József Országos Fizikaversenyen iskolánkat Nagy Katalin és Varga Anikó képviselték. A Simonyi Zsigmond Országos Helyesírási Versenyen iskolánkat Nagy Anna, Grajszki Márta és Varga Anikó képviselte. A Blaha Lujza énekés táncfesztiválon iskolánkat Nagy Magdolna, Varga Éva, Bajkai Csilla és Fehér Éva képviselték, itt Bajkai Csüla az első helyet szerezte meg. De minden évben ott vagyunk a szlovák szavalóversenyeken is. A Kék Nefelejcs színjátszó csoportunk eredményesen szerepelt a Duna Menti Tavaszon. Köszönetét érdemelnek pedagógusaink, akik fáradságot nem ismerve készítik fel évről- évre tanulóinkat a különböző versenyekre. Az összes jó eredményt elért tanulónk a pedagógusokkal együtt háromnapos jutalomkirándulást kapott. Sajnos az eltelt ötven év alatt számtalan kísérlet történt iskoláink átszervezésére, ami mindig arra irányult, hogy fokozatosan leépítsék az anyanyelvi oktatást. Mert a falut tisztességes és képzett emberek vezetik, akik szembeszegültek törvénytelen leváltásommal és meg tudták szervezni az élőláncot a bátorkesziekkel közösen, hogy így is tiltakozhassanak a hatalom önkénye ellen, és el tudtak menni tüntetni az illetékes járási hivatal elé, miközben itthon tudtuk védeni az iskolánkat, és európai módon tudtunk tárgyalni a köztársasági elnökkel, aki vette a fáradságot és a helyszínen tanulmányozta a bizonyítványháborút. Méltóképpen tudtuk fogadni Lévai Anikót és Éva Dzurindová miniszterelnökök feleségeit, akik ajándékot hoztak a magyarországi Nemzet Tankönyvkiadótól, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálattól és a Rákóczi Szövetségtől. Úgy érzem, ezzel értékelték és érzékelték azt a lelkesedést, amely a pedagógusokat és diákokat az anyanyelv ápolásában egyaránt áthatja. Úgy vélem, hogy az átadott tankönyvek a legjobb kezekbe kerültek, s reméljük, hogy az oktatás során hasznosítani fogjuk. Nagyon remélem minden magyar szülő követi Commenius vagy Kazinczy bölcs érvelését, mely szerint mindenki csak saját anyanyelvén képes az új ismereteket a legtökéletesebben elsajátítani, az új információkat feldolgozni. S ugyancsak ismeri Gyurcsó Istvánnak az unokákról és a nagyszülőkről írott versét, mely előrevetíti azokat a problémákat, há az unokák nem ismerik a nagyszülők nyelvét, nem tudnak beszélgetni egymással. Ezeket a gondokat kivédendő, nekünk, itt élő magyaroknak önismeretből, önbecsülésből, hitből és reményből kell bizonyítanunk. Élnünk kell a lehetőségekkel, gyermekeinknek a lehető legjobb oktatást kell biztosítanunk, hiszen tudjuk, megmaradásunk és jövőnk titka az iskola falai között van. - ” fejezte be nyilatkozatát az iskola igazgatója. Az Árpádok örökében történelmi verseny legjobbjai: Nagy Katalin, Varga Anikó, Sidó Emese és Marcsa Enikő Az épülő konyha, ebédlő és tantermek Az iskola színjátszócsoportja az idei Duna Menti Tavaszon Varga Lajos, igazgató Vanya Éva és Kajtár Diána a Zrínyi llona-versenyen képviselték kitűnően az iskolát (A szerző felvételei) A Kék Nefelejcs szinjatszocsoport
