Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-16 / 189. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 16. Al Gore alelnölce JUHÁSZ LÁSZLÓ Nemcsak a kívülállókat, de A1 Gore kampánystábjának néhány tag­ját is meglepte az amerikai alelnök és demokrata párti elnökjelölt múlt heti választása. Pár nappal ezelőtt ugyanis kiderült, nem az addig esélyesnek hitt Bob Graham floridai szenátor, hanem Joe Li- eberman, a politikai szempontból jelentéktelen észak-keleti kisál­lam, Connecticut szenátora indul Gore oldalán a Fehér Ház meg­szerzéséért. Nagy várakozás előzte meg az alelnök döntését: még néhány nappal a párt országos elnökjelölt-állító gyűlése előtt sem lehetett tudni, ki lesz a demokraták alelnökjelöltje, Gore fegyver­társa. Los Angelesben hétfőn elkezdődött a konvenció, az amerikai alelnök oldalán pedig megjelent a mélyen vallásos zsidó szenátor. Lieberman régi motoros, tapasztalt és - állítólag - kongresszusi kollégái által elismert politikus. Csakhogy zsidó, ami persze önma­gában még nem lenne baj, hiszen az Egyesült Államokban az izrae­liták nem elhanyagolható, ötszázalékos szavazóbázist tesznek ki. Ami azonban az amerikai zsidóság szimpátiáját illeti, ők hagyomá­nyosan a Demokrata Párt szavazói. A1 Gore kampányát erősítendő tehát nem lett volna okvetlenül szükség egy zsidó alelnökjelölt in­dítására, ha a zsidóság megszólítása volt a célja Lieberman felkaro­lásának. Annál is kevésbé, mert alig négy évvel ezelőtt, Bili Clinton újraválasztása idején éppen a connecticuti szenátor volt az, aki ve­hemensen bírálta a Clinton-Gore-kampányt az elnökválasztási hadjárat számára begyűjtött, úgynevezett puha pénzekkel kapcso­latos finanszírozási botránya kapcsán. Lieberman 1998 szeptembe­rében sem kímélte a Clinton-adminisztrációt: akkor a hírhedt Mo­nica Lewinsky-ügy miatt marasztalta el nyüvánosan az elnököt, ta­lán elsőként a demokrata szenátorok közül. Mára viszont, úgy tűnik, minden meg lett bocsátva, Gore és Lieber­man vállvetve tapossák a Fehér Ház felé vezető utat. Tény, hogy még nem ismerjük a connecticuti szenátor képességeit, az viszont ebben a pillanatban legalábbis kérdéses, képes lenne-e majd átven­ni A1 Gore-tól az elnöki teendőket. Holnap mindenesetre véget ér Los Angelesben a demokrata konvenció, és hamarosan az is kide­rül, jó lóra tettek-e Gore-ék. Ha Lieberman a Fehér Ház második emberévé lép elő, mindenesetre felvetődik a kérdés: szombaton­ként hogyan látja majd el alelnöki teendőit reb Lieberman. JEGYZET És ha megint rosszul dönt? PÉTERFI SZONVA Az illetékeseknek, amióta tudo­másukra jutott, hogy az államfő a feltételezettnél gyorsabban fe­jezi be külföldi gyógykezelését és Kassán kíván lábadozni, gyor­san el kellett dönteniük, melyik kórház vállalhatja a prominens beteg utógondozását. A minisz­térium a lehetséges két kassai kórház közül nem a vasművek gyógyintézetét, hanem a Paste­ur kórházat találta megfe­lelőbbnek azért is, mert a sacai intézetben korszerűsítik a műtőket és az intenzív részleget. A minisztérium tehát döntött és megtette ajánlatát. A következő lépés már az államfőé: elfogad­ja-e azt, amit felkínáltak neki. Vannak ugyan, akik csendesen bár, de felteszik a kérdést, mi lesz, ha Rudolf Schuster más­képp dönt? Netán rosszul? Ki lesz az, aki utasítani fogja, s közli vele: ezentúl - testi épsé­gét illetően - kénytelen lesz meghallgatni mások vélemé­nyét, s végrehajtani mindazt, amit a hivatalosan felállított or­vosszakértők csoportja jónak lát?! A rossz tapasztalatokból okulva már nem mindegy az sem, ki tölti be az államfő szem­élyes orvosának tisztjét, bár ed­dig ezt a kérdést a lábadozóval senki sem vitatta meg. Nem mindegy az sem, hol és miként zajlik majd Rudolf Schuster re­habilitációja, s bár a szakértők ismerik a jó megoldást, hallgat­nak és ismét arra várnak, mi­ként dönt a köztársasági elnök. Tényleg szükség van erre? Nem a gyógyítására kinevezett orvos­csoportnak kell kidolgoznia a rehabilitáció menetét, és meg­szabnia, melyik intézetben vég­zi majd a gyakorlatokat?! Más kérdés, hogy az államfővel időben, tehát még Ausztriában tudatni kellett volna mindazt, amit feltehetőleg Kassa felé tartva közölnek vele. Az illeté­keseknek vállalniuk kell azt, hogy kész tények elé állítják ak­kor is, ha az elnök bizalma a ha­zai orvosokban megrendült. Persze, nem ártana az sem, ha mind az államfő, mind az „ud­vara” tudatosítanák és beismer­nék: a fellépő betegség kezde­tén az első hibát ők követték el. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováčska 28,095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 179/93 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Ebben az álarcban biztosan nem ismer fel az Interpol (TA SR/EPA-felvétel) NÁRODNÁ OBRODA Jozef Migaš a lapnak elmondta, nem tartja valószínűnek, hogy a kö­zeljövőben az SDL kezdeményezné a bel- vagy az igazságügy-miniszter leváltását, bár mindenképpen szük­ség van egy átvilágításra, miért fo­lyik a vizsgálat olyan lassan több ko­moly bűnügyben. Nem érzi úgy, hogy a parlament Ivan Lexával kap­csolatban mulasztott volna, bár azt, hogy a mentelmi bizottság nem tu­dott összeülni, sajnálatosnak tartja. Ettől függetlenül furcsállja, hogy a parlamentnek tizenötször kell meg­vonnia Lexa mentelmi jogát, s a nyomozószervek mégsem jutnak előre. Mivel a képviselőket csak az alkotmány és a képviselői eskü köte­lezi, ő nem tud mit kezdeni azzal, ha nem jelennek meg. Természete­sen, a koalíciós képviselők között sokkal nagyobb fegyelemre volna szükség, ennek elérése a frakció- és a pártvezetők feladata. Erről tár­gyalni akar a koalíciós tanácsban. Mire jó a közhasznú munka? Ha másra nem, hát legalább javítja a foglalkoztatási statisztikákat A kecske és a káposzta is jóllakik A módosított foglalkoztatási törvény az aktív politika új eszközét vezette be a munka­piacon. Megnevezése: köz­hasznú munka. Tény és való, hogy Szlovákia első számú nemzetgazdasági problémá­ja a munkanélküliség. SULCI SZILVIA A 20% körüli munkanélküliségi arány már hosszú hónapok óta ma­kacsul tartja magát, legfőbb ideje volt hát, hogy kézbe vegyük a dol­gokat- ásót, kapát, miegymást?! A közhasznú munka nem új a nap alatt, az aktív foglalkoztatáspoliti­kának eddig is része volt. A kevésbé alkalmazott eszközök közé tarto­zott, talán, mert mindig is nyilván­való volt, hogy a megoldás kulcsa nem az utcán hever. Esedeg még­is?! Nem hinném, hogy a rendelke­zésre álló eszközök eredményessé­gének megítélése változott volna gyökeresen. Sokkal valószínűbb, hogy az újítás okát az idei évre szó­ló Általános Egyezményben kell ke­resnünk, amelyben a kormány kö­telezte magát a közhasznú munka finanszírozására a munkanélküliek számának csökkentése céljából. S mivel az évből már csupán néhány hónap van hátra, a közhasznú munka bevezetését nem lehetett to­vább halogatni. A közhasznú mun­kások bérére és a biztosítások összegére valót az adófizetők zse­béből húzzák ki. A költségvetés azonban decemberi hatállyal lejár, s vele együtt az újonnan megkötött szerződések is. A munkásokból is­mét munkanélküliek lesznek. Mire jó akkor a közhasznú munka? Ha másra nem, hát statisztikai célokat szolgál. Ez ugyanis az egyetlen olyan foglalkoztatáspolitikai esz­köz, mellyel rövid időn belül ko­moly eredményt lehet felmutatni. Márpedig ez most mindennél fon­tosabb, hisz az említett egyezmény­ben az is benne foglaltatik, hogy a munkanélküliségi ráta az év végére 3%-kal a tavalyi érték alá csökken. Durván számolva ez annyit jelent, hogy a jelenlegi 19-20%:ot 3%-kal az elmúlt évi 16,5% alá, vagyis 13- 14%-ra kellene visszaszorítani. Öt hónap alatt ez képtelenség, hacsak nem küldünk mindenkit a szó szo­ros értelmében az utcára. A 270 ezer, több mint egy éve állástalan Jövőre azok állnak majd munkába, akik idén nem dolgoztak. problémája ugyan csak átmeneti időre oldódik meg, ám a statiszti­ka tartósan kipofozható. S bár év elején a számok várhatóan ismét megugranak, az új szerződések majd helyrebillentik őket. A dolog tehát működik - statisztikailag. Az idén foglalkoztatott közhasznú munkások tavasszal újdonsült munkanélkülinek fognak számíta­ni, így közhasznú munkára nem lesznek alkalmazhatóak. Javítani fogják viszont a statisztika struktú­ráját, amiért cserébe ismét élvez­hetik a szociális juttatások teljes összegét. Munkába majd azok áll­nak, akik idén nem dolgoztak. (Ez valahol talán még igazságos is, hisz így mindenki sorra kerül.) Közhasznú munka. Ez az a megol­dás, amikor a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Ä statiszti­ka lényegesen javul; az Általános Egyezményben foglaltak teljesítve lesznek; az állástalanok meg elé­gedetten nyugtázzák, hogy a szo­ciálisjuttatás megkurtított összege könnyedén visszatornázható. A szegény adófizető polgár meg örülhet a tisztaságnak. Rá is fér az utcákra. Az utcákra is. A szerző állandó munkatársunk A Greenpeace szerint 1956 és 1991 között legalább 121 baleset történt a szovjet atom-tengeralattjárókon Szovjet és orosz tengeralattjárók balesetei MTI-HÁTTÉR Az orosz és korábban a szovjet a* tom-tengeralattjárókat számos bal­eset érte az elmúlt négy évtizedben. Az 1991-es szovjet összeomlás óta a gazdasági zavarok csak súlyosbítot­ták a gondot. Az alábbi összeállítás néhány balesetet sorol fel, visszafelé haladva az időben: ♦ 1998. január 26.: - Lisztafjord északi-sarki támaszponton, a Kola- félszigeten egy atom-tengeralattjá- ró fedélzetén baleset történt, amely­nek következtében mérgező gáz szabadult fel. A gáz megölt egy orosz tengerésztisztet és megsebesí­tett négy tengerészt. Radioaktív szi­várgás nem volt. ♦ 1996. október 17.: - Egy csendes­OLVASÓI LEVEL Ki fizesse a számlát? Alapjában véve nincs kifogásom a népszavazással szemben, mert a népakarat kifejezésének módja. Ennek ellenére komoly ellenvetése­im vannak azzal a módszerrel szemben, ahogy a HZDS önös ér­dekei érvényesítésére akarja fel­használni. Égbekiáltó az a megfo­galmazás, amelyet a házédéesz ko­rifeusai használtak a népszavazás kiírásáért folyó aláírásgyűjtés so­rán. „Akaija, hogy a Nemzeti Ta­nács alkotmánytörvényt fogadjon el...” stb. Ez a hangnem szemtelen diktátum a legfelsőbb törvényhozó óceáni őrjáratot végző tengeralatt­járón vízbeszivárgást észleltek azt követően, hogy az egyik hajócsavar eltörött. Senki sem sebesült meg a hivatalos jelentés szerint, és a ten­geralattjáró épségben visszatért tá­maszpontjára. ♦ 1995. szeptember.: - Észak- Oroszország partjainál áramszol­gáltatási zavar volt, ennek következ­tében az egyik atom-tengeralattjáró hűtőrendszere felmondta a szolgá­latot. Rendkívüli intézkedésekre volt szükség annak érdekében, hogy megakadályozzák a hajó reaktorá­nak túlhevülését. ♦ 1994. március 23.: - Két orosz tengeralattjáró, fedélzetén atom­fegyverekkel, súrolta egymást a Ba- rents-tengeren egy hadgyakorlaton. szervvel szemben, amilyenre még a kommunista-fasiszta diktatúra ide­jén sem vetemedtek. Ezzel a parla­mentet egyenesen kiskorúsítják. Ha parlamenti képviselő lennék, akkor tiltakoznék az ilyesféle nyo­másgyakorlás ellen, s bírósághoz fordulnék, hogy valaki igyekszik megfosztani szabad akaratomtól. Legelítélendőbb az egészben, hogy ezt az egész ízetlen színjátékot ve­lünk, adófizetőkkel akarják megfi­zettetni. Mint tudjuk, volt már két kísérlet a referendummal. Az egyi­ket az ún. munkáspárti Ján Lupták találta ki, s jó pár millió koronába került. Hiába, így mulat egy díszkőműves. A másikat éppen an­nak a házédéesznek a húzó embere hiúsította meg, amely most megint bennünket akar drága pénzen az urnák elé terelni. Vegyük a démok­♦ 1993 nyara: - Egy baleset követ­keztében, amely az egyik atom-ten­geralattjárón következett be, meg­halt 21 tengerész, további 2 megse­besült, de a haditengerészet pa­rancsnokai megkísérelték eltitkolni a történteket. ♦ 1992. november: - Murmanszk sarki kikötőjében kigyulladt egy ja­vítás alatt álló atom-tengeralatijáró. ♦ 1992. június.: -AKola-félszigeten egy javítás alatt álló atom-tenger- alattjárón robbanás történt, amely megölt egy tisztet és megsebesítette a legénység négy tagját. ♦ 1989. április: - Elsüllyedt a Ba- rents-tengeren a Komszomolec atom-tengeralattjáró. 69 fős legény­ségének 42 tagja életét vesztette. ♦ 1986. október: - Bermudától ezer rácia alapelveit, joguk van népsza­vazást követelni, de mégiscsak szemtelenség, hogy ezt épp az a mozgalom teszi, amely már leg­alább hét bőrt húzott le rólunk. Amelynek a jeles képviselői úgy ki­rabolták ezt az országot, hogy las­san már a templom egerei is éhen halnak, ők viszont az igazságszol­gáltatás elől külföldre szöknek. Ha volt pénze Schifferre, Depardieure, az ifj. Belmondóra meg másokra, akkor most legyen a referendumra is! De fizethetné a költségeket Re­žeš, Poór, Martinka, Lexa vagy a többiek, akik kemény munkával pillanatok alatt milliárdos vagyont harácsoltak össze. Ha annyira szí­vükön viselik Szlovákia érdekeit, akkor még azt is el tudom képzel­ni, hogy eladják spanyolországi villáikat vagy több mint félszáz kilométerre keletre kigyulladt és el­süllyedt egy atomfegyverekkel fel­szerelt szovjet tengeralattjáró. Egy vezető szovjet tudós jóval később azt mondta, hogy a hajón levő atomtöltetek védőburka megsérült, és 239-es plutónium került az At­lanti-óceánba. A Greenpeace környezetvédő cso­port egyik 1992-ben készült tanul­mánya szerint 1956 és 1991 között legalább 121 baleset és incidens tör­tént a szovjet atom-tengeralatijáró flottában. Legalább 10 esetben ko­molyan megrongálódtak és veszély­be kerültek az atomreaktorok, két alkalommal, 1979-ben és 1985-ben pedig a reaktorok nukleáris fűtő­anyaga is megolvadt, a reaktorok­ban zónaolvadás következett be. grenadai vállalkozásukat. Nem ér­tem viszont a szlovák kormány, a szlovák hatóságok tétova, tartóz­kodó magatartását. Más ország ha­sonló esetben első lépésként felké­ri a külföldi kormányokat, banko­kat, hogy a pénz eredetének ki­vizsgálásáig zárolják az ilyen kétes hírű elemek számláit. A szlovák hatóságok ezt mindmáig nem tet­ték meg. Tudomásom szerint az említett személyek bankszámlái változatlanul híznak Szlovákia né­pének verejtékes munkájából. Ha tehát, polgár, úgy tartod, támogat­nod kell, hogy ezek a gazemberek továbbra is milliókat költsenek szőkeségekre, henyélésre, akkor az esetleges népszavazáson mondj igent. Úgy kell neked! Palágyi Lajos Dunaszerdahely KOMMENTÁR TALLÓZÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents