Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-26 / 171. szám, szerda
AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE Szerda, 2000. július 26. 2. évfolyam, 6. szám Ami évente csak egyszer van, arra egész évben úgy várunk, hogy csak na, aztán ömlesztve kapjuk a jót. Az ömlesztett jóval pedig nehéz valamit is kezdeni. Szubjektív Sziget-info bizonyosan a világzenei nagyszínpad mellett verem fel sátramat, vagy ha ott már nem lesz hely, az első ízben szereplő ambient-sátor tőszomszédságában. Ezzel persze senkit sem akarok befolyásolni, oda mentek, ahová akartok, többek közt ezért sem emelek ki a népes listáról senkit. Gondolom, tökre nem érdekel titeket, hogy szerintem a Therapy az egyik legjobb európai live-band, hogy a Klez- metics keveri a legizgalmasabb klezmer-katyvaszt az USA keleti felén, vagy hogy tavalyelőtt a 16 Horsepower első albumát pont a Szigeten sikerült becserkésznem, és utolsó fityingemet is ráköltöt- tem. Feltűnően sok a visszatérő sztárvendég, ezt akár versenykérdésként is feltehetném: kik azok, akik nem először látogatnak a Szigetre...? De mivel nincs, amit kisorsoljak köztetek, elégedjetek meg azzal, hogy a külföldi nagy nevek közül hatan vannak ilyenek, sőt a Therapy? és a Chumba- wamba már akár letelepedési engedélyért is folyamodhatna a magyar hatóságoknál. Tavaly három- százezer embert érdekelt ez a fesztivál, idén még több látogatóra számítanak a szervezők, én meg most veszem észre, hogy mégiscsak felsoroltam néhány nevet. Annyi baj legyen, legalább tudjátok, mire gerjedek, ha esetleg ajándék CD-ket akarnátok" nekem küldeni. (Ki ne hagyjátok a csomagból az Anima Sound System, a Ladánybene 27 és Sub Bass Monster lemezeit, hogy néhány magyar kedvencet is említsek.) Legfőbb feladatom idén is a sztárokkal való csevegés lesz, úgyhogy szeptembertől számíthattok interjúkra, érdemes lesz olvasni a Nagyszünetet, bár eddig is érdemes volt. Különösképp fenem a fogam a Bloodhound Gang-re, meg akarom kérdezni tőlük, hogy a jó fenébe értek el ekkora sikert egy átlagosnak nevezhető bemutatkozó albummal, valamint Lou Reed-re, akihez a „múltkor” nem engedtek közel a koncertszervezők. A Pespi Szigeten egyébként laza, kollegiális viszony uralkodik a sztárok és az újságírók között, az előbbiek otthon hagyják testőreiket, akár pizzázni is el lehet velük menni, de ezt hagyjuk, nem akarok dicsekedni, a Prodigy-rajongók még megtámadnának... Na, ennyit akartam mondani, a sziget történelmét, részletes programot, mutatókat, a fellépők életrajzát és egyéb adatokat nélkülem is találhattok a következő intemet- címen: www.pepsisziget . index.hu. Augusztus 2-tól pedig jó szigetelést mindenkinek! vékenységéről pedig szó se essék, mert felmegy bennem a pumpa, inkább azt emeljük ki, hogy Demszky Gábor főpol- gármester rendszeres vendég a szigeten, egyszer például rajtam is átlépett, amikor a nagyszínpad előtt vonult el kíséretével. Kipróbáltam: direkt nem húztam el a lábam, és ő ezt nem vette zokon, hát ilyen egy emberközeli főpolgármester. Az óbudai hajógyári sziget a lehető legideálisabb helyszínnek bizonyult, minden oldalról víz veszi körül, így a nagyváros szívében úgy lehet eltölteni egy hetet, hogy akár ki se kell lépni a polgári társadalomba. Mivel a létfenntartás megoldható, sőt évről évre javulnak a körül- mények, idén sem valószínű, hogy kikívánkozom majd. Ez ugyanis a tömény szabadság, a kultúra szigete, nem elsősorban rockfesztivál, hangsúlyozzák a szervezők is, ám valahogy mégis ez a címke ragadt rá. A hét év alatt fellépő külföldi és hazai sztárok listáját nézve ez nem is csoda. Ám megígértem, hogy nem említek neveket, igyekszem ezt tartani, bár annyit azért idebi- Dömötör Ede illusztrációs felvétele és archív gyesztenék, hogy idén dikusan érkező jót. Zavarosan hangzik ez, tudom, de a szigetlakok bizonyára értik, mire gondolok, a többiek meg magukra vessenek, Budapest nincs olyan mesz- sze, hogy hét év alatt ne lehetett volna bekukkantani a szigetre. Úgy is fogalmazhatnék, hogy azzal, aki hét év alatt sem tudta odatolni a képét, nincs semmi beszélni valóm. Ám úri neveltetésem megakadályoz ilyesfajta kijelentések tevésében, meg aztán itt be is fejé- ződhetne ezen írás, esetleg annyit tennék még hozzá, hogy „akkor jöttök a szigetre, ugye?” Tartózkodjunk a százaz adatoktól, ne soroljuk fel, ki mindenki lép fel az idei Pepsi Szigeten, megtették ezt már helyettünk jópáran. A tavalyi kimutatások alapján a szigetlakok többsége amúgy sem a sztárcsomag miatt vesz hetijegyet, vagyis mindenképp ott töltené azt az egy hetet, még ha a Kelly Family lépne is fel a nagyszínpadon... Európa legnagyobb és legtartalmasabb fesztiváljáról van szó, tavalyelőtt kapta ezt a minősítést egy tekintélyes szakemberekből álló nemzetközi bizottságtól, ekkor szűnt meg a magyarországi sajtóban addig rendszeresnek mondható piszkálódás, miszerint drogosok, részegeskedők gyűjtőhelye a rendezvény, amely még csendet is háborít éjjelente. Az anyukák ennek köszönhetően egy héten át reszkettek gyermekeikért, az óbudai polgármester hátramozdító teJUHÁSZ KATALIN lfogult vagyok, be kell vallanom. Ezáltal alkalmatlan vagyok objektív hangú előzetes írására, ám szubjektívre annál inkább. A jót könnyű megszokni, mondja a mondás, és milyen igaza van! 1994 óta nélkülem lehetetlen Szigetet szervezni, ehhez alakítom a nyaramat, nem is értem, hogy jött össze nekik 1993-ben... Ami évente csak egyszer van, arra egész évben úgy várunk, hogy csak na, aztán ömlesztve kapjuk a jót. Az ömlesztett jóval pedig nehéz valamit is kezdeni. Beosztani nem lehet, ezáltal elviselni is nehezebb, mint a perioNegyvenfokos hőség, türelmetlen emberek, túlzsúfolt part, kilószámra eszem a fagylaltot, literszámra öntöm magamba a kereskedelmi csatornák által reklámozott üdítőitalokat Nyári idill LÉNÁRTH ILDIKÓ Most kezdhetném én is azokkal a közhelyekkel, amiket a rádió és tévé sugároz. Mást sem hallunk, mint azt, hogy beköszöntött a nyár. Az együttesek, külön a nyár tiszteletére sablonos szövegből sablonos dalt írnak, hogy eladhassák a nyárimádó embereknek. Mivel a magyar kereskedelmi rádió- állomásokat, és tévécstornákat hallgatom, és nézem, nekik köszönhetően már alig vártam, hogy felhőtlenül élvezzem a nyarat. Már szinte fizikai fájdalom volt, hogy a szinte 40 fokos kánikulában a suliba kellett ülnöm. Gondolom ezzel nem csak én voltam így. Szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre az idei június nagyon melegre sikerült. Az ilyen melegben senki nem vágyott másra, mint egy jeges italra, s arra, hogy a meteorológus legalább 8 fokos hőmérsékletcsökkenést jósoljon. Mikor a legnagyobb kánikulában a túlzsúfolt buszon zötykölődöm hazafelé, eszembe jut egy nyári sláger címe Cruel sommer. Az idei nyár valóban kegyetlen. Az embereknek már máson sem jár az eszük, csak azon, hogy a nyári szabadságukat hol töltik. Mi tizenakárhány évesek is csak a nyaraláson gondolkodunk. Számunkra a nyár maga a szabadság. Nincs lecke, kötelező olvasmány, nem kell házidolgozatot írni az emlősök szaporodásáról, az egyesejtúek életmódjáról stb. Nem áll a hátunk mögött az osztályfőnök, aki minden lépésünket figyeli, nem nyúznak a szülők, hogy mikor ülünk már le tanulni, mikor javítjuk ki a rossz jegyeinket stb. Csakis a pihenés van. Nem kell törődnünk mással, csak a bulikkal, a barátokkal. Gondot azok az e- gyébként cseppet sem kellemetlen kérdések okozzák, hogy elmenjek-e a Pepsi szigetre, vagy sem? (egyébként augusztus 2-tól 9- éig rendezik meg); a Zsúhoz menjek buliba, vagy ugorjak el egy menő diszkóba, ahol egy fantasztikus habparty vár rám? Mit vegyek fel: hosszú szoknyát, vagy caprinad- rágot, esetleg az új nyári rucimat? Azt zavar a 40 fokos hőség, a türelmetlen emberek, a túlzsúfolt part, és már az sem érdekel, hogy kilószámra eszem a fagylaltot, literszámra öntöm magamba a kereskedelmi csatornák által reklámozott üdítőitalokat. Egyedül csak az érdekel, hogy nyár van, és két hónapig csak pihenek, buliba járok, és nem törődöm semmivel! Dömötör Ede illusztrációs felvételei hiszem, hogy ennél nagyobb problémánk nem igen akad. A nyár kivétel nélkül mindenkinek jó. A napi program átalakul. Napközben a strandon bátran legeltethetjük szemeinket az ellenkező nem szebbnél szebb példányain. Este elmegyünk egy szuper buliba. Másnap úgy dél körül ébredezünk, majd ismét a strand. Ez így megy egész nyáron. Ilyenkor már nem
