Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-25 / 170. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 25. KOMMENTÁR Csellengő pályakezdők PÁKOZDI GERTRÚD Sajnos a munkáltatók nem szívesen alkalmaznak pályakezdőket. Akadnak, akik azért mellőzik a középiskolai vagy egyetemi, főiskolai padokból kikerült fiatalok alkalmazását, mert nem bíznak a szlovákiai iskolarendszerben. Az sem elhanyagolandó,kifogás”, miért vegyen fel valaki kezdő szakmunkást vagy olyan fiatalt, aki a könyvvitelt csak az iskolában sajátította el, ha a munkanélküliek 540 ezer főt meghaladó táborában valószínűleg könnyen talál tapasztaltat. Májusban és júniusban a munkaügyi hivatalok 24 ezer fiatalt vettek nyilvántartásba, aki az iskola befejezése után nem talált állást. A munka nélkül maradó pályakezdők második hullámát a nyári vakáció után várják a hivatalok. Némi vigasz, hogy idén májusban 20 százalékkal kevesebb, iskolából frissen kikerült fiatal gyarapította a munkanélküliek számát, mint a múlt év hasonló időszakában. Az illetékesek ezt a szigorúbb törvények hatályba lépésével, illetve némely intézkedések érvényesülésével magyarázzák. A félresikerült jogszabályok szövevényében legalább valami - mondhatnánk -, ami a törvény-előkészítők szándékainak megfelelően működik. A fiatalok munkavállalási, ha úgy tetszik vállalkozási tervét viszont korántsem növeli a módosított adótörvény, melynek értelmében megszűnt a kezdő vállalkozókra vonatkozó adókedvezmény. Az ilyen jellegű lehetőségekkel csak az ún. átalányadót alkalmazó iparosok élhetnek. A fiatal, kezdő vállalkozók még a korábbinál is nehezebben teljesíthető feltételek között kénytelenek működni, ha egyáltalán van esélyük és merszük belevágni valamibe. Mintha törvényhozóink még nem ismerték volna fel, hogy a munkanélküliség csökkentésében nagy szerepet játszanak a jól működő kis- és középvállalkozások, persze csak ha erre a törvények is ösztönöznek. A munkanélküli pályakezdők gondjait taglalva gyakran előhúzzák az érvet: különösen piacgazdasági viszonyok közt mindenki felelős saját sorsáért. Ám a fejlett piacgazdaságú országokban nem azért fordítanak óriási összegeket a fiatalok képzésére, hogy ezt a „befektetést” veszni hagyják, hanem azért, hogy mielőbb kamatoztassák, és ezt megfelelő törvényekkel segítik is. A pénztelenségtől szenvedő oktatási rendszerünk fejlesztésén munkálkodóknak ezt sem szabadna figyelmen kívül hagyniuk. A munkaerőpiaci követelményeket is figyelembe vevő oktatási rendszerrel talán a munkáltatókat is sikerülne meggyőzni, hogy a pályakezdő is lehet jó munkaerő. * Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztöségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, teL/fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Késik a „megváltás” SZENTGÁLI ANIKÓ Hiába várnak a HZDS szimpatizánsai a Meciar által beharangozott gyökeres és pozitív változásokra; nem lesznek idén előrehozott választások. A mozgalom vezére úgy döntött, megmásítja elhatározását, és július 24-én nem adta át a népszavazás kiírását szorgalmazó petíciós íveket. Nem azért, mert nem lenne elég aláírás. Meciar bevallotta: Rudolf Schuster betegsége miatt várnak az ívek átadásával. Kérdéses, Meciar az államfő egészségi állapota miatt aggódik-e, vagy attól tart, az elnöki jogköröket gyakorló Dzurinda és Mi- gas számára kedvezőtlen döntést hozna. Egyesek azzal vádolták a HZDS-vezért, játszadozik választóival. Meciar ismét kimagyarázta magát: nem játszik, ellenkezőleg, ő maga a megtestesült felelősségtudat. „Kötelességem a polgárok érdekeit védenem. Mihelyt az államfő állapota lehetővé teszi, szorgalmazni fogjuk az idő előtti választásokat?’ -jelentette ki. A választásoknak a népszavazást követő 150 napon belül kell zajlaniuk, ezért leghamarabb március-áprilisban várható az annyira áhított pozitív „meciari” változás. A HZDS mégsem csügged, hiszen A munka-, szociális és családügyi minisztérium elkészítette a munka törvény- könyvének új változatát, melyet az állami szolgálatról, vagy a köztisztviselőkről és a közszolgálatról szóló jogszabályokkal együtt terjesztett elő. SZABÓ MÓNIKA Erre a szaktárcát elsősorban a kormány programnyüatkozata kötelezte, amely kimondja, a kabinet befejezi a munkajog reformját, mely az új törvénykönyvben csúcsosodik ki. Peter Magvasi tárcavezető elmondása szerint az új törvénykönyv nyolcéves munka gyümölcse. Ha elfogadják, véget ér az 1966-ban hatályba lépett jogszabály 34 éves ideje. Az alkalmazottak és munkaadók kapcsolatainak átfogalmazását az ország társadalmi, gazdasági és szociális helyzete tette szükségessé. Az új törvénykönyv a munkaadót és a munkavállalót egyaránt védi, emellett megszabja azokat a minimális feltételeket, melyeket a munkaadónak feltédenül teljesítenie kell, és lehetőséget nyújt arra, hogy a kollektív egyeztetés során bővítsék ezeket, illetve rugalmasabbá próbálja tenni a munkaerőpiacot. Meghatározza a szakszervezetek és az alkalmazotti tanácsok szerepét. Az utóbbiak azokon a munkahelyeken alakulnak, ahol nem működik a szakszervezet. A munka törvénykönyvének előterjesztését számos, a szociális partnerekkel és külföldi szakértőkkel folytatott egyeztetés, tárgyalás előzte meg, ezek során sok kompromisszum született, melyeknek köszönhetően a végső változat elég messze került az eredeti elképzelésektől. Viszont olyan, mindenki által elfogadható kompromisszumot kellett találni, hogy a parlament is jóváhagyja a törvényt. Tudvalevő, hogy ha a munkaadók vagy a munkavállalók csoportja elutasít vala- müyen megoldást, nincs esély arra, hogy azt a törvényhozás megszavazza. Maradtak azonban olyan ellentétek, melyeket nem sikerült eltávolítani. Teljesen nyilvánvaló, hogy a munkaadónak és a munka- vállalónak néhány kérdésben ellentétes az érdeke, ami teljes méték- ben megnyilvánult a munkaidő és a szabadság hosszának a megszabásában is. A szakszervezetek ragaszkodtak ahhoz, hogy a törvény heti 37,5 órás munkaidőt szabjon meg. A munkaadók számára azonban ez csak úgy lett volna elfogadható, ha lefaragják a béreket. Attól is tartottak, hogy a munkaidő-csökkentés versenyképességük csökkenését eredményezheti. Magvasinak azonban meggyőződése, hogy a bölcs és előrelátó munkáltatónak a minőségi munkára, illetve a korrekt és céltudatos munkakapcsolatokra kell építenie. Versenyképesnek lenni az alkalmazott kárára a mai modem világban nem lehet hosszú távú irányelv - véli a szakminiszter. A kérdésben a kormány hozta meg a végső határozatot, és a 40 órás munkahét mellett döntött. Ami lényegében semmin sem változtat, hiszen a jelenlegi 42,5 órában benne van a napi félórás ebédszünet, míg a 40 óra tiszta munkaidőt jelent. Bauer Edit, munka-, szociáhs- és családügyi államtitkár ezzel kapcsolatban elmondta: a Munka Törvénykönyve maximalizálja a heti munkaidőt, ezen belül pedig a kollektív szerződések lehetőséget és teret adnak arra, hogy a munkaadók és a munkavállalók rövidebb munkaidőben egyezzenek meg. Éppen ez az egyik fő jellemzője a törvénykönyvnek, hogy sokkal inkább előtérbe helyezi a két fél közötti egyezmény fontosságát, a szerződéses munkaviszonyt helyezi előtérbe, kevesebb kötelező érvényű megkötést tartalmaz. A másik vitás kérdés a szabadságok időtartamára vonatkozott. Az eredeti javaslat - figyelembe véve az európai normákat és az Európai Bizottság ajánlásait - valamennyi dolgozónak öt hét szabadságot szabott meg. A kormány azonban ebben a kérdésben módosítást fogadott el. Eszerint a szabadság időtartama négy hét. Öt hét azoknak jár, akik ledolgoztak legalább 15 évet. Kollektív egyeztetés során dől el a szabadság időtartama. A szakminiszter ezzel a módosítással nem ért egyet, mivel a nemzetközi előírások szerint mindenkinek ugyanannyi szabadságra van joga. Bauer Edit, a szaktárca államtitkára szerint a törvénykönyvnek nem kell feltétlenül ilyen mereven szabályoznia a kérdést. Nemzetközi viszonylatban a munkaerőpiacon az a trend uralkodik, mely szerint a kollektív egyeztetés során dől el, milyen hosszú szabadságban tudnak megállapodni a felek. A fenti módosítások bőven megfelelnek az 1996-ban aláírt Európai Szociális Chartának, amely elég óvatosan fogalmaz mindkét kérdésben. A charta szerint az Európai Unió tagországaiban a heti mun- kidő a túlórákkal együtt nem haladhatja meg a 48 órát, kötelező a heti egy pihenőnap, két egymást követő munkanap között kötelező legalább 11 órai pihenőidő, és egy évben legalább négy hét fizetett szabadságjár mindenkinek. Nyugat-Európa államaiban már évek óta a munkaidő csökkentésén fáradoznak, és nem eredménytelenül. Franciaországban két éve elfogadták a 35 órás munkahét bevezetését, és az idén január 1-jétől alkalmazzák is az erre vonatkozó törvényt. Dániában hetente 37 órát köteles mindenki ledolgozni. Hollandiában ezzel szemben a törvényes munkaidő heti 40 óra, ágazati és munkahelyi egyezségek révén azonban ennél sokkal kevesebbet dolgoznak. Brit kormánykörökben az a nézet uralkodik, hogy a munkaidőt nem kell feltédenül törvényben szabályozni, a munkaidő tartama a munkáltató és az alkalmazott közötti megállapodás kérdése. Belgiumban a 35 órás munkahét bevezetését fontolgatják. A jelenlegi 39 órás munkahetet első lépcsőben jövőre 38 órára csökkentenék, a 35 órát fokozatosan vezetnék be. A szlovák kormány a Munka Törvénykönyvét megszavazta, az állami és közszolgálatról szóló törvényekre a nyári szünet után visszatér. Államigazgatás kontra közigazgatási reform? Az utóbbi időben elterjedt az a nézet, hogy az állami szolgálatról szóló jogszabály akadályozhatja a közigazgatási reform megvalósítását, mivel „bebetonozza” a hivatalnokokat. Bauer Edit államtitkár szerint ugyan az állami szolgálatról vagy a köztisztviselőkről szóló jogszabálytervezet végső formája nem teljesen felel meg a kezdeti elképzeléseknek, az állami hivatalnokok státusából azonban nem csak előnyök származnak. A státusszal jár egy sor hátrány is, például, hogy a köztisztviselő beleegyezése nélkül is áthelyezhető. Amennyiben ezt visszautasítja, kockára teszi a véglegesítését, illetve a státusát. A törvény életbe lépése után csak átmeneti státusba kerülnek a köztisztviselők. Vagyis a jogszabály hatályba lépése nem azt jelenti, hogy aki két évig az államigazgatásban dolgozik automatikusan végleges státusba kerül. Az Európai Unió szakemberei szerint erre egy átképzés és egy vizsga után kerülhet sor. A tövény feltételez egy átmeneti időszakot, ez alatt kell átképezni a hivatalnokokat, ületve ez alatt kellene a feltételezett vizsgát letenniük, ezt követően kerülhetnének állami szolgálatba. A végső változatba azonban a vizsga nem került bele, mert az összes tárca negatív állást foglalt a kérdésben, a végső döntést a kormánynak kell meghoznia, (szamó) OLVASÓI LEVÉL Nyári munka, nyári pihenés? Örömmel olvastam a nyári idénymunkáról szóló írást az Új Szó július 22-i számában. Igaz, attól nem repes az ember, ha megtudja, kevés munkahely akad diákoknak, de ez még mindig jobb, mintha a tizen- és huszonévesek úgy gondolnák, a tanulás után csak a jól megérdemelt passzív pihenés - strandolás, délig alvás - jár. A nyári munka mindig divat volt, így kereste meg az ember a következő évi zsebpénzét, járult hozzá a családi üdüléshez, vagy megvette álmai rádióját. Most az ügyesebbje szintén dolgozik. Persze, elsősorban azok, akik nem válogatnak, akiknek „nem büdös” a mosogatás, nem szégyen a fizikai munka. Sajnos, éppen olyan ifjakat látok lődörögni, akiknek a szülei nem igazán tehetősek. A szomszédunkban is lakik egy család. A három gyerek tizenhat-huszonegy év közötti. Anyjuk sokszor panaszkodik, hogy kevés a jövedelem, nemegyszer kért már kölcsön pénzt, tojást, lisztet, mosóport - egyszóval szinte mindent, ráadásul a gyerekeim kinőtt ruháinak nagy része is hozzájuk vándorolt, mert sajnáltam őket. Egy ideje azonban megtagadom a segítséget, mert a három erős, langaléta gyerek délig alszik, délutánonként pedig vagy az utcán lődörög céltalanul, vagy a rádiót, magnót bömbölteti. Szüleik azzal védik őket, hogy szegények, dolgozhatnak még eleget életük során, egész évben tanulnak, legalább ilyenkor pihenjenek. A fiúk pedig lelküsmeret-furdalás nélkül visszaélnek szüleüt rosszul értelmezett szeretetével. Tudom, hogy fizetés előtt egy-két százas is jól jönne nekik. Egyrészt úgy érzem, ez a nevelés csődje, de sokszor eszembe jut volt tanárnőm, aki tavasztól minden szombaton elvitte az osztályt kertészetbe, szőlészetbe, gyárba, oda, ahol éppen szükség volt a munkánkra, és nem volt olyan diákja, aki azt mondta volna, fütyülök rá, én tanulok, ez a dolgom. Ha pénz kell, kérek a szüleimtől, elvégre kötelességük eltartani. A szomszédom gyerekeitől nemegyszer hallottam már ehhez hasonlókat. Még azt is elnézik, hogy lassan ötven felé járó anyjuk egyedül cipeli haza a tömött bevásárlótáskát. Hát ezért örülök, ha azt olvasom, hosszú sorok kígyóznak a munkaközvetítők előtt. Kiss Eszter Kassa Előny az adogatónál. A férj sorsa Sanchez kezében (TA SR/EPA-felvétel) JEGYZET nem feltétlenül elveszett idő az a fél esztendő - tekintettel arra, hogy a közvélemény állítólag támogatja a népszavazást. Meciar állandóan 53 százalékos támogatottságról beszél, ezt azonban egyetlen statisztikai hivatal sem erősítette meg. A mozgalom vezetője gyakran hivatkozik arra is, hogy egyre nő az elégedeüen polgárok száma. Valóban vannak elégedetlenkedők. Egyikük hangot is adott nemtetszésének, éspedig Meciar szitnyai szereplése kapcsán. Mint ismeretes, 1992. július 17-én a HZDS, az SNS és a Matica slovenská országszerte megemlékezett a szlovák parlament által elfogadott önállósági nyilatkozatról. Meciar a Szunyánál személyesen gyújtotta meg az önállóság őrtüzét, de át már nem ugrotta. Helyette „döbbenetes beszédet” tartott, melyben a szlovák nemzetet a szitnyai vitézekhez hasonlította, akik harcba szálltak a gonosszal és az igazságtalansággal. Az említett „elégedetlenkedő” éppen e vitézekkel nincs megelégedve. Kifogásolja, ha már olyan közel, szinte egy kar(d)nyújtásnyira volt tőlük Szlovákia legnagyobb ellensége, miért nem tettek ellene semmit? Elég lett volna egy kis égszakadás, földindulás, csak nyelte volna el a föld örökre... így érthető az elégededenkedő elégedetien- sége, aki kiábrándult a mesékből és a legendás hősökből. TALLÓZÓ PRÁGA Június 30-án a Besztercebányai kerületben a munkanélküliek száma elérte a 78 559-et, tehát a munkaképes lakosság 22,89 százaléka állástalan. Az előző hónaphoz viszonyítva számuk 1556-tal, az előző év hasonló időszakához képest 3980-nal nőtt. 75 ezer munkanélküli kész munkába állni, amint megfelelő ajánlatot kap. Júniusban csak 650 szabad munkahely volt a kerületben. A kerületi munkahivatal illetékesei szerint a munkanélküliségi ráta növekedéséhez a végzős középiskolás és főiskolás diákok is hozzájárulnak. Kevés a munkahely, és a munkaadók többsége nem szívesen foglalkoztatja a frissen végzett fiatalokat. A nyilvántartott munkanélküliek 49,2 százaléka fiatal, számuk eléri a 38 665-öt. A feltételezések szerint ez az arány szeptemberben tovább nő, mert várhatóan a továbbtanulni szándékozók közül sem folytatják mindannyian tanulmányaikat az egyetemeken. Teljesen nyilvánvaló, hogy a munkaadónak és a munkavállalónak néhány kérdésben ellentétes az érdeke Elvi munkaidő-csökkentés
