Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-22 / 168. szám, szombat
HÉTVÉGI MAGAZIN Szombat, 2000. július 22. 4. évfolyam, 30. szám Egy szuszra tette meg a repülőgép az utat Pozsonyig. A Taurisban gyártott sonka mellé habzó Arany Fácánt kínált a mosolygós légikisasszony „...tejfölt ne feledkezz el hozni!" PIERZCHALA JÓZSEF A papírdarabon szép sorban minden fel | volt jegyezve, ami egy hétvégi ebéd el- készítéséhez szükséges. Ám mielőtt elindult kerékpáron bevásárolni, felesége utána kiáltott: „Apuska a tejfölről ne feledkezz meg!” Az előre kiszámított pénzből maradt néhány korona. Az utcai árustól hanyag mozdulattal sorsjegyet húzott, kifizette, felbontotta: „Két személyes egyiptomi kirándulást nyert!” Sietve taposta a pedált, hogy közölhesse feleségével a jó hírt. Az asszony a kapuban várta, „Tejfölt hoztál?” - kérdezte. „Mindent kaptam, ami fel volt írva, tejfölt is meg habot a tortára...!” A nyugdíjas házaspárnak alig maradt ideje a kijózanodásra, tíz nap múlva indult a csoport. Az autóbusz Pozsonyból indult, Ausztrián át. A kitűnő autósztrádán gyorsan fogytak a kilométerek. Emelkedett a tengerszint feletti magasság, elérték az Alpok nyúlványait. Az osztrák precizitással épült infrastruktúra az utas elé villantotta az öreg fenyvesek borította hegyoldalakat. Frissen festett fogadók, sífelvonók, ahol emberek ezrei találják meg télen a pihenés lehetőségeit. Nappali fényben pompáztak a hegyek gyomrában vezető alagutak. A hatodik föld alatti útszakasz után szívdobogva csodálták az alkotók munkáját. A hegyóriásokat összekötő völgyeket hosszú betonlábakra épített hidak ívelték át, aminek közepében ott csillogott kristálytiszta patak. Olaszországban az első nagyobb pihenő Tartásiéban volt. Település a hegyek ölében. Színes piacán minden nyelven kínálják áruikat az eladók. A vendélgőben olasz étel- és italkülönlegességeket kínál az étlap. Nyolcórás városnézés Velencében. Szépsége ámulatba ejt minden érkezőt akkor is, ha először látogat a városba, de a visszatérő vendég számára is tart meglepetést. Térképpel a kezükben indultak a város nevezetességeinek megkeresésére. A tengeri levegő nem fárasztott, ellenkezőleg. Kevés olyan település van világon, ahol a járdáról egyenesen a tengerbe lehet pottyanni. A Sóhajok hídjánál elő a masina, néhány felvétel az otthoniak számára a népviseletbe öltözött gondolát kormányzó fiúról. A Szent Márk-tér volt a gyalogos séta következő állomása, a tempót a hullámzó tömeg az áruikat kínáló fényes kirakatok lassították. Az előtáruló kép, csodálatos épületek úgy fogadták a kíváncsi szemeket, mint a sok évvel ezelőtt érkezőket, csak a látogatók ruhaviselete változott, a több nyelven beszélő turisták kavalkádja lett gazdagabb. Az ország északi és déli részét ösz- szekötő sztráda mentén füge-, narancs-, citromültetvények gazdag termését cirógatja az alig mozduló levegő. Brindisi kikötőjében búcsút intettek a derék hazai sofőröknek, hajóra szálltak. Irány a Jón- tenger, a Otrantói-öböl, a világrészeket összekÖT tő Földközi-tenger. A következő napon a hajó kapitánya felhívta a zömében közép-európai utasok figyelmét, hogy a költöző madarak is ezen az útvonalon haladnak. A házaspár a fecskepárra gondolt. Ebben az évben építgették fészküket garázsuk eresze alá, fiókáikat nevelték. Vajon bítják-e majd a megpróbáltatást, ha Dél felé haladnak? Kréta szigetén félnapos pihenőt tartottak. A kikötőben halk görög zene köszöntötte a turistahajót. Az utazási iroda hűtött kólás konyakkal és egy pólóval kedveskedett az utasoknak. A tenger nem volt haragos, a hullámok békésen csapkodták a hajó oldalát észrevehetően apró olajrögöket dobálva, ami a sűrű tengeri forgalomnak, szeny- nyezettségnek vagy éppen emberi mulasztásnak a „terméke”. A horizont határán barna vonal rajzolódott ki a ködfátyolból: Észak- Afrika partjai. Kairó népszaporulatát tekintve a világ legnépesebb városai közé tartozik, pazar kerületeivel, zsúfolt város széli lakótelepeivel. Egyes tudományos írások szerint Egyiptom az emberiség bölcsője. A neves norvég kutató, Thor He- yerdahl Ra expedíciójával bizonyította, hogy a Nílus partjáról nádból készült hajón át lehet jutni az Atlanti-óceán túlsó oldalára, vagyis vízi úton elérhető Amerika. A Kék Nüus forrásának vidékén terem egyfajta papirusznád, amely technikailag megfelel ilyen vízi jármű megépítésének. Érdekes, hogy a tó környékén élők elfelejtették a hasonló hajók készítésének tudományát. Kairó jellegzetes szűk utcáival, fehérre meszelt házaival, káprázatos mecseteivel népszerű a turisták között. Vannak árusok, akik a földről kínálják portékáikat, mások butikban, de légkondicionált szupermarketek is szép számmal működnek. Az előbbiekben szinte kötelező az alkudozás. Az egyik butik homlokzatán szép kövér betűk hirdetikr„Musztafa ékszerüzlete”, a kirakatban néhány európai ország zászlaja díszeleg, köztük a magyar is. Egy pillanatra megálltak a forgatagban, s a tulajdonos kézzel-lábbal, széles mosolyok közepette tessékelte be a turistákat. Ekkor vették észre a zászló alatti mondatot: Sok kereskedő csaló, Musztafa különösen! Ez a kereskedő biztosan nem minden reklámjának ismeri a tartalmát. A piramisok hazájában eltöltött néhány óra alatt megértették, az arabok fején nem holmi összetekert pelenka díszeleg, hanem turbán, ami véd a tűző naptól. Itt, a Ráktérító közelében majdnem az emberek feje felett delel a nap. A meleg néha elviselhetetlen. A lenge ruha is a melegtől véd. A könnyed saruszerű lábbeli a forró homokban való járást teszi biztonságossá. Sokszor kattant a fényképezőgép a piramisok előtt, itt lehetett ugyanis kipróbálni a tévézést. A birkatürelmű hatalmas állatot tisztelik a bennszülöttek, nem véletlenül nevezik a sivatag hajójának. A teve érzékeny orrával a légáramlatból képes Asszuáni szuvenír (Illusztrációs felvételek) Egyiptomba visszatértek a turisták hasznosítani a nedvességet, ezért más állatokhoz viszonyítva tovább bírja a szomjúságot. Igazi édenkert, földi paradicsom, amit a csoport a Nílus partján láthatott. Kalászosok, friss gyümölcs, zöldség illata elegyedett a levegővel. Az éltető zöld sáv kisebb- nagyobb homoksivatag szorításában. Itt minden, ami él, a folyó vizétől függ. A sétahajó Asszuánig vitte a csoportot, hogy megcsodálhassa a világ egyik legnagyobb vízi erőműjét. Egy szuszra tette meg a repülőgép az utat Pozsonyig. A Taurisban gyártott sonka mellé habzó Arany Fácánt kínált a mosolygós légikisasszony. Hazaérkezve üres hűtő várta a ház lakóit. Következett a jól bevált módszer, papírcetli a hétvégi ebédhez nélkülözhetetlen élelmiszerek jegyzékével. Apuska fogta a bevásárló táskát, s Anyus- ka mindig kételkedő mondatainak csak a hangsúlyos részét lehetett hallani „... de tejfölt ne felejts el hozni!” Ha azt akarod, hogy szeressenek, légy kedves mindenkihez, tégy úgy, mintha szeretnéd az illetőt Törékeny kapcsolat a barátság KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA jelenség, ha aggasztónak nem is mondhatnánk, figyelmet érdemel: az elmúlt tíz évben meglazultak a baráti kötelékek, szűkült a baráti kör. Korábban több idő jutott a barátság ápolására, jóízű beszélgetések szervezésére. Ma mindenki rohan (a pénze, a karrierje után) vagy éppencsak a szűkös megélhetést biztosítandó jövedelemért. Arra sem jut idő (meg kedve sincs az embernek), hogy telefonon kérdezze meg barátaitól: mi újság, hogy vagy? Az őszinte érdeklődést elhomályosítja a telefonszámla várható végösszege (ha még nem kapcsolták ki a készüléket). Régen élt bölcsek meghatározták, müyennek is kellene lennie a barátságnak. Lojálisnak, őszintének, nyíltnak. A barát velünk van a szükségben. A barát nem okoz csalódást. A barát legyen készséges, igazságos, a vele töltött idő pihentessen. Ne fecsegjen sokat, ne legyen kicsinyes. Ne legyen bőkezű, ne halmozzon el ajándékokkal - ezzel ugyanis lekötelezne, s az már terhet jelentene. Az igazi barátság viszont nem lehet terhes - keserves élethelyzetekben sem, akkor sem, ha lemondással jár. Az igazi barátra az ember a halála pillanatában is számíthat. Ilyen a barátság. Ha napjainkban végeznének felméréseket a barátság mibenlétéről, elszomorító eredményeket kapnánk. A mai „barátságok” többnyire az érdek- kapcsolatok hamis látszatára épülnek. Érdekszövetségek köttetnek - éppen csak annyi időre, amíg előnyösebb „barátság” nem mutatkozik. A barátság törékeny kapcsolat - de ezt ma már nem is tudatosítják. Ami megszilárdítja, az a másiknak nyújtott (önzetlen) segítség. Barátnak csak azt tekinthetjük, akire számíthatunk, aki hűséges hozzánk, nem vezet félre, nem csap be. A nők barátságai erősebbek, mégis a férfibarátságok a híresek. Konfucius valami mást értett barátság alatt. Az emberek közötti kapcsolatoknak öt fő típusát sorolta fel: császár és alattvaló, apa és fiú, férfi és nő, apa és leány s végül a báty és öccs közötti kapcsolatot. A barátság konfuciusi értelmezése eltér a modern ember barátságról alkotott elképzeléseitől. Majd hetven éve jelent meg egy könyv. Óriási sikert aratott, harmincöt nyelvre lefordították. Az érdeldődő megtudhatta, hogyan tegyen szert barátra, hogyan legyen hatással másokra. A szerző tanácsa (még ma is!) cinikusan hangzik: „Ha azt akarod, hogy szeressenek, légy kedves mindenkihez, tégy úgy, mintha szeretnéd az illetőt, mutass érdeklődést az iránt, amivel foglalkozik; ne fukarkodj a dicséretekkel; véleményed mindig azonos legyen az ő véleményével”. Mostanában kísértetiesen hasonló tanácsokat osztogatnak az okos kézikönyvek... Kell néhány jó barát, akiknek elpanaszolhatjuk bánatunkat. Hiszen már az is könnyebbség, ha van, aki végighallgatja siránkozásainkat. De ezzel sem szabad visszaélni. A barát nem arra való, hogy minden keservünket rázúdítsuk. Ki az, akit barátnak tartunk? Rendszerint azokat, akikkel közeli kapcsolatban állunk - de a konfuciusi megállapítás szerűit ezek csak ismerősök. Mások szerint az emberek csak annyit érnek, amennyit nekünk nyújtani tudnak. Kit választunk barátnak? Elsősorban olyan embert, aki őszinte, intelligens. Az öntelt, hamis, korlátolt személyekkel kerüljük a bizalmas viszonyt. A barátság néha csak annyit jelent, hogy van, akinek az ember kiöntheti a szívét. De elgondolkoztató: annak van több barátja, akit a tragédiák nem törnek meg. Aki olyan szerencsés, hogy barátokat tudhat maga mellett, vésse az eszébe: nem háríthat át mindent rájuk, hiszen a barátok nem azért vannak, hogy helyettünk oldják meg a problémákat, lévén az ő lehetőségeik is korlátozottak. Aki őszinte barátra lelt, véssé az eszébe, hogy általa nem juthat érdemekhez, előnyökhöz. Azt sem szabad elfeledni, hogy a barát is okozhat csalódást. De tudni kell megbocsájtani. Aki erre nem képes, annak rendszerint nincs sok barátja... Dömötör Ede illusztrációs felvétele
