Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-20 / 166. szám, csütörtök
UJ SZÓ 2000. JULIUS 20. Régió A gyülekezet, a közönség énekelte az alapdallamot, a kórusok saját szólamaikkal léptek be, végül pedig a fúvószenekar kapcsolódott a nagy harmóniához Fókuszban a kórusok és a zene FECSÓ IVETT M egragadó élmény részesei lehettek azok, akik a IV. Református Világtarendezvényén részt vettek, mely július 12-én zajlott a kassai református templomban. Ifjúsági alkalomként hirdették meg, s ennek megfelelően fiatalokat várt zömében a szervező, a Fiatal Reformátusok Szövetsége. A délelőtti istentiszteletre zsúfolásig megtelt a templom, hiszen Tőkés László királyhágó-melléki püselőbbi mindig központi szerepet foglal el, hanem az ének, a zene. Sok ismert ének, zsoltár és dicséret hangzott el, olyanok is, melyeket a templomba járó emberek füle és hangja agyonénekelt és agyonhallgatott, most mégis figyelemfel- keltően és új feldolgozásban hallhatta őket mindenki. Mindez Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy érdeme volt, aki nemcsak koordinálta a rendezvény túlnyomó részét, hanem maga válogatta az előadott műveket is. ' Három nagyon színvonalas és ismert kórus vett részt már a délelőtti istentiszteleten is, a délutáni pök nevének hallatán az idősebb korosztályt sem lehetett otthon tartani. A legfontosabb eleme a kassai világtalálkozónak mégsem az igehirdetés és az igehirdető volt, bár a református istentiszteleteken az kétórás koncertnek pedig ők voltak a főszereplői. Mindhárom kórust Berkesi Sándor irányítja és vezeti, sőt a szó szoros értelmében is- tápolja nagyszerű szakmai hozzáértéssel. Zenei felkészültségéről nemcsak a kórus külön-külön éneke tanúskodott, hanem az is, ahogyan az öSszkórust - minden egyes résztvevőt, akik máskor csak pasz- szív hallgatók bekapcsolva - vezette és irányította. Nem véleden, hogy a Debreceni Kollégiumi Kán- tus, amely egyik résztvevő volt, diákkórusként is „oly igen kiemelt, előkelő helyet érdemelt ki a magyar kóruséletben” (ZeneSzó, 1997/9.). A másik nagyon színvonalas kórus a Nagyváradi Sulyok István Tanítóképző Főiskola Kórusa, amely nemrég kapott új nevet a főiskola egyetemmé való akkreditálása révén, így a közeljövőben Párciumi Keresztény Egyetem Kórusaként fogunk hallani róluk. Vegyes diákkórus ez, amelyről Magyarországon már sokat hallottak, de még mindig nem elegen ismerik. A legutóbbi Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen, mely nemétközileg is az egyik leg- színvonala- sabb és legnehezebb verseny, a negyedik helyezést sikerült elérniük. Ezen kívül elnyertek egy különdíjat, mely a Bartók Rádióban való élő szereplés lehetőségét tartalmazza. A kassai alkalmon is elénekelt Szokolay Sándor Cantate Dominum c. művének hallatán a debreceni Kántus tagjai is csodálattal nyilatkoztak róluk. A Fiatal Reformátusok Szövetségének kórusa volt a harmadik résztKözös éneklés vevő. Egy fiatal, néhány éves múlttal rendelkező kórus ez, de hatalmas lelkesedéssel dolgozik. A magas szintű szakmai összefogás már érződik éneklésükön. Idén nyáron készítik első CD-felvételeiket. kább csak helyenként megszólaló fúvószenekar. Igazi értékeket képviselő énekek hangzottak el, melyre Berkesi Sándor karnagy úr különösen figyelt a kiválasztásnál, hiszen nagyon fonlasztottak egy alkalmat, hogy a protokolláris, kötött részeken kívül is részt vegyenek egy olyan, zenei nyelven zengő imádságban, melyre Világviszonylatban is csak ritkán adódik lehetőség. A kassai református templomban szállt a dal A Firesz kórus tagjai (A szerző felvételei) Berkesi Sándor véleménye szerint még magasabb színvonalra lehetne emelni előadásmódjukat, olyannyira, hogy a Bartók-versenyen is megállnák helyüket. A Kassai Református Világtalálkozó ifjúsági alkalmának tehát ők voltak a főszereplői. Már a délelőtti istentiszteleten ízelítőt adtak a délutáni koncert hangulatából. Nemcsak külön-külön énekeltek, hanem együtt is, sőt a templomi sereget is bekapcsolták az előadásba. Csodálatos hangulata volt ennek, hiszen így mindenki egy hatalmas, templomot megtöltő kórus tagjának érezhette magát. A gyülekezet, a közönség énekelte az alapdallamot, a kórusok saját szólamaikkal léptek be. S mikor már-már úgy tűnt, hogy a hangulatot nem lehet fokozni, akkor lépett be erőteljesebb hangvétellel az addig intosnak tartja a fiatalok igényes zenére való nevelését. Az ismert, többségében református énekeskönyvből válogatott énekek, zsoltárok és dicséretek mellett kórusművekként elhangzott egyebek között Ádám Jenő: A 8. genfi zsoltár, Berkesi Sándor: A 25. zsoltár, Kodály Zoltán: Az 50. genfi zsoltár, Szokolay Sándor: Cantata Dominum, Gárdonyi Zoltán: Áldott legyen az Istennek neve c. művek. Sajnálatos dolog csak egyetlen egy volt, mégpedig az, hogy a délelőtti istentiszteleten részt vett díszvendégek zöme délutánra nem maradt. Akik azonban elmentek, elmuDíszvendégek köszöntése Értékeltek, emlékeztek és ünnepeltek a Feledi Magyar Tannyelvű Alapiskolában, melyet az elmúlt ötven év alatt nyolc igazgató irányított; közülük Ádám Barna a legtovább Az anyanyelven megszerzett tudás egész életre meghatározó FARKAS OTTO A sok-sok iskolához i hasonlóan a Feledi Magyar Tannyelvű Alapiskola is meg- mmmam ünnepelte újraindulásának 50. évfordulóját. Ezen, az egykori és mostani tanítványokon, illetve pedagógusokon kívül megjelent. Szigeti László oktatási államtitkár, valamint Dolník Erzsébet parlamenti képviselő. „Ötven évvel ezelőtt édesapám elküldött Feldre, hogy iratkozzam be az iskolába - emlékezett vissza a serkei Varga László. - Azt nem mondta, melyik iskolába, gondolom azért mert rám bízta a döntést. Az előző évfolyamot még a szlovák alapiskolában fejeztem be és akkor szeptemberben nyílt meg a magyar iskola. Többen indultunk el Serkéből Feledre, és egyenesen a magyar iskolába, mentünk.” Ötven éve az egykori vendéglőben két magyar osztállyal nyitotta meg kapuit a Feledi Magyar Tannyelvű Középiskola. Igazgatója Balázsné Kovács Margit lett, segítői Zsuffa Margit és Vadkerty Katalin voltak. Mivel közben egyre többen iratkoztak át a helyi szlovák iskolából, októberben újabb osztály nyílt. Erre a célra Ján Majersky, a szlovák középiskola igazgatója önzetlenül átadta szolgálati lakását. A tantestület Németh Zoltán détéri tanítóval bővült, Habány Ottó pedig óraadói minőségben kapcsolódott be az oktatói munkába. 1951 januárjában megszűnt a Feledi járás, az iskola ekkor átköltözött a járásbíróság megüresedett épületébe. Nyolc évvel később az alsó tagozat átköltözött a mezőgazdasági iskola helyére, ebben található ma is. 1975-ben rakták le az alapokat a 6 tantermes épületrésznek, amelyben 1978 óta folyik tanítás - ez csatlakozik a főépülethez. A lokális fűtést ekkor cserélték ki központi fűtésre, az alsó tagozaton azonban erre még huszonegy évet kellett várni. Az elmúlt ötven év alatt nyolc igazgató irányította az iskolát; közülük Ádám Barna a legtovább, két szakaszban összesen tizenöt évig. Zimanné Ondrejcsák Ágota ünnepi beszámolójában felolvasta azoknak a nevét, akik egyetemet vagy főiskolát végeztek. Ebben az iskolában kapta meg az alapokat többek között a Thália népszerű színésze, Pólós Árpád is, aki rendhagyó irodalmi órákra időnként visszatér az alma materbe. Jelenleg az iskola huszonöt volt diákja végzi egyetemi vagy főiskolai tanulmányait. A Feledi Magyar Tannyelvű Alapiskolát az 1999/2000-es tanévben 420 tanuló látogatta, ebből a felső tagozat tizenhárom osztályban összesen 301 diák tanul. Felső tagozatra 'Serkéből, Simonyiból, Darnyáról, Dobócáról, Martonfalá- ról, Gortváról, Keregedéből, Pál- falából, Bellényből és Szútorból járnak tanulók. Az alapiskolában a tanulók aránylag jól elsajátítják a hivatalos nyelvet, a végzősök közül sokan jelentkeznek szlovák nyelvű szakközépiskolákba, ahol sikeresen helytállnak. Ezzel kapcsolatosan mondta az iskola igazgatója: „A magyar gyerek számára a magyar nyelven való oktatás olyan, mint az anyatej, pótolható, kiegészíthető, de sohasem egészségesebb. Mert nem néhány évre, hanem egy életre meghatározó!” Berkesi Sándor vezényel
