Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-22 / 143. szám, csütörtök

Kultúra ­OKTATÁS ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 22. Ordódy Katalin temetése Pozsony. Ordódy Katalin írónő temetésére ma 14.15-kor kerül sor a pozsonyi krematóriumban, (ú) Az év fiatal képzőművésze: Vanesa Hardi Pozsony. TONAL 2000 címmel zajlott az idén Az év fiatal szlovák képzőművésze címért rendezett, immár az ötödik évfolyamába lé­pett verseny. A döntőbe jutott négy alkotó - Marianna Cunder- líková, Vanesa Hardi, Marek Kvetán, Bohus Kubinsky - munkáit a Pálffy-palotában tekinthették meg a zsűri tagjai, akik végül Vanesa Hardi festőművész absztrakt képeit találták a legjobbnak. A győz­tes háromhónapos kaliforniai ösztöndíjat és egyhetes New York-i tartózkodást nyert, ezenkívül részt vehet a Új kapcsolat/New Connection elnevezésű cseh-szlovák kiállításon. (SITA) Európai írók a vonaton Európa szimbolikus, kulturális egyesítése a célja az Európa 2000 Irodalmi Expressz elnevezésű rendezvénynek. A program kereté­ben 45 ország 120 írója szállt vonatra június 4-én Lisszabonban, hogy az észak-dél irányban közlekedő hajdani expressz útvonalát „beutazza”. A végállomás Berlin lesz, ahová június 16-án érkeznek meg a résztvevők. A vonat közel 20 európai városban áll meg egy­két napra, és utasai mindenhol író-olvasó találkozókat, felolvasá­sokat tartanak. Szlovákia képviseletében Peter Pisfanek, Ján Lenco és Albert Marencin utazik az irodalmi expresszen. (m-t) FORDÍTÓI PÁLYÁZAT Pályázatot hirdet a Füst Milán Fordítói Alapítvány. A fordítói ösztön­díjra a magyar irodalmi műveket idegen nyelvre fordító - vagy fordí­tani szándékozó -, illetve a magyar irodalmat magas szinten bemu­tató kritikai vagy tudományos munkássággal foglalkozó - magyar vagy külföldi - alkotók pályázhatnak. A részletes önéletrajzot, mun­kásságának bibliográfiáját és a pályaművet tartalmazó ösztöndíjké­relmet 2000. szeptember 15-ig kell az alábbi címre benyújtani: Füst Milán Fordítói Alapítvány, Budapest 1. sz. Ügyvédi Iroda, 1053 Bu­dapest, Kecskeméti u. 13, Dr. Róder Edit ügyvédnő részére. SZÍNHÁZ ______________________________POZSONY _____________________________ SZL OVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerelmi bájital 19 HVIEZDOS- LAV SZÍNHÁZ: A vihar 19 KIS SZÍNPAD: Inkognito 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 10III. Richárd 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Indul a bakterház 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ég velünk! (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR:Ideglelés (am.) 15.30,18,20.30 MLADOST: Meghitt fészkek (cseh) 15,17.30, 20 CHARLIÉ CENTRUM: Mookie, a csimpánz (ff.) 18 Minden héten háború (am.) 17, 20 Pitch Black (am.) 20.30 A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (am.) 18.30 Titkok és hazugságok (ang.) 20.30 KASSA DRUZBA: A második legjobb dolog 16, 18, 20 TATRA: Amerika- i szépség 15.30,17.45,20 ÚSMEV: Eg velünk! (am.) 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puska­cső 17, 19 DUNASZERDAHELY - LUX: Az Álmosvölgy legendája 19.30 LÉVA - JUNIOR: Éne bene 16.30 A hírnév szárnyán 19 AM­FITEÁTRUM: Harcosok klubja 21.30 ZSELÍZ - ROCK CAFE: Vadiúj vadnyugat 20 Szlovákiai magyar pedagógusok Ausztriában Új abb fontos állomás ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A Katedra Alapítvány projektuma, ,A21. század iskolája” keretében az alsó-ausztriai Hollabrunn városá­ban tettek szakmai látogatást a na­pokban csallóközi magyar pedagó­gusok. A dunaszerdahelyi, a somor- jai, a szenei, a féli és a pozsonyi alap­iskolákból, szakmunkásképzőkből és gimnáziumokból érkező tanáro­kat Hollabrunnban Hans Bédé- Kraut, az Alsó-Ausztriai Pedagógiai Intézet igazgatója fogadta. Bemu­tatta az osztrák oktatási rendszert, jellemezte az ottani iskolatípusokat és válaszolt a feltett kérdésekre. Kí­séretében pedagógusaink megláto­gattak egy népiskolát (a mi alapis­kolánk 1-4. évfolyamának felel meg), egy helyi gimnáziumot és a hollabrunni Höhere Technische Lehranstalt für Lebensmitteltechno­logie nevű szakmunkásképző intéz­ményt, mely ausztriai viszonylatban az ország egyik legjobb ilyen jellegű iskolája. A magyar pedagógusok megismerkedhettek az iskolák szer­kezeti felépítésével, ezenkívül mindhárom helyen egy-egy tanítási órába is bepillanthattak. A taninté­zetek igazgatói körbevezették a cso­portot és készséggel válaszoltak minden egyes feltett kérdésre - így pedagógusaink megtudhatták, hogy például a mentálisan sérült gyerekekkel a népiskolákban külön pedagógus foglalkozik 3-5 fős cso­portokban, vagy hogy akár egy szakmunkásképzőt végzett diák is mehet egyetemre, szerezhet diplo­mát. Nem csupán a precízen meg­szervezett oktatásra figyelhettek fel tanáraink, hanem arra is, hogy az osztrák gyerekek meglepően kelle­mes - és tegyük hozzá: tiszta, rende­zett - környezetben tanulhatnak. A szervezők reményei szerint ez a látogatás minden egyes jelentkező­nek olyan többletet adott, melyet itthon is kamatoztatni tud majd va­lamilyen formában, (na) Rideg Sándor Indul a bakterháza a Komáromi Jókai Színházban. Nevelődési regénytől a parasztkomédiáig. Néhol tempós, néhol tét nélküli „Jó dolog a nyalakodás, de okosabb a titokba maradás" - Rozi, a Banya, és a Bakter (Cséplő Eszter, Németh Ica, Mokos Attila) (Dömötör Ede felvétele) A komáromi előadás kap­csán az első kérdés alapve­tően a műfajt érinti: hol a helye, milyen szerep jut itt és most a parasztkomédiá­nak, a népi bohózatnak, amely városi kőszínházba emelve kissé faramucin fest: öltönyös-nyakkendős urak­nak, kisestélyis hölgyeknek illik kacagniuk azon, kit rú­gott oldalba a Riska, ki for­dult a ganéba, hogyan akar­ja „pofán nyalni” a Banya Bendegúzt a fakanállal... LAKATOS KRISZTINA A kérdésre az előadáson belül lehet(ne) választ keresni (persze a veszély jelentős, hiszen a moderni­zálási kísérletek általában finoman szólva is felemásra sikerednek), il­letve - s ez a könnyebb megoldás - a kérdést megkerülni is lehetséges. Azaz a rendező, a dramaturg s az egész kis alkotóközösség megelég­szik a hozott anyag nyújtotta lehe­tőségekkel, nosztalgikusan felidéz­ve a talán sosem volt, bumfordisá- gában is bájos, mélyen emberi hu­morú és bölcsességű népi világot. Rideg Sándor Indul a bakterház cí­mű kisregényének Tímár Péter-fé- le átiratát színpadra állítva a ren­dező, Pinczés István m. v. ez utób­bi megoldás mellett döntött. A kényszert, hogy elmondasson, mi­ért is érdemes ezt a történetet szín­re vinni, Pőthe István keretjátéká­val oldotta meg. Az előadás kezde­tén (majd a végén még egyszer összefoglalva) az idős, afféle népi kollégiumokat megjárt értelmiségi benyomását keltő Bendegúz el­mondja: bizony-bizony, az ember sokszor csak utóbb döbben rá, sze­mélyiségfejlődésében milyen fon­tos szerepet játszott egy-egy ese­mény, akár még egy olyan nyár is, mint amit hősünknek édesanyja kényszerítésére, akkori eszével megalázó körülmények között a bakterházban tehénpásztorként kellett eltöltenie. Eme nevelődési regénybe illő, ugyanakkor a törté­néseket mintegy líraian-nosz- talgikusan idézőjelbe tevő kezdet és vég között többé-kevésbé azt kapjuk, amit a műfaji meghatáro­zás ígér, vagyis „parasztkomédi­át”, burleszk elemekkel, ízes-vas­kos kiszólásokkal, karikatúrába hajló jellemábrázolással, olykor valóban szórakoztató népies képes beszéddel... A Jókai Színházban ebben az évad­ban immár a harmadik regény­adaptációt láthatjuk. Csak a mar­góra jegyzem meg: ha azt kellene eldöntenünk, vajon tettek-e hozzá valamit a látott előadások a fölté- telezhetően jól ismert regényekhez Rozi megjelenése után teremtődik meg a drámai szituáció. (illetve a feltételezhetően szintén jól ismert filmfeldolgozásokhoz), az összegzés felemás lenne: a szín­padi vízióként működő Jó estét nyár, jó estét szerelem mellett A kőszívű ember fiainak színpadi vál­tozata irodalmi összefoglalóként jelent meg, s mindkét esetben na­gyon is érezhető volt az irodalmi, epikus nyersanyag hatása, egy sor dramaturgiai problémát okozva. Az Indul a bakterházban az apró életképek láncolata szintén nehe­zen adja meg magát a színpadnak: az első felvonás nem áll össze, vé­gig kísért az események tétnélküli­sége (olyan az egész, mint a Banya és Bendegúz kergetőzése a kút kö­rül: utolérhetné, odasózhatna - de valahogy nem történik meg). A második részben Rozi megjelenése után megteremtődik a drámai szi­tuáció, ez az a pont, ahol végre reá­lis akaratok, vágyak feszülnek egy­másnak-Toppancs komáé, aki úgy véli, ha kicsit „foltos” is, de azért végre jó asszonyt szerzett magá­nak; a Bakteré, aki Rozi „bájaitól” elbűvölve szintén szerelembe esik, s a folyamatosan fogyasztott tete­mes mennyiségű alkohol hatására botrányba fullasztja a kézfogót; a kikapós Rozié, aki a kupéénál von­zóbb embert talál Szabó bakter személyében; s nem utolsósorban Bendegúzé, aki helyzetét féltve minden idegen befolyástól próbál­ja „megóvni” a Baktert, nehogy ki­csússzon saját kezei közül a bak­terház vezetése. Ha valamit hozzátett ez az előadás eddigi Bakterház-élményeinkhez, akkor az a színészek teljesítménye: Mokos Attila remek királyi bakter- ja, Németh Ica megátalkodott vén­asszonya, Cséplő Eszter Rozija, Né­meth István Toppancsa, s a Bende­gúzt felváltva alakító Jezsó Tamás és Kiss Bálint profi munkája. Mind­ketten szerencsés választásnak bi­zonyultak, a változatosság gyö­nyörködtet örök igazsága alapján: Jezsó Tamásnak játszania sem kell, ahogy megjelenik, ahogy megszó­lal, megteremti Bendegúz figuráját; Kiss Bálint pedig kidolgozottabb, fi­nomabb részleteket felmutató játé­kával oldotta meg a feladatot (az ő alakításának kulcsjelenete talán az lehetne, amikor a Banya tejfö­lösköcsögbe szorult fejét bottal pü- fölve kikéri magának, hogy így be­széljenek vele, hiszen lehetne ő egy álruhás herceg is). A gyerekeket ugyanakkor néhol nehéz helyzetbe hozza Pinczés István rendezése. A színpadi „könyöklésben” - hosszú évek gyakorlata híján - a rövidéb- bet húzzák: szinte folyamatosan je­len kell lenniük a színpadon, ami­kor azonbán nem ők állnak a drá­mai szituáció középpontjában, be­levesznek a háttérbe. így aztán ki­csit olyan az érzésünk, mintha Ben­degúz története kulcsmondattól kulcsmondatig tartana. Különösebben eredeti ötletekkel nem kápráztattak el bennünket sem Boráros Henrik m. v. díszle­tei, sem Dobis Márta jelmezei, de funkciójukat minden esetben be­töltik, s nem nőnek sem a látott előadás fölé, sem alá. Az'Indul a bakterház azokban a pillanatok­ban élvezhető igazán, amikor a felfokozott tempót szellemesen ki­vitelezett ötletek is színesebbé te­szik. A „szellemesnél” maradva példaként Gugás Palcsi szellemlé­nyének megjelenése hozható fel a bakterház lakóinak és vendégei­nek képzeletében, amikor a rém­képeket látók víziója kísérteties hangok, fényjelenségek, a sorom­pó ingása formájában kivetül a környezetükre. Ebbe az előadásba belefért volna több ilyen momen­tum is. Akarat és kurázsi. Az Ifjú Szivek úttörő kezdeményezése. Jelentkezési határidő: 2000. augusztus 31. Hivatásos táncosokat keres az együttes HÉGLI DUSÁN A régi rendszer legnagyobb átka feltehetően az volt, hogy mindenki hivatásán kívül kereste önmegva­lósítási lehetőségeit. Azaz: min­denki mást csinált, mint amit a szakmája feltételezett. Ezért érthe­tő, hogy a néptáncmozgalomban az irányzatokat, újításokat, moz­galmakat amatőrök kezdeményez­ték, helyettesítve az álmos, stagná­ló és párthatározatoktól függő hi­vatásos társulatokat. A helyzet tíz évvel a rendszerváltás után meg­változhatott volna. Ma viszont nem a lehetőség, nem a keret, ha­nem a tenni akarás hiányzik. Tíz év alatt, ha valami változott is, újra az amatőrökön, az öntevékeny moz­galmakon és csoportokon múlott minden. Pedig azok szerepe telje­sen megváltozott, hiszen nem a „profikat” kell helyettesíteniük, hanem ellátni azt a szerepet, ami­ben pótolhatatlan az amatőr stá­tus: célja nem a produkció, hanem a közösségteremtés. A produkció az úgymond kőszínház, a profi fel­adata lenne. Ha lenne. Amikor az Ifjú Szivek alakult, űrt töltött be. Az 1955-ben admi­nisztratív módon megszüntetett Népes után fennmaradt űrről, az akkori magyar egyetemisták gon­dolatairól 20 évvel később így írt az azóta elhunyt Kulcsár Tibor, az együttes akkori igazgatója: (Az amatőr) „csoportok vezetőiben, tagjaiban pedig egyre erősebbé ko- vácsolódott az elhatározás: a hazai magyar népi hagyományok gyűjté­sével, ápolásával és színpadra vite­lével pótolni kibontakozó nemzeti­ségi kultúránkban azt az űrt, amely az 1955-ben feloszlatott rövid életű hivatásos Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a NEPES megszűnése után keletkezett.” Emberek tucatjai vitatkoztak - ká­véházi beszélgetéseken, komoly szakmai fórumokon - évtizedeken át arról, kell-e hivatásos magyar táncegyüttes Szlovákiában. Igaz­gatók, koreográfusok, művészeti vezetők jöttek a gondolattal, hogy néhány hónap vagy év múltán csa­lódottan ki vidékre, ki külföldre emigráljon, ki lemondjon álmai­ról, ki pedig szidja a rendszert, hogy az egész „nem megy”. Volt, aki akarta, de nem tudta megtenni - mégis köszönet jár ér­te, a .hiánypótlás” megtörtént. Voltak, vannak ellenlábasai a gon­dolatnak - nekik ugyancsak köszö­net, mert munkára, bizonyításra serkentenek. Kinek kell itt tánc­ház, hagyományőrzés, gyerekfesz­tivál, szólótáncverseny, néptánc­antológia, néprajzi gyűjtés, archí­vum? - kérdezték. Most már van. .Kinek kell a hivatásos együttes - legyintenek. Úgysem fog menni. Pedig megy. Van Ifjú Szivek, van tánckara, jogalanyisága, próbater­me, s talán most már kurázsija is. Felemás állapotban, a csoport jogi ügyeit rendberakva, széttúrt pró­bateremben, még mindig műked­Dömötör Ede illusztrációs felvétele velő táncosokkal, az együttes fél év alatt teljesítette éves fellépéseinek 70 százalékát, bevételeit pedig tel­jesen. Az együttes gazdaságilag megerősödött, de szakmailag, a tánc és a zene területén egyelőre csak megváltozott. Most az Ifjú Szivek hivatásos tán­cosokat keres. Pályázatot ír ki. Ugyan ki jelentkezik hivatásos tán­cosnak, ha ilyen az országban nincs - kérdezhetné bárki. De vala­hol el kell kezdeni. Mondjuk most. Akarat, kurázsi és megfelelő tán­cosok kérdése. Hogy a gondolat többé ne kávéházi beszélgetések témája legyen. Hivatásos táncosok Feltételek: (alsó korhatár 16 év, legalább 3 év gyakorlat, a szakmai életrajz beküldésének határideje 2000. augusztus 31.) Műkedvelő táncosok (alsó korhatár 14 év) Felvételi: 2000. szeptember 6. (15.00-21.00) az együttes székhá­zában Ifjú Szivek MME, Mostová c. 8, 811 02 BratislavaTel.-fax: 07/ 544 103 10, www.ifjuszivek . sk. A szerző az Ifjú Szivek igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents