Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-01 / 125. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 1. Régióink Beszélgetés Varga Kornéliával, a Hallottad-e hírét? népdalverseny főszervezőjével, aki verseny helyett legszívesebben „fonóbeli" hangulatot teremtene a gyerekek számára Szívből szóljon a dal Varga Lia Igen. Ebből a versenyből sokat tanultam - szóval ezt így nem le­het csinálni. Jövőre biztosan job­ban sikerül, mert egy év alatt megtalálom a kivitelezés módját. Már most vannak ötleteim... Vissza kell nyúlnunk a múltba, és meg kell újra ismernünk azt, ami régen a miénk volt. Falusi hagyo­mányőrző csoportokat hívunk meg, akik hiteles tolmácsolói a népdaloknak. Bár lehet, hogy né­ha elcsukló és rekedt hangon énekelnek, de szívből szól a dal. Zsűri természetesen lesz, mert a tanácsadásra szükség van. Népviseletben - egyelőre színpadon hangulat, nem úgy, mint most, hogy a gyerek' felmegy három lépcsőfokon, a magasról énekel, miközben a semmibe néz. Ez mindenkinél kisebb-nagyobb fe­szültséget vált ki, természetesen a gyerekeknél is és befolyásolja a produkciót. Egyébként a címet több száz népdal közül választot­tam ki, a Hallottad-e hírét gömöri népdalnak üzenete van. Szerin­tem újjá kell éleszteni a népdal­mozgalmat. Régebben létezett a Keleti szél vizet áraszt verseny, de megszűnt. Az iskolákon sok helyen zajlanak népdalverse­nyek, de nincs hová továbbjutni. Jött a Bíborpiros szép rózsa... Ágh Tibor ötlete volt, de a lénye­ge valahol ennek is elvész - egyébként Ágh Tibornak is ez a véleménye. Az énekesek egyfajta „darálón”, mennek át, előadják produkcióikat, de ami belülről fa­kad, az ebben a versenyben na­gyon kevés. A cél az lenne, hogy egy nyugodt helyen, kellemes légkörben összehozzuk a gyere­keket és előcsalogassuk azt, ami belülről jön. Nálunk a gyerekek népzenei képzése egyelőre még gyerekcipőben sem jár, egyálta­lán nincs ilyen. A kérdésedre vá­laszolva: ez a verseny meglepően magas színvonalú volt. Szerin­tem ez annak köszönhető, hogy a régiónkban egyre több gyerek jár népdalcsoportba, táncházba. Már nemcsak Füleken működnek ilyen csoportok, hanem például Ragyolcon is, Losoncon tavaly nyílt meg a Csiribiri játszóház... Ha jól sejtem az eddigiekből az derül ki, hogy a versenyből ha­gyományt akartok teremteni... A szakmai zsűri FARKAS OTTÓ allottad-e hírét? címmel nemrég ren­dezték meg Füleken az alapiskolások el­ső regionális nép- dalversenyét. Há­rom kategóriában összesen har­mincnyolc tanuló mutatkozott be, köztük két magyarországi is­kola versenyzői is. Á rendezvény után beszélgettünk Varga Korné­liával, a népdalverseny főszerve­zőjével. Mennyire vagy megelégedve a verseny színvonalával ? Nem szeretem azt a szót, hogy verseny. Amit most csináltunk, az egyfajta utánzása a régi népdal- versenyeknek, jövőre teljesen másképpen szeretnénk megszer­vezni. Inkább „fonóbeli” legyen a Új tájékoztató kiadvány a Galántai járásról, amelynek célja, hogy bemutassa a járás kulturális értékeit, mezőgazdaságát, iparát és idegenforgalmi nevezetességeit A szép kivitelezésű brosúra célja, hogy láttassa a járást GAÁL LÁSZLÓ Galántai járás a Vág és a Kis-Duna között, a Kisalföld déli részén terül el. Szlovákia kö­zépnagyságú járásai közé tartozik. 1996- tól a Nagyszombati kerület része. Területe 641 négyzetkilométer, la­kosainak száma 94 ezer. Lakossá­gának 57 százaléka szlovák, 42 százaléka magyar nemzetiségű, és 1 százalékát alkotják az egyéb nemzetiségek. A járást 32 falu és 3 város alkotja. Székhelye Galánta.” - olvasható annak a nemrég meg­jelent színes, szép kivitelezésű is­mertető jellegű brosúrának a beve­zetőjében, amelynek célja, hogy bemutassa a járás kulturális érté­keit, mezőgazdaságát, iparát és idegenforgalmi nevezetességeit. Mégpedig úgy, hogy sorra bemu­tatja a járás mind a 35 községét. Hogy miért volt szükség erre a ki­adványra, azt Pomóthy László a já­rási hivatal elöljárója ecsetelte la­punknak: „A járásról 1989 óta nem készült hasonló jellegű kiadvány. Az akkori anyag több okból sem aktuális. Egyrészt azért, mert az­óta egy csomó vállalat megszűnt a járásban, részben megváltozott a nemzetiségi összetétel, azzal, hogy 1996-ban Vágsellyét kiragadták a volt Galántai járásból, a járás köz­ségeinek száma is csökkent. Ezért határoztam el tavaly év elején, hogy megszólítom a járás össszes polgármesterét és felkérem az együttműködésre. Tavaly ilyenkor született is egy döntés, miszerint minden köíség a lélekszámának megfelelően lakosonként két koro­nával járul hozzá a kiadási költsé­gekhez. A munkát a járási hivatal koordinálta, de egy öttagú szer­kesztőbizottság irányította. Min­den község maga gyűjtötte össze azt az anyagot, amely aztán megje­lent a kiadványban. Az anyag célja, hogy láttassuk magunkat, hogy ha valamilyen hivatalos vendég jár a polgármestereknél, vagy itt a járási hivatalban, tudjunk a kezébe adni egy összegfoglaló anyagot a járás­ról, a községekről.” A kiadványt kétezer példányban a Lilium Aurum kiadó adta ki magyar és szlovák nyelven. A magyar közsé­gek természetesen a magyar mel­lett szlovák nyelvű kiadványt is rendeltek, de a szlovák községek is kértek magyar nyelvű kiadványt, ami azt jelzi, hogy nekik is vannak magyarországi kapcsolataik. A ki­advány önköltséges ára kb. 100 ko­rona, de nem adható el, csupán ajádékozható. A kiadót kötelezték, hogy amennyiben szükség lesz rá, bármikor kész utánnyomást készí­teni, úgyhogy az új kiadványból nem lesz hiány, sokfelé elviheti a járás jó hírét, (gaál) Calántai látkép A Vince-erdei termálfürdő Diószeg mellett Cölöpös vízimalom a Kis-Dunán Tallósnál A vízkelet-hegyi román kori templom A taksonyi tájház

Next

/
Thumbnails
Contents