Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-01 / 125. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 1. „Málenykij robot" Addig oldjuk meg a problémát, amíg kicsi és a beavatkozás nem jár fájdalommal kenyér a szájában soha többé nem volt! A dohányosok egy újságpapírba tekert cigarettából tizen is szippantottak. Engem és a patikust a dohányzás nem érdekelt. A hegyi utakon a kígyózó utakat kikerültük úgy, hogy a parancsra emelkedőkön mentünk fel, ami nagyon fáradságos volt. Nagyon szép helyeken jártunk, hatalmas hegyek, szép fenyvesek. Arra gondoltam, hogy milyen jó dolog lenne, ha ezeken az utakon a csordogáló patakok mellett, szabadon, teli gyomorral és hátizsákkal sétálhatnék. A patikus csak azon sajnálkozott, hogy az emberek isszák a szennyezett vizet. Feljebb egy döglött lovat vélt felfedezni a csordogáló patakban. Rámutatott „látja fiam ezen a lovon folyik keresztül a víz és az emberek lejjeb ezt a vizet itták. Fiam, ha haza akar kerülni vizet ne igyon!”. Teljesen igaza volt. Szép új épülethez érkeztünk, itt akartak beszállásolni bennünket, de kicsinek bizonyult. így csak pihenőt tartottunk. Itt sötétedett ránk és elkezdődött a havazás. Álmosak voltunk de a parancs úgy szólt, hogy indulás. Hajnalodon mikor a vereckei szoroshoz értünk. A szoros előtt jobb oldalon nagy területen csak kereszteket láttunk. Fehér színű kereszteket. „Itt nyugszanak a hősi hallottak, akik a fronton estek el” - mondta az egyik ember. Megjegyezte, hogy ő is katona volt és, hogy ő is ásott itt sírokat. Néhány kereszten átlőtt vassisakok voltak. Többen megjegyezték, milyen jó a halottaknak: nem menetelnek éhesen, nem fáznak, nincs semmire se gondjuk. A menet eleje már a hágó tetejéhez ért és lassulni kezdett. Az én sorom közeledett felé amikor a mellettem lévő Mátyás Imre bácsi földre térdelt és zokogva sírt, mert egy magyar zászló darabja az út szélén a jeges sárba volt befagyva. A zászlóban a három szín: piros, fehér, zöld. Kivenni nem tudta, de megcsókolta, mint anya a gyermekét. Aztán felállt. Megölelt és azt mondta: „Láttad? Hazánkból kimegyünk, többet élve vissza nem kerülünk, családunkat nem látjuk.” Valóban így történt, nem tért haza. Nagyon el volt keseredve, két árva gyermeket hagyott otthon a nagyszülők gondjára. Felesége fiatalon, két évvel ezelőtt halt meg. Szomorú lettem, együttéreztem vele, mivel nagyon jól ismertem a családját. Ő Erdélyből származott, jómódú gazdálkodó ember volt. Felesége a nagytárkányi igazgató-tanítónak volt a lánya. Felértünk a hágóra. Egy vörösbarnás sziklatömbön márványtábla volt, amit a honfoglaló Árpád vezér emlékére állítottak fel itt a magyarlengyel határon. A felszabadítók azonban ezt nem látták. A határon túl már idegen földön voltunk, Lengyelországban. (Folytatás a következő számban) FELHÍVÁS Júniustól - fotóverseny! A nyár a fényképezések időszaka, ilyenkor gyakrabban kapjuk elő a készüléket, hiszen a viruló természet - amely maga is megörökítésre érdemes - pazar hátteret biztosít családi fotózásainkhoz. Most induló versenyünkbe küldjék el legsikeresebbnek tartott felvételeiket, a három legjobbnak ítéltet megjelentetjük oldalainkon és készítőiknek tárgyi nyereményeket küldünk. A júniusi fotóverseny témája: Gyermekeink. Nem kimondottan portrékat, hanem humoros, jópofa felvételeket várunk. Már most elárulhatjuk, hogy a szünidei két hónap témája természetesen a nyaralásról fog szólni. Képaláírással és címmel ellátott felvételeiket az alábbi címre küldjék: Régióink - Fotóverseny, Új Szó, Prievozská 14/A, P.O.Box 49, 824 88 Bratislava 26. (Illusztrációs felvételek) TÖRTÉNETEK A RÉGMÚLT IDŐKBŐL KOVÁCS TIBOR rész A Szolyvai láger a hegytetőn szögesdróttal volt körülvéve. A hegy lábánál a Latorca folyó békésen csordogált. A láger a hegyi vadásztanyából volt kialakítva. Csoportonként kellett menni tisztálkodni, majd magyarul beszélő civilek nyírtak mindenkit kopaszra. Ezek az emberek nem éreztek velünk, a nyírógépet durván tolták a fejünkön. A nyírás után következett a zuhany. Egyszerre tíz ember fért alá. Ruhánkat elvitték a fertőtlenítőbe, mi addig meztelenül álltunk a hidegben. Embertelen dolgokat műveltek velünk! Innen többen megszöktek, főleg azok, akik itt katonáskodtak és jól ismerték a terepet. A szennyvízlevezető csatornán kijutottak a Latorcára. így szökött meg Kalapos Bertalan is, akit később elfogtak és összeverve visszahoztak a lágerba. Tisztálkodás után a kaszárnyákban voltunk elhelyezve. Az éjszakát már tető alatt töltöttük, ki-ki a maga módján guggolva, vagy ülve. Reggel sorakozni kellett, bablevest adtak: nagy benzines hordókban vizet főztek - kevés babbal. Mikor felfótt a víz, elkezdték osztani, de az embereknek nem volt edényük, nem volt mibe tenni a reggelit. Konzerves dobozokat keresgéltek az udvaron. Találtak is, olyanokat, amüyenekből az előttünk lévők ettek. Rozsdásak és piszkosak voltak. Kimosták és ebbe tették a levest. A lágerben együtt voltunk katonák, magyarok és németek. Még folyt a reggeli amikor az a hír terjedt el, hogy a lágerkapuban tárkányi asz- szonyok várakoznak. Megérkeztek egy páran (tegnap elindult otthonról az én anyám is, de ő csak Munkácsig jutott, nem bírta tovább, visszafordult a többi idősebb asszonnyal). Állapotos asszonyok is jöttek, mint Schelmeizer Miklósné, ó beszélt is a férfével, Gönczy Lászlóné, Laci bátyám felesége hátán vadászháti- zsákkal benne a hazai ennivaló. Ók nem találkozhattak és nem találkoztak soha többé! A csomagot Kirik Berti bácsi vette át az őröktől és adta át Laci bátyámnak. Reggeli után megkezdődött az emberek osztályozása: külön a 18 éven aluliak, öregek, betegek és külön a még egészségesek. Én az utóbbi csoportba kerültem. A betegeket és a nagyon fiatalokat hazaengedték, így került haza Kistárkányba Ténay Béti bácsi, aki rövid időn belül meghalt. Az itthoniak tőle tudhattak meg valamit, talán annyit, hogy egyelőre még élünk. Szolyván a lágerparancsnok tolmácsa egy magyar katonatiszt volt, aki főhadnagyi rangot viselt. Igen ismerősnek tűnt. Később jöttem rá, hogy ő a munkácsi hadkiegészítő parancsnokságon dolgozott mikor én ott diákoskod- tam. A G. H. gazdasági hivatalnak volt az igazgatója. Sajnos nem tudtam vele beszélni. Visszatérve a láger rendjéhez. Az embereket csoportonként szétosztották és takarítani kellett a láger udvarán és az épületek körül. A véres ürüléket kellett összeszedni a már előttünk lévők után, akik már vérhasban voltak. Szolyván nem sokáig voltunk, de elég idő volt arra, hogy elfelejtsük, hogy milyen nap és hányadika van. Teljesen el voltunk zárva a világtól. Talán harmadik reggelre a lágerkapu kinyílt előttünk és névsor szerint sorakozni kellett. Mellettem volt a patikus is. Ő is egészségesnek számított ha görbebottal járt is. Azt találgattuk, hogy milyen nap is lehet? Katonai őrizettel erősen bebiztosítva, elindultunk. A sorból kilépni nem volt szabad. Vajon merre visz az utunk? Egymásra néztünk, szörnyű látvány volt: sápadtak, szakállasak és piszkosak voltunk, még beszélni sem akaródzott. Az útra ennivalót nem vételeztünk. A vízéről híres Polena községhez érkeztünk. Látva a csordogáló vizet, egyre szomjasabbak lettünk. A patikus mondta, hogy forrásvíz a gyomorbetegek használják, de nem ihattunk belőle. Mátyás Imre bácsi megkérdezte keresztapámat Tárczy Pált, hogy „Pali nem innál meg egy féldeci hangyakeserűt (pálinkát)?” Keresztapám kitartotta jobb tenyerét, a bal keze mutatóujjával húzott rajta egy láthatatlan csíkot és azt mondta: „nem kellene a keserű, csak egy ilyen darab hazai kenyér!” Hát ez a darab otthon sütött hazai A tiszta fog nem romlik! FODOR JUDIT nnek a talán nem teljesen ilyen formában igaz mondásnak a szellemében készül a gyógyászati rendtartás fogászati része, amely a kezelési költségek szempontjából bizony luxuskategóriába sorolja a fájós, rossz fogat. Tehát drága és emellett kellemeden luxus ez, amely ellen jobb már gyermekkorban felvenni a küzdelmet. Erre figyelmeztet bennünket az az akció is, amely Signal Dentibus elnevezéssel jutott be a köztudatba és amelynek egyik színhelye nemrégen Dunaszerdahely egyik iskolája volt. Erről az akcióról faggattam Renáta Józsová, menedzsert és Pavol Horváth, gyermeksztomato- lógust. Eddig hány városban voltak? A mai napig ebben az évben, ha Dunaszerdahelyet nem számolom, akkor nyolc városban voltunk. Hányadik alkalommal szervezték meg ezt az akciót? 1996-ban kezdődött az egész, azzal, hogy minden évben meglátogatjuk az alapiskolák egész sorát. A visszajelzések nagyon pozitívak. Szívesen fogadnak minket az iskolák, a tanárok és az igazgatók, mert ezzel nekik is segítünk a tárgyismereti órákon. Akciónkat ugyancsak üdvözlik a fogászok is, mert ők a megelőző gondoskodás fontosságát hangsúlyozzák. A helyszínek kiválasztásánál több szempontot is figyelembe veszünk. Igyekszünk olyan iskolákba ellátogatni, ahol még nem jártunk. Emellett konzultálunk az oktatásügyi osztályokkal is, amelyek olyan iskolákat ajánlanak, melyek, mondjuk, bekapcsolódtak az Egészséges iskola, vagy az Egészséges mosoly akciókba is. Olyan iskolákat is gyakran választunk, amelyeknek nincs saját fogorvosuk. Itt tehát a gyerekek hátrányban vannak a rendszeres megelőző fogászati vizsgálatok terén. Doktor úr, milyenek a gyerekek fogai, mit mutatott az ellenőrzés? Ezeket a gyerekeket már másodszor látom, mivel februárban már voltak ellenőrzésen. A kisgyerekeknél a fogak állapota két szempontból vizsgálható, a tejfogak olyanok, amilyenek, tehát már a csere előtt állnak. De gondoskodunk arról, hogy fájdalom nélkül érjék meg a pillanatot, amikor kihullanak. Fő feladatunk, hogy megőrizzük a tartós fogsort, hogy az egészségesen fejlődjön, ne romoljanak a fogak, és hogy a kezdeti szuvasodást megállítsuk. Mit tehetnek a gyerekek annak érdekében, hogy egészséges ma-» radjon a fogsoruk? Az elsőrendű feladat az, hogy egészségesen étkezzenek. A táplálék teljesértékű legyen, elegendő kalciumot, vitaminokat, fluori- dokat tartalmazzon. A második - a fogak tisztítása, a fogmosás. Kilencvennyolc százalékban ugyan mégis igaz, hogy a tiszta fogak nem romlanak. A gyermekek tehát tartsák meg fogsorukat olyan állapotban, hogy nyugodtan mosolyoghassanak, vagyis megmaradjon az egészséges fogzománc. A harmadik feltétel az, hogy a fogzománcba juttassunk egy kis fluoridot is, hogy szilárdabb, ellenállóbb legyen a káros hatások ellen, amelyek a fogsort érik. Évente hányszor kellene a gyermekeknek meglátogatniuk a fogorvosi rendelőt? A törvény szerint a gyermekeknek joguk van évente két megelőző ellenőrzésre. Az ideális tehát az lenne, ha minimálisan kétszer látná a fogorvos a fogakat. De ha valami probléma merül fel, ha valami rendellenességet vesznek észre, akkor ne várjanak az ellenőrzésig, hanem azonnal keressék fel a rendelőt és a problémát akkor oldják meg, amikor még kicsi, és viszonylag könnyű és fájdalom- mentes a segítség. ] 1 Vi ] ő s 1 ] < AZ IU SZŐ «*U_ÖOZTl A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 Archív felvételek
