Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-06 / 104. szám, szombat

Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 6. A szőrös kedvencek szintén terjeszthetik a kórt A kísérleti járműben majdnem minden olyan, mint egy repülőgépen, csupán a szárnyak negatívak, fordítottak Egyre több az asztmás ÚJ SZÓ-HÍR Az asztma a világon a legelterjed­tebb krónikus légúti megbetege­dés, különösen nagy számban szenvednek tőle a gyerekek. Az utóbbi néhány évben megduplá­zódott az asztmások száma az USA-ban és Európában. Egyes dél-amerikai országokban min­den harmadik gyerek asztmás. A jelenség régóta aggasztja az or­vosokat. De nem derítette fel egy­előre a tudomány, miért terjed ennyire gyors ütemben a kór. Er­re az ellentmondásra hívta fel a figyelmet az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) egyik jelentése, amelyet éppen a napokban az asztma világnapján adtak ki. Az orvostudomány részben öröklött betegségként tartja ugyan szá­mon az asztmát, de a friss kutatá­sok azt mutatják, a kór terjedésé­nek felgyorsulását környezeti okok magyarázzák. Nagy mérték­ben hozzájárul a gyors terjedés­hez a mikrokörnyezet: a család némely szőrös kedvence, háziál­lata. Természetesen a vegyi anya­gok tetemes része szintén aszt­maokozó. A megbetegedés esé­lyét növeli a várandós anya do­hányzása. Nyikoláj Kaltajev, a WHO munkatársa állítja, hogy az asztmás gyerekeknek csak öt szá­zaléka gyógyíthatatlan, 95 száza­lékuk állapota azonban javítható folyamatos tartós gyógyszerezés- sel, ápolással. (BBC) Az idegrendszeri sejtek több funkciót betölthetnek Vér készül idegsejtből ÚJ SZÓ-HÍR Öt évvel ezelőtt egy vérsejtből ki­alakított májsejt lehetősége ugya­nolyan valószínűtlennek látszott, mint a középkori aranycsinálás. Ma eredményes gyógyászati célú „sejtalkímiai“ kísérletek folynak a laboratóriumokban. A Washing­ton Post tudományos kommentá­tora arról számol be, hogy a hous­toni Baylor Medical College-ban tavaly év végén Kathyjo Ann Jack- son csoportja egérkísérletek so­rán az állat egy ízületéből vérsej­tet állított elő. (Az egerek génál­lománya az emberére emlékez­tet). Olasz és kanadai tudósok a kísérleti egerek agysejtjeit átplán­tálták az állat gerincvelőjében lé­vő beteg sejtek helyére. Ugyane­zek a kutatók agyvelóből kiemelt sejtekkel más egerek vérsejtjeit is helyettesítették. Ami fantasztikus kísérleti eredmény: valószínűsíti, hogy az idegrendszeri sejtek mul­tifunkcionálisak. Azaz alkalma­sak lesznek az idegrendszerrel kapcsolatban nem lévő emberi szövetek pótlására is. A sejtalkí­miának nevezett módszerek tehát nem veszélyeztetik az emberi identitást - ellentétben a humá- nembrió-klónozással. Bevallják ellenben a sejtalkimikusok, hogy távolabb vannak eljárásaik alkal­mazásától, mint az embriókísérle­teket végző kutatók, ennek dacára már az eddigi eredmények is ígéretesek.. (N. S. L.) Hidrogént talált a Hubble távcső a világűrben Már évek óta keresték MTI-HÍR A régóta keresett hidrogént sike­rült megtalálniuk amerikai csilla­gászoknak az egy évtizede a kozmosz titkait firtató Hubble űrteleszkóp segítségével. A Reu­ters jelentése szerint a csillagá­szok számára eddig az egyik leg­nagyobb rejtélyt az jelentette, hogy nem tudják meglelni eme anyag nagy részét a világminden­ségben, pedig a galaxisok és más égitestek viselkedéséből kiszámí­tották, mennyinek kellene lennie belőle. Mivel a hidrogént igen ne­héz felfedezni, a tudósok ionizált oxigént kerestek, és ennek révén találták meg a galaxisok között a láthatatlan hidrogént. A természet degradálódási folyamatát meg kell állítani Kizsákmányolt Földünk ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A lápvilág fele eltűnt a múlt év­században. Az erdők felét felfalta a mezőgazdaság és a fakitermelő ipar. A tengeri halászflották nagysága mintegy 40 százalékkal nagyobb veszteséget okoz az óce­ánok-élővilágának, mint ameny- nyit a tengeri élővilág pótolhat­na. 175 világhírű tudós két évig dolgozott a World Resources (A világ erőforrásai) 2000-2001 cí­mű tanulmányon, amelynek elké­szítésére az ENSZ háttérintézetei szövetkeztek. A Föld élővilágá­nak természetes önfenntartó rendszerei súlyos veszélyben vannak, figyelmeztet az ENSZ-je- lentés. A természet kizsákmányo­lásának gyakorlata a tudósok sze­rint nem folytatható. A természet degradálódási folyamatát meg kell állítani, ez az évezredforduló legnagyobb kihívása az emberi­ség előtt. (N. S.) Megtalálták a régen elveszett perzsa hadsereget Igaza volt a jósnak ÚJ SZÓ-HÍR Egyiptom nyugati sivatagában egy homokvihar után emberi csontok és fegyvermaradványok bukkan­tak ki a végtelen homokmezőből. Több ezer éve után megoldódni látszik a régóta kutatott rejtély: hova tűnt Kambüszész 50 ezer ka­tonája. A Mohamed al-Soghayer vezette egyiptomi kutatócsoport a jövő hónapban kezdi meg ásatása­it azon a helyen, ahol az eltűnt perzsa hadsereg nyomát vélik fel­fedezni. A görög történetíró, Hé­rodotosz szerint a perzsa hadsereg Kr. e. 525-ben indult el a fáraók fővárosából, Thébából (a mai Lu­xorból), hogy lerombolja a Siwa oázisban épült Amun templomot. Siwa papja azonban megjósolta, hogy a perzsa hadsereg és Kambü­szész soha nem fogja elérni az oá­zist. Hérodotosz leírta, hogy a hadsereg két sivatagi oázisban megpihent, majd nyomtalanul el­tűnt. Azóta sokan keresték pusz­tulásuk helyét - mindhiába. Két évvel ezelőtt egy homokvihar után fémtárgyak, nyílhegyek, tőrök, ké­sek és emberi maradványok buk­kantak elő. A régészek most a helyszínen szeretnék azonosítani a leleteket. A mintegy 10 négyzet- kilométeres lelőhely 150 kilomé­terre van a Siwa oázistól. Egyelőre nem világos, mi okozta a hadsereg katonáinak tragédiáját. (É. T.) Repülhet a tengeralattjáró? A hajók - terhükkel együtt is könnyebbek lévén az általuk kiszorított víznél - úsznak a hullámokon. A tengeralattjá­rók attól függően, hogy bal­lasztvíztartályaik mennyire vannak megtöltve, képesek merülni, emelkedni vagy azonos mélységben lebegni. Legújabban pedig akár a re­pülőgép tulajdonságait is felvehetik. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Kivételt azok a szárnyas hajók ké­peznek, amelyek kellő sebesség el­érése után a hajótest alatti szárnya­ikon keletkezett felhajtóerő segítsé­gével, azaz hidrodinamikusán szá­guldanak. Az úszási Variációik egyesítésével alkotta meg a San Franciscó-i Graham Hawkes telje­sen újszerű hidrosztatikus-dinami­kus tengeralattjáróját, az Aviatort. Már a kis, egyelőre kétszemélyes változatban elkészült úszó jármű neve is arra utal, hogy a víz alatt a repülőgépekhez hasonlóan közle­kedik. A kis szerkezet alakjában is egy repülőgépre emlékeztet, olda­lából szárnyak nyúlnak ki, és karcsú Akár a delfinekéhez hasonló műúszó figurákat is leírhat. törzse végén olyan kormányfelüle­teket hordó farok van, mint a re­pülőgépeken. A törzs végének két oldalán egy-egy, gyűrűvel körülvett propeller található, amelyeket a ve­lük egybeépített villanymotor hajt, s ezek hajtásukhoz az energiát a Az Aviator, azaz a víz alatt repülő tengeralattjáró prototípusa törzsben elhelyezett könnyű re­pülőgép-akkumulátorokból kapják. A pilóta előtt a kísérleti példányon még egy megfigyelő számára is van hely a 650 méteres mélység nyomá­sát is elviselő zárt „buborékülések­ben”, amelyek felül nyomásálló üvegkupolákhoz kapcsolódnak. Tehát majdnem minden olyan, mint egy repülőgépen, csupán a szárnyak negatívak, fordítottak. Azaz felül homorúak és alul dom- borúak, éppen ellentétesen a re­pülőgépekével. Ebből már követke­zik az is, hogy ha az Aviator gyor­san halad a vízben, a szárnyakon nem fel-, hanem lefele ható erő ke­letkezik! Szinte úgy, mint a For- ma-l-es versenyautókon, melyek első és hátsó negatív szárnyán ae- rodinamikus leszorító erő gerjed, hogy a nagy sebességű száguldás­kor a talajon tartsa a versenyautót. Ha propellerjei nem forognak, az Aviator hidrodinamikusán éppen csak hogy úszik a vízben, és abból csak a kupolák meg a függőleges farokrész áll ki. Ám, ha megindít­ják a propellereket, a jármű mind gyorsabban halad, emiatt a nega­tív szárnyain akkora lehajtó erő gerjed, amelynek révén már alá­merül. Ha a kis ballasztvíztartá­lyokba még egy kis vizet enged­nek, az Aviator fajsúlya azonos lesz a környező vizével, azaz le­begni fog. A motorok megindítása után a keletkező hidrodinamikus (Fotó: N-g) erők segítségével gyorsan haladva, akár a delfinekéhez hasonló mű­úszó figurákat is leífhat, így buk­fencezhet, orsózhat. Ha a motor valamilyen okból aka- radanul leáll, a vezető egy kis kézi pumpa segítségével vizet szoríthat ki a ballasztvíztartályból, mire a jármű könnyebbé válik a kiszorí­tott víznél, és felemelkedik, „fel­zuhan” a felszínre. A súlyelosztás­ból következően esetleg hidrosz­tatikus dugóhúzóban. Hawkes úgy tervezi, hogy őszszel már a Golden Gate híd alatt áthajózva szerezhet támogatókat újszerű tengeralattjárója sorozatgyártásá­hoz, amire Kaliforniában vállalko­zást alapított. (N-g) Egy proton nagyságú vákuumtérrész több energiát tartalmaz, mint az egész világegyetem Űrhajó üzemeltetése vákuumenergiával? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Egy amerikai tudós olyan berende­zésen dolgozik a NASA támogatásá­val, amely a remények szerint az úgynevezett vákuumenergiát hasz­nálja majd fel. A Breakthrough Pro­pulsion Physics Programme (NASA Glenn Research Center, Cleveland, Ohio) keretében dolgozó Jordan Maclay abból a feltételezésből in­dult ki, hogy egy proton nagyságú vákuumtérrész több energiát tartal­maz, mint az egész világegyetem. A New Scientist által idézett kutatók véleménye megoszlik arról, hogy mekkora mennyiségű is a vákuume­nergia valójában. Egy Hendrick Ca­simir nevű holland tudós 1948-ban megjelent tanulmánya óta elfoga­dott, hogy az úgynevezett vákuum egyáltalán nem üres, hanem tartal­maz energiát, mivel állandóan ré­szecskék keletkeznek és tűnnek el benne. Normál körülmények között ezek a részecskék gyakorlatilag bár- müyen hullámhosszú sugárzást ki­bocsáthatnak, ám Casimir szerint ha eléggé közel teszünk egymáshoz két vékony, tölteden fémlapot, ak­kor a nagyobb hullámhosszakat si­kerülhet kirekeszteni, és ennek eredményeként egyfajta, a két lapot egymás felé mozgató erő jön létre. Ez annál erősebb lesz, minél köze­lebb vannak egymáshoz a felüle­tek. 1996-ban a fizikusok valóban képesek is voltak kimérni ezt az úgynevezett Casimir-erőt, most pe­dig Maclay azzal a feltételezéssel él, hogy nem csupán vonzó, de ta­szító hatást is létre lehet hozni, amelynek nagysága és iránya függ az adott térrész formájától is. Sze­rinte a fogkrémes doboz alakú, az Escherichia Coli baktérium mére­tével egyező nagyságú berendezés a legmegfelelőbb, itt ugyanis a do­boz két oldala érzékeny egyensúly­ban van egymással, és ha ebből a helyzetből kibillentjük (és néhány technikai trükköt alkalmazunk), akkor a rendszer remélhetőleg működik. Ehhez persze első lépés­ben be kell bizonyítani, hogy való­ban kétféle Casimir-ero létezik (nem csupán a vonzó), majd pedig meg kell építeni egy kísérleti beren­dezést. Egyébként Maclay a MEMS Optical nevű, mikroelektromecha- nikus berendezéseket gyártó céggel már dolgozik is ezen. Marc Millis, a Breakthrough Propulsion Physics Programme vezetője bízik benne, hogy valamikor sikerül majd a vá­kuumenergia felhasználásával csü- lagközi utazásra is alkalmas űrhajó­motort kifejleszteni. (VG) Nem tudni pontosan, egy madárfajon belül miért keletnek indul telelni az egyik csoport és miért nyugatnak a másik A fiatal seregély nem emlékszik Bretagne-ra ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A madarak vándorlási útvonala sokáig nem volt ismert, s csak öt­ven évvel ezelőtt kezdték kutatni költözésük törvényszerűségeit. Még ma sem tudják pontosan, hogy egy madárfajon belül miért keletnek indul telelni az egyik csoport és miért nyugatnak a má­sik. De a madarak génjeiben tá­rolt „útvonaltérképek” létét már számos kísérlet visszaigazolta. A madarak egy része a vonulás időszakában alaposan meghízik, s fölös energiáit tartalékolva jut el Afrikába. A költözőmadarak egyes csoportjai ősszel több ezer kilométert repülnek. Az énekes nádiposzáták 4-5 hónapig vonul­nak, majd amint megérkeznek Kelet-Afrikába, indulnak is vissza, mert kezdődik a költési időszak. Több faj, mint például a gólya csak akkor tud vándorolni, ha a szárazföld és a tenger találkozá­sánál észlelhető meleg légáramla­tokkal, az úgynevezett termikek­kel magasra viteti magát, és on­nan siklórepüléssel ereszkedik a következő termikig. A madarak nagy része örökli a vándorlás ké­pességét. Az útvonal pontosítása végett azonban meg is kell találni­uk, melyik az optimális irány. Mert a vonulás sok veszéllyel jár. Évezredekig nem tudtuk, hogyan, miért, milyen késztetésnek enged­ve vándorolnak a madarak; válto­zást Mortensen dán kutató megfi­gyelései hoztak. Kimutatta, hogy a madarak nagy része máshol költ, máshol telel. Szokásaik megisme­résére a XX. század második feléig kellett várni, amikor a japánok ki­fejlesztették hajszálvékony, alig látható hálóikat. E hálókkal befog­ják a költözőmadarakat, és meg­gyűrűzik őket. Ma már ennél kor­szerűbben, például telemetriás rendszerrel figyelnek sok millió madarat: érzékelőket szerelnek rá­juk. De még mindig az egyedi gyű­rűs jelölés a legelterjedtebb megfi­gyelési metódus, mert az elektroni­kus eszközöket nehezen cipelik a kis testű madarak, no meg a rájuk szerelt parányi akkumulátorok is gyakran felmondják a szolgálatot a hosszú úton. Az utolsó jégkorszak után alakultak ki a madarak ma ismert vonulási szokásai - mondja Csörgő Tibor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem állatszervezettani tanszékének munkatársa. A felmelegedett északi területek ugyanis alkalmasak nyári fészkelésre, táplálékszerzésre. De a költözés veszélyeinek kitett ván­dormadarak nagy része rossz időjá­rás vagy tájékozódási hiba miatt puszttul el. Főleg a tapasztaladan fiatalok. Mindennek ellenére még­iscsak útra kelnek minden évben a madárcsapatok. Az idősebbek több­sége célba ér. A széltől sodort ta­pasztalt madár ugyanis számításba szokta venni a szél sodrásirányát, és így száll a következő állomásig. A mintegy 9000 madárfajnak több mint fele genetikailag kódolt a köl­tözésre, s ha érzi a hideget, évről évre rögtön útra kel. Az öregebb madarak felismerik telelóhelyeiket, mert emlékeznek és csillagképek alapján is tájékozódnak. Ezt bizonyítani látszik egy érdekes kísérlet. A hollandiai seregélyek télre rendszerint Bretagne-ba ér­keznek, ahol a tengeráramlás mi­att viszonylag kedvezőbb az éghaj­lat, mint Hollandiában. Ám a hol­land tudósok hálóba fogtak több ezer madarat, és Svájcban eresz­tették ki őket. Figyelték, merre vesznek irányt a megzavart sere­gélyek. A fiatalok nem Bretagne- ba vonultak, mert ott még ők sem jártak, és nem volt mire emlékez­niük. Genetikai kódjuk Spanyolor­szágba vezette őket. Azok a sere­gélyek ellenben, amelyek egyszer már megjárták a bretagne-i félszi­getet, a csillagképekre figyelve ko­rábbi telelőhelyükre röpültek. Az ember is alakítja a madarak vonu­lási szokásait. A németországi ba­rátposzáták ahelyett, hogy Fran­ciaországban telelnének, amint ezt korábban tették, manapság inkább a Brit-szigetekre veszik az irányt, ahol a kiszórt táplálék elég az élet­ben maradáshoz. A kisebb távolsá­gokra vándorló madarak is, mint például a feketerigók, Magyaror­szágon telelnek. (MH)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents