Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-31 / 124. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 31. JEGYZET Vádirat füstügyben PETERFI SZONYA Úton, útfélen fiistölgünk. Szlová­kiában sajnos még nem született törvény arról, hogy közterülete­ken, középületekben tilos a do­hányzás. Nem ritka játszótéri kép: a kisgyerek a homokozóban építi a homokvárat, mellette, a pádon anyja és barátnője egymás után szívja a cigarettát. De van ennél rosszabb is: a kismamák egy része sem veszi tekintetbe, • hogy új élet növekszik benne, a napi kávé- és cigiadagjáról nem mondana le a világ minden kin­cséért sem.A dohányzás nem is olyan ősrégi szenvedélye az em­beriségnek, mint például az alko­holfogyasztás, hiszen Európában alig több mint négy évszázada eregetik a füstöt. Goya volt az el­ső festő, aki vásznán megörökí­tette a dohányost, részletes le­írást pedig - szépirodalmi igény­nyel - Casanova adott róla. Va­jon öröm-e ez a szenvedély, vagy csak rossz szokás? - kérdezik minduntalan. Hiába vitatkoznak erről laikusok és szakemberek, nem jutnak számottevő ered­ményre. Az egyetlen, amiben az érdekeltek - a dohányzás párto­lói és ellenzői - közös vélemé­nyen vannak: ártalmas az egész­ségre. Komoly veszélyről van szó: míg öt évvel ezelőtt 3 millió­an, idén már 4 millióan haltak meg a dohányzás káros hatása következtében, s a WHO előrejel­zése szerint 2030-ban az elhuny­tak száma 10 millióra emelkedik. Mégis a világon 1,1 milliárd em­ber cigarettázik, számuk 2025- ben 1,6 milliárdra nő, holott 1989 óta egyre több kezdeményezés segíti az emberiség egészségtu­datának erősítését. Persze, a dohányzás ártalmaira utaló kampányokkal nem érhető el, hogy az emberek ne legyenek nikotinfüggők, ne szennyezzék a levegőt, ne mérgezzék saját és a körülöttük élők szervezetét. Mégis figyelmeztetni kell arra - főleg a fiatalokat -, miért mond­janak nemet. Ugyanis kevesen tudatosítják, hogy Szlovákiában a cigizés évente 11 ezer ember halálát okozza. Vagy azt, hogy a dohányzás a kábítószerhez ha­sonlóan szenvedélybetegség, melynek áldozatai a serdülők. Akik olykor elhiszik: a macsó ki­nézetű férfiak fő szexepilje és si­kerük titka a keskeny cigi vagy a vastag szivar. Ha érdeklődnének, megtudhatnák, hogy a világ szá­mos fejlett országában a munka­piacon előnyben részesítik azo­kat, akik nem dohányoznak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a mai világnapot a Do­hány öl - ne hagyjátok magato­kat becsapni jelszóval hirdette meg. És a fiatalokra gondolva, az ismert cigit reklámozó plakátot módosította egy kissé: a nyereg­ben ülő cowboy közli a másikkal: Bob, rákom van. TÁRCA Diplomáciai megkövetés HOLOP ZSOLT Meredek megoldást választott Szlovákia ifjabb Michal Kovác kárpótlására. A külügyminiszté­rium húzása a meciari idők vég­napjait idézi, amikor a vesztét érző garnitúra jeles tagjai szét­szaladtak a nagyvilágba zongo­rástul, ölebestül. New Yorkba, Ottawába, Londonba, Buda­pestre, hogy aztán alig lehetett hazaédesgetni őket, emlékezhe­tünk, Kramplová bolgárkertész­lány bírta a legtovább külhon­ban. Most a kovácfióka is kire­pül a nagyvilágba, diplomata lesz a távoli Indiában. A kor­mány ezt az egy módot találta, hogyan kompenzálja őt meg- hurcolásáért. Az ellene folyta­tott nyomozást szerencsére már ejtette a derék német rendőr­ség, meg amnesztiát is kapott anno még az apjától, de hát ar­ról egyikük sem tehet, hogy ak­kor éppen ő volt a köztársasági elnök. Nem hiszem, hogy egy jogál­lamban ez volna az egyetlen he­lyes megoldás, de ha már így történt, illene a többieket is megkövetni, ha nem is nagykö­vetté, de konzullá, attasévá, vagy legalább követségi sofőrré, kertésszé, takarítónővé kine­vezni. A kirúgott magyar iskola- igazgatókat (vagy ha szigorú akarok lenni, az egész magyar kisebbséget), a leváltott nyo­mozókat és így tovább, Fegyve­res Oszkár még úgyis valahol külföldön bujkál, így csak ki kell nevezni az adott országban tartózkodó tiszteletbeli konzul­nak, és Kukán külügyminiszter úr ne feledkezzen el a meggyil­kolt Róbert Remiás szerencsét­len szüleiről sem. Agócs Bélának is csak azt tu­dom ajánlani, ezentúl ne az MKP székhelye meg az oktatási minisztérium előtt éhségsztrájkoljon, a külügymi­nisztériumnál verjen fel sátrat, és ne politikai menedékjogot kéijen Magyarországtól, hanem egyenesen nagyköveti posztot Budapesten. Persze, azért van különbség. Van, aki csak diplomáciai útle­velet kér a papájától, van, aki egy egész filmgyárat, hogy fő­szereplője lehessen legalább a saját életének. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetó: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327, 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 ' Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Bob, nekem rákom van. Malrboro ellenreklám (Archív felvétel) Fujimori Castro után a leghosszabb ideje hivatalban lévő államfő Dél-Amerikában A leglatinabb japán Alberto Fujimori perui elnök, aki megszerezte a szavazatok többségét az elnökválasztás vasárnap tartott második for­dulójában - miután ellenfele, Alejandro Toledo a szavazást bojkottálva visszalépett a je­löléstől - olyan embernek mondja magát, akinek „soha nem remeg a keze nehéz pil­lanatokban”. MTI-PANORÁMA Hozzáteszi még, hogy egyébként „módszeres és megfontolt”. Az el­lenzék által erősen vitatott szava­zással harmadszor egymásután öt évre megválasztott Fujimori egyéb­ként nem tagadja, hogy „sakkjátsz­mának” tekinti a politikát. Jóllehet igen erős nemzetközi nyo­más nehezedik rá - egyebek közt az Egyesült Államok és az Amerikai Államok Szervezete részéről (utób­bi nem küldött megfigyelőket a vá­lasztásra, mondván, hogy az „sem nem szabad, sem nem igazságos”) -, Fujimori soha nem veszíti el hi­degvérét. Mintha mindez nem is őt érintené. Egyeden pillanatra sem keltette azt a benyomást, hogy ha­tást gyakorolt volna rá az első for­dulóban elszenvedett „csaknem ku­darc”, amikor is második fordulóra kényszerült, bár a leadott 12 millió szavazatból mindössze 11 ezer hi­ányzott újraválasztásához. Fujimori, akit 1990-ben választot­tak első ízben Peru elnökévé az ak­kori bonyolult politikai helyzetnek köszönhetően, amelyben személye valóságos „megmentének” tűnt a politikából és a baloldalból kiáb­rándultak szemében, tíz évre rá Pe­ru és Latin-Amerika markáns, de vi­tatott figurájaként aratott sikert. Amikor majd előreláthatólag Peru nemzeti ünnepnapján, július 28-án megkezdi harmadik elnöki mandá­tumát, Fidel Castro után ő lesz a leghosszabb ideje hivatalban levő államfő a kontinensen. A régióban Fujimori tekintélyre tett szert azzal, hogy megoldott két év­százados határvitát (Ecuadorral és Chilével), s hogy jó kapcsolatokat alakított ki Venezuelával és Kubá­val. A nemzetközi közösség őt érin­tő bírálatai és a rá nehezedő nyo­más csak erősítheti helyzetét a nagy mértékben „gringo-ellenes” szubkontinensen. A múlt héten az AFP-nek adott interjúban Fujimori hangsúlyozta: az, hogy nehézsé­gekkel kell megbirkóznia, nincs kedve ellenére. A lelépő és vasár­nap újraválasztott elnök ugyanak­kor elutasítja azt a beállítást, hogy újraválasztásának körülményei tartós válsághoz vezetnek hazája és az Egyesült Államok, valamint néhány európai ország között. Az 1938. július 28-án, a perui nem­zeti ünnepen született - az ország­ban nem sokkal korábban letelepe­dett, szerény körülmények közt élő japán szülőktől származó - Fujimo­ri éppen olyan peruinak vallja és az ázsiai bevándorlók jelölésére hasz­nált „El Chino” névvel illeti magát, mint a „cholo”-k (indiánok és meszticek). A népi negyedekben szervezett gyűléseken szívesen apellál hallgatóságának nemzeti érzéseire. Fujimori a nagy csinadrattával folytatott választási kampány so­rán újszerű stílust alkalmazott be­szédeiben és politikai érintkezései­ben. Ahelyett, hogy mérleget vont volna a múltról, és ismertette volna a jövőre vonatkozó terveit, ezeken a gyűléseken könnyed csevegés közben vetette fel a kérdéseket, több ízben manapság igen divatos „techno-cumbia” zenével szakítva meg a szöveget. Magáról mindig harmadik személyben szól. „El Chino, tudjátok, fordul hallgatósá­gához - megtartja a szavát. Ezért van, hogy nem ígér tücsköt-boga- rat, mint a többi jelölt, aki el sem jött hozzátok. Együtt dolgozva Az, hogy nehézségekkel kell megbirkóznia, nincs kedve ellenére. építjük majd fel ezt az országot”. A perui elnököt mellesleg több nemzetközi újságíró szervezet is a sajtó tíz legbnagyobb ellensége kö­zé sorolta. Nem szereti az ellenőr­zést, főleg a nyilvánosság ellenőr­zését nem kedveli. Fujimoriről, aki szigorú, sokat dol­gozó, makacs ember hírében áll, közeli ismerői azt állítják, hogy tud tréfálkozó és csipkelődő is lenni. Azt tartják, hogy Fujimori „a legla­tinabb japán”. TALLÓZÓ RESPEKT A millenniumi ünnepségek pénz­ügyi és politikai gondokat okoz­nak Magyarországnak a prágai li­berális hetilap legújabb száma szerint. Szent István ezer év után című cikkében a szerző azt írja, hogy a mai nemzeti-keresztény koalíció egyebek között azért szervezte meg az idei millenniu­mi ünnepségeket, mert elégedet­len volt az 1996-ban a honfogla­lás ezeréves évfordulójának szo­cialista-szabaddemokrata meg­ünneplésével. Az ünnepségek egyik célja a „veszekedő magyar társadalom legalább ideiglenes egyesítése a magasabb értékek alapján” volt, de ez nemigen sike­rül - véli a szerző. „Az akció eddi­gi eredménye kétséges. Minden túlságosan is konzervatív, szinte elavult nemzeti és keresztény szellemben játszódik le, ami a társadalom jelentős részét - külö­nösen a fiatalokat - nem igazán képes megszólítani. Sok embert elriasztanak az elköltött össze­gek, és azok átláthatatlansága is. S amit a millenniummal kapcso­latban nem sikerült elérni, az a nemzeti egység.” Véleményének illusztrálására a cikkíró feleleve­níti azt a vitát, mely a Szent Koro­nának a Nemzeti Múzeumból az Országházba való átszállítása kö­rül alakult ki. PRAVDA Az újság értékelte a Magyarok Vi­lágszövetségének hétvégi kong­resszusát. A cikk szerzője figyel­meztetett, hogy az MVSZ vezetése radikálisan jobbra tolódott, s azt, hogy a közgyűlés nem Boross Pé­tert, hanem Patrubány Miklóst emelte az elnöki székbe, az Orbán- kormány veszteségeként minősíti. Úgy látja, az MVSZ a kormány fejé­re nőtt, s a revíziót nyíltan támoga­tó politikájával gondot okozhat az ország jelenlegi vezetésének. Pozi­tívumként értékeli viszont Duray Miklós és más szlovákiai magyar vezetők lépését, hogy felfüggesz­tették tagságukat, s elhatárolódtak az új vezetéstől. A HZDS értelmet­len és felesleges felhívását, hogy az MKP hivatalosan is határolód­jon el az MVSZ-től, ugyanolyan kontraproduktívnak és nem euró­painak tartja, mint a világszövet­ség hétvégi döntését. NÁROpNÁOBRODA ■ A cikk írója felrója a kormánynak, hogy míg idén elfogadta a hadse­reg átszervezéséről szóló terveze­tet, mely során több ezer katonát elbocsátanak, több laktanyát be­zárnak, s a haditechnika egy részét megsemmisítik, addig a katonai bürokrácia tovább duzzad. A mi­nisztérium nyolc osztállyal rendel­kezik, a vezérkarnak is van 8+2 osztálya, s működtetésük óriási pénzeket von el a büdzséből, így ne csodálkozzunk, hogy nincs pénz a gyakorlatozásokra, az al­tisztek fizetésére, valamint a hiva­tásos katonák bérezésére. A kor­mány a tervezett átalakításban ígéretet tett a hivatalnoki rész kar­csúsítására, most elmagyarázhat­ná, hogy is értette, s mit tett meg eddig ezért. Ha nem áll le az a fo­lyamat, hogy elbocsátják a katoná­kat és folyton újabb hivatali osztá­lyokat nyitnak, a hadsereg elveszti eredeti értelmét. Alberto Fujimori (TA SR/EPA-felvétel) OLVASÓI LEVÉL A népszámlálás ürügyén Mind a tévé, a rádió, mind az írott sajtó részletesen foglalkozik a népszámlálás menetével. Bí­zom abban, hogy világosan meg­fogalmazott kérdésekkel találko­zunk, külön feltüntetve az anya­nyelvet, a nemzetiséget. Mert a nemzetiség még ma is fejtörést okoz egyeseknek, főleg a szlovák iskolába járó magyaroknak, s kü­lön azon pedagógusoknak, alkal­mazottaknak, akik a magot ide­gen talajba szórták. így jöhetett létre az a hamis adat is, amit Ér­sekújvárról állít egy élenjáró sze­mély, hogy a nevezett városban nincs már csak 20 százalék ma­gyar. Hát hová tűnt Érsekújvár magyarsága? Ezért is jó lesz a népszámlálás és valószínű, hite­lesebb lesz, mivel a becsülete­sebb kormány ideje alatt valósul meg. Talán nem fogják szégyellni bevallani hovatartozásukat azok sem, akik eddig féltek, és meg voltak félemlítve. Konkrét példa szülőfalum, Nána, a tiszta magyar község arca megváltozott, vegyes lakosságú lett. A tiszta, őszinte, meghurcolt magyar családok ki­haltak, és az utódok (tisztelet a kivételnek) más szellemben ne­velkednek. A helyi óvodánkban több a szlovák gyermek, mint a magyar. Az emberi értékrend nem az előnyünkre, hanem a hát­rányunkra változott. Ezért is len­ne fontos hangsúlyt helyezni arra, és bizonyítani, hogy a jövőben a magyar nemzetiség előnyt jelent. Ez irányba Magyarország is meg­teszi a lépéseket (oktatásügy, egészségügy) stb. Nagyon becsü­letes (többnyelvű) egyéneket kel­lene a népszámlálók táborába ki­nevezni, hogy végre fény derülne arra is, hogy a romák többsége északon él és minket, délieket ne neveznének és tüntetnének fel másoknak. Reménykedünk ab­ban, hogy létezünk és Kölcsey szerint „Haza, nemzet és nyelv három egymástól elválaszthatat­lan dolog, s aki az utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatra ké­szen lenni nehezen fog”. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Thumbnails
Contents