Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-25 / 119. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 25. Régióink Immár tíz éve intézi szülőfalujának ügyes-bajos dolgait, átérzi a község és a polgárok gondjainak, bajainak és örömeinek minden rezdülését A tettek embere a megfelelő helyen lomon. Az elmúlt évtized második felében megnyílt a gyógyszertár, beindult a háztartási hulladék szeparálása, és az idén már negyedik évfolyamához érkezett a helyi önkormányzat havonta megjelenő lapja, az Ezredforduló, amelyet ingyen kapnak kézhez a polgárok. Folyamatban van az elődeink életét, népviseletét és tárgyi eszközeit bemutatandó faluház kialakítása. Mi az, ami még várat magára? - tette fel a költői kérdést Gasparik Kálmán - . Mindenekelőtt a gáz- és vízvezeték megépítése, holott az előbbi előkészítéséhez már 1992- ben megtettük az első lépéseket, de illetékes helyen valahogy mindig megfeledkeztek rólunk. Két évvel ezelőtt azonban összefogtunk a környékbeli településekkel és közösen kérvényeztük a földgáz bevezetését. Reményeink szerint egy-két éven belül hozzánk is elér majd a vezeték. Azt pedig ne is kérdezzék, mikor lesz a községnek egészséges ivóvize, mert ezen a téren egyre kilátástalanabb a helyzetünk. A múltban falunk határában végeztek ugyan próbafúrásokat, de sehol sem leltek kifogástalan ivóvizet. Érdekes viszont, hogy az Ipoly túloldalán, az átellenben található Tésa község határában gazdag forrású kutakból kitűnő minőségű ivóvízzel Az átalakításra váró óvoda épülete látják el a környező településeket. Ennek ismeretében tavaly ősszel budapesti vízügyi szakemberekkel tárgyaltunk a tésai kutak kihasználásának lehetőségeiről. Tárgyalópartnereink az általunk felvetetteket elméletileg kivitelezhetőnek tartották, gyakorlati megvalósításához viszont magasabb fórumokon kellene döntést hozni. így aztán jobb híján marad a régió koncepció, a bősi távolsági vízvezeték, de tettünk lépéseket, hogy a hozzánk jóval közelebb levő Boriból kapjunk ivóvizet.” Beszélgetésünk során szóba került a község társadalmi, kulturális élete is. „Lehetőségeink szerint felkaroljuk, támogatjuk a működő társadalmi szervezeteket, például a sportegyesületet, a vadászok szervezetét, a Csemadok alapszervezetét. Ez Javításuk, újrafedésük mára elkerülhetetlenné vált. Csakhogy egyelőre erre nincs anyagi fedezetünk. Kivéve az óvoda épületét, amelyet karitatív szervezetekkel közösen kívánunk átalakítani, mégpedig úgy, hogy a beépített tetőtérben nyugdíjasotthon kapna helyet. Ami pedig a megvalósult beruházásokat illeti, a jelentősebbek közt említeném, hogy a 90-es évek első felében elkészült a községi villanyhálózat, a közvilágítás és a ravatalozó teljes rekonstrukciója. A későbbiek folyamán fokozatosan került sor a katolikus templom külső és belső, valamint az evangélikus templom belső felújítása. A községi hivatal szerény anyagi hozzájárulással támogatta a munkálatokat mind a két temputóbbival kapcsolatban hadd mondjam el, hogy ez év elején ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját, s ebből az alkalomból valóban szívet-lelket melengető ünnepi műsort láthatott a falu kultúrát szerető lakossága. Szerepeltek az óvodások, iskolások, nagy sikert aratott a szervezet Szivárvány kamarakórusa, Paprikás tánc- együttese, és természetesen a környékből érkezett vendégszereplők is. Öröm látni fiataljaink többségének mind a kultúra, mind a sport területén megnyilvánuló tenni akarását. Az is jó érzéssel tölt el, hogy a községből jelenleg tizenhét fiatal tanul felsőoktatási intézményben” - nyilatkozta Gasparik Kálmán, aki egyébként, közvetve- közvetlenül maga is nagyban hozzájárult Ipolyszakállos társadalmi életének fellendítéséhez. Kívül-belül megújult a katolikus templom (A szerző felvételei) BODZSÁR GYULA kkal-joggal illethetnénk számos dicsérő jelzővel a 900 lélekszámú Ipolyszakállos polgármesterét, de nem tesszük, mert ismerve őt, tudjuk, hevesen tiltakozna személyének glorifikálása miatt. Maradjunk annyiban, hogy Gasparik Kálmán, bár remekül forgatja a szavakat is, a tettek embere, aki immár tíz éve intézi szülőfalujának ügyes-bajos dolgait. „Bevallom, nagyon nehezen döntöttem el, hogy induljak-e az első szabad és demokratikus helyhatósági választásokon a polgármesteri szék elnyerésért, mondván, ha bizalmat kapok, ez tanult szakmám és akkori szerény pozícióm feladásával jár - jegyezte meg beszélgetésünk elején a mérnöki titulussal rendelkező Gasparik Kálmán. - Ennyi év után elmondhatom, nem bántam meg akkori elhatározásom, mert a mai napig is szívesen végzem munkámat, átérzem a község és a polgárok gondjainak, bajainak és örömeinek minden rezdülését.” Az elmúlt évek beruházásaival, eredményeivel, esetleges sikertelenségeivel kapcsolatosan így nyilatkozott a polgármester: „Annak idején, a községi hivatal létrehozásakor, egyes helyi intézmények, például az óvoda, iskola, egészségház, a tanítói bérlakások ugyan állami tulajdonban maradtak, csakhogy évek múltán az iskola kivételével ezeket visszaadták a községnek, mondanom sem kell, pénzt nem kaptunk az esedékes javításukhoz, karbantartásukhoz. Ezek az épületek túlnyomórészt ún. Z-akcióban épültek, és sajnos valamennyi lapos tetőszerkezettel. Az egy évig tartó játékos, kreatív, többfordulós vetélkedő a Magyar Millennium, a keresztény magyar állam megalapítása ezredik évfordulójának ünnepi rendezvényei közé tartozik > „Évezredes harcaink" - hadtörténeti vetélkedő BODZSÁR GYULA elmúlt év elején kezdődtek a középiskolások számára az Évezredes harcaink címmel meghirdetett országos hadtörténeti vetélkedő-sorozat előkészületei a Honvéd Kulturális Egyesület szervezésében. Érdemes megemlíteni, hogy az egy évig tartó játékos, kreatív és interaktív, többfordulós vetélkedő a Magyar Millennium, a keresztény magyar állam megalapítása ezredik évfordulójának kiemelt ünnepi rendezvényei közé tartozik. A tavaly májusban meghirdetett vetélkedőn részt vehetett minden középiskola, határon innen és túl. Ez idő tájt zárulnak a II. forduló, (a határon túli iskolákban a regionális döntők) versenyei. Ez utóbbiak egyikének helyszínén, Ipolybalogon találkoztunk és beszélgettünk Lehr Györggyel, a honvédelmi minisztérium főtanácsadójával, a Honvéd Kulturális Egyesület Határon Túli Tagozatának vezetőjével, a határon túli vetélkedők megszervezőjével és védnökével. Először a hadtörténeti vetélkedő-sorozat céljáról kérdeztük a főtanácsadót. A Honvéd Kulturális Egyesület, a katonai népművelők kiemelten közhasznú szervezete, azzal a céllal indította útjára a versenyt, hogy a fiatalok, tanáraik, a téma iránt érdeklődők széles körének bevonásával tisztelegni kívánt minden névtelen és híressé vált hős előtt, aki bármilyen részese volt a magyarság „évezredes harcainak”. A multimédiás eszközök nyújtotta új, korszerű információszerzési lehetőségek felhasználásával a vetélkedőn résztvevőknek hasznosítható forrásokat kell felkutatni, elemezni és aktuális következtetéseket levonni elődeinkről, tetteikről, és mai önmagunkról. Erről a különös népről, amely évezredes harcai során súlyos veszteségeket szenvedett el, elsősorban a tatárjárás és a török hódoltság alatt, amely tömegesen fogadta be a szomszédos és távoli népek csoportjait, s amelynek menekültjeit ugyancsak tömegesen fogadták be a szomszédos és távoli A regionális döntő győztese a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnázium csapata: Bognár Zsuzsa, Kováts Katalin, Kovács László, Bernáth István (A szerző felvételei) Az Ipolybalogon megtartott regionális döntő zsűrije: középen Lehr György, balra Ágh András, Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosa, jobbra: Balogh Gábor, Ipolybalog polgármestere országok. Elmondhatom, hogy hadtörténészek, tudományszervezők, művelődéskutatók hada dolgozott azon, hogy a vetélkedő révén felkeltse az érdeklődést a téma iránt és új ismereteket nyújtson, ugyanakkor a résztvevők aktivitásával az adott környezetben fellelhető, példát adó hagyatékot feldolgozza és közkinccsé tegye. A továbbiakban Lehr György elmondta, hogy a fentebb említett kulturális egyesület őt kérte fel a. határon túli középiskolákban a vetélkedő megszervezésére, és ehhez a Felvidéken Balogh Gábor személyében talált kitűnő szervezőtársra, aki készségesen felajánlotta, hogy Ipolybalogon rendezzék meg a szlovákiai regionális döntőt. Ennek kapcsán megemlítette, hogy Délvidéken Szabadkán, Kárpátalján Nagyszőlősön és Erdélyben Nagyváradon tartották a vetélkedő területi döntőit. Immár elmondhatom - folytatta Lehr György -, hogy mindegyik helyszínről, beleértve az anyaországiakat is, két-két ötfős csapat jutott a május elején Egerben megrendezett országos döntőbe, ahol Szlovákiát a Dunaszerdahelyi és az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium csapata képviselte. Hogy nem egy szokványos versenyről volt szó, ezt azzal is érzékeltetném, hogy a helikopterrel érkező csapatok egy ködfelhőben ereszkedtek le, és az elködösített részek különböző történelmi korok, korszakok helyszínei voltak. A feladat elméleti része ezeket a korszakokat jelenítette meg, ugyanakkor a csapatok gyakorlati dolgokból, például lovaglásból, vívásból, dárdadobálás- bóí, várostromból, vagy éppen íj- és puskalövészetből is bizonyíthatták rátermettségüket. Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy a döntőt megelőző egy-két napban a helyszínen szakavatott oktatók segítették a diákok gyakorlati felkészítését, de akinek módjában állt, az már otthon is gyakorolhatta a lovaglást, a lövészetet és a többi feladványt. És végül szóljunk a díjakról: túl az értékes tárgyi jutalmakon a döntőbe jutott csapatok meghívást kaptak a Salánk mellett immár hét éve működő, honfoglaló őseink életét megjelenítő történelmi jurtatáborba. Tíz napot tölthetnek el a táborban, ahol, lévén millenniumi év, egy kis Kárpát-medencét, az ott töltött napok idejére egy kis történelmi Magyarországot fogunk varázsolni.
