Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-28 / 98. szám, csütörtök
8 Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 28. GAZDASÁGI Lépés a távközlési liberalizálásban Brüsszel. Az Európai Bizottság arra szólította fel az EU 15 tagállamát, hogy tegyék meg az intézkedéseket, amelyek nyomán szabaddá válik a verseny a helyi távközlési és internetes szolgáltatásokat nyújtók számára. A bizottság azon dolgozik, hogy az előfizetési díjak csökkentése és a lakosság internet-hozzáférési lehetőségeinek javítása érdekében a távközlés helyi szinten minél könnyebben, gyorsabban és szabadabban elérhető legyen. A szerdán kiadott ajánlásnak nincs jogi kötelező ereje a tagállamolő-a, dé a bizottság reményei szerint fokozhatja a versenyt a piacon. (MTI) Hanyatló japán kiskereskedelem Tokió. Immár 36 hónapja hányadik megszakítás nélkül a japán kiskereskedelem: a márciusi mutatók is a személyes fogyasztási kiadások hanyadását jelzik, most az egy évvel korábbi szinttel szemben 3,5%-os a visszaesés. A nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium jelentése szerint a nagyobb áruházak 4,5%-os visszaesést regisztráltak márciusban. Elemzők szerint az adatok előrejelzéseik határán belül vannak és azt sugallják, a személyi fogyasztás továbbra is gyenge marad. (MTI) Jelentős gáz- és áramdíj emelés Moszkva. Oroszországban május elsejével lényegesen nő a földgáz és az elektromos energia ára. A Gazprom jelentése szerint a magánfogyasztóknak 15%-kal, az ipari fogyasztóknak 20%-kal, a szövetségi elektromos erőműveknek 40%-kal kell majd többet fizetniük. A Dow Jones szerint nem zárható ki, hogy szeptemberben újabb áremelés lesz. Ugyancsak szerdán közölte az Egyesített Energiarendszerek, hogy május elsejével 35%-kal emeli a nagyfogyasztók áramdíját. Az acélipar, amely az orosz energiatermelés negyedét haszHÍRAAORZSÁK nálja fel, a döntés hatásaként azzal számol, hogy lényegesen gyengül versenyképessége, csökkennek a befektetések az ágazatban, ahol majd be kell fagyasztani a béreket. Az ágazati szakszervezet „legmagasabb szintű állami beavatkozást” követelt az intézkedés visszavonására. (MTI) Nem robbant az internet Erfurt. Ebben az évben fél milliárd márkás növekedést jósolnak a németországi internetes kiskereskedelemben. Nagy áttörés az online üzletelésben nem várható, mert tavaly is már 3 milliárd márka körül volt az Interneten keresztül lebonyolított kiskereskedelmi forgalom az országban. Az elektronikus kereskedelem értéke a hagyományoshoz képest az idén még csak fél százalék körül lesz, és a Német Kiskereskedők Szövetsége (HDE) szerint talán 20I0-re érheti a 15% körüli részesedést. (MTI) Növelte veszteségét az Amazon.com Seattle. Az egy évvel ezelőttihez képest növelte veszteségeit a vezető amerikai vonali kiskereskedelmi hálózat, az Amazon.com, jóllehet a cég jövedelme majdnem megkétszereződött. A Wall Street-i elemzőknek tetszett az ütem, ahogyan az Amazon egy év alatt növelte ügyfeleinek számát, a türelmetlen befektetők - akik még soha nem láttak osztalékot a cégből - azonban ismét árfolyamcsökkenéssel büntették a vállalatot. Az Amazon.com az első naptári negyedévben 308,4 millió dollár nettó veszteséget szenvedett. A tavalyi első naptári negyedévben összesen 61,7 millió dollár volt a nettó vesztesége. Közben a bevétel 95%-kal nőtt, 293,6 millió dollárról 574 millió dollárra. Az első negyedévben 3,1 millió új ügyfelet szereztek, az iparágban igen olcsó, egyenként 13 dolláros ráfordítással, és ügyfeleik a negyedév végén már 20 millióan voltak. (MTI) Jó vagy rossz a gyenge euró Kelet-Európának? Előny és egyben hátrány MTI-HÍR Prága, London. Kétélű fegyvernek bizonyulhat az euró legújabb keletű gyengeségi rohama a közép-európai országok számára - idézte elemzők véleményét a Dow Jones. Az euróövezet erőteljes növekedése, amelyet egyebek mellett a gyenge euró által ösztönzött export táplál, lendületet adhat a Magyarországról, Lengyelországból és Csehországból származó importáruk iránti keresletnek. Ahogy azonban a dollár erősödik az euróval - s ugyanígy a zlotyval, a forinttal és a koronával - szemben, ezek az országok az importált infláció veszélyével is szembesülhetnek, főképp a dollárban fizetendő energiahordozók hazai áremelkedése miatt. A Bank Austria Creditanstalt prágai elemzője szerint ha a dollár erősödése az euróhoz képest a következő hat hónapban is folytatódik, az már érezhető inflációs nyomást okozhat a közép-európai országokban. Egy lengyel elemző szerint az így importált infláció veszélyének a három éllovas térségbeli ország közül leginkább Lengyelország van kitéve, mivel külkereskedelmének mintegy 40%-a dollárelszámolású, Magyarország és Csehország importjának 20%-a fizetendő dollárban, s az export zöme az euró- övezetbe megy. Másrészről a zloty a másik két térségbeli valutánál valamelyest ellenállóbbnak bizonyult a dollár erősödésével szemben, éppen azért, mert kötődése az euróhoz gyengébb. A Reuters szerint ahogy az euró újabb és újabb mélységi rekordokat döntöget a dollárral szemben, a feltörekvő európai gazdaságok mind vonzóbbnak tűnnek az euróbán kibocsátott papírokba befektetőknek, mivel az itt elérhető magas hozamok most erősödő valutákkal is párosulnak. A dollárral szemben a három éllovas középeurópai ország valutája egyaránt gyengül, Csehországban és Magyarországon azonban a közvetlen külföldi befektetések beáramlása közepette az okoz gondot, hogy a korona és a forint ne erősödjön túlságosan az euróhoz képest. Az euró lecsúszása csak fokozza a problémát, s bonyolult monetáris döntéseket kényszerít ki — áll a Reuters elemzésében. A The Wall Street Journal Europe annak tulajdonítja az euró árfolyamának ma már 21%-os csökkenését - tavaly januári bevezetéséhez képest -, hogy az Európai Központi Bank ugyan szakszerűen kezeli a közös pénzt, főleg a kamatlábakat, de nagyon rosszul kommunikálja lépéseit. Még Wim Duisenberg bankelnök is elismerte a lapnak nyilatkozva, hogy az indulás óta elszenvedett árfolyamesés egyik oka, hogy a pénzpiac bizonytalan, mit tesz legközelebb a központi pénzintézet. A kommunista Észak-Vietnam évtizedeken át tartó háborúskodásának következményei katasztrofálisak voltak Máig fizetik a háború árát 1975. április 30-án Saigon elfoglalásával és a kommunisták győzelmével ért véget a 20. század legpusztítóbb lokális konfliktusa, a vietnami háború. A történelem parado- xona, hogy a Ho Si Minh városra keresztelt és a „kapitalista szeméttől megtisztított” déli főváros 25 évvel „felszabadítása” után a régi Saigonra kezd hasordítani. GÁL ZSOLT Vietnam, a régió és a világ egyik legszegényebb országa. Az 1998-99-es ázsiai gazdasági válság is rámutatott a vietnami gazdaság gyengéire. (TA SR-felvétel) 1975. május 1-jét a kommunisták már a „felszabadított” Saigonban ünnepelték. Akkor még úgy tűnt, hogy a kommunizmus terjedését a fejlődő világban szinte semmi sem állíthatja meg, Délkelet-Ázsiában pedig mindenki az észak-vietnami kommunista rezsimtől, és legfőképp annak hadseregétől rettegett. A Hanoiban székelő elvtársak elégedetten nyugtázhatták, hogy egy gyakorlatilag 1945 óta tartó háborúban először a franciákat, azután meg az addig verheteüennek tartott amerikaiakat győzték le, az 1973- ban magára hagyott Dél-Vietnamot pedig egy alig négyhónapos offenzí- vában egyszerűen lesöpörték a térképről. Úgy tűnt, valóra válhat régi álmuk, a kommunista hatalom alatt egyesített Vietnam lehet a térség vezető hatalmi központja. E cél elérése érdekében korábban nem sokal- lottáko sok millió halottat és sebesültet, a rendkívüli háborús károkat és a gazdaság csaknem teljes szétesését sem. Bíztak abban, hogy hű szövetségesük, a Szovjetunió és a többi elvtársi ország segélyeivel addig a víz felett tartják valahogy az országot, amíg kiépül-persze, szintén jórészt a „béketábor” pénzén - a fejlett szocialista gazdaság. A Saigonba érkező „vörösök” természetesen azonnal hadat üzentek Saigonba visszatért a kapitalizmus. a korábban virágzó kapitalizmus bűneinek. Eltűnt a prostitúció, a kábítószer, megszűntek a lokálok, de eltűnt minden esély is a jobb, a kicsit gazdagabb életre. A „megbízhatatlan” lakosokat tízezrével internálták táborokba és száműzték vidéki rizsföldekre, a vállalatok természetesen nem kerülték el az államosítást. A kommunista vezetés azonban alaposan elszámította magát. A történelem kereke más irányt vett, mint ahogy azt a hanoi elvtársak eltervezték. Az első gondok rögtön a „szomszédban” jelentkeztek. A Vietnammal határos Kambodzsában 1975- ben hatalomra jutott vörös khmerek, akiket a hanoi rezsim is támogatott, megtagadták az engedelmességet Vietnamnak. A Pol Pót vezette vörös khmerek egyébként arról váltak „nevezetessé”, hogy a kambodzsai főváros egész lakosságát a rizsföldekre deportáltak, miközben legyilkoltak legalább 1,2 millió embert, elkövetve a történelem egyik legnagyobb népirtását. Vietnam megelégelve Pol Pót re- bellióját, egyszerűen katonaüag lerohanta Kambodzsát. Ezzel azonban végleg betelt a pohár Kína számára, amely addig is féltékenyen szemlélte Hanoi ambícióit, és válaszul a vietnamiak kambodzsai akciójára „büntetőháborút” indított ellenük. A támadás azonban két hét alatt összeomlott, az amerikaiak elleni háborúskodásban mégedződött vietnami hadsereg tönkreverte a kínaiakat. Ennek ellenére, vagy inkább éppen ezért Vietnam továbbra is komoly „tüske” maradt Peking szemében. Az 1979 után megkezdett reformoknak köszönhetően Kína gazda- ságüag és katonaüag egyre hatalmasabb lett, és nyomasztó fölénybe került ősellenségével, Vietnammal szemben. Eközben a Szovjetunió és a keleti blokk egyre komolyabb gazdasági válságba került, így a Vietnamba érkező támogatásuk egyre apadt, majd a kommunista világrendszer 1989-ben bekövetkezett összeomlása és a Szovjetunió szétesése után Hanoi egyszeriben szövetségesek nélkül maradt. Vietnam abban a kellemetlen helyzetben találta magát, hogy Délkelet-Ázsiában két jelentős nagyhatalommal kellett számolnia. Vagy aláveti magát az ősellenség Kína akaratának és befolyásának, vagy pedig ahhoz az Egyesült Államokhoz fordul segítségért, amellyel csaknem egy évtizeden keresztül háborúzott. Hogy a nagy tervekből való kijózanodás még elkeserítőbb legyen, Vietnamnak arra is rá kellett jönnie, hogy szocialista gazdasági rendszerével csak a szegénységet konzerválja, miközben a térség többi országa, Hong kongtól Indonézián át Thaiföldig a kapitalista fejlődés gyorsaságának szimbólumává vált Ázsia „kistigriseiként”. A Vietnami Kommunista Párt az 1980-as évek végén megindította a dói moi gazdaságmegújító programot, ami lényegében nem jelent mást, mint a kínai nyitás politikájának „lekoppintását”, azaz fokozatos átmenetet a kapitalista piacgazdaság felé a kommunista párt politikai egyeduralmának meghagyása mellett. Bár a gazdaság a program hatására gyorsan növekedett, Vietnam továbbra is a térség (és a vüág) egyik legszegényebb országa maradt. Tanulságos, hogy annak a Vietnamnak, amelynek hadseregétől két évtizede még a térség minden országa rettegett, a 90-nes évek közepén a „szegény szomszéd” szerepét eljátszva kellett „bekéredzkednie” a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szervezetébe (ASEAN). 1998-99-ben az ázsiai gazdasági válság egyértelműen rámutatott a vietnami gazdaság gyengéire. A nemzeti össztermék korábbi évi 8 százalékos növekedése a felére zuhant, miközben a csaknem 80 milliós országban a szárazság következtében 2,3 millió embert fenyegetett súlyos élelmiszerhiány. Vietnam rákényszerült, hogy szélesre tárja kapuit a külföldi befektetők előtt is. A nyugati - főként amerikai befektetők - lassan visszaszállingóznak az időközben 6 millió lakosúra duzzadt Ho Si Minh városba, amelyet a többség máig is csak Saigonnak nevez. A város a vietnami gazdasági élet régi-új központja lett, újra kinyitottak a bárok, beindult az üzleti élet, a diszkók hajnalig nyitva tartanak, és megjelentek persze a prostituáltak is. Á kommunista propagandaplakátok reménytelen harcot vívnak az utcákat elborító neonreklámok és motorkerékpárok tengerével, egyszóval, Saigonba - 25 évvel a kommunista „felszabadítás” után - visszatért a kapitalizmus. Ezek után felmerül a kérdés: megérte-e a hanoi vezetésnek évtizedeken keresztül és óriási áldozatokkal harcolnia az ellen a kapitalista gazdasági rendszer ellen, amelyet jelenleg saját túlélésének biztosítására próbál felhasználni? Az Ázsiai Fejlesztési Bank szakértői szerint „minden képzeletet felülmúlt" Ázsia kilábalása a gazdasági válságból Tartósnak ígérkezik az ázsiai növekedés MTI-HÍR Manila. Ázsia az idén is a világ leggyorsabban növekvő gazdaságú térsége lesz, átlagosan 6,2 százalékos GDP-növekedéssel, éppúgy, mint tavaly - jósolta elemzésében az Ázsiai Fejlesztési Bank. „Minden képzeletet felülmúlt, ahogyan a két évvel ezelőtti válságövezetből a vüág leggyorsabban növekvő térsége lett. Áz ipari termelés kevesebb mint két év alatt elérte a válság előtti szintet” - írták a tanulmány készítői. A bank szerint a tavalyi gyors kilábalás az ösztönző pénzügyi és költségvetési politikáknak, az export és a hazai kereslet növekedésének és a válság tanulságaként indított szerkezeti reformoknak köszönhető. A jó eredmények nyomán az ázsiai részvénypiacokon átlagosan 25,4 százalékos értéknövekedés volt tavaly. Az Ázsiai Fejlesztési Bank tevékenységi körébe valamennyi ázsiai ország beletartozik, Japán és Dél-Korea kivételével. Ettől függetlenül a nemzetközi pénzintézet jelentése Dél-Koreáról is szólt, megállapítva, hogy az ázsiai országok közül tavaly Dél-Koreában nőtt a leggyorsabban a GDP, 10,7 százalékkal. Ez az idén várhatóan 7,5 százalékra, jövőre 6 százalékra lassul. A többi, leginkább válság sújtotta délkelet-ázsiai ország 0,2 százalék és 5,4 százalék közötti ütemben növelte GDP-jét tavaly. Kínában 7,1 százalékot mértek, ez az idén várhatóan 6,5 százalékra lassul. Tajvanon a tavalyi 5,7 százalékról az idén minden bizonnyal 6,3 százalékra, Szingapúrban 5,4 százalékról 5,9 százalékra nő a hazai össztermék bővülésének üteme. A dél-ázsiai országoknak átlagosan 6,4 százalékos növekedést jósolt az Ázsiai fejlesztési Bank a tavalyi 5,5 százalék helyett. Indiának idén 7 százalékot valószínűsített. A főáramba kevésbé tartozó országok közül Mongóliának 4 százalékos növekedést jelzett idénre és 4,5 százalékosat jövőre, a tavalyi 3,5 százalék után. Shanghaji utcakép. Kína idei GDP-növekedése várhatóan 6,5 százalékos lesz. ( Fotó: Sinopix - HONG KONG TRADER)
