Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-08 / 83. szám, szombat
HÉTVÉGI MAGAZIN Szombat, 2000. április 8. 4. évfolyam, 13. szám Az okozott feltűnést, ha egyedül látták őket A megbocsátás képessége Hogyan segített külföldön egy fiatalember egy fiatal házaspáron, ,akikről csak annyit tudott, hogy magyarok Cserébe az önzetlenségért Tapintatlanság lett volna megkérdezni, visszakapta-e a kölcsönzött pénzt (Illusztrációs felvétel) FARKAS OTTÓ L egyen bármilyen nagy egy turistacsoport, mi, magyarok gyorsan megtaláljuk ■■■■■ egymást benne. így voltunk F-el is, akivel még a rendszerváltás előtt egy autóbuszkiránduláson megismerkedtünk. Amikor az első szálláshelyünkön, Nürnbergben megvacsoráztunk, F. a hosszú út után nem sietett fel a szállodába, leült a kávézóba és várt. Később egy fiatal pár ült le hozzá az asztalhoz, kávét és üdítőt rendeltek. F. a reggelinél fáradtnak, álmosnak látszott, de sokkal közlékenyebb volt, mint az előző nap. - Tudod, évek óta vártam erre a találkozásra, de egy kicsit féltem is tőle - kezdte. - Amikor utoljára Németországban jártam, a csoportban hárman voltunk magyarok: ők ketten, akikkel tegnap este beszélgettem, meg én. Úgy jöttek el otthonról, hogy külföldön próbálnak szerencsét és már nem térnek vissza soha az országba. Ágyban voltam, azt hittem megint a főnököm talált ki valami marhaságot, fel sem akartam venni. Nem mertek elköszönni a rokonoktól, a barátoktól, attól féltek, hogy a túlzott búcsúzkodás felkeltheti a rendőrség figyelmét és meghiúsulhat a tervük, amelyre évek óta készülnek. Velem mindjárt az első nap tudatták szándékukat és megkértek, ha marad néhány márkám, ne költsem el apróságokra. Ha náluk hagyom, és az életben valamikor még találkozunk, majd visszafizetik. F.-en látszott, hogy még évekkel később is mennyire átéli a történteket. Homlokát ráncolta, mint aki azon töprengett, mitévő legyen. - Elővettem a pénztárcámat, a papírpénzt számolatlanul átnyújtottam nekik, az aprót meghagytam magamnak - folytatta. - Egy cetlire feljegyeztem a telefonszámomat, aztán nem láttam őket többé. Pénz nélkül nagyon hosszúnak tűnt akkor a kinntartózkodási idő, alig vártam, hogy vége legyen a kirándulásnak. Napok, hetek múltak el, egyszer késő este megszólalt a telefon. Ágyban voltam, azt hittem megint a főnököm talált ki valami marhaságot, fel sem akartam venni. Sokáig csöngött, mi tagadás, nem a legudvariasabban szóltam bele. Másodpercekig nem történt semmi és amikor a kagylót emelve nem hallottam a vezetőm rekedtes hangját, valami furcsa érzés fogott el. Megmagyarázhatatlan, de egyszeriben rájuk, arra a két fiatalra gondoltam, akik néhány márkával a zsebükben próbálnak új életet egy idegen országban. Nincs ismerősük, aki befogadja, tanáccsal lássa el őket, minden kincsük a hézagos német nyelvtudás. Ha jól tudom, ezt nevezik telepátiának: a vonal másik végén ugyanis megszólalt Vicus, és boldogan újságolta, hogy férje, Imre munkát kapott. Gépészmérnöki diplomával anyagmozgató lett egy gyárban. Az akkor mellékes volt, mit csinál, csak az számított, hogy keresett. F. elmondta, hogy Vicus egy idő után egyre gyakrabban telefonált, ilyenkor Imrével is váltott mindig néhány szót. Öt-hat év múlhatott el a kintmaradásuk óta, amikor F.-et először meghívták otthonukba. A szocializmusban azonban nem volt egyszerű dolog átruccanni Nyugat-Német- országba, ha az embernek lett is volna hozzá kedve, nem volt rá pénze meg lehetősége. így volt ezzel F. is. Hosszú évek teltek el, amíg ismét kiutazhatott és nem Imrééknél, hanem a fiatalok otthonától több száz kilométerrel távolabb, Nürngberben találkozhattak. Tapintatlanság lett volna megkérdezni, visszakapta-e a kölcsönzött pénzt, természetesnek tartottam, hogy igen. Állítólag volt is miből visszafizetni. Imre vezető beosztást kapott abban az üzemben, amelyben anyag- mozgatóként kezdte és Vicusnak is van már állása. Mióta a határok megnyíltak, Imré- ék gyakran látogathatnak haza. A szülőkkel, a barátokkal való találkozás után mindig akad néhány percük arra, hogy beszóljanak F- ékhez, aki közben megnősült. PIERZCHALA JÓZSEF bben az évben ünnepelték házasságkötésük harmincadik évfordulóját. Szerelem első látásra. Az ismerősök körében az okozott feltűnést, ha egyedül látták őket, aminek legtöbb esetben egyetlen oka volt: egymás elé siettek, hogy kézenfogva mehessenek tovább. Ilonka mindig karcsú volt. Ha beszélt, gesztenyebarna fürtjei táncoltak, ha mosolygott, amit gyakran tett, finom gödröcske formálódott arcán. Középiskolás korában szépségversenyt nyert - emlékeztek a család közeli barátai. Harmonikus családi életükben őszinteségükkel nyugalmat, melegséget teremtettek, gyermekeiket is erre tanították. Ámikor lányukat férjhez adták, a katonai szolgálat letöltése után egyetemet végzett fiuk is megnősült. A családban történt változás erősítette az összetartást. Születésnapok, névnapok, ünnepek alkalmával megtelt a szülői ház, ha szükségeltetett, újabb szék került a családi asztalhoz. Az emberek általában ötvenéves korukra érzékenyebbé válnak. A változó kor férfi, nő esetében fokozottabb törődést, kölcsönös érdeklődést igényel. Nem tartoztak a kivételek közé. A megfáradt izmok, érzékszervek évenkénti rövid pihentetésével is megelégedtek. Akkor örültek igazán, ha gyerekeiknek örömet szerezhettek, ha együtt lehettek. Az idő múlása, a fáradtság nem tesz kivételt. Amikor először szólt derékfájdalmairól, a családtagok tapintatból nem akarták meghallgatni. Orvoshoz ment, pedig nem szokott. A szakorvos többszöri alapos kivizsgálás után vesekőre gyanakodott, különböző eredmények és a röntgenfelvételek is ezt bizonyították. A szakember rövid időn belül döntött. A vesekövet el kell távolítani, ami a ma már nem feltétlenül jár fizikai beavatkozással. Egy fővárosi kórházat választott. Félelem nélkül indult a nagyvárosba, egyedül. A következő napon a kórházban újabb kivizsgálásokat végeztek. Jól döntött a szakorvos, a bajt valóban a vesekövek okozták. Elkerülhetlen az operáció - mondta a főorvos. Rövid időn belül kellett döntenie, egyedül. Férjét telefonon tudta értesíteni: - holnap operálnak! Tapasztalt orvosok végezték a műtétet, kreol bőrű, kedves portugál orvos irányításával távolították el a páros szerv egyikét. Mozdulatlanul feküdt a betegágyon, minden gondolata otthon járt, kereste férjét, szerette volna, ha melegíti kezét, ha bátorítja, nyugtatja. Elkönyvelte, férje nem az a típus, aki elfut árnyéka elől, azzal is tisztában volt, az orvosi rendelőt mindig nagy ívben elkerülte, az operáció szó hallatán meg egész testében megremegett. JeRövid időn belül kellett döntenie, egyedül. Férjét telefonon tudta értesíteni: - holnap operálnak! lenlétét mégis kívánta, hiányolta. Világossá vált, a harmonikus élet folytatása bocsánatkérést igényel. Erős szervezete, gyorsan heggedő, gyógyuló sebe, családja iránti erős vágyódása hozzásegítette, hogy a sárga mentőautó viszonylag korábban szállította haza. Ä sápadt arcú édesanyát várták, hogyne várták volna. Az egész család felsorakozott. A sor elején a férj, aki nem tudta elrejteni könnyeit. Az asszony első mondata ez volt: „Nem voltál ott, akkor! Könnyebb lett volna, ha ott vagy.” Tudták, bár szóvá soha nem tették, nincs többé halaszthatatlan feladat! Ilonka arca újra kivirult, mosolygott. Érezték, megbocsátott. Áz egész család megértette: a megbocsátás a legnagyobb emberi értékek közé tartozik. A gyerek lehet meghökkentően okos, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy zseniális Ha valaki azt akarja, hogy sebét naponta átkössék, saját kötszert kell az orvos kezébe adnia Névtelenül zúgolódni egyszerű(bb) PÉTERFI SZONYA gyre többen és egyre gyakrabban szidják az egészségügyi ellátást, az ágazat pénztelenségét, az orvosok hozzáállásával együtt. Köztudott, hogy kórházakba utáltaknak már nemcsak az addig használt gyógyszereket is magukkal kell vinniük, hanem sok más egyebet is. Például egészségügyi segédeszközöket. Ha valaki azt akarja, hogy sebét naponta átkössék, saját kötszert kell az orvos kezébe adnia. A ragtapasszal együtt, mert az egészségügyi intézet költségvetéséből ilyen csekélységre sem futja. Állítólag, bár nem akad senki, aki ezt a beteggel kerek-perec közölné. Hiszen általánosságban beszélni, szidni a rendszertől kezdve a miniszteren át mindenkit, nemcsak egyszerű (bb), hanem biztonsá- gos(abb) is. Bár ha a beteg panaszkodna, netán kifogást emelne valahol, a fehérköpenyeseknek baja akkor sem es(het)ne. Persze, Szlovákiában messze vágjunk attól, hogy bárki - beteg és orvos egyaránt - nyíltan kimondaná panaszát. Bármennyire is elégedetlen a kiszolgáltatott beteg, csupán orvosa háta mögött zúgolódik, előtte tartja a száját. De az orvos nemcsak a főnökéről, igazgatójáról, miniszteréről, még a kollégájáról alkotott véleményét sem meri szemtől-szembe közölni. Nemrég egy nagyon rossz állapotban lévő beteget szállítottak a komáromi kórházba, holott csak néhány napja bocsátották el egy jónevű pozsonyi intézetből. Annak ellenére, hogy a hölgy a műtétet követően alhasi fájdalmakra panaszkodott, s egy-két napon át A hasüregben 8x10 centiméter átmérőjű gennyes tályogot fedezett fel, amelyet kezelni kellett. gyomorpanaszai voltak, láz gyötörte. A lázcsillapító hatott, mire az orvosok - mindennemű vizsgálatot mellőzve - megállapították, hogy a fájdalmak nem függenek össze sem az alapbetegséggel, sem a műtéttel. Ahelyett, hogy keresték volna a kínok okát, gyógyultként hazaengedték. A fránya beteg pedig ahelyett, hogy élvezte volna az otthoni légkört, begörcsölt, belázasodott és nem bírt nemhogy járni, de még felülni sem az ágyban. A rémült hozzátartozók gondoltak ugyan arra, hogy vissza kellene térnie a fővárosi kórházba, de attól tartottak, hogy ismét csak nyugtatgatták volna. A járási kórházat választották inkább, s jól tették. A sebész a nőgyógyásszal tartott konzílium után késlekedés nélkül ultrahang-vizsgálatot rendelt el, s a látványtól majdnem ő ájult el. A beteg hasüregében 8x10 centiméter átmérőjű geny- nyes tályogot fedezett fel, amelyet késlekedés nélkül kezelni kellett. Műtéti úton persze. Pedig maga az operáció, illetve a szívritmusszabályozót viselő páciens ismételt altatása sem volt ve- széljtelen. Az orvosnak nem volt más választása: vállalnia kellett a kockázatot. Hála az égnek, az eset szerencsésen végződött, a beteget elkerülte a kaszás. Boldogságában pedig megfeledkezett arról az eltökélt szándékáról, hogy orvosi mulasztás miatt panaszt emel a pozsonyi orvosok ellen. Amilyen gyorsan gyógyult, úgy illant el a harci kedve is. Talán azért, mert eszébe jutott, Kár lenne abban bízni, hogy a páciens érdekvédelmét felvállalhatnák műtétet végző kórház vezetői... hogy időközönként behívják ellenőrzésre a pozsonyi kórházba, ahol nem fogadnák kitörő lelkesedéssel... Kár lenne abban bízni, hogy a kiszolgáltatott páciens érdekvédelmét esetleg felvállalhatnák az életmentő műtétet végző kórház vezetői, esetleg azok az orvosok, akik tudomást szereztek a fővárosi kollégák bűnős mulasztásáról. Nincs elfogadható magyarázat arra, miért nem élnek a jogukkal, kötelességükkel. Hacsak azért nem, mert varjú a varjúnak, orvos az orvosnak...
