Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-08 / 83. szám, szombat
8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 8. Eddig ismeretlen emlőst találtak az Andokban Májusban ritka bolygóegyüttállás lesz Naprendszerünkben, öt planéta csoportosul 20 fokos körzetben A véletlen segített ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A világvége 2000-ben is elmarad A Szaturnusz teljes pompájában. Bármilyen nagy bolygóról is van szó, hatása Földünkre nézve elenyésző. (Fotó: Internet) Zoológusok szerint rendkívüli a felfedezés, amit egy expedíció tagja tett Peruban, az Andokban: egy mindeddig ismeretlen emlősfajt talált. A Conservation International által szervezett, ebből a szempontból még nem tanulmányozott területeken vizsgálódó expedíció tagjai éppen a Vilcabamba-hegységben jártak, a híres inka város, Machu Picchu romjai közelében, amikor Dr. Louise Emmons, a washingtoni Smithsonian Intézet kutatója szinte rálépett egy állatra. Az új faj a Cus- comys asháninka nevet kapta, ami a közelben fekvő Cuzco városára és a környék indián őslakóira, az asha- ninkákra egyaránt utal. Egy új patkány-fajról van szó, melynek mérete megegyezik egy házimacskáéval, testfelépítése erőteljes, színe halványszürke, a fején egy fehér csík húzódik végig egészen az orráig, és hatalmas karmai vannak. A dolog ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Mintegy 10 ezer évvel ezelőtt, a legutóbbi jégkorszak végén a mai Michigan területén is megolvadtak a gleccserek, s a vidéket meghódították és elborították a lucfenyők. Aztán, szinte tragikus hirtelenséggel, az erdők elpusztultak. Maradványaikat azonban a rájuk rakodó homokrétegek meglepő épségben megőrizték, s ma tudósok vizsgálják rajtuk a hirtelen felmelegedés okozta változásokat. Leginkább arra kíváncsiak, milyen tanulságokkal szolgálnak e maradványok a mának, amikor a legtöbb kutató szerint ismét egy világméretű fel- melegedés korszaka köszöntött a Földre. A kutatók a helyszínre siettek, hogy a tudományos vizsgálatok céljából legalább időlegesen zárolják a területet. Ezután megkezdték a homok és a nyomában feltörő víz óvatos eltávolítását. Amit feltártak, az valóban lenyűgöző volt: mintegy 6000 négyszögölnyi erdő, benne még álló fákkal, olyan tökéletes épségben, hogy a fák törzsén még a moha is megmaradt. A vizsgálatokból kiderült, hogy ajég visszahúzódása után a fák szinte azonnal elszinte teljes mértékben a véletlenen múlott. A kutató elmondta: „Csodálatos érzés volt ráébredni, hogy a rágcsálók egy teljesen új faját találtam meg.” Minden bizonnyal egy ragadozó állatot, egy menyétet zavart meg, amely éppen végzett a patkánnyal, de elfogyasztani már nem tudta zsákmányát. Azt is hozzátette, hogy ha csak egy méterrel feküdt volna arrébb a tetem, már akkor sem vette volna észre a rendkívül sűrű trópusi növényzetben. A felfedezés azért is rendkívüli szerencsének tekinthető, mert ezt a patkányt - nagy mérete miatt - képtelenség lett volna az egerek és más kisebb méretű emlősök számára kihelyezett csapdákkal elfogni. Más kutatók mindezt igen fontos eredményként kommentálták, és egyben elmondták: a tény, hogy egy ekkora állat mindeddig ismeretlen maradhatott, arra utal, hogy még rendkívül nagyszámú ismeretlen faj található a természetben. (S. A.) kezdték benépesíteni a területet. Ám egy hirtelen felmelegedés felgyorsította az olvadást, a területet elborította a víz, és megfojtotta a fákat. A leülepedett iszap a hajdani erdő talaján még a lehullott tűleveleket és tobozokat is épségben megőrizte. Ha a történet itt befejeződött volna, akkor a fák szép lassan elkorhadnak. Ám ekkor az éghajlat váratlanul újra nagyot változott, feltehetőleg egy még nagyobb felmelegedés következett be, amely még több vizet zúdított a területre. Ez az áradat már a gleccser által kivájt homokot is magával sodorta, amely olyan gyengéden temette el az erdőt, hogy a fákon még a satjadzó hajtások is épségben megmaradtak. A kutatók arra számítottak, hogy a növekedés ütemében valami „törésre” fognak bukkanni, amely visszatükrözi a mikroklímában bekövetkezettváltozást. Ám meglepetésükre ennek semmi jelét sem találták. Úgy látszik, a fák nem érzékelték a gyors felmelegedést, és nem változtattak növekedésük ütemén. Ez pedig intő jel kell legyen a mának is. Váratlanul, minden előzetes jelzés nélkül nyakunkba szakadhat a katasztrófa. (É. T. ) A bulvársajtó 1999-ben négy időpontra is világvégét hirdetett, s úgy tűnik, idén sem fogunk hiányt szenvedni hasonló rémhírekből. A 2000. év fő attrakciója a május 5-ei bolygóegyüttállás lesz: öt planéta csoportosul a Halak és a Kos határán, viszonylag kis területen, mintegy 20 fokos körzetben. Ott lesz a Nap, és tiszteletét teszi a Hold is. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Tudjuk, hogy csillagképek valójában nem léteznek, csupán az emberi fantázia termékei. Legtöbbjüknél a csillagok csak közel egy irányban látszanak, de tőlünk és egymástól való távolságuk is óriási. Elnevezésük közmegegyezésen alapul, és kevés kivételtől eltekintve nem is hasonlítanak arra, aminek nevezik őket. így aztán annak sincs semmilyen jelentősége, hogy egy-egy bolygó éppen melyik jegyben tartózkodik, de az asztrológusok már fenik a fogukat, hiszen valószínűleg sokan fordulnak majd hozzájuk, hogy megtudják, mit jelent számukra a csillagok állása. Évezredekkel ezelőtt az embereknek még fogalmuk sem lehetett az égitestek mibenlétéről. Az égbolt ismerete viszont nélkülözhetetlen volt számukra, hiszen a Nap és a Hold csillagok közötti helyzete alapján készítettek naptárt, hogy idejében el tudják végezni a mező- gazdasági munkákat. Ó-Egyiptom- ban a Szíriusz heliákus (Nappal együtt való) kelésekor indult meg a Nílus áradása. Tapasztalataik alapján úgy gondolták, hogy a két dolog összefügg. Ma már tudjuk, hogy meteorológiai, éghajlattani okok miatt áradt éppen akkor a Nílus, a csillagok aktuális helyzete csupán véletlen egybeesés volt. Az is bevett gyakorlat volt hajdanán, hogy fogyatkozások idején éktelen lármát csaptak az égi szörny elijesztésére, mert hitük szerint fel akarja falni a Napot vagy a Holdat. A módszer bevált, hiszen néhány óra múlva vége lett a fogyatkozásnak. Ma már mo- solygunk ezen, pedig ez a szokás és a mögötte lévő szemlélet egyidős azzal, hogy az égitestek állása meghatározza sorsunkat. A korabeli ismereteknek megfelelt, mai tudásunkkal már csak babonának nevezhetjük. Ma a csillagászat (asztronómia) és a csillagjóslás (asztrológia) között - szó szerint - ég és föld a különbség. Olyan udvariatlanság összetéveszteni őket, mint ha Budapestet keverné valaki Bukaresttel. Á csillagász valóban az égitestekkel foglalkozik, az asztroló'- gusnak sokkal fontosabb a pszichológia, amit a hiszékenység kihasználása érdekében érdemes tanulmányoznia. Mindehhez ma már a csillagos ég csak ürügy. A közhiedelemmel ellentétben nem is olyan ritka a bolygók sora- kozója, legutóbb 1994-ben volt a mostanihoz hasonló együttállás. Akkor a Nyilasban és a Bakban helyezkedett el az öt legfényesebb bolygó, de rendkívüli esemény nem történt. A Nap és a Hold valóban hat Földünkre, gondoljunk csak az apály és dagály váltakozására. De a bolygóknak még akkor sincs számottevő fizikai hatásuk, ha azonos hányban helyezkednek el. A kilenc nagybolygó össztöme- ge több mint ezerszer kisebb, mint a Napé. A gravitációs erő hatása a távolság négyzetével fordítottan arányos. Márpedig az említett égitestek idén május 5-én akkor is elég messze lesznek tőlünk, ha az adatokat lefelé kerekítjük. Teljesen tudománytalan tehát arra hivatkozni, hogy a bolygók árapálykeltő ereje fog katasztrófát okozni. Egyszerű számítások segítségével kiderül, hogy május 5-én Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter kb. 1,5 mm-rel növeli a Hold és a Nap árapályának mértékét. A többi bolygó együttes hatása sem éri el a fenti érték felét. A bolygók látszólagos elhelyezkedése tehát nem jelent semmit. Sokszor kerültek már közel egymáshoz az égen, ennek ellenére bolygónk még mindig egyben van. Az emberekben viszont csak az maradt meg, amikor ezzel egyidejűleg valami váradan és negatív esemény történt. A csillagokból egyébként sem a jövőt, hanem a múltat lehet kiolvasni! Már a legközelebbi bolygóktól is többször tíz perc alatt ér ide a fény, a csillagoktól pedig több száz vagy akár több ezer évig is jöhet, mire eljut hozzánk. Mi tehát nem a mostani, hanem a fény-kiinduláskori állapotot, vagyis a múltat látjuk. A bevezetőben említett híreszteléseket nem lehet ártaüan játéknak minősíteni. Tavaly a napfogyatkozás ürügyén katasztrófákkal ijesztgették a lakosságot. Azért sem mondhatjuk, hogy ártatlan játékról van szó, mert egy ilyen rémhír hallatán néhányan úgy gondolnák, hogy most már minden mindegy, és visszavonhataüan lépésekre szánnák el magukat. A korábbi „világvégék” alkalmával számtalan ilyen eset történt. 1910-ben a Halley-üstökös megjelenésekor sokan eltékozolták vagyonukat, mások öngyilkosok lettek. Arról azonban nem lehetett hallani, hogy egyeden rémhírterjesztőnek is bármi baja esett volna. Jogilag elég nehéz megfogni őket, lelkiismeretükre apellálni pedig naivitás lenne. A bulvársajtó üzleti érdekektől vezérelve nem riad vissza semmilyen álszenzáció tálalásától. Teheti, hiszen az emberi pszichikum sajátsága a szorongás, a félelem az elmúlástól, aminek persze jól felfogott önvédelmi, evolúciós okai vannak. A megsemmisülést azonban agyunk nem tudja feldolgozni. Ez a lelki jelenség az összes vallás transzcendens gondolatainak fenntartója és újraélesztője. Nem tudunk mit kezdeni a halállal, és kibúvókat keresünk előle: túlvilágot, mennyországot, reinkarnációt találunk ki és emeljük társadalmi szintre. Ennek a megsemmisülés-félelemnek a kifejezése a vüágvége-szorongás is, erre építenek akarva-akaradanul is a rémhírteijesztők, és mivel szinte minden ember tudatalattijában ott van ez a misztikus rettegés, újra és újra be lehet dobni a köztudatba, mert erősebb érzelmi hatást eredményez, mint ha észérvekkel próbálunk valakit meggyőzni arról, hogy ezer együttállás volt már az égen, és mégse történt semmi. Egyedüli megoldás a tanulás, ismereteink kiszélesítése lehet, ami persze sokkal nehezebb, mint egyszerűen elhinni a készen tálalt, készen kapott információt. Fáradságos, de megéri, hiszen sok szép élményben lesz része annak, aki megismerkedik a csülagok világával. Anyagilag is megéri, hiszen nem veszi meg évről évre az ugyanazokat a szenzációkat hirdető újságokat. Végezetül még egyszer: május 5-én semmi különleges nem történik majd, legalábbis a bolygók együttállása miatt biztosan nem. Az ember sorsára a legkevésbé az égitestek vannak befolyással, a legnagyobb veszélyt saját maga jelenti önmaga számára. Az intő jeleket tehát ne az égen keressük. Ha mégis ször- nyülködni akar valaki, akkor ne az eget kémlelje, hanem nézzen körül - itt a Földön. (T. Z.) Az amerikai űrmentőcsónak újabb sikeres tesztje Michigan államban tökéletes épségű erdőre leltek A fák állva haltak meg Hét személyen segít ÚJ SZÓÖSSZEFOGLALÓ Az eddigi legkomolyabb tesztet végezték el az X-38 jelzésű kísérleti repülő szerkezeten, amely a Nemzetközi Űrállomáson szolgál majd „mentőcsónakként”. A mostani teszt már az ötödik légköri kísérlet volt, s most elsőször végezték olyan körülmények között, amilyenek majd az űrből történő landolás végső szakaszában is jellemzőek lesznek. A gépet egy NB-52-es bombázóról engedték el, 11 850 méteres magasságból. Az X-38-as 44 másodpercig szabadon, siklórepülésben repült, s 800 km/órás sebességet ért el. Ekkor kezdődött meg az újonnan kifejlesztett, több fázisban kinyíló ejtőemyőrendszer telepítése, amelyet most próbáltak ki első ízben. A szerkezet remekül működött, és sima, 11,2 perces ereszkedést biztosított a legénység nélküli gép számára. A landolás során a három csúszótalp egyike nem nyüt ki, de a földet érés ettől függetlenül simán zajlott. Első ízben próbáltak ki egy új repülésirányító szoftvert is, amely hibátlanul működött. Az X-38 az űrállomás egész legénységének (max. 7 fő) kimentésére alkalmas. Élet- fenntartó rendszerei mintegy 9 órányi repülést engednek meg. A lan^ dolás teljesen automatikus, de a legénység természetesen beavatkozhat, ha ezt szükségesnek tartja. A mentés során a Föld felé való lökést megadóTiajtómű leállása és ledobá- sa után a jármű siklórepüléssel közlekedik, majd kinyitja irányítható ejtőernyőjét. A landolás nem kerekeken, hanem csúszótalpakon történik. A pályamódosításra alkalmas hajtóműrendszer nitrogéngázzal működik. Az energiát újratölthető elemek biztosítják. A jármű kb. 8,5 méter hosszú és 5 méter széles, tömege több mint 7 tonna. A jármű előállítására fordított költségek drámai módon csökkentek: az eredetileg tervezett 2 milliárd dollár helyett mindössze 90 millióba kerül majd a repülési tesztekkel együtt. Ennek legfőbb oka az, hogy sok esetben már meglévő technológiák alkalmazásával, illetve továbbfejlesztésével operálnak. Az elektronika és a mechanika nagy része a NASA, a légierő és a haditengerészet által már korábban, közösen kifejlesztett berendezésekből származik. A speciális, a NASA által már kifejlesztett festékréteg, amit a tervek szerint a hővédő burkolaton alkalmaznak, jóval tartósabb lesz, mint az űrrepülőgépek esetében. A következő másfél évben további tesztek következnek, s a gép továbbfejlesztett, javított változatát 2002-ben próbálják ki „élesben”, egyelőre még legénység nélkül. A tervek szerint egy űrrepülőgépről elengedve kell landolnia a Földön. (S. T.) A tűzhányók gőzgyűrűi ismert jelenségek, ám részletesen eddig egyetlen vulkánnál sem figyelték meg őket Ráérősen, látványosan pöfékelt az Etna ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Gőzből és gázokból álló, néhány száz méter átmérőjű „füstkarikákat” kaptak lencsevégre a vulkano- lógusok. A drámai alakzatokat az Etna pöfékelte ki magából. Az Etna Európa legmagasabb és legaktívabb tűzhányója. Jug Alean és Marco Fülle vulkanológusok folyamatosan figyelik az Erna növekvő aktivitását, s februárban egészen furcsa alakzatokat figyeltek meg a hegy Bocca Nuova nevű területe felett. Az általuk gőzgyűrűknek nevezett alakzatok jelentek meg, s sokáig finoman sodródtak a levegőben. Méretüket nehéz meghatározni, mert az égbolton nem lehet mihez viszonyítani őket. Becslések szerint kb. 200 méteres átmérőjűek, s fennállásuk 10 perce alatt kb. 1000 méteres magasságig jutottak el. Bár a gőzgyűrűk régóta ismert jelenségek, ilyen részletességgel eddig egyetlen vulkánnál sem figyelték meg őket. Kialakulásuk módja egyelőre nem ismert, de valószínű, hogy keskeny hasadé- kok mentén, gyors ütemben lezajló pulzáló gázkibocsátások alakítják ki őket. Alean és Fülle folyamatosan fényképezik a hegyet, miközben a földreftgéseket figyelik állomásukról. (S. T.) 200 méter átmérőjű, pompás látványnak számító füstkarikákat ereget az Etna (Fotó: Internet)