Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-29 / 74. szám, szerda

Szerda, 2000. március 29. 1. évfolyam, 1. szám Tartós visszaesés után az idén az építőipari termelés 4,1 százalékkal, az ágazat alkalmazottainak száma pedig 5-6 ezer fővel nőhet Megáll az építőipar mélyrepülése Harna István: „Kormányzásunk első évében 10 ezret, idén 12,5 ezret, jövőre 15,5 ezret, a kormány hivatali ide­jének utolsó évében pedig 18 ezer lakás felépülését vállaltuk." (A minisztérium szívességéből) Az építésügy, az egészség­ügy és az oktatásügy mellett, a lakosság által az egyik leg­jobban figyelt és sokszor kri­tizált szakterület. Az ágazat jelenlegi helyzetéről és a szakterületet felügyelő mi­nisztérium előrejelzéseiről beszélgettünk Harna István építésügyi miniszterrel. MOLNÁR IVÁN Az építésügyi tárca az év elején elégedettségét fejezte ki, mivel a lakásépítési programban lefek­tetett fő feladatot 10 745 lakás átadásával sikerült teljesíteni. Egy nemrég végzett közvéle­mény-kutatás szerint ugyanak­kor a megkérdezettek csak keve­sebb mint fél százaléka szerint teljesíti a tárca a kormányprog­ramban vállaltakat. Ön minek tulajdonítja ezt a kettőséget? A kormányprogramban azt ígér­tük, hogy kormányzásunk alatt Szlovákiában 56 ezer lakás épül fel. Ez éves átlagban ugyan 14 ezer, az építésügyi tárca lakásépí­tési szekciója által kidolgozott program ugyanakkor az 56 ezer la­kás felépítését nem arányosan osz­Minisztériumunk még januárban elké­szített egy előrejel­zést, amely az idei évre az építőipar visz- szaesésének megállá­sával számol. tóttá el az egyes évekre, mivel a la­kásépítés átlagos időtartama ná­lunk 3-4 év, így egyik évről a má­sikra nem lehetett megduplázni a lakások számát. Kormányzásunk első évében így 10 ezret, idén 12,5 ezret, jövőre 15,5 ezret, a kormány hivatali idejének utolsó évében pe­dig 18 ezer lakás felépülését vállal­tuk. A lakosság nagy részében azonban az rögződött, hogy min­den évben 14 ezer lakás épül, ami aztán ahhoz vezetett, hogy egy ré­szük úgy ítéli meg, nem teljesítjük a kományprogramban vállaltakat, holott tavaly csaknem 750-nel lép­tük tűi az eredetileg tervezett 10 ezer lakás felépülését. Az Ipari Szervezetek Szövetsé­gével folytatott tágyalásait köve­tően Ön kijelentette, hogy stan­dard piaci körülmények megléte esetén idén akár 20 ezer lakás is felépülhetne. Mi áll ennek az út­jában? Az egyik akadály a reguláit lakbé­rekben van. Ezek miatt a bérlés nemhogy nem hoz nyereséget a bérbeadóknak, hanem például a községek esetében annyi pénzt sem hozott, amiből karban lehe­tett volna tartani a lakásokat. Nem lehet elvárni egy magánvállalko­zótól, hogy bérlakásokat építsen, ha tudja, hogy ez nem térül meg számára. Ezt az akadályt azonban már részben eltávolítottuk. A janu­ár elsején életbe lépett minisztéri­umi rendelet szerint a nem köz­pénzekből épülő lakások esetében a lakbért már kölcsönös egyezség szerint állapítják meg. Továbbra is probléma azonban a bérlők túlzott védelme a bérbeadókkal szemben. Ön lát esélyt ennek a megváltoz­tatására? Esélyt látok rá, mivel a kormány amikor tavaly kidolgozta az ezzel kapcsolatos koncepciót, kötelezte az érintett minisztereket, hogy ezeket a korlátokat távolítsák el. A pénzügyi tárca ezt már megtette, a bérlők túlzott védelmével kapcso­latban azonban az igazságügyi mi­niszternek kéne lépnie a Polgári Tövénykönyv módosításán keresz­tül. Az igazságügyminiszternek november táján kell a kormány elé terjesztenie a módosítást. Milyen gazdasági előrejelzések­kel számol a tárca az idén? A gazdasági megszorító intézkedé­seket tartalmazó kormánycsomag miatt csökkent a gazdaság növeke­dési üteme. Tavaly többen a gazda­ság visszaesését, vagy legalábbis stagnálását jósolták, ez szerencsére nem következett be, így tavaly 2 százalékos gazdasági növekedést könyvelhettünk el. Az építőipar ugyanakkor 27 százalékos vissza­eséssel mélyrepülésbe ment át. Ez elsősorban amiatt volt, mivel a gaz­dasági megszorító intézkedések el­ső lépéseként a nagy állami közbe­ruházásokat fogták vissza, mint például az autópálya-program vagy a vasút rekonstrukciója. A kormány elsősorban itt fogta vissza a kiadá­sokat, mivel ezek a lépések a lakos­ságot közvetlenül nem érintik. Mi­nisztériumunk mégjanuárban elké­szített egy előrejelzést, amely az idei évre az építőipar visszaesésé­nek megállásával számol, sőt a gaz­daság jelenlegi fejlődési trendjei­nek figyelembe vétele mellett az építőipar idén akár 4,1 százalékkal is növekedhet. A foglalkoztatottság tekintetében a tárca előrejelzése 5- 6 ezres növekedéssel számol. Az építőipari termelés szempontjából azonban rendkívül fontos lenne, ha a költségvetésből juttatott pénzek nem hónapokra elosztva érkezné­nek, hanem nagyobb összegekben még az év első felében. Ezzel kap­csolatban már levélben kértem a pénzügyminiszter asszonyt, hogy esetünkben adjon kivételt a költ­ségvetési törvény szabályai alól. Az építőipari termelés növelésé­nek egyik módja a hazai cégek külföldi projekteken való rész­vétele. Ön nemrég Törökország­ban járt az ottani lehetőségek felmérése érdekében. Tervez- nek-e hasonló tárgyalásokat más országokkal is? Az építőipari tárca képviselői több országgal is tárgyaltak, és alkal­mazottaink, az Építőipari Szövet­ség képviselőivel egyetemben fo­lyamatosan külföldön vannak, Ju­goszláviában a háború utáni újjá­építésen való részvétel koordinálá­sában segítünk. Törökország szin­tén a helyreállításhoz kérte segít­ségünket. Ott a földrengés után váltak többen otthontalanná, ne­kik szükséglakásokat építenek. Ér­dekes befektetésnek számít azon­ban az a törökországi terv, amely a kaukázusi országokból, Oroszor­szágot kikerülve a Fekete-tenge­ren keresztül földgázvezeték le­fektetésével számol. A szlovákiai cégek közül elsősorban a Hydros- tav az, amely a szakmai felkészült­ségen kívül megfelelő technikával is rendelkezik ennek a feladatnak az ellátásához. A tárgyalások el­kezdődtek, de igazán sikeresek csak akkor lehetünk, ha közös vál­lalatokat alapítunk a török cégek­kel, mivel elsősorban ott is a hazai cégeket juttatják előnyhöz. A törökországi útjáról szóló be­számolójában megemlítette, hogy az ottani építőipari vállala­tok érdeklődnek a szlovákiai la­kásépítés iránt. Ez konkrétan mit takar? Természetesen a törökországi cé­gek is az építőipari kapacitások exportjára törekszenek. Az ottani cégek hajlandók lennének beszáll­ni a szlovákiai lakásépítésbe. Ajánlataik szerint az általuk fel­épített típusházakat 14 ezer koro­nás négyzetméterenkénti áron tudnák felépíteni, ami nálunk az átlaghoz közeli árnak felel meg. Ezt akár tőkével is hajlandók meg­előlegezni, ehhez azonban állami garanciát követelnek, ami azon­ban problémásnak számít. A szlo­vák pénzügyi helyzet ugyanis olyan, hogy állami garanciát csak a költségvetésben lefektetett be­ruházásokra hajlandók adni, és erre az évre ilyen lehetőség már nincs. Jövőre szintén nem látok er­re nagy esélyt. Március 6-án Ön Rudolf Schus­ter államfővel tárgyalt, ahol szó esett a kassai Lunik IX.-es lakó­telep nem roma lakosainak jut­tatott pótlakásokról, az erre for­dított összeg felét az állam, felét pedig a város állná. Ön ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ha más szlovákiai városokban kerülne hasonló helyzetbe a la­kosság, esetleg az ő ügyükkel is foglalkoznának. Mi segítünk Kassának, de csak a már létező programok keretén be­lül. Az egyik ilyen program a bér­lakások építését segélyező prog­ram, ahol az állam a mi tárcánkon keresztül a bérlakások építésével kapcsolatos költségek 50 százalé­kát át tudja vállalni. Az erre fordí­tott pénzösszeg nem végtelen, ezért a program értelmében a pénzt kerületenként osztottuk el, figyelembe véve a kerületek ellá­tottságát és a lélekszámát. 30 mil­lió koronát utaltunk ki a Kassai kerület számára, melyből Kassa városa ennek a helyzetnek a meg­oldására is fordíthat pénzt. Függetlenül attól, hogy lesz-e pénz erre a célra vagy sem, nem tartja-e faji megkülönböztetés­nek a Lunik lakótelep nem roma lakosainak „kimentését” a ro­mák közül? Amikor a Lunik IX. lakótelepet létrehozták, akkor ott 250 roma és 250 nem roma család települt le. Egy év leforgása alatt a romák száma megháromszorozódott, mert minden romák által lakott lakásba beköltözött még 2-3 má­sik család, de nem elhanyagolha­tó az sem, hogy ezek a családok nagyon gyorsan szaporodnak. A helyzet így tarthatatlanná vált, a nem roma lakosság ugyanis ve­szélyeztetett helyzetbe került. Sokszor nem mernek kimenni az utcára, féltik a gyerekeiket, így valamilyen megoldást minden­képp kell találni. Nem lenne jó ki­várni, míg valamilyen tragédia történik, így én a családok pótla­káshoz juttatásának sürgős kivite­lezését megértem. Pozsony-Ligetfalun javában épül a Danubia üzletközpont (Somogyi Tibor felvétele) Hanyatló hazai építőipar A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly Szlováki­ában az építőipar együttes teljesítménye 63 milliárd ko­ronára rúgott. Ez a mutató ép­pen 25 százalékkal kevesebb, mint 1998-ban. Különösen ag­gasztó a helyzet az 500 főnél többet foglalkoztató építőipari vállalatok esetében, ugyanis e cégek egyetlen év leforgása alatt közel 50 százalékkal mér­sékelték teljesítményüket, al­kalmazottaik számát pedig 28 százalékkal faragták le. Milos Blanárik, a Szlovákiai Építő­ipari Vállalatok Szövetségének vezérigazgatója a leépülés hal­latlanul súlyos következmé­nyeire hívta fel a figyelmet: „Ha a jelenlegi irányzat folyta­tódik, akkor gyakorlatilag fel­számoljuk ezt az ágazatot. Ám a későbbiek során újra létre kell hoznunk az építőipari ka­pacitásokat. Ez nem megy egyik napról a másikra, ráadá­sul csak külföldi segédlettel valósítható meg. Egyszerűbb volna a jelenlegi kapacitásokat megőrizni és folyamatosan fejleszteni, mint hagyni az ágazatot összeomlani, majd újból a porból felemelni.” (T) Napjainkban a lakásépitési program felfuttatása mellett a nagy bevásárló központok, a hipermarketek építése jelenti a kiutat az ágazat válságából (Illusztrációs felvétel) A hazai lakásárak viharos drágulása 1989-ig egy szövetkezeti lakás valós ára 72 havi átlagbérnek felelt meg, azonban a tényle­ges vételár legfeljebb 10 havi átlagbért ért el. Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy egy 65 négyzetméternyi alapterületű lakás tényleges ára 195 ezer koronába került, ám a vevő csupán 30 ezer ko­ronát fizetett érte. Napjaink­ban egy ugyanilyen alapterü­letű lakás piaci ára 900 ezer és 1,2 millió korona között in­gadozik, ami az átlagbér 90- szerese, illetve 120-szorosa. Ebből következik, hogy az el­múlt 10 évben csak a koráb­ban államilag támogatott alapvető élelmiszerek árának növekedése vetekedhet a la­kásárak növekedésével. En­nek dacára az építőipar szá­mára nem igazán kifizetődő a lakásépítés, mivel a lakbérek még mindig alacsonyak. Ha azt szeretnék, hogy a lakás felépítésének költsége 20 év alatt megtérüljön, akkor 5000 koronás lakbért kellene kérni, ami megfelel a jelenlegi átlag­bér felének. (T)

Next

/
Thumbnails
Contents