Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-24 / 70. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 24. KOMMENTÁR Hullaszagú HZDS JARÁBIK BALÁZS Európa állítólag két embertől fél. Ebben a vonatkozásban viszont Haider és Meciar nevét jobbára a szlovák sajtó szajkózza. A világmé­diában már csak Haider neve bukkan fel, Meciar Szlovákiától nyugat­ra senkit sem érdekel. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak minden esélye megvolt, hogy néppártként megpróbálja elfogadtatni magát otthon és külföldön egyaránt. Próbálkoztak párttá alakulással, modernizációval, s jó előre külföldi kampánnyal. Leporolták a titkos- szolgálatnál tanulóéveit lehúzó Rudolf Ziakot, és bevetették külföld­ön. Ziak az utolsó évben több időt töltött Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, mint otthon, azt bizonygatva mindenhol: a mozgalmon belül eléggé erős az a szárny, amely immáron a vezér nélkül szeremé a jövő Szlovákiáját építem. Tkác, Keltosová, Krajci (!) és a többiek tudták: a szalonképességhez a vezért kell kirúgni. A moz­galom legutolsó kongresszusán azonban kiderült, a vezér nem vak, hogy ne vegye észre, mi zajlik. Mivel a „Meciar-nélküliek” totális vere­séget szenvedtek, minden szlovák politikusok leghalhatadanabbja is­mét elegendő hatalommal bír pártjában, s oda vezetheti, ahová való: a politikai szemétdombra. Ráadásul mindez úgy sikerült, hogy az or­szág szinte észre sem vette azt, hogy a HZDS-ben egyesek palotafor­radalommal próbálkoznak - sikertelenül. Márpedig Meciarral a HZDS-Néppárt lassú haldoklásra van ítélve, Meciar beteges kicsinyes­ségében ugyanis taktikai érzékét is elvesztem látszik. Nem vonult a háttérbe, mint Haider, az ő színpadéhsége üyesmit nem tűr. A mozga­lom lassú haldoklása azonban Szlovákia szenvedését is meghosszab­bítja, mivel mind az Európai Unió, mind a NATO eléggé világossá tet­te, a következő választásig szó sem lehet semmiféle integrációról. A vezérrel viszont nincs lehetőség a politikai paletta letisztázására. A HZDS szavazóinak és a szlovák politikai elitnek igazán feltűnhetne, hogy Meciar politikai hullaszaga már az egész pártot átitatja. A szerző a Columbia Egyetem (New York) ösztöndíjasa Ki lesz a nyerő? TÓTH MIHÁLY Egyszerű volt 1998 nyarán-őszén a később Dzurinda-koah'ció néven ismertté vált, meglehetősen bonyolult pártszövetség választási győ­zelmének képlete. Nem volt nehéz elbájolni a lakosság többségét a korrupció- és kliensrendszer-ellenesség jelszavával. Meciar évekkel ezelőtti több mint 80%-os népszerűsége a korrumpálódás és a klientelizmus miatt kopott meg. A vagyon és a hivatalok újrafelosztá­sa során kiderült, hogy még az ígérgetésben leggádástalanabb politi­kus se tudja meggátolni az elhíresült alaszkai tétel, nevezetesen a „több az eszkimó, műit a fóka” demonstrálódását. A jóhiszeműek szá­zezrei most, a KDH Siemens-botránya, az SDE Kosovan-ügye, a régi és az új közlekedési miniszter érdekeltségeinek tisztázatiansága lát­tán fölöttébb meg vannak lepődve azon, hogy minél inkább változott a kormányhatalom, annál kevésbé módosultak a praktikái. Rendszer­tani szempontból ugyanaz, ha X-mozgalom „helyzetbe hozza” funkci­onáriusát, mondjuk, egy kohászati vállalat privatizálásánál, mint amikor Y-párt 24 órával kormányra kerülése után eléri kebelbelijének kinevezését valamelyik monopolhelyzetben levő állami vállalat élére. Sanda gyanú kezd az emberben motoszkálni, hogy csak a pártveze­tők ügyességén, rábeszélőképességén és a választópolgár naivságán múlott, hogy nem Kosované, hanem Rezesé lett a vasmű. Sokan már nem is azon csodálkoznak, hogy a párttagsághoz igazodó országpar­cellázás és tisztségosztogatás Dzurindáéknál úgy folytatódik, ahogy Meciarék abbahagyták. Másfél évvel a választási győzelem után attól botrányos a kormánykoalíció pártvezetőinek magatartása, hogy piru­lás nélkül a választók szemébe mosolyogják a tényt: nemcsak a mi­niszteri, az államtitkári és a többi főhivatalnoki pozíciót osztották el, hanem minden mást is arányosan felparcelláztak. 1998 őszén azért nyert a Dzurinda-koalíció, mert az urambátyámko- dó vagyon- és pozícióosztogatásnak az ellenkezőjét ígérte. Vajon ki nyeri a következő választásokat? Elméletileg könnyű a diadal ková­csolása: érezhetővé kell tenni az életszínvonal emelkedését és a mun­kanélküliség csökkenését. Ez két és fél év alatt megvalósíthatatlan. Győzelemre tehát csak az a politikai erő számíthat, amelynek vezetői a botrányok miatt kiábrándültakkal el tudják hitetni a maguk erkölcsi makulátlanságát. E szempontból a HZDS már leszerepelt. Még akkor is, ha a lakosság egyharmada Meciarra szavaz. Érthető, hogy a koalí­cióban mostanában sokasodnak a partnerek általi leleplezések. Az lesz a nyerő, akire a gyanúnak még csak az árnyéka se vetődik, és ez még ötletgazdagsággal is párosul. Az ötietesség eddig csak abban nyüvánul meg, hogy a pártok lekopintották a HZDS módszerét... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint aD.A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA Bohus Lenicky írásában a mesebe­li tűzoltóbrigádhoz hasonlítja a jelenlegi szlovák kormányt, amely mindent elront. A tűz oltá­sát még együtt kezdték el kezdeti sikerekkel, de mára oda jutottak, hogy a lángok helyett egymást lo- csolgatják. Mintha már elfeled­keztek volna arról, miért, minek köszönhetően tudtak kormányt alakítani. Még nincs nagyobb gond, mert sem az Észak-atlanti Szövetség, sem az Európai Unió nem emelte fel a hangját a belső viták ellen, de bármikor bekövet­kezhet az a pillanat, amikor azt mondják, elég. De akkor már késő lesz, a tüzet nem fogják tudni el­oltani a koalíciós pártok. A kor­mánykoalíciónak és az egyes poli­tikusoknak végre észre kellene venniük, hogy ha nem egyeznek meg és nem fognak össze, Vladi­mír Meciar és a HZDS visszatéré­sét alapozzák meg - írja a Pravda kommentátora. Egy évvel a légicsapások után is megoldatlan az albán és a szerb kérdés, egymás mellett élésről aligha lehet beszélni A NATO egy éve Koszovóban Koszovói 1999. júniusa óta Koszovói az ENSZ ideigle­nes igazgatása alá helyezték és a NATO által irányított nemzetközi erőt vezényel­tek területére. George Ro­bertson NATO-főtitkár kije­lentette, a békefenntartók mindaddig a térségben ma­radnak, amíg csak szüksé­ges lesz rájuk. MTI-HÁTTÉR Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-én elfogadott ha­tározata elismeri Jugoszlávia szu­verenitását Koszovó fölött és a tartomány számára jelentős auto­nómia létrehozását írja elő. A 10 877 négyzetkilométeres Koszovó lakosságát mintegy 2 millió főre becsülték az 1998 februárjában, a Belgrád és a Koszovói Felszabadí­tó Hadsereg (UCK) között kiala­kult konfliktus előtt. Ebből 1,6 millió albán, több mint 200 ezer szerb, ezenkívül törökök, nem al­bán muzulmánok, romák és goránok (iszlám vallású szerbek) lakták. A NATO-bombázás kezde­te után Belgrád tömegesen űzte el az albánokat, a menekültek szá­ma csaknem egymillió főt ért el. Azt követően, hogy 1999. júniu­sában véget ért a háború, az albán menekültek visszatértek, viszont több mint 240 ezer szerb és más nem albán viszont elmenekült a tartományból az albánok erősza­kos cselekményei és fenyegetései miatt. Koszovó a középkori szerb király­ság székhelye volt. A szerbek vere­sége a rigómezei csatában 1389. június 28-án megnyitotta az utat a Balkán fölötti török uralom létre­hozásához. Az 1974 évi jugoszláv alkotmánnyal autonóm tarto­mány lett, státusát 1989-ben Szlóbodan Milosevics, aki akkor Szerbia elnöke volt, felszámolta. 1991-ben az albánok kikiáltották a maguk „köztársaságát” és egy évvel később félig illegális népsza­vazást szerveztek a függetlenség­ről. A Belgrád által el nem ismert voksoláson az igen 99 százalékos többséget szerzett. 1992-ben az albánok „parlamentet” és Ibrahim Rugóvá személyében „köztársasá­gi elnököt” választottak, ugyan­csak fél-illegális módon. 1999. márciusában kudarcot val­lottak azok a nemzetközi erőfeszí­tések, amelyek arra irányultak, hogy rákényszerítsék Milosevicset az albán lakosság elleni elnyomás megszüntetésére. A bombázások 11 hétig tartották és június 10-én értek véget, azt követően, hogy Belgrád elfogadta: kivonja erőit Koszovóból. A tartományba bevo­nult a KFOR, a közigazgatást az ENSZ missziója vette kezébe. Feb­ruárban Rugóvá bejelentette a „Koszovói Köztársaság” minden intézményének feloszlatását. Gazdaságilag Koszovó a volt Jugo­szlávia legszegényebb része. Gaz­dag azonban ásványokban (ólom, cink, ezüst, króm, vas, nikkel) és energiahordozókban. A KFOR je­lenleg 38 ezer embert állomásoz- tattak Koszovóban, 7-8 ezer főt Macedóniában, Albániában és Gö­rögországban. Az UCK-t hivatalo­san demilitarizálták tavaly szep­temberben, az ENSZ égisze alatt koszovói védelmi erővé (TMK) alakították át. Polgári feladatokat lát el, kijelölt létszáma 5 ezer fő. Egy évvel a NATO balkáni légi­háborújának megindítása után a nyugati szövetség katonai bizott­ságának egykori elnöke inkább negatívan ítéli meg az intervenció hozadékát. A Der Tagesspiegel berlini lapnak nyilatkozva Klaus Naumann annyiban helyesnek mi­nősítette a Jugoszlávia elleni kato­nai beavatkozást, hogy ezáltal le­hetővé vált a Koszovóból elűzött lakosság hazatérése, s megelőzhe­A békefenntartók leg­alább öt évig Koszovó­ban maradnak. tő volt egy Nyugat-Európát el­árasztó albán menekülthullám. Hibának tartja viszont, hogy „a NATO nem érte el elsődleges cél­ját: a fegyveres harc elkerülését. Egy évvel a légicsapások után is megoldatlannak nevezi a nyugal­mazott német tábornok az albán, illetve a szerb kérdést. „Nem tudom megmondani, sike- rül-e megvédeni a különböző nép­csoportok együttélését. A multietnikai kísérlet annyit jelent, hogy sok éven át ott kell marad­nunk Koszovóban, nagy türelmet tanúsítunk, és hatalmas összege­ket ruházunk be.” Arra a kérdésre, vajon a boszniai és koszovói ta­pasztalatok fényében van-e értel­me az ilyen kísérletnek, vagy pe­dig az 1945 után Közép-Európá- ban átéltekhez hasonlóan inkább szét kellene választani az egyes népeket, hogy azután maguktól tudjanak békésen közeledni egy­máshoz, Naumann kijelentette: a Balkán és a II. vlágháború utáni Közép-Európa nem hasonlítható össze. „A közép-európai kitelepí­tést és elűzést egészen más feltéte­lek mellett fogadták el az érintet­tek. Két nemzedék elteltével az emberek nem térnek már haza. Ezt a Balkánra átültetni azt jelen­tené, hogy elfogadjuk az etnikai­lag tiszta államokat. Nem hiszem, hogy ez minta lehetne. Ezért in­kább fordítva kérdeznék: tudunk- e jobb modellt a Balkán számára annál, hogy türelmesen próbáljuk megvalósítani a többetnikumú kí­sérletet?” - mondta Klaus Nau­mann. Rudolf Scharpint német védelmi miniszter szerint egyelőre nem lehet megjósolni, meddig tart majd a nyugati katonai jelenlét Koszovóban. Úgy véli, még öt év is túlságosan rövid idő lenne. Napi 67 millió dollárjába került a háború a szövetségnek 1999. március 24-én, pontosan egy éve kezdte meg a NATO Jugoszlávia bombázását. 1999. június 3- án a jugoszláv vezetés bejelentette, hogy elfogadja a béketervet, azaz az etnikai tisztogatás és erőszak befejezését, a katonai erők kivonását, a nemzetközi biztonsági erő Koszovóba engedését, a menekültek visszatérésének lehetővé tételét és a Jugoszlávia területi egységét megőrző, de Koszovónak széles körű autonómiát biztosító politikai keretmegállapodás elfogadását. A hetvenhét napig tartó légi csapások alatt másfél millióan menekültek el Koszovóból, az anyagi kár elérte a 35 milliárd dollárt, a jugoszláv hadsereg több ezer embert vesztett. A NATO-nak napi 67 millió dollárjába került a háború. Június 10. Az ENSZ BT felhatalmazta a nemzetközi erőt, hogy „bármely szükséges eszközzel” szavatol­ja a koszovói albán menekültek hazatérését. A békefenntartásban 19 NÄTO- és 15 kívülálló ország vett részt. Augusztus 2. Az ENSZ szerint a KFOR-erők Koszovóba érkezése óta 178 ezer szerb és cigány hagyta el a tartományt. Augusztus 8. Kosovska Mitrovicában összetűzés robbant ki a francia katonák és az albán tüntetők kö­zött. Az etnikai megosztottság jelképévé vált városban ezután szinte naponta tüntettek mindkét nemze­tiség képviselői. Október 11. Az EU mentesítette Koszovói a Jugoszláviát sújtó szankciók alól. (MTI) OLVASÓI LEVÉL Villanyszámla és atomszemét Azt hiszem, azoknak lesz igazuk, akik azt állítják, hogy az atomerő­művekben előállított villanyáram rendkívül drága, s ezek az erőmű­vek sohasem térítik meg a rájuk fordított beruházást és költsége­ket. Ezt látszik bizonyítani a ki­égett fűtőelemek elszállítása körül kialakult huzavona. Gondoljunk csak bele, mibe kerülhettek ezek a fűtőelemek, mennyiért szállítot­ták őket ide, ha csupán az elszállí­tásuk költségét nyolcmilliárd ko­ronára taksálják. Nem arról van szó, hogy valaki ismét előnyös, semmivel meg nem szolgált bevé­telhez akarja juttatni a villamosipari lobbit, vagy a sok­szor nem éppen tiszta ügyletei mi­att hírbe hozott Devín Bankot? Mert ha nem, akkor az egész affér azt támasztja alá, hogy az atom­erőművekben előállított villany­áram tiszta ráfizetés. Mindeneset­re jó lenne, ha a Szlovák Villamos Művek nyilvánosságra hozná, mit mennyiért vesz, és milyen költség­gel állítja elő a villamos energiát. Szóval, ha a mostanában elég gyakran emlegetett „transzpa­rens” módon működne. Jogom van tudni, ha már az atomszemét elszállítását is velem, veled, vele akarják megfizettetni. Mert addig csak találgatjuk, hová folyik el a vállalat pénze, hiszen nem is olyan régen még nyereséges volt a jóval alacsonyabb fogyasztói díj­szabás mellett. Nem kellene a kör­mére nézni a „menedzsmentnek”, hogy sáfárkodik a vagyonúnkkal, merthogy állami. Hová teszi azt a temérdek pénzt, amelyhez úgy jut hozzá, hogy lassan hét bőrt húz le - a kormány beleegyezésével - ró­lunk, fogyasztókról? Ezzel kapcso­latban engedtessék meg még egy észrevétel: szerintem a bősi szu­pererőmű sem téríti meg soha a reá fordított költséget, s még uno­káink is nyöghetik majd, hogy megfizessék egy megalomániás - a kommunizmusban ragadt rá -, ún. vízügyi szakember beteges rögeszméjének káros következmé­nyeit. Palágyi Lajos, Dunaszerdahely Remélem, felismer bennünket a kalauz, ugye ti se vettetek jegyet. Rohadt drágák manapság. (TA SR-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents