Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-23 / 69. szám, csütörtök

Csütörtök, 2000. március 23. 3. évfolyam, 11. szám Deákiban nem csupán társalognak a nyugdíjasok, télen hetente, nyáron kéthetente jönnek össze és ilyenkor újabbnál újabb programokat találnak ki Saját örömükre és mások segítségére GAÁL LÁSZLÓ eákiban öt éve, 1995 februárjában 34 tag­gal alakult meg a nyugdíjasok klubja. Mára 91-re növeke­dett a taglétszám, és hogy nagy többségben vannak itt a nők, azt az is bizonyítja, hogy két­évenként rendszeresen kézimun­ka-kiállítást rendeznek a tagok munkáiból. A helyi nyugdíjas­otthonban az idei jubileumkor is szebbnél szebb csipkék, kivarrt té­rítők, gobelinek, díszpámák és egyéb kézimunkák várták az ér­deklődőket. De nemcsak a saját szórakozásukra dolgoznak a deáki nyugdíjasok. Évente kétszer ren­deznek gyűjtést a tallósi gyermek- otthon számára. Egyszer ruhafélét gyűjtenek a rászoruló gyermekek­nek, Mikuláskor pedig déligyü­mölccsel és édességgel megrakod­va látogatnak el az otthon kis lakó­ihoz. Az idei tervben a legközeleb­bi klubprogram egy színházlátoga­tás, április elsején Komáromba utaznak, hogy a Jókai Színház elő­adásában nézzék meg a Kőszívű ember fiai című előadást. Színház­ba általában évente egyszer mennek (legalábis a klub által szervezett formában), vannak azonban jóval gyakoribb állandó utazási programok, mégpedig a nagymegyeri termálfürdő látoga­tása, ahová évente tízszer is elláto­gatnak. Ötévenként köszöntik fel a kerek évfordulót ünneplőket, a 60., 65., 70., 75. és 80. születés­napjukat ülőket. A nyolcvan felet­tieket már minden évben felkö- szöntik. A nőnapot is megünneplik a klubban, ilyenkor a polgármester A kötőtűk alól pulóverek is kikerülnek, a falon gobelinek láthatók A ügyeskezű klubtagok - jobbról az első Fűtő Irén elnök adásokat fedezik. Például ha egy klubtag, vagy annak közeli hozzá­tartozója elhuny, ebből a pénzből vesznek virágot a temetésére. Az eddig ismertetett nyugdíjasklub a magyarajkú nyugdíjasok klubja, de van külön klubjuk a szlovák nyug­díjasoknak is. Ők jóval kevesebben vannak, huszonegynéhányan, és ami a ren­dezvényeket illeti ebben is kevésbé kezdeményezők. Az első kézimunkakiállítást még közösen rendezték a szlovák klubbal, de az­óta hiába hívják őket. A kirándulá­sokon is részt vehetnének, de legin­kább csak a podhájskei termálfür­dőbe járnak el közösen, a többi uta­zás nem vonza őket. A nagyobbik klubban egyébként a 91 tag között nemcsak falubeliek vannak, hanem a szomszédos Vágsellyére elköltö­zött deákiak, esedeg az ő barátaik is eljárnak a klubestekre és egyéb rendezvényekre. Mindezt Fűtő Iréntől tudtuk meg, aki kezdettől fogva a klub elnöke. Most azonban elhatározta, hogy lemond a tisztségről, mert néha rendetíenkedik a szíve, és mint mondja, már nem neki való az ak­ciók szervezésével járó sok lótás- futás. Hogy kinek adja át a posztot, arról sejtelme sincs, egyelőre senki nem jelentkezett erre a munkára. De reméli, hogy a klub az ő elnök­lése nélkül is ugyanígy működik majd, és két év múlva ismét a mos­tanihoz hasonló szép kiállítással lepik meg a falu lakosait. (Fúto Róbert felvételei) egy-egy szál virággal köszönti a nyugdíjas nőket. Nagy csokorral kell jönnie, mert 91 tagból több, mint nyolcvanan nők. Nagyon jó a viszony a községi hivatal és a nyugdíjasklub között, az évzáró taggyűlés kiadásait is az önkor­mányzat állja, és a kirándulásaik­hoz általában rendelkezésre bo­csátja a községi autóbuszt. Igaz, ezt nem ingyen, de még így is sok­kal olcsóbb, mintha közlekedési vállalattól bérelnék, hiszen a klub­nak csupán az üzemanyagot kell megfizetnie. A nyugdíjasok na­gyobb ünnepek előtt „bevásárló turizmust” folytatnak: Délkomá- romba, a piacra veszik az irányt. Visszafelé ilyenkor is meg szoktak állni a megyeri termálfürdőben. Pedig otthon a falu határában is van hasonló, külföldiek által is rendszeresen látogatott fürdőhely. Itt tavaly ősszel kétszer is kedvez­ményesen fürödhettek, az idény után, amikor a fürdő már nem is üzemelt, kimondottan a nyugdíja­soknak engedtek vizet az egyik medencébe. Ez is az önkormány­zat gesztusa, hiszen a fürdőt a köz­ség üzemelteti. A nyugdíjasok té­len minden hétfőn, nyáron kéthe­tente jönnek össze a klubban, au­gusztusban pedig egyhónapos szünidőt tartanak. Az ilyen hétfői összejöveteleken beszélik meg a legközelebbi, éppen aktuális akci­óval kapcsolatos teendőket. Min­den klubesten rendes jelenléti nyilvántartást vezetnek egy külön erre a célra szolgáló füzetbe írja be magát mindenki. Mostanában azon gondolkodnak, hogy beállná- nak a járási nyugdíjas-szövetség­be, ami némi támogatást jelente­ne, ugyanakkor valamivel hozzá is kell járulni a közöshöz, a tagsági díjon kívül például a járási nyugdíjasnap megszervezésével. Tagdíjat otthon is szednek, az így befolyt összegből a rendkívüli ki­Horgolt és hímzett térítőkből nagy volt a választék A nyitrai balkonháború precendsértékű lehet, a közeljövőben a szocialista munkamorál jegyében épült panelházak többségénél számítani lehet hasonló gondokra Kis szlovákiai panelsztori: semmibe nyíló balkonajtók VRABEC MÁRIA iába szavazott meg a városi képviselő-tes­tület hárommillió koronát a célra, hiá­ba írt ki a városi la­kásszövetkezet pá­lyázatot a munka elvégzésére és hi­ába tűnik a külső szemlélődőnek úgy, hogy minden feltétel adott - belátható időn belül mégsem fog­ják megjavítani a nyitrai Chrenová lakótelep panelházainak omladozó balkonjait. Mégpedig azért nem, mert a pályázat bizottsága által ja­vasolt két cég egyike sem tudott olyan alternatívát felvázolni, amely minden szempontból meg­felelt volna a követelményeknek. A Bulla Kft. cementlapos és vasrácsos megoldása ugyan átment az Építé­szeti Műszaki és Ellenőrzési Intézet terheléspróbáján, de mint később kiderült, csak a balkon külső olda­láról, esztétikai szempontból a vas­rácsok miatt nem nyerte el a város főépítészének tetszését. Műszaki és építészeti szempontból egyaránt megfelelő ugyan az Erio Kft. által javasolt, rozsdamentes pléh és át­látszó műanyaglapok kombináció­jával számoló megoldás, ennek vi­szont az a baja, hogy túl drága: egy balkon megjavítása 9898 koronába kerülne míg a Bulla Kft. számításai szerint 3000 koronával lenne keve­sebb a költség. A helyzet mostanra odáig fajult, hogy már a lakásszö­vetkezet képviselői sem tudják ki nyerte meg a pályázatot: az igazga­tó, Müan Mikulásik szerint a Bulla Kft. kapja a megrendelést, helyet­tese, Ján Lohyna viszont az Ério Kft-re esküszik. És hogy az ügy még cifrább legyen, a Bulla Kft. bírósági perrel fenyegette meg a lakásszö­vetkezet igazgatóhelyettesét, ami­ért az azt állította, hogy a pályáza­tukban feltüntetett nyersanyagok használata nálunk még nem is en­gedélyezett. Lohyna nem hajlandó visszavonj az állítását, a Bulla Kft. tulajdonosa pedig az elveire hivat­kozva addig nem írja alá a már elő­készített szerződést, amíg a lakás- szövetkezet egyik képviselője ilyen véleménnyel van a cégről. Az Ério Kft.-vei viszont a lakásszövetkezet igazgatója áll hadban, mivel mint „véletlenül” kiderült, egy másik ügy kapcsán végrehajtókat küldtek a fivéréhez, és itt a kör be is zárult. A zűrzavaros viszonyokat nem si­került tisztázni azon a nyilvános összejövetelen sem, amelyet az el­múlt héten a balkonügyben érin­tett lakók kezdeményeztek, sőt, az ellentétek még inkább kiéleződtek és kis híján tettlegességre is sor ke­rült a két konkurens magáncég tu­lajdonosa valamint a lakásszövet­kezet képviselői és a bérlők között. Nem csoda - jelenleg mindenki be­csapottnak érzi magát az ügyben, de legfőképp a szerencsétlen lakók, akik már egy éve nem léphetnek ki balkonjukra, behúzott nyakkal közlekednek a házuk körül attól tartva, hogy a fejükre esik egy be­tondarab és mindennek tetejébe most még a lakásukba is befolyik a víz, mert a lakásszövetkezet a biz­tonság kedvéért már decemberben eltávolította a balkonokat. Az meg már egy külön probléma, hogy a mai napig nem lehet tudni ki állja majd a javítás költségeit: a bérlők, vagy a lakásszövetkezet. A bérlők szerint ez a lakásszövetkezet gond­ja, hiszen a szakértői vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a balkonomlás oka a nem megfelelő anyagok használata és az építők hanyagsága volt. A lakásszövetke­zet vezetői viszont - érthető okból - ennek épp az ellenkezőjét állít­ják: nekik meggyőződésük, hogy az újjáépített balkono.c emelik a la­kások értékét és így a most befekte­tett pénzt teljes joggal vasalják be a lakóktól, amikor azok megveszik a bérleményt. Hogy a szükségből rekonstruált balkon kétszer, háromszor annyiba kerül majd mint a lepusztult laká­sok az az illetékeseket nem érdekli és a jelek szerint az ő álláspontju­kat igazolja a képviselő-testület döntése is, amely szerint nem javí­tásról, hanem új befektetésről van szó, ennek terhét pedig teljes mér­tékben a lakók kötelesek viselni. Itt azonban még nem tartunk, mert a 172 bérlő számára egyelőre távo­li vágyálom, az ősszel megszava­zott hárommillió korona a kilenc közül csak két panelház rendbeté­telére elég - a többire vagy jut pénz a városi lakásfejlesztési alapból, vagy nem. Ez a képviselők belátá­sán múlik, akik közül, sajnos, egy sem lakik a szóban forgó ’akások- ban. Az ígéretek szerint legkésőbb már­cius 15-ig közlik a lakókkal, mikor kezdik el a balkonjavítást és azt is, ki fizet a végén, de arról, hogy me­lyik cég kapja a megrendelést a munka elvégzésére, valószínűleg csak egy újabb pályázat dönt, amelyben remélhetőleg már épí­tészmérnökök is ülnek a javaslato­kat elbíráló bizottságban. Addig pedig maradnak a semmibe nyíló balkonajtók, a beázó lakások vala­mint az érdekek és ellentétek szö­vevényében tévelygő, elkeseredett lakók, akiknek az igazukop kívül semmilyen eszközük nincs, amely- lyel befolyásolni tudnák a történé­seket. Pedig a nyitrai ügy végkimenetele precedensértékű lehet, márcsak azért is, mert az építészeti ellenőr­ző intézet felmérései szerint a kö­zeljövőben a szocialista munka­morál jegyében épült panelházak többségénél számítani lehet ha­sonló gondokra.

Next

/
Thumbnails
Contents