Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-21 / 67. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 21. Tűzzománcok az ArtMa Galériában Dunaszerdahely. Kopócs Tibor és Mikulás Lovacky tűzzománc alkotásaiból nyílik tárlat holnap 17 órakor az ArtMa Galériában. A kiállítást dr. Éva Dénesová művészettörténész méltatja. A két művész alkotásait március 31-ig láthatja a közönség, (ú) Bergman ismét színházban rendez Stockholm. A kritika és a kö­zönség egyöntetű elismerése mellett játsszák a filmtől a szín­házhoz visszatért 81 éves Ing­mar Bergman rendezésében August Strindberg Kísértetszo- nátáját. A Kísértetszonátát, egy fiatal diák ábrándjainak keserű, groteszk széthullását a stockhol­mi Királyi Színház társulata adja elő, sok filmszerű megoldással - írta a Reuters. Ingmar Bergman, a Fanny és Alexander, A hetedik pecsét, a Szégyen, a Szenvedély és sok más, a filmművészetben új fejezetet nyitó alkotás rende­zője már korábban is dolgozott Strindberg-mű színrevitelén. Színpadon rendezte meg az egyik leghíresebb Strindberg- drámát, a francia, német és an­gol filmváltozatban is közismert Haláltáncot; de színpadi munká­inál ismertebb a Strindberg Álomjátékából 1963-ban készült televíziós filmje. (MTI) Könyvbemutató a Vámbéryban Dunaszerdahely. Az AB-ART Kiadó szervezésében kerül be­mutatásra március 23-án 18 órától a Vámbéry Irodalmi Ká­véházban Németh Zoltán A szem folyékony teste címmel megjelent kötete. A könyvet Polgár Anikó költő és Csehy Zoltán költő mutatja be. (ú) Németh Zoltán A szem folyékony teste AB-ART SZÍNHÁZ _________________POZSONY_________________ NEM ZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony 19 HV1EZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakuk Marci szerencséje (vendégjáték Dunaszerdahelyen) 11, 19 __________________NYITRA ANDRE J BAGAR SZÍNHÁZ: Holle anyó 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Frankofón filmek fesztiválja YMCA: Az orléans-i szűz (am.) 17, 20 TATRA: Ember a Holdon (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Green Mile (am.) 16.30, 20 Az orléans-i szűz (am.) 17.30.20.30 MLADOST: A félkegyelmű visszatér (cseh) 15.30,17.30 Teljes napfogyatkozás (fr.) 20 CHARLIE CENTRUM: A félkegyelmű' visszatér (cseh) 17, 20.45 Solymász Tamás (szlov.) 16 South Park (am.) 17,21.15 Mindenki, akit szeretek (cseh) 19 Abennfentes (am.) 18.30 A hat mesterlövész (szl.-cseh) 21A világ nem elég (am.) 17.15 KASSA DRUZBA: Amerikai szépség 15.30, 17.45, 20 TATRA: A John Malkovich menet 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Ember a Holdon 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Az orléans-i szűz 15.30,18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ember a Holdon (am.) 17, 19.15 LÉVA -JUNIOR: South Park (am.) 16.30,19GÚTA-VMK: Solymász Ta­más (szí.) 18.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Harcosok klubja (am.) 18 KIRÁLYHELMEC - VMK: Zuhanás (am.) 18 GYŐR CINEMA CITY: Amerikai pite (am.) 14,16,18 Pár-baj (am.) 20 Stu­art Little kisegér (am.) 14, 16, 18, 20.15 Kettős kockázat (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 A tehetséges Mr. Ripley (am.) 14.30, 17, 19.45 Sivatagi cápák (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Amerikai szép­ség (am.) 15,17.30, 20 A bennfentes (am.) 14.30,17.30, 20.30 An­na és a király (am.) 14.30,17.30, 2Ö.30 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány a határon túli magyar nyelvű felsőoktatás és szakképzés fejlesztése, meglévő intézményei működésének biztosí­tása, valamint a határon túli ma­gyarság anyanyelvi megmaradásá­nak támogatása szándékával pá­lyázatot hirdet a 2000-es évben különböző témakörökben. A felhívás keretei közt rendelke­zésre álló keretösszeg 470 millió forint, mely kilenc pályázati prog­ram között oszlik meg. Figyelem! Az Apáczai Közalapít­ványnál kizárólag e programokra lehet pályázni a Pályázati Adatlap benyújtásával. A pályázatok beérkezésének határ­ideje e programoktól függően álta­lában: 2000. április 14., 15 óra, ill. egy esetben 2000. május 31., 15 óra. A pályázati felhívás teljes szövege, a pályázati adatlap és a kitöltési út­mutató letölthető az internetről ( www.htmh.hu ), vagy beszerez­hető az Illyés Közalapítvány szlo­vákiai titkárságán a következő cí­men: 815 57 Pozsony/Bratislava nám. 1. mája 10-12. Telefon: (00 421) 7 52922807 Telefax: (00 421) 7 52961157 e-mail: ika.szolkurat@ba.telecom.sk Titkár: Varga Sándor Munkatárs: Karika Anikó Szép záróakkord a pozsonyi Magyar Kulturális Napokon: zártkörű vetítésen mutatták be aJadviga párnáját Ondris naplója után Füst Miláné Deák Krisztina: „A boldogságról nehezebb filmet csinálni." (Dömötör Ede felvétele) Erkölcsi ítélet nélkül fejezi be Jadviga párnája című filmjét Deák Krisztina. A szenvedéllyel és fájdalom­mal teli háromszög történet végén Ondris, a férj meghal, hűtlen feleségét Gregor, az Osztatní-ház öreg bérese is elhagyja, Franci pedig, ahogy a bohém szeretők ál­talában, „nyomtalanul eltűnik”. SZABÓ G. LÁSZLÓ A zárószó a nézőre marad. Ő dönti el, kinek a pártjára áll. Závada Pál eddig hét kiadást meg­ért, sodró erejű regényének film- változata a lehető legrövidebb úton jutott el a mozinézőkhöz. De­ák Krisztina már a mű megjelené­sekor elkezdte írni a film forgató- könyvét, s Závada Pállal közösen gyorsan be is fejezte. Az 1910-es években játszódó történet hármas napló a magyarországi szlovákok életéből. Palkovits Mária Jadviga a Monarchia idején mondja ki a boldog(talan)ító igent Osztatni Ondrisnak, aki a film végén bele­hal a szerelembe. Ami a házasság- kötés és a tragédia között lezajlik, az négy-öt év történése. A nagyívű regényből ennyit markol Deák Krisztina, hiszen ha az egész mű­vet filmre vitte volna, akkor a vég­eredmény hatórás produkció. Százharminc percbe pedig nem le­het mindent belesűríteni, ezért a regény összes bravúrja nem kérhe­tő számon a filmtől. Ä Jadviga pár­nája azonban a moziban is felkava­ró élmény. Két díjat kapott az alko­tás az idei budapesti szemlén. Az egyiket a hiteles miliő megterem­téséért vehették át az alkotók (De­ák Krisztina, Závada Pál, Romvári József díszlet- és Szakács Györgyi jelmeztervező, Balogh Gábor ope­ratőr), a másikat pedig Tóth Ildikó kapta Jadviga hiteles megformálá­sáért. A magyarországi bemutató még csak ezután következik. Pár nappal ezelőtt Tótkomlóson, a for­gatás helyszínén már nagy ese­ménynek számított a film, szom­baton pedig Pozsonyban is láthat­ta a jórészt szakmai közönség. ,Amikor először olvastam a köny­vet, leginkább az őszinteség raga­dott meg benne - mesélte a vetítés után a rendező. - A test és a lélek csatája. Valójában nehéz ezekről a dolgokról beszélni. Tolsztoj Anna Kareninája kezdődik azzal, hogy a boldog családok mind egyformák, csak a boldogtalanok különböző­ek. A boldogságról éppen ezért ne­hezebb filmet csinálni, hiszen a boldogtalanság az érdekesebb, drámaibb. Závada Pál nagyon so­kat tud az emberi lélekről, regé­nyének erejét pedig abban látom, hogy azt egyszerűen és őszintén el is tudja mondani. Ha én ezen bár­mit változtatok, akkor a mű lénye­gét komponálom át, ami alapvető hibának minősülhetett volna. Én ezt nem tettem. Megpróbáltam in­kább ugyanolyan nyíltan és őszin­„Ugyanazokkal a nehéz­ségekkel fogok megküz­deni, mint eddig.” tén beszélni mindenről, mint az író. A minden alatt elsősorban a szenvedélyt, az érzékiséget, a sze­relmet s az azzal együtt járó kíno­kat és fájdalmakat értem. A szere­lem testi együtthatóit, amelyeket természetesen nem különíthetünk el a lélektől, az érzésektől. Tőlem is sokan megkérdezték már, hogy honnan tud olyan sokat Závada Pál a nőkről. Én erre mindig azt fe­lelem, hogy ez genetikai láncolat lehet nála. Bizonyára mások tudá­sát, bölcsességét, érzékenységét, tapasztalatát viszi tovább. Ismeri a lélek színeváltozását. Jadvigán, Ondrison és Francin kívül Ma- movkának, Gregomak, Zelenák- nak, Ondris barátainak, Bacovsz- kynak, Irmusnak is jelentős szere­pe van a történetben. Minden rész­letet pontosan ki kellett dolgozni. Jadviga és Irmus találkozásában például az együttlét a fontos. A te­kintet. Az érintés. Mindig a jelenet lényegéből indultunk ki, és annak megfelelően állítottuk fel a kame­rát. Én a részletek híve vagyok. Mindig arra gondolok, hogy abban a két percben mi a legfontosabb. A részletekből aztán összeáll az egész.” Tótkomlóson, ahol az Osztatní- ház külső történéseit és az utcai je­leneteket vette filmszalagra Ba­logh Gábor, valóságos népünne­pély övezte a film bemutatóját. „Életem egyik legszebb napja ma­rad ez - állítja Deák Krisztina. - Visszamentünk Tótkomlósra, mint a bűnöző a tett színhelyére. Kiállí­tást rendeztek azokból a tárgyak­ból, amelyeket a falutól kaptunk a filmbe, fellépett a lakodalmi zene­kar, táncosok jöttek, sűrű pelyhek­ben hullott a hó, olyan volt az egész, mint egy mese. A mozi tete­jén hatalmas transzparens hirdet­te: Tótkomlós filmje. Lovas szekérrel és hintóval jártuk végig a falut. Az első vetítés előtt összeve­rekedtek az emberek a jegyért, pe­dig aznap kétszer is műsoron volt a film. Állítólag azok is eljöttek, akik a Ben Húr óta nem voltak mozi­ban. Sírtak, nevettek a nézők. Ami­kor Jadvigának letépi Ondris a szoknyáját, egy öreg bácsi mellet­tem azt mondta: »hogyúgyvót«. Mármint a nászéjszaka. Ezek . az idős emberek őrzik még a hagyo­mányaikat, réges-régi tárgyaikat, nem engedik, hogy minden bele­vesszen az időbe. Nagyon jó talál­kozás volt a miénk. Megjelentünk a helyszínen őszinte kíváncsiság­gal, és mindenütt lelkesen fogad­tak bennünket. Meg is jegyezte egy forgalmazó, hogy azért van ennyi érzelem a filmben, mert olyan nagy szeretet honolt a forgatáson. Adtunk és kaptunk. Ez a legtisz­tább viszony. Éjszaka, a második vetítés után frissen főtt birkapör­költet tálaltak, fúvószenekar ját­szott, a legvégén kaptam egy marsot, majd amikor beültünk a kék Hondába, a nagy hóesésben sírva integettek a bácsik és a nénik, miközben a zenekar jött utánunk. De a pozsonyi vetítés is emlékeze­tes marad mindannyiunk számára. Itt a szavak nagyon sokat jelentet­tek. És nemcsak azért, mert a film­ben az is elhangzik, hogy anyaor­szág, meg hogy 500 kilométerre Pozsonytól... a történeten is sír- tak-nevettek a nézők. Tóth Ildikó sajnos azért nem tudott eljönni Po­zsonyba, mert színházi bemutató­ja volt, Bodó Viktor azonban iga­zolatlant kapott tőlem, mert »elveszett« útközben.” Következő filmjéről csak annyit árult el Deák Krisztina, hogy már elkezdte írni a forgatókönyvet. A Jadviga párnájáért kapott díjak és elimerések vagy a külföldi meghí­vások nem játszanak közre abban, hogy minél hamarabb elkezdhesse a forgatást. „Ugyanazokkal a nehézségekkel fogok megküzdeni, mint eddig, ez­zel számolnom kell. Nálunk ez így »törvényszerű«. Nem is foglalko­zom ezekkel a kérdésekkel, inkább a témára figyelek. Füst Milán Nap­lójában találtam egy részt, az alap­ján szeretnék majd filmet forgatni. Szerelmi történet az is, de nem olyan, mint Jadvigáé. Állandóan ott a könyv az éjjeliszekrényemen. Az első képet már megírtam. Tu­dom, milyen lesz. Pontosan látom magam előtt. De ha most elmesél-«-., nem, elveszíteném. Ezért inkább hallgatok.” Sharon Isbin: Dreams of a World. Álmok egy világról, ahol a zene nyelve valóban közös nyelv Kulturális világpolgár JUHÁSZ KATALIN Gyanús, ha egy világzenei produk­ció már a címben is tüntetőén használja a „világ” szót, mivel leg­többször nem az a bizonyos uni­verzális zene, hanem egy világra­szóló csalás lapul a korongon, melynek alkotói világszerte el akarják adni terméküket. Nos, ez­úttal a lemezkiadó emberei sze­rencsére tévedtek, amikor a world music kategóriába sorolták, és így kínálták recenzálásra Sharon Isbin új CD-jét (Dreams of a World), amely ugyan még a szokatlanul gazdag tavalyi termésből maradt fel, ám egykönnyen nem avul el, azaz akár holnap is megvásárolha­tó. A borítón csinos nő akusztikus gitárral, a hátoldalon ismert és ke­vésbé ismert huszadik századi ze­neszerzők, egytől egyig kortárs klasszikus, azaz komolyzenei al­bumról van szó, ám senkit ne ri­asszon vissza ez a meghatározás, Sharon Isbin ugyanis meglehető­sen egyénien kezeli ezt a „problé­mád’. Mindenekelőtt a dallamot tartja a legfontosabbnak, melodi­kus műveket választott vagy írt át gitárra, sok köztük a népdal alapú felvétel. Nem először csinál ilyes­mit, hiszen közönségbarát hölgy­ről van szó, aki a londoni, a tokiói, a párizsi és a New York-i szimfoni­kusok kíséretében is közel kívánt kerülni az átlag-hallgatóhoz, be akarta emelni a kortárs zeneszer­zőket a széles köztudatba. Tanító­nevelő munkájának meg is lett az eredménye, két éve a Guitar Player című elismert szaklap kritikusai az év klasszikus gitárosának válasz­tották, Grammy-jelölés is jutott ne­ki tavalyi, latin-amerikai albumá­ért, a barokk zenétől a dzsessz-fú- ziókig sok mindenben otthonosan mozog, saját gitáriskolát alapított és vezet, végigtumézta a világot, hozzánk térben legközelebb Buda­pesten lépett fel. A Dreams of a World az, ami: álmok egy világról, ahol a zene nyelve valóban közös nyelv, legyen szó a görög Mikis Theodorakis, a spanyol Enrique Granados vagy az izraeli Naomi Shemer szerzeményeiről. A dara­bok sokfélék, sokszínűek, az egyet­len összekötő kapocs Isbin lírai, sa­játos gitárjátéka. Bátran kirándul a különböző kultúrákba, anélkül, hogy igyekezné meglovagolni a fu­tó világzenei trendeket. Használja, ami megtetszik neki, éli a kulturá­lis világpolgárok életét, akikből szerencsére egyre több akad. Ő maga egyébként amerikai, ha ez fontos egyáltalán. (Warner Music 1999)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents