Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-18 / 65. szám, szombat
8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 18. A legmegfelelőbb szállítóeszköz a jó öreg zeppelin Szondi Lipótnak, a sorsanalízis világhírű megalapítójának újrafelfedezése. A tudományág a mélylélektan egyik ága. A legnagyobb léghajó A sors szintén öröklődő elem Szondi Lipót pipázgat. Egy ember élete egységes történet, amely egységes keretben és szemlélettel elbeszélhető. (Archívumi kép) HÍRÖSSZEFOGLALÓ Léteznek a világon olyan áruszállítmányok, melyek célbajuttatása igen nehéz, mert méretük miatt nemigen szállíthatóak hagyományos országúton. Ilyenek lehetnek gyárak, hidak, üzemek, erőművek vagy olajfúrótomyok egyes szerkezeti elemei, melyeket lehetőség szerint inkább a helyszínen gyártják le, vagy ott szerelik össze őket, de amennyiben erre nincs lehetőség, úgy előfordulhat, hogy külön utat kell kialakítani az odaszállí- táshoz. Ezt a problémát akarja most megoldani egy német cég, a Cargolifter, mely a lehetséges szállítási módozatokat tanulmányozva arra HÍRÖSSZEFOGLALÓ Van egy lélektani jelenség, amelyről nagyon sokan azt kívánják, bárcsak ne létezne, annnyi bajt okozott már az emberiség története során. Ez pedig nem más, mint a férfilélek azon vonása, hogy az ismeretlen nők iz- gatóbbnak tűnnek, mint a meglevő, állandó társ. Furcsa, hogy egy férfinak egyáltalán nem kell unnia partnerét ahhoz, hogy legalábbis tekintete és gondolatai merész kalandokra induljanak nagy ismereden nő láttán, aki talán nem is vonzóbb, mint saját társa. Mi e jelenség oka? A válaszért a lélektan egyik legfiatalabb ágához, az evolúciós pszichológiához kell fordulnunk. E tudományterület 1992 óta létezik önállóan, ekkor jelent meg ugyanis A környezethez alkalmazkodott elme című tanulmánykötet, amely lefektette e kutatási irány alapjait. Az evolúciós pszichológia alapgondolata a következő: mivel az emberi psziché az evolúció során alakult ki, az egyes lelki jelenségek csak úgy érthetők meg, ha feltárjuk, mi volt a szerepük, hasznuk az evolúció során. Donald Symons nagyon is érthetőnek tartja a férfiak futó kalandok iránti vágyát. Akiben ugyanis ilyen hajlam munkál, az kis ráfordía következtetésre jutott, hogy a legmegfelelőbb szállítóeszköz a jó öreg léghajó. A vállalat az északnémetországi Brandt városkában a világ leghatalmasabb léghajóját tervezi megépíteni. Hosszúsága négy egymás mögé állított Boeing 747-es Jumbo hosszával, magassága pedig egy huszonhét emeletes toronyházéval egyezik meg. Ha elkészül, az óriás zeppelin utazósebessége mintegy száz kilométer per óra lesz. Egyelőre csak a szerelőcsarnok építése folyik, de egy egy-nyolcad arányban kicsinyített modell már sikeresen elvégezte első próbarepülését. Az 1:1 méretű jármű felszállására azonban legalább 2002-ig várnunk kell. (BBC Online) tással nagymértékben megnövelheti genetikai sikerességét, azaz több utóddal képviseltetheti magát a következő generációban, mint azok a férfiak, akik rendületlenül hűségesek egyetlen partnerhez. A kalandorok tehát több „kis kalandort” hagynak maguk után, mint ahány utódot azok; akikből ez a késztetés hiányzik. így természetes, ha a kalandor hajlam egyre nagyobb számban található meg az egymás utáni generációkban, míg végül gyakorlatilag minden férfira jellemzővé válik egy adag „szoknyavadász” hajlam. Ezt persze a társadalom neveléssel, büntetéssel visszafoghatja, ám ez nem változtat azon, hogy e hajlam genetikai nyereséggel jár - olyan nyereséggel, mely statisztikai méretekben ellensúlyozza a kockázatot: az épp e hajlam miatt bekövetkező sajnálatos halálesetek okozta veszteséget. Az ismeretlen nő iránti fokozott vonzalmat egyébként a monogám kapcsolatok javítására is ki lehet használni. Sok összeszokott párnál beválik, ha szerepjáték keretében eljátsszák, hogy nem ismerik egymást - ilyenkor ugyanis föléled a férfi kalandkereső szenvedélye, ezúttal persze erkölcsös és társadalmilag helyes célok szolgálatában. (É. T.) A sors öröklődik, véli Szondi Lipót, a sorsanalízis megalapítója, aki szerint igazából csak annak van saját sorsa, aki azt szabadon vállalja. Az 1893-ban született Szondi tanai lassan nálunk is gyökeret eresztenek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Egy, a sors hatalmáról szóló indiai példázatban az agrai maharadzsát hajnalban rémülten ébreszti a kertésze: „Uram, hadd vigyem el a legjobb lovaidat, menekülnöm kell! - Miért, mi történt? - A kertedben az imént találkoztam a Halállal, aki felemelt karokkal megfenyegetett. Ha most elindulok, gyors harci szekereden estére Delhibe érhetek, s ott a rengeteg ember között talán elrej- tőzhetem előle. - Jól van - felel a maharadzsa -, indulj gyorsan. - Nem sokkal később a maharadzsa is összefut a kertben a Halállal. Kérdi tőle: Te Halál, miért ijesztgeted az én kertészemet? - Én ugyan nem ijesztgetem őt - feleli az -, csupán égnek emeltem a karomat csodálkozásomban: hogyhogy még mindig itt táblából, amikor nekem ma este már Delhiből kell őt elvinnem?!” Valóban ekkora lenne a végzet hatalma? Valóban csak annyi befolyásunk volna a saját sorsunkra, hogy csupán beteljesíthetjük, ami eleve elrendeltetett? Nos, a végzet elől tényleg nincs menekvés, állítják köAz öröklésben nem csupán a domináns gének fejtik ki a hatásukat. nyörtelen magabiztossággal a sorstudomány művelői, az anankológu- sok - ez azonban korántsem jelenti azt - teszik hozzá némi reményt is keltve -, hogy az ember okvetlenül ki volna szolgáltatva a vaksors ké- nye-kedvének. Az emberi sors fonala ugyanis" csupán visszafelé tekintve látszik egyenesnek: az időben előre tekintve a fonál folyton elágazik. Az pedig, hogy jó- vagy balsorsunk alakításában mekkora szabadságot élvezünk, az anankológusok szerint jórészt attól függ, kerülni próbáljuk-e a sorsunkat, avagy az elágazásoknál lehetséges döntésekkel vállaljuk azt - s ez utóbbi esetben beleszólhatunk. Szondi Lipót, aki Sonnenscheinről változtatta meg a nevét, mielőtt megalkotta volna a sorsanalízist, amelyet - más zsidó foglyokkal együtt - még a bergen-belseni haláltáborban is folytatott. Itt írta egy barátjának szánt levelében: „Mi a rossz? Engem a sorsanalízis tanított meg arra, hogy rossznak lenni any- nyit tesz, mint még meg nem találni a helyes, adekvát vészkijáratot abból az ösztönvészből, amelybe ösztönáramlataink sodortak.” Bármüyen nehéz tudomány is Szondi sorsanalízise, a célja bevallottan gyakorlati: idejében megtalálni ösztöneink számára „az adekvát vészkijáratot”. A sorsanalízis a mélylélektan egyik ága, amely a Freud által kutatott, s szimptómákban megnyilvánuló egyéni tudatalatti és a Jung által vizsgált, a szimbólumok nyelvén „megszólaló” kollektív tudatalatti közötti családi tudatalattit elemzi. A családi tudattalan „nyelve” a választás - mondja Szondi, aki a maga sorsanalízisét ráadásul még genetikai alapokra is helyezte. Azt állította: az öröklésben korántsem csupán a domináns gének fejtik ki a hatásukat, amelyek például az arc élét vagy a haj színét meghatározzák, hanem a látszólag alvó, recesszív gének is érvényesítik „akaratukat”. Például amikor nem kisebb dolog történik valakivel, mint az, hogy szerelmes lesz, nemcsak a látható gének vonzzák a szerelmest -véli Szondi. Ezek a láthatatlan, recesszív gének - szemben a dominánsakkal - nem befolyásolják ugyan mondjuk a lábikra formáját, annál inkább beleszólnak azonban - ha mindjárt kerülő úton is - életünk sorsdöntő eseményeibe. Szondi szerint meghatározhatják például pálya-, pár- és barátválasztásainkat, akár azt is, hogy milyen betegséget, sőt halálnemet „választunk” magunknak. Mindez nagyrészt az ösztönkarakterünktől függ, amelyről képet kaphatunk a világszerte alkalmazott Szondi-féle kísérleti ösztöndiagnosztikai teszt (a Szondi-teszt) segítségével. Szondi egyébként azt tartotta, gyakran egész sorsok, vagy legalábbis sorspanelek öröklődhetnek. Ennek „működését” és az erre történő lehetséges reakciót egy magával Szondival megtörtént esemény is jól illusztrálja. 1916-ban Szondi mint orvostanhallgató és sebesült katona egy bécsi kórházban lábadozott, ahol beleszeretett egy szőke, szász, keresztény nyelvtanámőbe. Egy éjjel álmában megjelentek a szülei, és a Szondinál vagy harminc évvel idősebb féltestvéréről beszélgettek, aki szintén orvostanhallgató volt, amikor - még Lipót születése előtt - beleszeretett egy szőke, szász, keresztény nyelvtanámőbe. A féltestvér feleségül vette a nyelv- tanárnőt, minek következtében nem tudta befejezni a tanulmányait, és utóbb a házasság is boldogtalan lett. Ekkor Szondi, aki az álmot követően úgy vélte: féltestvére sorsát, egy családi sorspanelt készül tudattalanul megismételni, úgy határozott, kilép e „családi sorskény- szerből”. Másnap elutazott Bécsből, s így a sorsismétlődés elkerültetett. , A saját családomban már egész fiatalon láttam - írja Sorsanalízis és önvallomás című írásában -, hogy a választást gyakran a család, vagyis az öröklődés irányítja, és ez a választás alakítja a sorsot. Korán tudatosodott bennem, hogy az összes élőlény közül egyedül az ember képes a család által előírt sorsát tudatossá tenni. Éppen ebben áll az emberi méltóság.” Talán ezt az összetettséget kívánja kifejezni, hogy a sors klasszikus istennői is hárman vannak. Latinul sorsistennőknek (fata) is nevezik őket, magát a végzetet pedig egységesen fatumnak - görögül ananké- nak - nevezik. Szondi Lipót például azért is szívesen használta az anan- ké szót, mivel az nemcsak kényszerűséget, szükségességet, kényszerítő és kínzóeszközöket, kikerülhetetlen sorsot, sorscsapást, illetve végzetet jelent, hanem - meglepő módon - vérrokonságot is. Egy ember élete egységes történet, amely egységes keretben és szemlélettel elbeszélhető. Pontosabban az az ember tekinthető egységes sorsúnak, akinek a történetét el lehet mesélni - vallja Paul Riceur francia filozófus. A sorsanalitikus Szondi pedig úgy látja: a kényszersors az azt megélő szabad választása nélkül nem is sors, hanem csak „én” nélküli élet, és éppen ezért „sors nélküli vegetáció”. (A HVG nyomán) Neander-völgyi korból való furulyán is lehet játszani Kőkorszaki muzsika A férfiak számára az ismeretlen nők többnyire vonzóak Kalandozó tekintetek Wolfgang Amadeus Mozart kifinomult zenéje különleges, jótékony hatással lehet elménkre - vélik a kutatók Gyógyírként hathat ránk a melódia HÍRÖSSZEFOGLALÓ A Bostoni Egyetem biológusát, Jelle Atemát, akinek a furulyázás a hobbija, 1995-ben felvillanyozta a hír: egy szlovéniai barlangban 43 ezer éves neander-völgyi leletek között egy faragott csontdarabra bukkantak, mely feltehetően furulya volt, s ha ez igaz, akkor ez az eddig ismert legrégibb hangszer. Atema már korábban is készített ősi hangszerekről hasonmásokat, lehetőleg hasonló HÍRÖSSZEFOGLALÓ A 21. sz. végére globális környezeti katasztrófa várhat ránk, állítja az igen tekintélyes IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change - Globális klímaváltozással foglalkozó kormányok közötti szervezet). A tanulmányok azt mutatják, hogy a főleg a fosszilis tüzelőanyagok, valamint az esőerdők elégetésekor felszabaduló széndioxid kibocsátásának mértéke mintegy ötszörösére emelkedhet a 2000-es években, ami már elég lesz ahhoz, hogy ennek következtében a széndioxid lekötésében jelentős szerepet játszó erdőségek elpusztuljanak, és így tovább növekedjen a légkörbe jutó üvegház- gázok mennyisége. Mivel a gázok felhalmozódása lassú folyamat, korú anyagokból. Itt azonban a helyzet bonyolultabb volt, hiszen a lelet nagyon régi. Végül is engedélyt kapott arra, hogy egy Bécsből hozatott, 100 ezer és 50 ezer év közötti barlangi medve csontjából faragja ki a hasonmás furulyát. Miután a hangszer elkészült, s finom hangja megszólalt, nyilvánvaló lett, hogy a neander-völgyi nemcsak a madarak csalogatására használta a furulyát, hanem el is szórakoztatta a zene. (É. T.) élettartamuk pedig igen nagy, hatást csak légkörbe juttatásuk drasztikus visszafogásával lehetne elérni - állítja a szervezet. Sok szakértő a kibocsátási szintek legalább 80 százalékos csökkentésében látja a természeti katasztrófa elkerülésének egyedüli lehetőségét. A globális felmelegedés hatására a sarki jégmezők felolvadnak, és a tengerek szintje megemelkedik, ami a tengerparti élőhelyek, termőterületek jelentős részének elvesztését eredményezi, és az ökológiai katasztrófa éhínséget és egyéb szociális problémákat okozhat eszerint a modell szerint. Vannak azonban, akik annak ellenére sem értenek egyet az IPCC előrejelzésével, hogy a szervezet a világ legfelkészültebb klimatológusait tömöríti magába. (BBC News) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Mozart zenéje csodákra képes. Enyhíti az Alzheimer-kóros betegek tüneteit, csökkenti az epilepsziások rohamainak súlyosságát, növeli a térbeli következtetési teljesítményt. A legújabb eredmények fényében egyre valószínűbbnek tűnik, hogy nem a kutatók túlzott lelkesedéséről van szó: Mozart zenéje valóban különleges hatással van elménkre. A történet több mint egy évtizede kezdődött. Gordon Shaw, a Kaliforniai Egyetem kutatója az agy sejtjeinek aktivitását modellezte számítógépen: az aktivitás egy görbeként jelent meg a képernyőn. Shaw-ék gondoltak egyet, és ahelyett, hogy a továbbiakban is a képernyőn jelenítették volna meg a sejtek aktivitásának hullámzását, hangként vezették azt ki. Ekkor vették észre, hogy egyes mintázatoknak nemcsak valamilyen zaj jellegük van hanem zenére emlékeztetnek. Némelyek barokkos, mások keleti hangzásúak. Persze nem igazán zenéről volt szó, hanem inkább megkülönböztethető „stílusokról”. Ezek után felvetődött, hogy ha az agy működése ilyen, vajon a zene be tudja-e hangolni az agy működését. A kezdeti kísérletekhez Mozartot választották. Egy vizsgálatukban egyetemistáknak térbeli feladatot kellett megoldaniuk, melyben egy összehajtogatott és kivágott papír alakját következtették ki. Miután a feladatot megoldották, a társaság egyik része Mozart D- dúr szonátáját (K 448) hallgatta, másik része csendben várakozott, míg egy harmadik csoport mini- malista, ismétlődő zenét halgatott. Ezután megismételték a feladatot: a Mozart-csoport 62 százalékkal teljesített jobban, míg a másik két csoport csupán tíz százalékkal haladta meg saját előző teljesítményét. Mindez nagyon látványosnak tűnt, másoknak azonban nem sikerült megismételniük. Egy átfogó elemzés olyan következtetésre jutott, hogy Mozart zenéjének valójában nincs különösebb hatása a térbeli képeségekre. Egy másik hasonló metaelemzés készítője szerint viszont az előbb említett elemzés csak azokat a vizsgálatokat vette figyelembe, ahol Mozart zenéjének hallgatóit a csendben ülőkkel hasonlították össze. Ám ha az összes ilyen vizsgálatot vesszük figyelembe, akkor igenis megállapítható a hatás, igaz, nem olyan erősen, mint Shaw eredeti vizsgálatában. John Hughes neurológus számos szerző több száz darabját elemezte aszerint, hogy tíz mp-es szakaszokon belül milyen gyakran változik a zene hangereje. Wofgang Amadeus Mozart. Zenéje nemcsak élmény hanem gyógyszer is. (Archívumi fotó) A mai popzenék a skála alján találhatóak, mivel a hangerő lassan vagy alig változik, míg Mozart zenéjében nagyobb ingadozások mutathatók ki. Hughes szerint azok a zenék, amelyek 20-30 másodpercenként ismétlődő sorozatokat tartalmaznak, a legalkalmasabbak a hatás kiváltására, mivel az agy számos funkciója hasonló ciklikusságot mutat. Mozart muzsikájának hatását azonban igen meglepő helyzetekben is sikerült kimutatni. Patkányok egy csoportja két hónapon keresztül napi 12 órán át Mozart D-dúr szonátáját hallgatta. Ezek a patkányok 27%-kal gyorsabban és 37%-kal kevesebb hibával tanulták meg a labirintuson átvezető útvonalat a csendben vagy pedig általános zajban élő patkányokhoz képest. Nehéz lehet megértenünk, vajon miért lenne a patkány agya felkészítve arra, hogy európai zenét hallgasson, ami végül ilyen nagy hatással lenne rá. A szkeptikusok szerint mindösz- sze arról van szó, hogy a zenét hallgató állatok ingergazdagabb környezetben lehetnek. Egy nehezebben cáfolható eredménnyel is előálltak a kutatók: epilepsziások agyán mért elektromos hullámzások las- sabbá és kisebbé váltak Mozart hatására, míg más zenénél vagy csendben ezt a hatást nem tapasztalták. Mark Bodner neurobiológus egy hasonló adatra bukkant. Azt vizsgálták, hogy az agy mely része aktiválódik a zene hallgatása közben. Nem túl meglepő, hogy mindegyik zene aktiválta az agykéregnek azon részét, amely a hangok feldolgozásáért felelős, és azokat a területeket, amelyek az érzelmekkel kapcsolatosak. Mozart zenéjének azonban nagyobb hatása van: aktiválja a finom mozgáskoordináció, a látás, a magasabb rendű gondolkodás és a térbeli következtetés központjait is. (N-g) Veszéllyel jár a fosszilis tüzelőanyagok elégetése Ökokatasztrófa készül?
