Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-18 / 65. szám, szombat

Szombat, 2000. március 18. 4. évfolyam, 11. szám Egysíer olvastam, hogy városunkba érkezik Michel Carayon pszí-sebész. Valami késztetést éreztem, hogy elmenjek az előadására. Azt mondta, elfogad tanítványának. „Megtanultam kezelni a problémát" A szerző felvétele KOPASZ KIEDROWSKA CSILLA észáros Judit hu­szonnegyedik éve nővér az érsekújvári kórházban. Tizenhat éve, amióta az „el­fekvő” megnyílt, a legsúlyosabb betegeket, az Isten- től-embertől elhagyatott betegeket ápolja. Korábban az intenzív osztá­lyon dolgozott, a nem kisebb fele­lősséget követelő újraélesztő osztá­lyon. Váratlanul rászakadt az élet min­den baja: rosszul sikerült házasság, súlyos betegség. A diagnózis: pajzsmirigyrák.- Ennek tizenegy éve. Fél év alatt háromszor operáltak, utána még vissza kellett járnom kezelésekre. Testileg-lelkileg rossz állapotba ke­rültem. Édesanyám aggódott, ösz- szehozott egy természetgyógyász- szal. Csodák csodája, kezdtem ma­gam jobban érezni. Megjött az ét­vágyam, kicsit meghíztam, javult a kedályállapotom. Egészen rendbe jöttem. Ki volt az a természetgyógyász? Mihályi József reikimester. Újvár­ban lakik. Arra gondoltam, ha neki megy, nekem miért ne mehetne? Kiskorom óta segíteni akartam az embereken. Az időseknél kötöttem ki, de vajon mit ér a segítségem? Megetetem a betegeket, beszúrom a fájdalomcsillapítót. Többet akar­tam. Gondoltam, ha már nem let­tem orvos, miért ne lehetnék gyó­gyító? De ez csak úgy megfordult a fejemben. Aztán egyszer olvastam, hogy városunkba érkezik Michel Carayon pszí-sebész. Valami kész­tetést éreztem, hogy elmenjek az előadására. Először megdöbben­tem, aztán belegondoltam, hogy hát ez is egy módja a gyógyászat­nak. Ki tudja, elfogadna-e Michel Carayon tanítványának? Aznap nem tudtam vele beszélni, igen sok érdeklődő vette körül. Másnap fel­kerestem, beszélgettünk. Azt mondta, elfogad tanítványának. De amikor megtudtam, mennyibe fog kerülni a tanfolyam, kicsit csa­lódtam. Ez nem nekem való. Egy hónapom maradt a döntésre. Két hétig alig aludtam. Az egyetlen le­hetőség, hogy kölcsönt vegyek fel. Azt is tettem - jó magas kamatra. Megérte? Meg. A családnak is ez a vélemé­nye. Ki a család? A huszonkét éves fiam és a húsz­éves lányom. A fiam azt mondta, ha soha senkit nem fogok gyógyíta­ni, akkor is megérte, mert azóta otthon jobb a légkör, nyugodt va­gyok, mindenről lehet velem be­szélni, apróságokból nem csinálok gondot. Mert mi a probléma? Ha nem az élet forog kockán, akkor semmi. Kórházban dolgozik ápolónő­ként. Az orvosok tudvalévőén nem ismerik el az efféle gyógy­Édesanyám összeho­zott egy természet- gyógyásszal. Csodák csodája, kezdtem ma­gam jobban érezni. módokat. Mit szóltak a munka­társai ahhoz, hogy elvégezte a tanfolyamot? A visszajelzések vegyesek. Van, akit érdekel, van, aki hallani sem akar róla. De már megszokott do­log, hogy a kolléganőim szólnak, hogy na, boszorkány, gyere, gyó­gyíts. A migrént, az ízületi fájdal­makat, emésztési zavarokat öt­húsz perc alatt megszüntetem. A kezemmel érzékelem a beteg test­rész fölött, hol van szükség az álta­lam közvetített energiára. Az idős emberek gondozásában hasznát veszi a tanfolyamon szerzett tudásának? Volt rá eset. Az egyik néni szédü­lésre panaszkodott, pár percig dol­goztam vele, és másnap azzal foga­dott, hogy nővérke, az olyan jót tett. De legtöbbjüknél sajnos olyan szervi elváltozások vannak, ame­lyeken nemigen lehet segíteni. Sokszor már nem is tudják, mi tör­ténik velük. A betegnek öntudatánál kell len­nie, ha kezelik? Jobban szeretek olyan beteggel dolgozni, aki visszajelzi, mit érzett és hogy használt-e a kezelés. Ön az első kurzust végezte, ame­lyet Carayon tartott. Tavaly de­cemberben hányán kaptak be­avatást? Huszonegyen - tizenkilenc évestől hatvanöt évesig. A nők általában fogékonyabbak az ilyesmi iránt, mint a férfiak. Az önök csoportjában is többség­ben voltak a nők? A férfiak voltak többségben. Egy úr azt mondta nekem, a nőknek nem volna szabad ezzel foglalkozniuk, mert nincs annyi energiájuk, nem arra valók, hogy gyógyítsanak. Az emberekbe belenevelték, hogy a nő maradjon a fakanálnál. De ha mi ugyanúgy munkát vállalhatunk, mint a férfiak, azonkívül háztartást vezetünk, sok esetben többet dol­gozunk, mint a férfiak, miért ne foglalkozhatnánk gyógyítással is? Miért kellett az első foglalkozás­ra narancsot vinniük? Lehetett volna más gyümölcs is, amit hámozni lehet és aminek illa­ta van. A narancs segítségével meg­tanultunk egy gyakorlatot, amely az összes érzékszervünket csiszol­ja, finomítja. Otthon más gyü­mölccsel is gyakoroltunk. Házi feladatot is kaptak? Igen. Eleinte csak a kézmasszázst gyakoroltuk, hogyan győzhetjük le a stresszt, hogyan javíthatjuk az erőnlétünket. Ez napi fél órát vett igénybe, a narancsgyakorlat tizen­öt-húsz percet. Az otthoni gyakor­lási idő hónapról hónapra nőtt, a végén - ha mindent pontosan be­tartok - napi négy-öt órát kellett volna rászánnom. Ennyit, sajnos nem tudtam, valamit ki kellett hagyni. Vagy azt a megoldást vá­lasztani, hogy egyik nap meditá­lok, másik nap végzem a masz- százst. A beavatottnak szigorú életmó­dot kell folytatnia? Lényegében igen, mert ha gyógyí­tani akarok, elsősorban nekem kell kifogástalan fizikai és lelki állapot­ban lennem. Ha stresszes vagyok, nem tudok kezelni. Nem is szabad. A stressz-helyzeteket nehéz el­kerülni. Mindenkinek vannak rossz napjai, amikor ideges, in­gerült. Pontosan ezt sajátítottuk el: ho­gyan iktassuk ki mindezt az éle­tünkből. Megtanultuk feldolgozni a problé­mát, különbséget tenni a fontos és nem fontos között. Feltenni ma­gunkban a kérdést, hogy vajon ér- demes-e emiatt idegeskednem. Változtatok a helyzeten, ha ide­geskedem? Ha mondjuk leégne a háza, nyu­godtan fogadná? Természetesen nem, hiszen adód­nak problémák, de tudni kell ve­lük megbirkózni. Önnek személy szerint mit adott ez a tanfolyam? Rengeteget. Az előforduló prob­lémákat higgadtan igyekszem megoldani. Nem veszem olyan tragikusan a dolgokat, mint az­előtt, amikor minden apróság ki­borított. A Dél-afrikai Köztársaságban 90 másodpercenként követnek el nemi erőszakot Kiből lesz gyenge nő? FIALA ILONA bűncselekmények közül jelenleg talán a nemi erőszak a legel­terjedtebb. Az USA Igazságügyi Minisz­tériuma által közzé­tett statisztikai adatok alapján Amerikában hat percenként törté­nik nemi erőszak, s minden ötödik amerikai nő már találkozott vala­milyen formájával. A világ összes országa közül a Dél-afrikai Köztár­saság áll az első helyen. Ott kilenc­ven másodpercenként történik ne­mi erőszak. Nem sokkal jobb a hely­zet a Koreai Köztársaságban sem, ahol a nők 17, illetve 22 százaléka válik erőszak áldozatává. A nemi erőszak a menekültek kö­rében dúl igazán. Jelenleg körül­belül 20 millió menekült él szerte a világon. Az ENSZ menekültjogi főbiztosa hivatalának képviselői szerint a menekülttáborokban a nők 80 százaléka lesz nemi erő­szak áldozata, akiknek nemcsak hogy tető nincs a fejük fölött, ha­nem senkijük sincs, aki megvéde- né őket. Ezt az embertelen hagyományt kö­vetik a megszálló seregek katonái is, a katonai vezetők ugyanis a ne­mi erőszakot még ma is az ellenfél egyik leghatásosabb erkölcsi el­nyomása eszközének tartják. Ez történt például Boszniában, Ko­A nemi erőszak a me­nekültek körében dúl igazán. ...Jelenleg körülbelül 20 millió menekült él a világon. szovóban és a volt Jugoszlávia töb­bi területén, ahol ezzel a módszer­rel kényszerítették a lakosságot otthonaik elhagyására. Hasonló megbecstelenítések történtek Szu­dán déli részén, ahol a muzulmán kormány hadserege tartja sakkban a más vallású, önállóságra törekvő népet. A kormány olyan rendeletet hozott, hogy jutalmat kapnak azok a katonák, akik szemtanúk előtt négy déli nőt megerőszakolnak. Az iraki katonák is jutalomban ré­szesültek a Kuvait ellen folytatott háború során, a kuvaiti nők meg­erőszakolásáért. Sőt a hadseregbe iraki börtönök rabjai közül is fel­vettek önkénteseket, akiknek kü­lön feladatuk volt a kuvaiti „ellen­séges” nők megerőszakolása. Min­den katonai táborban működött amolyan „szerelemszoba”, ahol a foglyul ejtett nőket a kihallgatásu­kat megelőzően megerőszakolták. A nemi erőszak egész életre szóló lelki trumát jelent az áldozat szá­mára, de ezen felül nemi betegsé­gek, sőt az AIDS-fertőzés veszélyét is magában hordozza. Ugandában például a polgárháború során ro­hamosan elterjedt az AIDS, amikor nagy számú polgári lakosság vált áldozatává a nemi erőszaknak. Azt mondják, hogy a megerőszakolt nőből lesz igazán „gyenge nő”. Ez érthető, hiszen az átélt lelki trau­ma, szenvedés és megaláztatás egész további életén nyomot hagy. Illusztrációs felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents