Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-14 / 61. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 14. MAGYAR KULTURÁLIS NAPOK A MAGYAR INTÉZET SZÉKHÁZA: Kortárs magyar képzőművé­szet -Válogatás a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok munkáiból - kiállításmegnyitó 17.30 A kiállítás a különböző technikák, műfajok bemutatásával - a ha­gyományos olaj vászontól a számítógéppel készített alkotásokig, a tárgyművészettől az installációig - a magyar képzőművészet leg­újabb törekvéseit, a pályakezdő fiatalok művészi kifejezési formáit reprezentálja. A kiállítás kurátora Szepes Hédi művészettörténész. A tárlat áprüis 18-ig tekinthető meg. TATRA FILMSZÍNHÁZ: Magyar Filmnapok - Válogatás a 30. Ma­gyar Filmszemlén bemutatott alkotásokból 19.00 6:3- Tímár Péter filmje az 1953-as angol-magyar futballmérkőzés idején játszódik. Néhány perccel a kezdőrúgás előtt megjelenik egy férfi, és elrontja a szurkolás örömét: előre bemondja a gólokat. A film elnyerte a zsűri különdíját, a Pesti Műsor közönségdíját, a fősze­repet alakító Eperjes Károly pedig a legjobb férfi színész díját kapta. Fényzuhany - Kovács Zita fotókiállítása Pécsről indult, Bécsben tanult, Budapesten dolgozik, s már hu­szonévesen a cannes-i filmfesztivál akkreditált fotósa. Fényzuhany című kiállítása, melyen a legfiatalabb magyar színészgenerációról készített fotói láthatók, március 20-ig tekinthető meg a Tatra film­színház előcsarnokában. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Kívánság, Adagietto, A tavasz köszöntése 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Sirály 19 KIS SZÍNPAD: Yo város polgá­rai 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Traviata 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai 11 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Terezka 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Tamás, a solymász (cseh-szlov.) 15, 17 South Park (am.) 19, 20.45 MLADOST: A fiúk nem sírnak (am.) 15.15, 17.30 Szerelmi történetek (lengy.) 20 MÚZEUM: Exotica (am.) 20 TAT­RA: 6:3, avagy játszd újra, Tutti (magy.) 19 YMCA: Ember a Hol­don (am.) 17, 20 CHARLIE CENTRUM: A félkegyelmű visszatér (cseh) 17, 20.45 A hat mesterlövész (szí.-cseh) 21 Toy Story 2. (am.) 16, 17 Mindenki, akit szeretek (cseh) 19 Sztárom a párom (am.) 17.30 A világ nem elég (am.) 19.30 Bullitt esete (am.) 18 KASSA DRUZBA: Kicsikém - Sir Austin Powers (am.) 16,18, 20 TATRA: A bennfentes (am.) 16, 19 CAPITOL: Ember a Holdon (am.) 15.45, 18,20.15 ÚSMEV: Hatodik érzék (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A csontember 17, 19.15 LÉVA - JUNI­OR: Harcosok klubja 16.30, 19 GUTA - VMK: Toy Story 2 16.30, 18.30 KIRÁLYHELMEC - VMK: A világ nem elég 18, 20 GYŐR CINEMA CITY: Árvák hercegel4, 17.30, 20, 22.30 Kettős kockázat 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 A tehetséges Mr. Ripley 14.15, 17, 19.45.22.30 Asterix és Obelix 13.15 Stigmata 15.30,17.45,20,22.15 Sivatagi cápák 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 A bennfentes 14.30, 17.30.20.30 Amerikai szépség 15,17.30,20,22.30 Párbaj 20,22 Tájékozatlan szervezők, későn benyújtott pályázat Veszélyben a fesztivál ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nyitra. Veszélybe került a visegrádi országok társulatainak sorrendben már második fesztiválja, amelyet március 29. és április 2. között ren­deztek volna meg a Régi Színház­ban, mert mint kiderült, a szervezők későn nyújtották be pályázatukat a Soros Alapítványnak. Amint Ivan Gontkótól, a Nyitrai Kerületi Hivatal kulturális osztályvezetőjétől és a színház dramaturgjától megtudtuk, késve szereztek tudomást arról, hogy a szigorított feltételek szerint legalább 9 héttel a tervezett rendez­vény előtt kell támogatni az elő­adást, így a pályázatokat vissza­küldték, és most teljesen bizonyta­lan, miből fedezik a vendégek uta­zási és szállásköltségeit. A Visegrádi Országok Színházainak Találkozó­ját tavaly rendezték meg először, az ötletgazda Ivan Gontko és Karol Spisák, a Régi Színház igazgatója. Az elsősorban gyerekközönségnek szánt magyar, lengyel, cseh és szlo­vák előadások meglepően jó fogad­tatásra találtak Nyitrán, ezért a fesz­tivál a kulturális minisztérium kül­földi aktivitásainak tervébe is beke­rült, de a védnökségen kívül anyagi segítséget nem tudott ígérni a tárca. Magyarországról az idén is a pécsi Márkus Színház hivatalos a feszti­válra Az Égigérő fa című előadással, a Kolibri Színház pedig Bán János főszereplésével a Kukac Matyival mutatkozott volna be Nyitrán, ezenkívül lengyel és cseh társulatok kaptak meghívót. Egyelőre a jegye­ket minden előadásra tovább árusít­ják, a szervezők még megpróbálnak máshonnan pénzt szerezni. Ivan Gontko szerint azonban napokon belül eldől, hogy az eredeti műsor­terv szerint, szerényebb keretek kö­zött, csak hazai társulatok részvéte­lével, vagy egyáltalán nem rendezik meg a fesztivált, hiszen a meghívott társulatokat sem lehet tovább bi­zonytalanságban tartani, (bee) Pályakezdésről és esélyekről: beszélgetés Klein Ottóval, a Szlovák Nemzeti Színház fiatal, ígéretes tenoristájával „Pozsonyban is ki lehet tűnni” „A konzervatóriumban dőlt el a sorsom." (Somogyi Tibor felvétele) A színlapokon Otokar Klem­ként szerepel. Vasek Az el­adott menyasszonyban a Prá­gai Nemzeti Színházban. Is­mael a Nabbuccóban, Nemo- rino a Szerelmi bájitalban - Pozsonyban. A nyáron új be­mutató várja: a nagy példa­kép, Peter Dvorsky mellett Cassiót énekli az Othellóban. LAKATOS KRISZTINA Mellesleg végzős a pozsonyi Zene- művészeti Főiskola ének tanszakán, és zsebében a szerződése a Szlovák Nemzeti Színházhoz. „Civilben” egy érsekújvári fiú: Klein Öttó. Ha belegondolok, hogy tizenéve­sen kellett a kérdésben dönte- ned, nem mindennapi hivatást választottál. Olyan közegben nőt­tél fel, amely ösztönzött erre? Életem vágya az volt, hogy erdész- mérnök legyek. Otthon sem voltak olyan elképzeléseink, hogy énekes leszek. Persze volt valamiféle ösz­tönzés, amatőr szinten a szüleim mindketten foglalkoznak zenével. Otthon voltak lemezeink, a szüleim­mel előadásokra jártunk Pozsonyba és Magyarországra. Jártam zeneis­kolába is, először csak zongorára. Mikor derült ki, hogy nem csak zongorázni, hanem énekelni is tudsz? Hogy tudok zongorázni? Ez túlzás. Éppen ki akartak dobni a zeneisko­lából. A szüleim elvittek az egyik is­merősükhöz, aki zongorát és éneket is tanított, és megkérték, segítsen valahogy befejezni a zongora sza­kot. „Van hallása egyáltalán a gye­reknek?” - kérdezte. Akkor énekel­tem neki, mire rögtön azt mondta: „Milyen zongora? Csakis ének!” Ez a hölgy, Halla Marika volt a tanárom Érsekújváron, és a szüléimét is meg­győzte, hogy ne az erdészettel, ha­nem az énekkel foglalkozzak. Ezek után egyértelmű volt, hogy a konzervatórium, majd pedig a Zeneművészeti Főiskola követ­kezik? Első évben nem vettek fel a konzer­vatóriumba, másodszorra sikerült. Kezdetben gondjaim voltak az isko­lával, mert éppen mutáltam, úgy­hogy harmad-negyedéves korom­ban kezdtünk komolyan foglalkozni az énekléssel. Kimondottan gyerek szoprán hangú énekesként kezd­tem, a váltás nagy trauma volt. A mutálás mindenképpen rizikó. So­kat lehet rontani a fiúknál, ha min­denképpen énekelni akarnak. Nem szabad erőltetni a hangot. Várni kell, amíg megállapodik, ez körül­belül fél - egy év. Amint nálam ez megtörtént, egy-két hangról kezd­tünk újra a tanárnőmmel, amikor a hangszín már megmaradt. Hat évig maradtam a konzervatóriumban, ezután nem volt problémám a beju­tással a főiskolára. Livorová volt a tanárnőm, a férje hosszú éveken át a színház tenoristája volt, mindketten tudtak támogatni, tanácsot adni. Mikor döntötted el, hogy opera és semmi más? Sosem „kísértettek meg” a könnyebb vagy a moder­nebb műfajok? Amikor eldöntöttem, hogy énekes akarok lenni, másra már nem gon­doltam. Az iskolában gyakorlatilag végképp eldőlt a sorsom. Az éneklé­sen kívül sok mindent tanultunk: mozgást, tánctechnikát, színésze­tet, a balett alapjait. Most is sokat énekelek koncerteken, de az opera vonzóbb és érdekesebb munka. Ne­hezebb is, mivel nemcsak az ének­lésre kell összpontosítani, hanem a mozgásra, a színészi játékra is. A konzervatóriumban és a főisko­lán eltöltött idő, az ott megszer­zett tudás mennyire készített fel a nagy operaszínpadi munkára? A főiskolán inkább részleteket ad­tunk elő, mert nagyon nehéz olyan operát választani, amit végig bír­nának a diákok. Részletekben megcsináltuk a Figaro házasságát, a Varázsfuvolát, a Don Pasqualét, a Don Giovannit. A Kamaraoperá­val is felléptem kisebb szerepek­ben, például Leoncavallo Bohém­életében. Nem gyakran játszott opera, de a Kamaraopera kimon­dottan a kevésbé ismert darabokra specializálódik. A következő a Comaro Katalin volt. A legtöbbet a gyakorlat adja. Egy kis esélylatolgatás. ígérete­sen indul a pályád, végzősként már jelentős szerepeket bíznak rád. Hogy érzed: itt, Szlovákiában elég tágas az „opera-tér”? És nemzetközi viszonylatban: lehet a pozsonyi Opera ugródeszka, rá­irányul a figyelem? Szlovákiában van három nagyobb színház operával: Besztercebányán, Kassán és Pozsonyban. Biztosan mindegyiknek van valamilyen sajá­tossága, de a „leg” az itt van, Po­zsonyban. Külföldön minden na­gyobb városban van operaház. Ná­lunk, a főiskolán minden évben be­fejezi az ének tanszakot három­négy ember, nem mindenki talál le­hetőséget az érvényesülésre. Más­részt ismeretes Szlovákiáról, hogy Pozsonyban nagyon jó énekesek vannak, az oktatás is magas színvo­nalú, sokan járnak ide tanulni Ausztriából, Németországból, Ja­pánból... APrágai Nemzeti Színház­ban a meghallgatáson azonnal kivá­lasztottak. De Pozsonyban is ki lehet tűnni. Rengetegen járnak ide kül­földről, szakmabeliek, ügynökségek képviselői, ismerik az itteni éneke­seket, ha van valami újdonság, fiatal énekes, meghallgatják, és annak alapján vannak ajánlataik. Persze az esélyek napról napra változnak. Ma még énekelhetek, holnap közbejö­het bármi. Esélyek? Vannak. Jana Valásková és Klein Ottó a Szerelmi bájital egyik jelenetében (David Popovic felvétele) Megjelent Gágyor József Kislibáim, gyertek haza! című, népi mondókákat és gyermekjátékokat közreadó kötete Többéves kutatómunka eredménye L. JUHÁSZ ILONA A Madách Kiadó még 1982-ben je­lentette meg Gágyor József Megy a gyűrű vándorútra című, népi gyer­mekjátékokat és mondókákat tar­talmazó gyűjteményét. A szerző a két kötetben az 1967-1976 között Galántán és a környékbeli 52 falu­ban felgyűjtött hatalmas mennyisé­gű anyagot tette közzé. A munkát e könyvek megjelenése után is foly­tatta, s a többéves kutatótevékeny­ség eredményét az első két kötetből helyhiány miatt kimaradt anyaggal együtt összegezte a Kislibáim, gyer­tek haza! - Népi mondókák és gyer­mekjátékok című legújabb publiká­ciójában. E mostani kötet tehát az 1976-1995 között végzett gyűjtés eredményeit foglalja magában. Gágyor József anyagát két fő részre osztja. Az elsőt az énekes, a másodi­kat pedig a nem énekes játékok al­kotják. Az előbbi játékok csoporto­sításánál a Kerényi György által ki­dolgozott játékrendet vette alapul a Magyar Népzene Tára első köteté­ből. Hat fő csoportot határoz meg: I. Egy-két gyermek II. Egyik a másik helyébe III. Egyik a másik mellé IV. Egyik a másik mellett V. Különleges játékok VI. Felnőttek játékai ölbeli gyermekekkel. Ezek közül az első a legterjedelmesebb, melynek a szer­ző , A játszás kezdetei. A kiépülő kö­zösség” alcímet adta. Az énekes já­tékok című rész II. csoportjába a szerepjátszó váltójátékokat, a pár­cserélőjátékokat és a versengő vál­tás című alcsoportokat határozza meg, de ezeket is több részre osztja. A Fogócskák című részben olyan újkeletű játékokat is közöl, melyek a televíziós mesesorozatok hatásá­ra alakultak ki. A játékok és mondókák csoportosí­tásában a III—VT. részben is hasonló­anjár el, mint az előzőekben, a jobb áttekintés érdekében mindegyiket számtalan kisebb alcsoportra tagol­ja. Valamennyi közlésnél feltünteti a gyűjtés helyét, és az adatközlőket számmal jelöli, melynek segítségé­vel könnyen visszakereshetők. A kötet második részében szereplő nem énekes játékokat 10 csoportra osztotta. A játékokat mindkét rész­ben rajzokkal illusztrálja, az éne­kelt anyaghoz pedig kottákat közöl. A Függelékben a könyvben szerep­lő játékok és mondókák változatait teszi közzé, valamint azt az anyagot is, melyet a Galántai járáson kívül ­elsősorban az édesanyjától, Ipoly- nyéken - gyűjtött. A Jegyzetekben azokat a vőfélyrigmusokat olvas­hatjuk, amelyeket a gyermekjáté­kok gyűjtése alkalmával jegyzett le. A kötetet az adatközlők névjegyzé­kével, helynévmutatóval zárja. Ez utóbbi azoknak a helységeknek a KISLIBÁIM, GYERTEK HAZA! NÉPI MONDÓKÁK fei ÖYjgRMRKJÁTftíÖK M&Sách-PflSfxlíuni nevét is tartalmazza, melyek vala­melyikjátékban vagy mondókában szerepeltek. Gágyor József alapos könyve a gya­korlatban nagy hasznára lehet majd elsősorban a pedagógusok­nak, s rajtuk kívül nem csupán a néprajzkutatók, hanem a nyelvé­szek is eredményesen forgathatják. A gyermekjátékok és mondókák szempontjából üyen alaposan kuta­tott terület, mint a Galántai járás és környéke, szlovákiai magyar vi­szonylatban nincs. Nagyon jó len­ne, ha Gágyor József könyve ösz­tönzőleg hatna más vidékek peda­gógusaira, amatőr néprajzgyűjtők­re, de hivatásos néprajzkutatóinkra is. Hiszen sok még a fehér folt... A szerző, aki maga is pedagógus, könyve bevezetőjének utolsó mon­datait kollégáihoz intézi: „Kedves pedagógustársaim! Mondjuk, kér­jük, kiáltsuk: Kislibáim, gyertek ha­za! Ha szükséges, ismételjük el újra meg újra, s ne feledjük el hozzáten­ni: Édesanyátok szépen csengő sza­vaira! Elkóborolt »kislibáink« egy­szer talán meghallják hívó szavun­kat, s visszatérnek az anyanyelv va­rázslatosan gyönyörű mennyboltja alá.” így legyen...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents