Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-09 / 57. szám, csütörtök

Csütörtök, 2000. március 9. 3. évfolyam, 9. szám

Látogatóban Madáron, abban a községben, ahová a király parancsára nyolcszázkét éve solymárokat telepítettek

Legnagyobb kincsük a víz

Kopjafa a kultúrház melletti parkban

MIRIÁK FERENC

község a két ország államhatárát képező Duna folyam bal partjától 23 kilométerre, a nyitrai hegyek dél felé eső végső nyúlványain fekszik. Ezek a nyúlványok a falu végén enyésznek el teljesen, és a hegység redői belesimulnak a Kisalföldbe. A domboknak hegynevük van. A népi emlékezet mondákat hagyott fenn nemzedékről nemzedékre ezekről a hegyekről. A településnek három nagy völgye van, a nyugati a Hideg-völgy, a középső az Újvári-völgy és a keleti a Sutyu (vagy népiesen, Sutyús-völgy), ahol szebbnél-szebb szőlők és borházak vannak.

A történelemből ismert, hogy Imre király - akit apja, III. Béla már nyolcéves korában, 1182-ben királlyá koronáztatott, királyi madarászokat, solymárokat telepített ide (1198-ban) az akkor létező falu földjeivel határos területre. A település a királyi madarászoktól kapta a nevét. Madárról a legtöbbet Vanek Ferenc mérnök polgár- mestertől sikerült megtudnunk.

„A tovatűnt évszázadok eseményei, a nagyvilág történelmének változásai, egy-egy időszak drámai sorsfordulói a falunk históriájában is kitapinthatóak. Hatalmas idő a nyolc évszázad, elmondhatatlanul sok eseményt hagyott itt községünkre. Elég a középkorra, a török időkre, az utolsó századokra gondolni. Mindig az iskola és a templom szolgálta a szellemi és lelki gyarapodást. Történelmünk egyes időszakaiban földrengés és tűzvész okozott jelentős károkat, s jelentett súlyos megpróbáltatásokat Madar életében. Am a szorgalmas és munkaszerető lakosság reménységgel hordozta az idő keresztjét, még a háborúkét is. Az elmúlt fél évszázad legmegrázóbb tragédiája falunkban a magyarság kitelepítése, illetve deportálása volt. Az eltelt évtizedek segítettek gyógyítani a fájó sebeket, de sajnos nem a feledés igényével. A történelem vihara nagyon sok családot messze sodort a szeretett szülőföldtől. Azoknak, akik településünkön találtak új szülőföldre, szükségük volt az eszmélés óráira, hogy a lényegeset a lehető legegyszerűbben tudják másokkal közölni. Közismert tény, hogy az egyre romló gazdasági helyzet főként a községi önkormányzatokat teszi próbára, hiszen itt még kevesebb a bevételi forrás, az adóként befolyó összeg. Ebből adódóan mind kevesebb jut a fejlesztésre, egyre inkább a túlélésre kell összpontosítsák minden erejüket. Hasonló a helyzet Madáron is. Legfájóbb problémánk az, hogy még 1994- ben felszámolták a mezőgazdasági szövetkezetét, ahol 160-an dolgoztak a községből. Azok a kis- és középvállalkozók, akik kivették a földeket, elsősorban családi vállalkozásokat alapítottak. Egy kft. is bérel 1300 hektárt, de csak 24 dolgozót foglalkoztat. Az elmúlt kormány idejéből megszokott rablógazdaság a községben is éreztette hatását, hiszen a szövetkezeti dolgozókat szinte kisemmizték. így nagyon sok család megélhetési gondokkal küzd, hiszen a községben magas a munkanélküliség aránya. Az elmúlt tíz évben négy családi ház épült. Az 1400 lakosból 348 a nyugdíjas, mégis ők azok, akik minden évben az elsők között fizetik be az adójukat.

A rossz kilátások ellenére a községben 1580 méteren van gázvezeték, még háromszáz méter hiányzik, amit ebben az évben szeretnénk lefektetni. Amire a legjobban büszkék lehetünk az az ivóvizünk, aminek a nitráttartalma nulla, és nagyon minimális vasat és mangánt is tartalmaz, (0,1 mg/li- terenként). Ez tehát a legnagyoibb kincsünk. Kutunk az erdő szélén található és a falu 149 méter mélyről kapja az egészséges ivóvizet. Ami a legnagyobb gondunk, hogy a faluban csak 55-en használják ki ezt a csodálatos vizet. Nagyon sok család még nem értékeli kellőképpen az egészséges ivóvíz jelentőségét, vagy anyagi okokból (3200 koronába kerül a rákötés) nem tudják kihasználni. Nagyon jó volna, ha az 500 lakóházból legalább 400-ban bevezetnék a vizet, hiszen így a községnek is gazdaságosabb lenne. Keressük a megoldást arra, hogy miképpen tudnánk kihasználni a vizet, gondolunk itt elsősorban az asztali víz zacskózására vagy dúsítására. Ezt a lehetőséget mindenképpen ki fogjuk használni. Ebben az évben még 1500 méter hálózatot kell lefektetnünk, azután az egész faluban lesz vezetékes ivóvíz.

A faluban van jövője az iskolának, hiszen ebben a tanévben is 190-en látogatják az alapiskolát, és 33 gyerek jár óvodába. Az iskolához

az elmúlt években három tantermet sikerült hozzáépíteni, csak az fáj, hogy a járásban ez az egyetlen iskola, amelyiknek nincs tornaterme. De erre is fogunk találni a közeljövőben megoldást. Az önkormányzati képviselők nagyon segítőkészek és szívükön viselik a falu sorsát, amit természetesnek is tartok. A 3,4 millió költségvetésünk nem sok mindenre lesz elég, de az említett akcióinkat szeretnénk ebben az évben fejezni. Községünkben több társadalmi szervezet és polgári tömörülés működik. Van egy híres népdalcsoportunk, amelynek a vezetője a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Szenczi Erzsébet, a néptánc- csoportunk vezetője Papp András, a sportszervezet elnöke Szabó Miklós.

Nemrég újjáalakult a bírkózóosz- tály, amelynek tagjai a kultúrház- ban hetente háromszor edzenek. Nem szabad megfeledkeznünk a sportról sem, hiszen Tóth Géza pedagógus vezetésével szép eredményt érnek el a község fiataljai. Évente találkozókat szervezünk két magyarországi településsel, Sükösddel és Lakheggyel, ahol kölcsönösen bemutatkoznak a kul- túrcsoportjaink és a labdarúgóink. Már több éve megrendezzük a hagyományos szüreti felvonulást, amikor is előkerülnek a híres ma- dari népviseleti ruhák a szekrények aljából. A nőknél is és a férfiaknál is kétféle ruhaviselet volt: vászonruha és posztóruha. A vászonruhát inkább nyáron, a posztóruhát télen és ünnepnapokon viselték. A férfiak vászonviselete volt a bő, ráncos gatya, a bőújjú ing, s a gülügombos mellény - ezt lengemagyamak nevezte a madari reformátusság. A református asz- szonyok nyári ruházata a péntő volt, mely természetesen vászonból készült. Ráncos, bő szoknya volt, amelyet korccal függesztettek a vállra. A péntő alá inget vettek. Deréktól felfelé a péntőt a lo- pityő (blúz) egészítette ki, amely kartonból vagy szövetből készült. A péntőhöz rendszerint papucsot viseltek. Hagyományőrző lakosaink vigyáznak a múlt népi kincseire.”

Megoldásra váró probléma tehát akad bőven Madáron is, csak a lehetőségek, az egyre súlyosbodó anyagi gondok és munkanélküliség szabnak mind áthághatala- nabb akadályt a község (vidék) fejlesztésének. De ahol ennyi tennia- karó önkormányzati képviselő, lakos és lehetetlent nem ismerő polgármester van egy helyen, ott biztosan könnyebb ezekkel a gondokkal is megküzdeni.

A madari népdalkor

Az ovisok kultúrműsora

A verseny szívet-lelket gyönyörködtető előadás is

A szép szó ünnepe volt

BODZSÁR GYULA

A Csemadok nagykürtösi területi választmánya szervezésében az Ipolybalogi mmmmm Magyar Tanítási

Nyelvű Alapiskola adott otthont a régió vers- és prózamondói járási versenyének. A Vas Ottó (elnök), Zoller Viktória, Forgács Miklós összetételű zsűri hét alap- és egy középiskola 43 előadóját értékelte. Az I. kategória versmondói közül 1. helyen végzett Bás- ti Tímea (Ipolybalog), 2. Mácsay Szimona (Ipolybalog), 3. Vinger Csilla (Kelenye). A prózamondók versenyében a legjobbnak Bugár Nóra (Kelenye) bizonyult, 2. Málik Nikolett (Ipolybalog), 3. Hamerlik Erzsébet (Ipolynyék). AII. kategória legjobb szavalói Refka György

(Ipolynyék), Béres Edina (Ipolybalog) és Bálint Marietta (Ipolybalog) voltak, a prózamondók közül Blas- ko Kornél (Ipolybalog) és Skerlecz István (Ipolynyék) bizonyult a legjobbnak, (a 3. díjat nem osztották ki). AIII. kategória szavalóinak mezőnyében Villám Katalin (Ipolybalog) végzett az 1. helyen megelőzve Buris Mónikát (Ipolynyék) és Cseri Bernadettet (Ipolybalog), a prózamondók versenyét Racsko Tibor (Ipolynyék) nyerte meg Cseri Bernadett (Ipolybalog) és Lőrincz Nóra (Ipolyvarbó) előtt. Három gimnazista szavaló vett részt a IV. kategóriában, Oszli Ildikó vitte el a pálmát Szurovy Gabriella és Cseri Ildikó elől. Bár Fekete Ildikó egyedül indult prózamondásban, megérdemelten kapta az 1. díjat. Mind a négy lány az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja.

A Bibliotheka

Hungarica

Somorján

(Motesiky Árpád

illusztrációs

felvétele)

Vajon a kerületi fordulón mit szólnak a tájszóláshoz?

Járási vers- és prózamondó verseny

KMOTRIK PÉTER

A rozsnyói történelmi városháza épületében zajlott március 3-án, pénteken a vers- és prózamondók rozsnyói járási versenye. A rendezvény fő szervezője a Csemadok rozsnyói területi választmánya volt, a társrendezők tisztét pedig a Csemadok rozsnyói alapszervezete, a járási hivatal oktatásügyi osztályának módszertani részlege, az SZMPSZ területi választmánya, a Rozsnyó és Vidéke Alapítvány, a Gömöri Népművelési Központ és a Rosárium - közművelődési intézet.

Az alábbiakban közöljük a verseny első három helyezettének nevét:

Szavalás - I kategória (alapiskolák 3.-4.-5. osztályai):

1. Bedécs Eszter Rozsnyói Református Egyházi Alapiskola (RFEA), 2. Kardos Andrea - szádalmási alapiskola, 3. (megosztott díj) Szcsuka Katalin - pelsőci alapiskola és Emődi Brigitta - RFEA, különdíj - Csefo Erika - Rozsnyói Fábry Zoltán Alapiskola (RFZA). n. kategória (alapiskolák 5.-6. osztályai):

1. Ulbrik Noémi - RFAI, 2. Burdiga Éva - RFZA és Csontos Andrea - RFAI, 3. Zsilla Gellért - RFZA, különdíj: Todavesics Éva - RFEA és Máté Attila - RFEA.

III. kategória (alapiskolák 7.-8.-9. osztályai):

1. Tóth Judit - pelsőci alapiskola, 2. Emődi Katalin - RFEA, 3. Polgáry Nándor - RFEA, különdíj: Szcsuka Edit - pelsőci alapiskola és Ondrej Nóra - RFEA.

IV. kategória (középiskolák diákjai):

1. Csicsák Luca - rozsnyói gimnázium, 2. Grbálik Erika - rozsnyói gimnázium, 3. Tóth Viktória - Rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskola.

Prózamondás -1. kategória:

I. Zeman Krisztián - tomagörgői alapiskola, 2. Emődi Brigitta - RFEA,

3. Kinyik Zsuzsa - tomagörgői alapiskola.

II. kategória:

1. Bedécs Tímea - RFEA, 2. Nyéky Emese - RFEA, 3. Koleszár Erika - pelsőci alapiskola és Bartók Csilla - RFEA, különdíj: Körösi Noémi - pelsőci alapiskola.

III. kategória:

1. Juhász Gábor RFZA, 2. Bemáth Zsuzsa - demői alapiskola, 3. Brutovszky Gabriella - RFEA és Kristóf Roland - szádalmási alapiskolai különdíj: Székely Nikolett - pelsőci alapiskola és Szőllős Tímea - RFZA.

IV. kategória:

mindhárom nyertes a Rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskola diákja volt: 1. Mag Éva, 2. Szekeres Judit, 3. Tóth Pál.

A verseny egyik érdekessége, hogy a prózamondás II. kategóriájának első helyezettje, Bedécs Tímea egy palóc nyelven előadott gyönyörű népmesével nyert. Erre járási szinten még talán nem is volt példa, a korábbi évek gyakorlatát éppen a palóc tájszólás előadótermekből való kitiltása jellemezte. Kérdés, hogy a március 23-án Szepsiben megrendezendő kerületi forduló zsűrije miként fogja értékelni ezt a lépést. A kerületi fordulón a felsorolt nyertesek vesznek részt.