Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-01 / 50. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 1. TÁRCA Szlovákiai zsebmetszés KORPÁS ÁRPÁD A félszeg és felemás piacgazda­ság árapályos s olykor háborgó nyílt vizeitől egy kissé félreeső helyen, a csallóközi, mátyus- földi, no meg „záhorák” ízek piaccsarnoka előtti téren felüti sátrát a Mozgalom aláírásgyűj­tője. Nem korán, hisz’ van ko­fa, aki már hazafelé csomagol. Vezérével együtt a petíciós ak­tivistának sincs sok választása, most meg éppenséggel csak ez az egy: az előrehozott. Embe­rünk gyűjt, közben meg rá­gyújt; olcsó cigi, szívja és fújja. Kirakja kétes portékáját - ké­szül a vásári tragikomédia. Mint a prágai Orloj figurái, az idő mögül elősorjáznak a meg- keseredettségük és megrekedt- ségük részigazságait egyedül üdvözítővé magasztalok. Úgy két-három percenként tűnnek fel, mennek toronyiránt, s az időszámítást csak fizetéstől fi­zetésig, nyugdíjtól nyugdíjig vagy segélytől segélyig isme­rőkként aláírásukkal rendre te­Sok ezer dühös ember JUHÁSZ LÁSZLÓ Még az elnökválasztási kam­pányjelszavakkal teli, sárdo- bálós, tévévitás, intenzív mediális jelenléte sem tudta ki­szorítani a híradókból annak a bronxi feketebőrű fiatalember­nek az ügyét, akit egy évvel ez­előtt négy New York-i rendőr gyilkolt meg. Pontosabban, mint nemrég kiderült: nem gyilkosság történt, sőt a rend­őrök két héttel ezelőtt mégcsak emberölésben sem találtattak bűnösnek. Ennek látszólag el­lentmond az a tény, hogy a rend - civilruhás! - őrei 41 lö­véssel terítették le a fegyverte­len afrikai bevándorlót saját la­kása lépcsőházában. Elmondá­suk szerint Amadou Diallo gya­núsan viselkedett, és amikor felszólították, hogy igazolja magát, egy fegyvernek látszó tárgyat húzott elő a zsebéből. Mint kiderült, a fekete tárgy a fiú pénztárcája volt... Bűne pe­dig mindössze annyi, hogy la­kása ajtajában ácsorogva az ut­cát figyelte. És - teszik hozzá az elemzők - a legnagyobb bű­ne az volt: feketének született, márpedig egyenlőség ide vagy oda: a rendőrök egy fekete kézben tartott pénztárcát gyakrabban néznek fegyver­nek, mint pénztárcának. Hogy a rendőrök igazolták-e magu­kat a jelvényükkel, hogy kérnék közös Orlojunk rejtett fogaskerekein. Azt már csak a külhoni bámész vagy a vak órásmester látja, hogy a perc­mutató visszafelé mozdul. Öt perccel tizenkettő előtt a piac­téren már csupán egy asztalnál sorakoznak a káposztafejek, a tökök, csak egy sátornál áll ha­lomban a zöldség, de a hetyke ga(rá)zda tudja, lassanként minden elkel, sokakkal min­dent meg lehet etetni. „Árkus” szemekkel figyeli környezetét, gondolatban, vagy inkább csak fejben számol, összegez, mér­legel. Mély ránc fut végig a homlokán: még elégedetlen. Hiszen mások „teljesítménye” alapján fizetik. Egy melós a szemközti építkezésről elugrik ebédelni; sörrel mossa le a munka porát. Aztán elballag a petícióssátor mellett, zsebében megforgatja a visszajárót, kive­szi, és gúnytelt dühvei a Moz­galom asztalára veti: „A válasz­tásokra!” Az egyik aláíró egy pillanatra elbizonytalanodik, aztán szitkot szórva a melósra mégis odabiggyeszti nevét az ívre. Felindultságában észre sem veszi, hogy a Mozgalom talán éppen most nyúlt az ő zsebébe is. Amadou hallotta- és értette-e a civilruhások felszólítását, hogy valóban túl sötét volt-e a lép­csőház - mindez talán már so­hasem derül ki. Amadou Diallo halála egy éve szolgáltat állan­dó témát a New York-i fekete közösség emberjogi aktivistái­nak. Azt is sikerült kiharcolni­uk, hogy míg más perekről még fényképek sem készülhet­nek, az amerikai Court TV (Bí­rósági Televízió) egyenes adás­ban közvetítette a Diallo-pert. Milliók követhették figyelem­mel élőben a vád és a védelem könyörtelen csatáját, a gyilkos­sággal vádolt rendőrök könnyeit, az orvosszakértők ér­zelemmentes elemzését és a ta­núk megindító vallomásait. Többhetes pereskedés után a gyilkosság vádja emberöléssé karcsúsodon, arra azonban senki sem számított, hogy a „ti­zenkét dühös ember”, vagyis az esküdtek minden vád alól felmentik a rendőröket. Még az ítélet kimondásának napján többezres tömeg - feketék és fehérek egyaránt - tüntetett Manhattenben, Bronxban, sőt a több száz kilométerre levő Philadelphiában és Bostonban is az utcákra vonultak a rend­őrök megbüntetését követelő emberek. Fegyver helyett ezút­tal „csak” bilincset használtak a rendőrök, amikor tucatnyi tiltakozót vettek őrizetbe az igazság és a szabad vélemény- nyilvánítás fellegvárának tar­tott New Yorkban. JEGYZET Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Hadrián pápára pozitívan hatottak Cirill érvei; egyenjogúsította a szláv nyelvet is Nem kerül köztérre a szentek óriásszobra 2000. február 24-én ülése­zett a komáromi képviselő- testület. Megtárgyalta egye­bek között a tíz év óta húzó­dó szoborügyet is. A 35 kép­viselőből 28 volt jelen. Meg­jelent a komáromi maticás vezérkar, a Comorra és a Palatínus Polgári Társulás vezetősége, sőt Éva Slav- kovská, az SNS képviselője is, kísérettel. KOVÁCS JÁNOS A városatyák 1992-ben azt javasol­ták a Maticának, hogy a szoborcso­portot helyezzék el a felújított vá­rosi katonatemplomban. Az ötlet nem talált megértésre. Sőt, azt 1997-es maticás megrendelésre Ladislav Berák szobrászművész ta­valy elkészített egy 3,9 m magas Cirill és Metód-szobrot, mely ta­lapzattal elérheti akár az ötméte­res magasságot is. Ez már nem va­ló templomba. A comorrások legutóbb azt kérték, köztéren, a víztorony előtt vagy a Lehár-szobor melletti parkban he­lyezhessék el. Ezt a 28 városi kép­viselő közül 25-en elutasították, egy tartózkodott és ketten megsza­vazták. Politikai térre is terelő­dött az ügy, zsarolások­tól sem tartózkodva. Éva Slavkovská és kísérete azt vár­ta talán, hogy a vitában képviselő- társaim megindokolják várható el­utasító állásfoglalásukat. Nem ez történt. Senki sem magyarázko­dott. Jóváhagyta a tanács elutasító állásfoglalását. Miéit? Elegünk van már az ügyből. Éppen eleget foglalkoztunk vele, az írott és az elektronikus sajtó is aránytalanul sokat. Hazai és külföldi politikai térre is terelődött az ügy, zsarolá­soktól sem tartózkodva, a hittérí­tők nemes cselekedeteit és célkitű­zéseiket sem kímélve. A szoborcsoport felállításának kez­deményezői a legcsekélyebb bizo­nyítékok hiányában adták be a szlovák köztudatba, hogy a hittérí­tők Komáromban keltek át a Du­nán, amikor 863-ban megérkeztek a Nagymorva Birodalom területé­re, vagyis Szlovákiába. Semmilyen kötődésük nincs Ko­máromhoz, Szlovákia legdélibb já­rási székhelyéhez. Görögkatolikus hittérítők voltak, tehát nem római katolikusok, mint a szlovákok többsége. A glagolikát alapul véve létrehozták a nagybetűs cirillikát, amit többször megreformálva a macedónok, a szerbek, a bolgárok, az ukránok, a fehéroroszok és az oroszok használnak. 870-ben Rastislav helyett Svátopluk lett a Nagymorva Birodalom fejedelme. Ismét a latin nyelvet vezettette be a hittérítésben és a liturgiában. Ci­rill Velencében a héber, a görög és a latin nyelvekkel szemben a szláv nyelv használatát a hittérítésben és a liturgiában a következő érvek­kel védte meg: „Nem egyformán kapjuk az esőt Istentől? Nem egy­formán világít a nap mindannyi­unk számára? Nem egyformán lé­legezzük a levegőt? Ti-nem szé­gyellnek magatokat, hogy csak há­rom nyelvet ismertek el és használ­tok, hogy a többi nemzet és faj vak és süket legyen? Mondjátok meg nekem, az Istent teszitek lehetet­lenné, hogy ezt nem adhatja meg nekünk, vagyis iriggyé, hogy nem akarja?” Ezeket a Cirill-szavakat feltétlenül a nagy Berák-szoborba kellene vésni, hogy a hittérítők céljai fi­gyelmeztetésül szolgálhassanak azok számára, akik oly vehemen­sen követelték és követelik Szlová­kiában az egynyelvűséget, követ­kezmények nélkül. Hadrián pápá­ra pozitívan hatottak Cirill érvei. Egyenjogúsította és egyenrangú- sította a szláv nyelvet is. Ez nagyon lényeges vallás- és művelődéstör­téneti tény. Ezt a Matica komáromi alapszervezetének alakuló gyűlé­sén a szlovák nacionalista szobor­kezdeményezők már 1991-ben erélyesen elutasították, hiszen ott elhangzottak: „Nem akarunk két­nyelvű utca- és helységneveket, magyar egyetemet, magyar auto­nómiát, Szlovákiában szlovákul” stb. A Városi Művelődési Központ nagytermében több mint 600 em­„Nem egyformán világít a nap mindannyiunk számára?” bér szinte üvöltötte „To je ono!” (Ez az!). Borzasztó, elszomorító élmény volt. A maticás és az SNS-es agitátorok 1999-ben aláírásgyűjtést szervez­tek az alig kielégítő kisebbségi nyelvtörvény jóváhagyása és gya­korlati megvalósítása ellen, köz­ben a Cirill és Metód-szobor felállí­tását akarják köztéren Komárom­ban. Rövidesen lesz Cirill és Metód-szo­bor Komáromban, kis köztéren, a legreprezentatívabb helyen, a gyors ütemben épülő Európa ud­varban több európai szenttel együtt, a szobrok egységesen 125 cm magasak. Ezt már korábban jó­váhagyta a képviselő-testület. Ha Komáromban köztéren kell Chilinek és Metódnak szobor, ám legyen, de két helyen nem tartjuk szükségesnek városunkban. Nyit­ra után Komáromban lesz máso­dikként a szláv hittérítőknek szobra. Lehessen máshol is. Bizo­nyára lesz város, amelyik készsé­gesen elfogadja az elkészült szo­borcsoportot. A szerző a komáromi városi kép­viselő-testület tagja OSZTRÁK LAPOK Jörg Haider visszavonulásáról a pártoktól egyenlő távolságot tar­tani igyekvő Kurier című bécsi lap keddi kommentárjában megálla­pította: Haiderrel a kormány még csak munkához sem tudott látni. Ezt a koalíció vezetői elismerték szűk körben, és fontolgatták a le­hetséges mentőakciókat, miután a Nyugat és szinte az összes kelet­európai ország teljesen elszige­telte Ausztriát. Távozásával talán kevesebb támadási felületet mu­tat a kormány. Lemondásának alighanem személyi okai is vol­tak: sokkolta őt és családját, hogy a nagy bécsi tüntetés napján a szó szoros értelmében ostrom alá vették az éttermet, ahol vacsorá­zott. Ráadásul a pártban is vere­séget szenvedett az államappará­tusban dolgozó Osztrák Szabad­ságpárt-hívek fizetésének meg­határozását illetően. Ám Jörg Haider ellenfelei nem örülhetnek túl korán: Jörg Haidert már sok­szor kezdték kiszámolni, de ő mindig talpra állt - írta a Kurier. A Die Presse című konzervatív lap kommentárjának címe: Haider tovább játszik. A cikk szerzőjének véleménye szerint néhány órán át azt lehetett hinni, hogy Haider rájött: szenvedélye, hogy minden kérdéshez hol így, hol úgy szóljon hozzá, hatalmas kárt okoz az Osztrák Szabadságpárt kormánya zati szerepének. Am már legelső megnyilvánulásai - hogy afféle igazgatótanácsi elnök lesz a párt­ban - minden reményt megsem­misítettek. Haider lelépése eny­hítheti a kormányra nehezedő nemzetközi nyomást, amire nagy szüksége is van, tekintettel az FPÖ oldalán mutatkozó hiányos kompetenciára, ám Haider dön­tése nem őszinte. Nem szabad el­felejteni: ő magát Ausztria „meg­váltójának” látja. Valójában Jörg Haider, az Osztrák Szabadság- párt immár volt elnöke folytatja szokásos macska-egér játékát, az FPÖ pedig tovább tűri ezt - így a Die Presse. LA REPUBBUCA Az értékek Európája győzött cím­mel kommentálta keddi számá­ban az olasz liberális lap Haider lemondását. Az újság meglátása szerint Haider lemondása jelzi az Európai Unió első sikereit, amely politika dolgában már képes túl­haladni a szigorúan szakmai szempontokat követő, csupán az euróra és a gazdasági mutatókra épülő látomáson. Az EU megmu­tatja, képes olyan erkölcsi értéke­ket felállítani, amelyek nélkül nem lehet megtenni a Maas- trichttól a valóságos politikai uni­óba való ugrást. FINANÖALTÍMES A brit lap Jörg Haider lemondásá­val kapcsolatban emlékeztet ar­ra, hogy a koalíció nagyobbik pártja, „a Néppárt többször kérte Jörg Haidert, az FPÖ elnökét: vo­nuljon háttérbe, hagyjon fel a nyilatkozatokkal, amelyek továb­bi adalékot szolgáltak a nemzet­közi felzúduláshoz. Az utóbbi na­pokban Jörg Haider egyre idege­sebben, újabb támadásokkal rea­gált a bírálatokra, és még saját minisztereivel is harcba szállt a politikai irányvonalat, a bérek szintjét illetően.” VISSZHANG Névtelenség homályában Az Új Szó 2000. február 16-án megjelent olvasói levelében Ön bí­rál, ítéletet mond, vádaskodik. Többek között azokról a fiatal pe­dagógusokról is, akik honosítani szeretnék külföldön megszerzett diplomájukat. Mindezt megtehet­né, ha vállalná saját becsületes ne­vét - ami Önnek nincs -, és nem álnéven írna! Szépvölgyi Csaba Nagykaposon ugyanis nem él! Ilyen nevű ember a hivatalos nyil­vántartásban sincs. Belenézett-e már akár egyszer is az igazságot mutató tükörbe? S ha igen, vajon milyen ember nézett onnan visz- sza? Igaz, vannak olyanok, akik­nek az örömből is csak a káröröm jut - Ön ilyen lehet! Nem akarok bíráskodni azok fölött a fiatalok fölött, akik nem adták be igényü­ket a diploma honosítására, hi­szen mindenkinek volt választási lehetősége. Azt tudom, hogy azok a fiatal pedagógusok, akik éltek ezzel a lehetőséggel, nem vissza­adták diplomájukat, ahogyan azt Ön állítja, hanem minden áldoza­tot meghoznak azért, hogy itt és nem külföldön, egyenrangú peda­gógusokként taníthassák a jövő nemzedékét; szép magyar anya­nyelven. Visszatérve Szépvölgyi Csabához: Mennyivel szebb lenne ez a világ, ha nem ilyenek lenné­nek az emberek, mint Ön. írásából arra következtetek, hogy sok min­dent megélt, vagyis nagyapa korú ember lehet. Sajnálom a gyerme­keit, unokáit! Milyen gerincesség­re nevelheti őket, ha Ön a saját szülei által kapott nevét sem meri vállalni? Akkor mit mer? Sokáig ecsetelhetném gondolataimat, de inkább mást teszek. Kérem, ha hi­telesen tudja bizonyítani, hogy itt, Nagykaposon létező személy, tegye meg, és én nyilvánosan bo­csánatot kérek Öntől, sőt még azokat a gondolataimat is vissza­vonom, melyeket nem vetettem papírra. Simon Sándorné Nagykapos- Szlovákiában a férfiak olyan rövid életűek, hogy meg sem érik a nyugdíjaskort. így elkerülik, hogy akkor üsse meg őket a guta, amikor a postás meghozza az első nyugdíjat. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents