Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-05 / 29. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 5. Genie-díjat kapott A napfény íze Budapest. Szabó István legújabb filmje, A napfény íze három kate­góriában is elnyerte a Kanadai Film és Televíziós Akadémia által im­már 20. alkalommal adományozott Genie-díjat. A napfény íze meg­kapta a legjobb filmnek, a legjobb hangnak és a legjobb hangvágás­nak járó elismerést. A legjobb rendezőnek járó Genie-díjat Jeremy Podeswa érdemelte ki a The five senses című filmjéért. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Koldusopera sz. 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A denevér sz. 19 Vértestvérek vasárnap 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hatodik érzék sz., v. 15.30, 18, 20.30 TATRA: A csaj nem jár egyedül sz., v. 15.30,18, 20.30 ISTROPOLIS: Hatodik ér­zék (am.) sz., v. 17,20 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) sz., v. 15.30,18, 20.30 NOSZTALGIA FILMKLUB: Tea Mussolinivel (ol.- ang.) 18.30 Lili Marleen (ném.) 20.45 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szí.-cseh) sz., v. 18.45 ítéletnap (am.) sz., v. 17.15, 20.30 Stigmák (am.) sz., v. 18.30 Amerikai história X (am.) sz., v. 20.45 Fergeteges forgatás (am.) sz., v. 17 A boldogságtól ordítani (am.) sz., v. 20.30 Cézár és a detektívek (szí.) sz., v. 19.30 KASSA ÚSMEV: Börtönpalota (am.) sz., v. 16,18, 20IMPULZ: Két apának hány a fele? (ff.) sz., v. 16.15, 19.15 CAPITOL: Hatodik érzék (am.) sz., v. 15.45,18, 20 DRUZBA: A világ nem elég (am.) sz., v. 15.30,17.45, 20 TATRA: Hatodik érzék (am.) sz., v. 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Stigmák (am.) sz., v. 17.30,20 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Jézus (am.) sz. 16, 19 Hi-lo country (am.) v. 17,19.15 LÉVA-JUNIOR: A tábornok lánya (am.) sz., v. 16.30,19 JUNIOR: Star Wars - Baljós árnyak (am.) sz. 19 v. 15 GALÁNTA - VMK: ítéletnap (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Tic-tac (svéd) sz., v. 19 GYŐR CINEMA CITY: Tarzan (am.) 11.30, 13.30, 15.30 ítéletnap 17.30, 20, 22.30 Hatodik érzék (am.) 13, 15.15, 17.30, 20, 22.30 A nap­fényíze (magy.) 10.30,14,17.30,21 Asterix és Obelix (ffa.) 11.45, 13.45, 15.45, 17.45, 19.45, 21.45 Harcosok klubja (am.) 11.45, 14.15, 17, 19.45, 22.30 Amerikai pite (am.) 12, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 12, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Az orleans-i szűz (am.) 13.30, 17, 20.30 Rosszfiúk (magy.) 11.15,13.30,15.45, 18, 20.15, 22.30 Minden idők 12 legjobb magyar filmje - a képernyőn is Első a Szegénylegények MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. A szakma és a kritikusok szerint minden idők legjobb magyar filmje a Szegénylegények, Jancsó Miklós alkotása. Minden idők leg­jobb 12 magyar játékfilmjének sor­rendjét a Magyar Televízió elnöké­nek felkérésére a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége, vala­mint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Film- és Tévékritikusi Szakosztálya tagjai döntötték el. A 2000. évi új budapesti toplista to­vábbi sorrendje: Szerelem (Makk Károly); Szindbád (Huszárik Zol­tán); Emberek a havason (Szőts Ist­ván); Valahol Európában (Radványi Géza); Megáll az idő (Gothár Pé­ter); Hyppolit, a lakáj (Székely Ist­ván); Körhinta (Fábri Zoltán); A kis Valentino (Jeles András); Az én XX. századom (Enyedi Ildikó); Apa (Szabó István), valamint a Hannibál tanár úr című, Fábri Zoltán rendezte film. A filmeket ünnepi sorozat ke­retében műsorra tűzi a Magyar Te­levízió. A tervek szerint a legjobb 12 film videokazettán is megvásárolha­tó lesz. A „budapesti tizenkettő” mintájául az 1958-as Brüsszeli Vi­lágkiállításhoz kapcsolódó esemény szolgált, amikor is különböző orszá­gok filmkritikusait, filmesztétáit szavaztatták meg a filmtörténet ad­digi legjobbjairól. Az első „budapes­ti” tizenkettőről 32 éve döntöttek a Magyar Filmművészek Szövetsége Játékfilmes és Kritikusi Szakosztá­lyának tagjai. Akkor az 1948 és az 1968 között készült munkákból vá­logattak. Az 1968-as listán négy olyan film szerepelt, amely most is bekerült a legjobb 12 közé, a Sze­gélylegények, a Körhinta, a Hanni­bál tanár úr és a Valahol Európában. FELHÍVÁS A Kárpát-medencében élő magyar­ság kiemelt figyelmet szentel a millennium megünneplésének, mely a magyar államiság és ke­reszténységünk ezredik évforduló­ja, s a harmadik évezred nyitánya. A szlovákiai magyarság is számos rendezvénnyel készül a millenni­um megünneplésére. A Párbeszéd Alapítvány kiadvány­ban tervezi megjelentetni a szlová­kiai millenniumi programokat, amelyekre 2000. január 1. és 2001. augusztus 20. között kerül sor. Az eseménynaptár célja, hogy minél többen tudomást szerezze­nek ezekről a rendezvényekről, ez­zel is elősegítve a közös ünneplést. Az eseménynaptárban közzé kí­vánjuk tenni a rendezvény: címét, leírását (1 mondatban), típusát (országos, regionális, helyi), rendezőjét/it, időpontját és hely­színét. Felhívjuk a kulturális, oktatási, egyházi intézményeket, szerveze­teket, egyesületeket, illetve önkor­mányzatokat, amennyiben millen­niumi programjukat közzé kíván­ják tenni az eseménynaptárban, a jelzett adatokat március 10-ig küldjék meg a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete címére (811 06 Bratislava, Palisády 54.) Kakaserdőn kukorékfa - Tallósi Béla gyermekverseihez Balázsy Géza készített játékos illusztrációkat Csengő rímekhez ötletes rajzok „Boldogan illusztrálnám a magyar népmesék tréfás, tanulságos történe­teit, furfangos alakjait." (Dömötör Ede felvétele) Nem sokat töprengett Faludy György, a magyar irodalom élő klasszikusa, amikor elol­vasta Tallósi Béla tíz-tizenöt versét. Remek munka, mond­ta, s már nyúlt is a toll után. SZABÓ G. LÁSZLÓ Azt hittem, pár soros üzenetet vet majd papírra, ehelyett „válaszver­set” írt a Süleményre. De nézzük előbb Tallósi Béla költeményét. „Ta­láltunk egy kendermagot / tyúk kelt abból / Kendermagos / megsütöt­tük / nem ropogott / nem szórtunk rá köménymagot.” Ez pedig a vers párja, Faludy György hatsorosa. „Jó illatú / de nem szagos / nem ala­csony/ inkább magos / nekem édes / kendermagos.” Az alírás is megle­hetősen sajátos: F. Gyurka. Kilenc­ven fölött egy pajkos lelkű poéta. A versekből, Tallósi Béla színes, szellemes, bravúrosan megfogal­mazott gondolataiból az AB-ART ki­adásában időközben kötet lett. Mu­tatós kötet, szép illusztrációkkal. A Kakaserdőn kukorékfa Balázsy Gé­za rajzaival kínálja kicsiknek és na­gyoknak a Weöres Sándor-i hagyo­mányokra építő költő nyelvileg és tartalmilag egyaránt megejtő alko­tásait. Balázsy Géza nagyszerű játéktársa Tallósi Bélának. Színes és fekete-fe­hér illusztrációi úgy kifejezőek, hogy szabad utat hagynak a gyer­mek fantáziájának. Kedvesek, bájo­sak, szeretni valóak ezek a rajzok, színekkel, formákkal, vonalakkal fi­nomanjátszanak. „Nehézkes, leíró verseket illusztrál­tam Tallósi Béla kötete előtt. Nem mondhatom, hogy hálás munka volt. A Kakaserdőn kukorékfát na­gyon szeretem. Ezek friss, üde, pat­togós versek. Élveztem a ritmusu­kat, tele vannak szójátékkal. Nem állítom, hogy mindegyiket könnyű volt illusztrálni, mert nem volt könnyű. A frappáns szóképek hosz- szas gondolkodásra késztettek. A címoldalon is sokat rágódtam. A ki­adó ugyanis azt tanácsolta: kukoré­koljon a borító. A negyedik változa­tot aztán kiadtam a kezemből. Meg­szenvedtem vele.” Nyitrán, a Pedagógiai Főiskola orosz-rajz szakán végzett Balázsy Géza, 1985-ben. Amikor az orosz nyelv leszálló ágba került, az angol szakot is felvette, az illusztrálás gon­dolata viszont már főiskolás korá­ban foglalkoztatta. ,/útnak idején a prágai Iparművé­szeti Főiskolára is jelentkeztem, első nekifutásra azonban nem vettek fel. Ha nem, hát nem, mondtam ma­gamban, én ezt nem fogom erőltet­ni. így kerültem aztán Nyitrára. De a könyvek, az illusztrációk, a gyere­kek nem hagytak nyugton. Leporel­ló volt a szakdolgozatom. Egy szö­veg nélküli képeskönyv. Aztán jött egy nagyon hosszú szünet. Tizenöt év. Itt tanítottam a komáromi Béke utcai alapiskolában, innen mentem el angol tolmácsnak és levelezőnek a hajógyárba, és mert semmiféle perspektívát nem láttam magam előtt, elkezdtem rajzolni a Tücsök­nek. A hajógyárból két és fél év után visszamentem az iskolába. Jók a kollégáim, és jók a gyerekek is. Orosz helyett most már angolt taní­tok, rajzból kevesebb órám van. Pe­dig a rajz az esztétikai nevelés egyik legjobb eszköze - lehetne. Egy jó rajzórához azonban nemcsak papír és ceruza kell. Az ecsetet, a tollat, a tust, a festéket viszont elég drágán adják.” Az illusztrációkra már gyerekként is nagyon figyelt. A mai gyerekköny­vek rajzai sokkal színesebbek, job­ban kelletik magukat, mint a régiek, vélekedik. Kidolgozottabbak, nagy hozzáértéssel készülnek. Különösen Rusz Lívia munkáit szereti. „Tetszik a stílusa, hogy olyan kari- katúraszerűen rajzol, szépek a szí­nei, az árnyalatai. Amíg a fiam fiata­labb volt, az ő véleményére is odafi­gyeltem. Már tizenhét éves; kinőtt a mesék világából. A lányom tizen­négy múlt, ő még szigorú kritiku­som. Két óráig kínlódom egy rajz­zal, és egy szempillantás alatt meg­mutatja, mi hiányzik róla. Mint egy adóellenőr. Odateszi az ujját, ahol a hibát látja. Az alapodét nálam min­dig az első olvasás után születik meg. Mindig abból indulok ki, ami akkor jut eszembe. Megrajzolom, aztán formálok, változtatok rajta, de ezek már csak kisebb beavatko­zások. Például pontosítok egy gesz­tust, egy kézmozdulatot. Á vers vagy a mese sokat elárul az alkotójá­ról. A sorok közt is olvasni lehet. Tallósi Béla verseiben a ritmus, a lendület, a nyelvi mutatványok sora motivált. Az, hogy még a legrövi­debb költeményében is fantáziadús képeket láttam. Nem is hiszem, hogy a gyerekek szeretik a hosszú verseket.” Több kiadótól kapott már felkérést Balázsy Géza. A Kalligramnak a szlováldai magyar költők és írók vers- és meseantológiáját, a Lilium Aurumnak Csicsay Alajos és Batta „Grafikai sorozatot készítek a görög mitológiából.” György, a Madách-Posoniumnak Dénes György, a szegedi Babits Ki­adónak Batta György kötetét illuszt­rálta. Mindemellett tankönyvekben és munkafüzetekben is szerepel raj­zaival. „Boldogan illusztrálnám például Bocaccio Dekameronját. Szeretem a bumfordi, esendő hősöket. Vagy a magyar népmesék tréfás, tanulsá­gos történeteit, furfangos alakjait. Nem a királykisasszonyok vüágát, hanem a nyersebb, életízű meséket. A jó szöveg mindig inspirál. Az il­lusztráció az alkalmazott grafiká­hoz tartozik, és mégis öntörvényű műfaj. A szöveg mellett van azon­ban még valami, ami hatással van rám. Rajzolás közben általában ope­rákat hallgatok. Verdi és Puccini műveit. Wagnerig még nem jutot­tam el, bár a Lohengrint egyszer már végigszenvedtem.” Főállású illusztrátor nem lesz Ba­lázsy Gézából. Nem lesz, mert nem lehet. A szlovákiai magyar könyvki­adás nem teremt ehhez lehetőséget. „Három év tapasztalata beszél belő­lem, amikor azt mondom: az illuszt­rálásból, nálunk, nem lehet megél­ni. A csendéletek, a tájképek festése egyáltalán nem vonz. Kiállítások­ban, eladásban nem gondolkozom. A tanítást nem biztos, hogy abbaha­gyom. Másfajta terveim vannak. A tűzzománc és a Tiffany-üveg érde­kel. Valamelyikben csak megka­paszkodom. Ä tanítás azért is jó, mert a gyerekek között nagyon sok hatás ér. Öt hónapig, amikor csak az illusztrálásról szólt az életem... hogy is mondjam? Nem volt iga­zán szórakoztató otthon ülni egye­dül. Most húsvéti kifestőt tervez­tem, és van egy ösztöndíjam a Szlovákiai Magyar Képzőművé- szekTársaságától. Grafikai soroza­tot készítek a görög mitológiából. Szirének, szatírok, faunok. Én vá­lasztottam a témát, és élvezem is nagyon. Közben meséket írok. Több történet, de a szereplők min­dig ugyanazok. Négy vagy öt rész­szel már el is készültem. Áki olvas­ta, biztat, hogy folytassam.” Száz éve született Jacques Prévert, a lázadó francia. Verseinek, sanzonjainak magyar fordításai is népszerűek A párizsi utcák, a párizsi szerelem költője MTI-PANORÁMA Jacques Prévert francia költő, film­író, „Párizs népköltője”, aki nagy fil­mek szövegkönyvei mellett a Joseph Kosma által megzenésített Hulló levelek című örökzöld san­zon szavainak is szerzője. 1925-ben csatlakozott a szürrealis­tákhoz. Első írása 1929-ben jelent meg. A következő évben kezdett dolgozni a Documents és a Bifur cí­mű folyóiratnak, itt jelent meg a Családi emlékek avagy a börtönőr­angyal című harcosan ateista pró­zaverse. Ekkor került kapcsolatba a filmmel, főleg filmrendező öccse, Pierre révén. 1931-ben publikálta a Commerce című folyóiratban a Kí­sérlet egy maszkabállal egybekötött díszvacsora leírására című művét, mely nagy sikert aratott. 1932-ben forgatta első filmjét öccsével és Ráthonyi Ákossal Zsákbamacska címmel. Prévert kereseti forrása a film volt, előbb a régi bulvárkomé­diákat, például Feydeau darabjait alkalmazta filmre, majd egyre in­kább a saját forgatókönyveivel ara­tott sikert. 1938- ban írta a Ködös utak, majd 1939- ben a Mire megvirrad című film forgatókönyvét, mindkettőt Marcel Camé rendezte meg. 1946-ban jelent meg Szavak című első verseskötete, mely a legna­gyobb lírai bestsellerré vált Paul Géraldy Te meg énje után. Ugyan­ebben az évben adta ki André Verdet költővel együtt a Történetek című kötetét, szintén nagy sikerrel. Némely költeményét Kosma zenésí- tette meg, köztük a világsikert ara­tott Hulló leveleket. 1951-ben jelent meg a Spektáku­lum című kötete, mely főleg szín­padi szatíráit gyűjti egybe. Közben elvállalta a La Fontaine des Quatre-Saisons nevű kabaré veze­tését, könyvet írt Miróról, s filmre írta Victor Hugo A párizsi Notre- Dame-ját, fotóművészek albumai­hoz írt szöveget és Képzeletbelisé- gek címmel kiadta kollázsait. 1972-ben jelentek meg utolsó kö­tetei Egyről-másról és Hektikala­pok címmel. Lázadó magatartását érzékeltette, hogy mindig minden kitüntetést el­utasított, de 1975-ben öccsével JACQUES PRÉVERT együtt elfogadta a Grand Prix National du Cinémát. Prévert köl­tészetének, egyszerű, dallamos, sokszor sanzon jellegű verseinek egyik meghatározó eleme éppen a játékosság, a közvetlenség, a hu­mor. Költeményeiben agyafúrtan elegyítette a közkeletű kiszóláso­kat, az argó szavait a liliomos szó­virágokkal, gyakran alkotott lele­ményes, olykor meghökkentő ösz- szetételeket. Sokhangú költő volt: dallamos, nosztalgikus szerelmes románcokat írt, súlyos, darabos re- citativóban beszélt a proletárínség­ről, sok melegséggel írt a gyerekek­ről, s könnyedén szellemes, szipor- kázóan gúnyos volt, ha politikuso­kon, kispolgárokon csúfolódott. Nálunk is népszerűek versei, san­zonjai. Legtöbb versét Tamkó Sira­tó Károly fordította le. 1962-ben Maszkabál című gyűjteményes kö­tete is megjelent, melyet 1984-ben újra kiadtak. A párizsi utcák, hidak, a párizsi szerelem és boldogság köl­tője 1977. április 11-én halt meg. „A kiadó azt tanácsolta, hogy ku­korékoljon a borító."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents