Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-28 / 48. szám, hétfő

Hétfő, 2000. február 28. 9. oldal Kőszegi György egykori magyar súlyemelő világversenyen összetettben sohasem tudott első lenni És beszedtük a gyógyszereket... zetőség, hogy a kis súlycsoportbeli i versenyzők induljanak útnak i először. Elindultunk... De mi min- i dent kellett átélnünk! New York- 1 ban fabarakkokban laktunk, majd : rossz repülőre szállítottak fel, és i Philadelphiából autóval vittek i bennünket a helyszínre. Miközben 1 a Frankfurtban ragadt társak négy- 1 száz dollár napidíjat kaptak. Gon­doljon bele, akkoriban 400 dollárt! i Mi pedig semmit... Amikor felaján­lottam, hogy osszuk szét a lóvét, 1 senki nem ment bele, húzódoztak. ] Hát ez nem csoda, hogy megviselt. 1 Nemcsak engem, mindannyiun- : kát... A hangulatunkat, a morált, ; mindent. Persze örök életre nem ; viselt meg, de akkor emiatt úszott i el a jó szereplés. És az is igaz, hogy i ezek után felkészültem, de az i eredmények sem jöttek úgy - pél- 1 dául a moszkvai olimpián sem -, i mint régen. i Az élete a gyárban - a TVK-ban - j megváltozott ekkor? i Egy kicsit igen. De sokkal inkább ; azután állt be változás, amikor ab- ; bahagytam a versenyzést. Edzős- ködni akartam, fiatalokkal foglal­kozni, ehhez lett volna nagy ked- 1 vem, de nem hagyták. Nem enged­ték, hogy az edzősködés mellett i másodállásban a gyárban dolgoz- 1 zak, így maradt a három műszak. Ez egy nagyon-nagyon fájó pont volt az életem során. Sőt még arra is emlékszem, amikor szóvá tettem például ezt is egy újságcikkben, i akkor az újságírót, aki csupán má­sodállásban dolgozott a gyárban - eltávolították... Lehet, hogy a rendszer ártal­masnak tartotta a túlzott őszin­teségét... i Lehet, de minek titkolózni? Én azt sem tagadtam soha, hogy kap­tunk gyógyszereket a hetvenes években. Kaptunk és beszedtük, és azt is parancsba adták, hogy mikor álljunk le, hogy az el­lenőrzéskor tiszták legyünk. So- < kan félnek ezt is bevallani, mert attól tartanak, hogy elvehetik az érmet tőlük. Én nem félek. Nincs mitől... Akkor nem kaptak el, az eredményeimet pedig az akkori viszonyok között értem el. Saját szememmel láttam, amikor Voro- nyin is beletett valamilyen tablet­tát a vizeletébe, hogy ne bukjon le, de mit lehetet vele kezdeni? Bizonyítani képtelenség. Tiszta volt a mintája, innentől kezdve nincs miről beszélni. Mikor jött rá arra, hogy dop­pingszert szed? Ez egy érdekes történet. Az anyó­somnál láttam a Néróból nevű gyógyszert, és azt hittem, hogy az az enyém, arra gondoltam: vala­mikor otthagyhattam. Már-már majdnem felelősségre vontam őt, miért szedi be, amit nekem adtak. Mire ő mondta, hogy ez az övé, ezt neki írta fel az orvos. Utána megtudtam, hogy egy legyengült szervezetet fel lehet ezzel hirtelen javítani. Mi is ezt szedtük. Aztán azóta, amiket hallottam a későbbi generációtól, azt nem is ismerem, abban nem tudok véleményt mondani. Mióta szedték a gyógyszereket? Hetvenegyben kerültem a váloga­totthoz, akkor már központilag kaptuk valamennyien. Hogy ko­rábban volt-e doppingolás, azt nem tudom, csak sejtem, hogy igen. Ön nem fél, hogy ezért a nyilat­kozatáért megróhatják? Ha megrónak, ha nem, ez az igazság. Kaptuk, központilag, és beszedtük, és mindannyian tudtuk mit teszünk. Ha csaltunk is, azért tettük, mert másképp nem volt esélyünk, hogy ott legyünk a topon. Érzi esetleg a doppingolás káros mellékhatását mostanság? Két emberre egyformán az egy­szerű fájdalomcsillapító sem hat, ezért nem általános, hogy minden­ki „lerobbanjon” tőle. Én hál’isten- nek jól bírom magam... Kőszegi György a hetvenes évek egyik legjelesebb ma­gyar súlyemelője volt. Ahányszor csak elindult va­lamelyik világversenyre, biz­tosra lehetett venni, hogy a dobogónál alább nem adja. A legfelső fokára azonban összetettben egyetlenegy­szer sem sikerült felállnia. ÁGHASSi ATTILA Örök másodiknak lehet nevezni, noha volt rá példa, hogy a világ- ranglistán az első helyen állt, vi­lágcsúcstartó volt, és szakításban többször világbajnok. Lendülete a 78-as amerikai világ- bajnokságon tört meg, akkor érem nélkül tért haza, egy kalandokkal teli utazás után. Erről viszont már meséljen ő. Tiszaújváros, Szent István út.- Fél háromra biztosan otthon va­gyok, kettőkor van vége a munka­időnek -mondja érdeklődésemre a sokszoros magyar bajnok. Tízemeletes, iparvárosra tipikusan jellemző lakótelepi panelház. Ahogy ígérte, meg is érkezik fél há­romra Kőszegi.- A harmadikra megyünk. Ott la­kom. Tágas nappali. Miután megnyug­tatom, hogy nem zavar, ha rágyújt, kérdés nélkül belekezd: Ugyanúgy, mint pár éve, az itteni festékgyárban dolgozom, nem pa­naszkodom, viszonylag jól élek. De még annál is jobb színben van. Hogy is mondjam... Nem megszokott, hogy a nehézatlé­ták, kivált a súlyemelők az ötve­nedik évükben üyen jól tartják magukat, és naponta keményen dolgoznak, nem betegeskednek. Hál’ Istennek nem fáj semmim. Nem azt mondom, hogy nem volt eddig soha semmi bajom, de nem hagy (hat) om el magam. A dere­kammal voltak gondok, de már el­múlt. Tudom, nem általános ez, tudom, hogy a társakat, Holczit, Földit, és szegény Szűcs Lajost jobban megviselte a sportág... Ez nem a kisasszonyok sportja, ter­mészetes, hogy inkább sérülnek az emberek. Am mint ahogy alig­hanem ők, én sem bántam meg. Ha a tornában maradok, hat évig ugyanis tornász voltam, akkor sem járok jobban. Pályafutása végső soron peches­nek tekinthető, hiszen első so­hasem tudott lenni, általában ezüstérmet - mint a montreali olimpián is - nyert. A magán­életben is balszerencsés volt? A nagy ellenfelemet, a szovjet Vo- ronyint, aki korábban cirkuszi erőművész volt, nem tudtam legyőzni. És nem sérült meg soha, hogy akkor esetleg befuthattam volna. Én sem vagyok magas -152 cm -, de ő még legalább öt centivel kisebb volt nálam, és roppant erős lábai voltak. Szakításban nem tu­dott megverni, én viszont sohasem tudtam akkora előnyt szerezni, hogy a lökés után is enyém marad­jon az első hely. Egyszer megsérült ugyan, és nem állt rajthoz, de ak­kor meg az iráni Nassziri lefogyott ebbe a kategóriába. Megint nem nyerhettem, mert a lökésben ő is sokkal jobb volt. Az életben egyéb­ként nem kötődtem a kettes szám­hoz. Három feleségem volt ugyan­is, és három gyermekem van. Pilla­natnyilag - ettől függetlenül - egyedül élek. Ami a kérdését illeti, egy ici-picit talán valóban szeren­csétlen vagyok. Nem nyomasztotta a felkész­ülés ideje alatt, hogy hiába ké­szül, hiába töri magát, nem és nem lehet első? Ebbe sohasem gondoltam bele. Sejtettem, hogy a harc, ha minden a várakozások szerint alakul, ak­kor kilátástalan, de azt is bele kel­lett kalkulálni, ha nem... Egy per­cig sem készültem úgy, hogy most megint a második leszek. Élete legnagyobb formájában hetvennyolcban volt, amikor furcsa körülmények között volt kénytelen versenyezni, és nem is szerepelt jól.... A repülőjegyeinkkel adódtak gon­dok. Mindössze hat darabot talál­tak rendben. Úgy döntött a ve­Szűcs Lajost (a müncheni olimpiai dobogó második fokán) sokkal jobban megviselte a sportág, mint Kőszegit. (Archív-felvételek) LABDARÚGÓ PNB A18. forduló eredményei: ♦ Haladás­Kispest ♦ MTK­1:2 (1:1), Újpest ♦ Zalaegerszeg­1:0 (0:0), Nagykanizsa ♦ Vác­0:0 Tatabánya ♦ Pécs­1:1 (0:1), Siófok ♦ Dunaferr­1:1 (1:0), Debrecen ♦ Nyíregyháza­3:2 (3:0), Diósgyőr 2:0 (0:0) A bajnokság állása: 1. Dunaferr 18 11 6 1 47:17 39 2. MTK 18 10 6 2 31:14 36 3. Vasas 17 11 1 5 32:16 34 4. Debrecen 18 8 5 5 27:21 29 5. Pécs 18 7 8 3 24:23 29 6. Győr 18 7 6 5 31:18 27 7. Újpest 17 7 6 4 31:21 27 8. Tatabánya 18 6 9 3 21:20 27 9. FTC 17 7 4 6 27:17 25 10. HE 18 6 7 5 21:13 25 11. Nyíregyháza 18 5 5 8 17:30 20 12. Kispest 18 4 7 7 18:23 19 13. Haladás 17 5 3 9 19:27 18 14. Diósgyőr 18 4 6 8 17:29 18 15. Nagykanizsa 18 3 7 8 14:22 16 16. Siófok 18 5 3 10 14:28 15 17. Szeged 18 3 5 10 13:41 11 18. Vác 18 1 6 11 16:40 9 A Siófoktól és a Szegedtől három büntetőpont levonva. Az óvás alatt álló Haladás-Újpest találkozó 0:l-es eredménye nem szere­pel a tabellán. A Szeged nem állt ki a Győr elleni mérkőzésre, ezért a találkozó három pontját 3:0-ás gólkülönbséggel az ETO kapta. A 18. forduló utolsó összecsapását, a Vasas-Ferencváros találko­zót ma 17.00 órakor játsszák. A19. forduló párosítása: Kispest-Vasas, Újpest-Dunaferr, Sió­fok—ZTE, Tatabánya-MTK, Szeged-Haladás, Diósgyőr-Győr, Deb- recen-Nyíregyháza, Ferencváros-Pécs, Nagykanizsa-Vác. (sr) Már februárban útjára indult a labda a PNB-ben... (Archív-felvétel) Férfi kosárlabda Eb-selejtezők: ismét kikaptak a szlovákok Fontos magyar győzelem SITA- és MTI-JELENTÉS Lugano/Budapest. A magyar vá­logatott a férfi kosárlaba Eb-kö­zépdöntő A-csoportjának 5. for­dulójában hazai pályán hosszab­bításban 96:89-re legyőzte Angli­át. A szlovák együttes Luganóban szerepelt, és 73:58-as vereséget szenvedett. MAGARORSZÁG-ANGLIA 96:89 (42:39, 78:78), legeredényeseb- bek: Dávid 26, Gulyás 22, Fodor, Kálmán, Halm 9-9, ill. Bucknaí 29, Gardiner 19; 1500 néző. Kie­gyensúlyozott küzdelmet hozott a találkozó, az ötperces hosszabbí­tásban azonban már csak egy csa­pat volt a pályán, a közönség buz­dítása mellett Dávidék remekel­tek, és kiharcolták a győzelmet. SVÁJC-SZLOVÁKIA 73:58 (36:34). A vendégek legeredmé­nyesebb pontszerzői: Micuda 12, Jakabovic 10, Svitek, Báláz 8-8; 1000 néző. Az első félidőben fel­váltva vezettek a csapatok, a szü­net után nagyobb sebességre kap­csoltak a vendéglátók és megér­demelten nyertek. További ered­mény: Horvátország-Lettország 89:88 (48:50). Az A-csoport állása: 1. Horvátor­szág 10 pont, 2. Magyarország 8, 3. Svájc 8, 4. Lettország 7, Anglia 7, Szlovákia 5. A csoport első két helyezettje jut ki a kontinensvia­dalra. További eredmények - B-csoport: Ausztria-F ehéroroszország 68:66, Csehország-Észtország 76:92, Gö- rögország-Lengyelország 78:60. C-csoport: Finnország-Hollandia 86:83, Izrael-Bulgária 87:65, Bosznia-Hercegovina-Svédor- szág 67:52. D-csoport: Iz- land-Portugália 68:87, Szlové- nia-Belgium 74:69, Macedó- nia-Ukrajna 84:58. Az Eb-középdöntő csoportküzdel­mei november huszonkettedikén folytatódnak. Kőszegi szakításban mindig remekelt.

Next

/
Thumbnails
Contents