Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-25 / 46. szám, péntek

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 25. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerelmi bájital 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Stuart Mária 19 KIS SZÍNPAD: Oleanna 19 a.ha SZÍNHÁZ: Antigoné 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Meséről mesére 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár,jó estét szerelem 10,15 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Gyilkosságok és gyengédségek 19 ' TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Képzelt riport egy amerikai popfesztivál­ról 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Toy Story 2. (am.) 15, 17 South Park (am.) 19, 20.45, 22.15 OBZOR: A csontember (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Sztárom a párom (am.) 15.15, 17.30, 20 YMCA: Anna és a király (am.) 15.30,18, 20.30 TATRA: Amerikai szépség (am.) 15.30,18, 20.30 ISTROPOLIS: Anna és a király (am.) 17.45, 20.30 Toy Story 2. (am.) 15.30,18 South Park (am.) 20.30 Acid House (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szl.-cseh) 18.45 Ha­todik érzék (am.) 18.30,20.30 A csaj nem jár egyedül (am.) 17.30, 21 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 17, 20.30 Az öldöklő an­gyal (mex.) 18 A három veterán (cseh) 19.30 KASSA ÚSMEV: Amerikai szépség (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Két apának hány a fele? (fr.) 16.15, 19.15 CAPITOL: A félkegyelmű visszatér (cseh) 15.45, 18, 20 DRUZBA: Harcosok klubja (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Toy Story 2. (am.) 16, la South Park (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az átok (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ ­PANORÁMA: Anna és a király (am.) 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Meghitt fészkek (cseh) 16.30, 19 SLOVAN: Két kéz (ausztrál) 19 GALÁNTA - VMK: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.30, 17.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Fergeteges forgatás (am.) 18 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: A legkedvesebb bárom (am.) 18 GYŐR CINEMA CITY: Asterix és Obelix (fr.) 13.15 A napfény íze (am.) 17.15 Amerikai szépség (am.) 15,17.30, 20, 22.30 Zuhanás (am.) 17.30, 22.30 Stigmata (am.) 15.30,17.45, 20, 22.15 Amerikai pite (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Hatodik érzék (am.) 15, 20.15,22.30 Kétszázéves ember (am.) 15,20 A szörny (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Tarzan (am.) 13.30, 15.30 Rosszfiúk (magy.) 17.45, 20, 22.15 Sivatagi cápák (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Anna és a király (am.) 14.30,17.30, 20.30 Árvák her­cege (am.) 14.45,17.15,19.45, 22.15 Jirí Jahelka alkotásai a Marat Art Galériában Különleges ékszerek ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Három rövidfilm a harmincegyedik Magyar Filmszemléről. Reneszánszát éli egy méltatlanul elfelejtett műfaj Vaddisznóragu Esterházyval Esterházy Péter nemcsak írni - enni is szeret (Somogyi Tibor felvétele) Pozsony. Különleges ékszerek ki­állítására invitálja a látogatókat a Marat Art Galéria. Az alkotó, Jirí Jahelka napjaink cseh ékszerművészetének egyik legjelentősebb egyénisége. Szo­katlan, futurisztikus darabjait sa­ját bevallása szerint a technika és az építészet iránti csodálata ihle­ti. Így nem meglepő, hogy nem a hagyományos nyersanyaggal dol­gozik. Az ezüst helyett az alpak­kát, az ébennel kombinált acélt és az ipari kor elemeit, a csavarokat, a plexiüveget részesíti előnyben. Jirí Jahelka munkásságát illetően ékszerművészet helyett ponto­sabb body-artról, azaz testművé­szetről beszélni, hiszen alkotásai méreteikben is túlnőnek a meg­szokott ékszereken, ezenkívül sok esetben valóban testre szabottak, mert kivitelezésük során a mű­vész figyelembe veszi konkrét vi­selőjük fizikai, anatómiai adottsá­gait. Jahelka alkotásait március 17-ig láthatja a pozsonyi közön­ség. (me) Régi zsáner éled újra a ma­gyar filmrendezők körében. Az elmúlt néhány év termését látva egyre bizonyosabb: visszanyeri létjogosultságát a rövidfilm. Erre utal az idei budapesti szemle is, amelyen a kísérleti és kisjátékfilmek kategóriájában 27 alkotást a versenyben, harmincat pedig versenyen kívül vetítettek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hogy mi a különbség egy rövidfilm és egy (egész estét betöltő) játék­film között? Ez utóbbi időtartama minimum 80-90 perc, a kisjátékfil­mé pedig 7 és 50 perc között mo­zog, de az esetek többségében álta­lában fél óra. Ami egy normál hosz- szúságú játékfilmmel párosítva el­fogadható a moziban, és önálló al­kotásként bemutatható a televízió­ban is. Gondoljunk csak Huszárik Zoltán rövidfilmjeire, az Elégiára vagy a Capriccióra, de például szol­gálhat Szabó István Te című film­költeménye is. Ezek a magyar film­művészet legszebb gyöngyszemei közé taztoznak. Tíz, húsz vagy har­minc percben megmutatni egy sor­sot vagy többek megdöbbentő (ne­tán megmosolyogtató) helyzetét mindig nehezebb, mint két-három (vagy még ennél is több) órában el­mesélni mondjuk egy család három generáción átívelő történetét. A mi­nőség persze független a film terje­delmétől. Mindkét műfajban van­nak jó, rossz és még rosszabb alko­tások. De mert a rövidfilmekhez ke­vesebb pénz (és kevesebb celluloid­szalag) kell, a pályakezdő rendezők egyre gyakrabban kisjátékfilmmel indulnak a pályán. Ugyanakkor a már befutott, jó nevű alkotók is szí­vesen művelik a műfajt, amelynek törvényei legfeljebb annyiban tér­nek el a nagyjátékfilm szabályaitól, hogy a sztorit tömöríteni kell. Ám ha az alkotó jól tömörít, akkor a kis­játékfilm értéke egyenlő a dúsabb történetet felölelő nagyjátékfilm ér­tékével. Ezért sem véleden, hogy a mostani szemlén olyan rendezők is jelen voltak rövidfilmjeikkel, mint Gothár Péter, Xantus János és Sala­mon András, akik már nem tartoz­nak az ifjú titánok csapatába. Hármójuk közül, de a versenyfil­mek mezőnyét nézve is számomra a legtisztább s legmeghatóbb munkát Salamon András kínálta a Szeptem­berrel. A Zsötem (1991) és a Közel a szerelemhez (1998) nagy sikerű rendezője abban a műfajban is je­les, amelyre méltán büszke a ma­gyar filmes szakma. Dokumentum- filmjeivel (Hajléktalanok, Cigá­nyok, Gyerekek a városban, Egy vi­dám nap a szeméttelepen, Elha­gyott emberek, Koldusgyerekek, El­ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Kassa. A feleimben foglaltak egy kis megszorítással kezelendők, mivel nem Kassa egész területén spriccel­hetnek szabadon a magukat művé­szeknek, a graffitit pedig művészet­nek tartó falfirkászok, hanem csak két, meglehetősen frekventált he­lyen. A Moldavská utcai körforga­lom közelében felállított két óriás- billboardra, valamint a Lokomotíva stadion kerítésén lévő hasonló nagyságú felületre. Az óriás hirdető­táblák kivitelezésére és „szervizére” szakosodott kassai Rabaka cég ezzel a hónap végéig tartó akcióval kíván kedveskeni a firkálóknak, akik gyakran megkeserítik' a cég dolgo­zóinak életét, és nem utolsósorban többletkiadásokra kényszerítik őket. Az ötlet nevelő hatásában bíz­va állították fel az üres táblákat, amelyek „igénybe vételét” követően a graffitiművészek vélhetően ritkáb­ban rongálják majd a Rabaka cég termékeit. Február végén a táblák veszett család) mindig az elesettek, a kisemmizettek, az elnyomottak, a „mások” oldalán áll. Munkái hitele­sek és végtelenül humánusak. En­nél többre filmrendező nem is töre­kedhet. Szeptembere 32 perc egy fi­atal házaspárról, akik egy nagyvá­ros peremén éldegélnek jobb na­pokra, szebb évekre várva. Mostani életük ugyanis nem éppen ember­hez méltó. A férj (Méhes László) hol dolgozik, hol nem, de inkább nem. Felesége (Börcsök Enikő) meg egy­általán. Augusztus van, fiuk pár nap múlva iskolába megy. Meg kel­lene venni a szükséges dolgokat, csak éppen nincs miből. Táska, toll­tartó, füzetek... Közben tejre, kaka­óra sem mindig futja. Szobájuk és konyhájuk ragyog a tisztaságtól, ér­zelmi világukra csak a pénztelenség vet széles árnyékot. „Én most egy kicsit éhesebb vagyok, mert hamar keltem - meséli az apa. - Ha tovább tudok aludni, akkor valahogy átme­gyek azon az éhességi ponton, vagy éhességi szakaszon, nem tudom, miért. És akkor nem vagyok éhes egész nap. Csak délután, olyan há­rom-négy körül fájdul meg a fejem, de azt meg ki tudom már masszí­rozni, és kibírom akkor már estig.” Közben vészesen közeleg a szep­tember, az asszony meg a fülét rág­ja, mi lesz a gyerekkel. Mert ami kell, az kell. Azt meg kell venni - vagy... Igen, ez az Apa lop. Bemegy a boltba, kabátja alá pakolja a szűk­ismét eredeti rendeltetésüknek megfelelően, azaz reklámcélokra lesznek használva, a kész művek azonban nem vesznek örökre a fele­dés homályába, a következő inter­neteimen szemlélhetők meg: www.rabaka.miesto.sk . Szlovákiá­nak ez az első internetes graffi- tikiállítása. Ha a mostam, úttörő jel­legű akció sikeres lesz, több kelet­Szlovákiának ez az első internetes graffitikiállítása. szlovákiai városban rendezik meg a közeljövőben, természetesen Kas­sán is folytatása következik. Ezzel a kísérlettel egy időben a Rabaka al­kalmazottai a sajtó és az elektroni­kus médiák segítségével szeretné­nek hatni a firkálókra, hogy csak a firkálásra kijelölt helyeken tevé­kenykedjenek, mindenki nyugalmá­nak érdekében, (juk) séges dolgokat, a pénztárnál észre­vétlenül kicserkészi az iskolatáskát, fizet valami apróságért, és bűntelen arccal távozik. Gyereke kint, az üz­let előtt, mindenbe beavatva. Kö­rülbelül ennyi a történet, de ez a 32 perc tömény dráma, a legfinomabb hangon elmesélve. Nem akarom senkihez sem hasonlítani Salamon Andrást. Nem mondom, hogy a hat­vanas évek legjelesebb filmrende­zőinek a nyelvét beszéli, noha mondhatnám. Fekete-fehér filmjei­A legtisztább s legmeg­hatóbb munkát Salamon András kínálta. vei Forman, Menzel és Schorm szólt így a nézőkhöz, mint ő. Úgy érinti meg az ember lelkét, hogy a hatásvadászatot messziről kerüli. Papp Gábor Zsigmond negyvenper­ces munkáját, az Esterházy-vacso- rát a nem fikciós filmek kategóriájá­ban vetítették. Igazi desszertkülön­legesség: Esterházy Péter, a kortárs magyar próza külföldön is elismert képviselője, akinek legutóbb az osztrákok adományoztak magas ki­tüntetést (az Európai Irodalomért) életéről, szokásairól, pályájáról cse­veg vacsora közben. Nem éppen ha­gyományos kérdezz-felelekről van szó, hiszen az író és a riporter (Or­sós László Jakab) egy kellemes Szombaton reggel 8 órától H. Ru­das Dóra várja a hallgatókat a Hét­ről hétre című publicisztikai maga­zinnal. Beszélgetés hangzik el Patrubány Miklóssal, a Magyarok Világszövetségének alelnökével. Ülésezett a külföldön menedékjog­ért folyamodó romákkal foglalkozó bizottság - ezzel kapcsolatban nyi­latkozik Csáky Pál miniszterelnök­helyettes. A műsorban egyebek kö­zött szó lesz még egy emberjogi konferenciáról és a munkanélküli­ség alakulásáról. 11.30-kor a Hazai tükörben Búcsra látogatunk. 13 órakor az Irodalmi mozaikban Ba­lassi Bálintról lesz szó. A hallgatók azt is megtudhatják milyen emlé­kek kapcsolódnak Komáromban Jókaihoz, és milyen Jókai-emléke- ket őriznek a budapesti Irodalmi Múzeumban. Kaland az élet című műsorunkban, 15 órakor, Mila Haugová költőt, műfordítót ismer­hetik meg, akinek a napokban je­nyárestén a Fészek udvarán hódol­nak étkezési szenvedélyüknek, s miközben jókat falatoznak, ráérő­sen cseverésznek. „Scampitnem fo­gunk enni” - állapítja meg Ester­házy. „Azt nem” - hagyja rá a ripor­ter. „És miért nem?” - kérdez vissza az író. „Biztos nem friss” - véli Or­sós. „Mert messze van a tenger” - szól szelíden vacsoratársa. Aztán azt mondja: „Az Esterházy-rosté- lyos veszélyes dolog. Azt minden­hol közepesen csinálják.” Ezért vá­laszt valami mást. Vörösboros vad­disznóragut mandulakrokettel és áfonyaöntettel. Még akkor is, ha a krokettel szemben fenntartásai vannak. S miközben látom-hallom őt, eszembe jut azok névsora, akik az osztrák állami díjat már koráb­ban megkapták. Havel, Ionesco, Mrozek, Pinter, Kundera, Salman Rushdie. Ők vajon milyen fogás mellett döntenének a Fészekben, és mennyire nyílnának meg falatozás közben? Fülöp Levente, a tizenöt éves erdé­lyi szolgalegény a teljes énjét adja Moharos Attila S immár itt vagyok című, döbbenetes erejű dokumen­tumfilmjében. Erdély, úgy látszik, még mindig a nagy lehetőségek tár­háza a „tudósítók” körében. Moha­ros Attila ez idáig rendezőasszisz­tensként működött (legutóbb a Jadviga párnájában), s a jelek sze­rint nem keveset tud már a szakmá­ról. Tizenhat perces munkájában (Körtési Béla sajátos színvilágú, szinte festett mozgóképeivel) egy koravén kamaszfiú nyomába sze­gődik, akire igazi szolgasorsot mért az élet. Fülöp Leventét gyerekcse­lédnek adták a szülei, de a maga módján így is boldog. Testvérei ugyanis árvaházba kerültek. Alko­holista szülei egyedül őt hagyták meg „szabadnak”. Levente két évet járt iskolába, épp hogy megtanult írni-olvasni. Számolni már a juho­kat szokta a szabadban, előző gaz­dájánál, ahol nem érezte jól magát. János bácsinál most jobb neki, pe­dig itt sem arany az élete. Reggeltől estig gürizik, hóban-sárban, télen- nyáron ugyanaz a munkája. Nagy az állomány, népes a csorda. A pa­raszti lét mindennap megköveteli a magáét. Levente pedig minden ere­jével dolgozik. Élete monoton zajlik a „megállt” időben, komótos, öre­ges léptei elvesznek a sártenger­ben. Hogy milyen sors vár ezekre a fil­mekre? Moharos Attila dokumen­tuma az oberhauseni fesztiválon képviseli majd a magyar színeket, s onnan utazik tovább a világba. Sa­lamon András filmjét már bemutat­ta a televízió, Papp Gábor -Zsig­mond Esterházy-portréját még csak most tűzi műsorára. Két sorozat vagy két szórakoztató műsor között ajánlom szíves figyelmükbe. lent meg magyarul írt verseinek vá­logatása. Vasárnap: 8 órakor hírek. Utána A héten történt című rovat je­lentkezik. 8.30-kor a gyerekeknek szánt ismeretterjesztő műsorban arról lesz szó, mi a művészet, koronként hogyan változik a közíz­lés. A katolikus félórában Galgóczi Rudolf keszegfalvi plébános elmél­kedik. 10.05-től a Randevúban ki­derül, hogy a komáromi kis gimna­zisták hol szeretnének éni. Beszá­molunk a gútai Ki mit tűdről és a Magas-Tátrában megrendezett nemzetközi ifjúsági sítúráról. A szerkesztő Csenger Ferenc. 14.05- kor Mayer Judit az idegen szavak helytelen fordításáról szól. A 15 órakor kezdődő Kulturális körkép tartalmából: Szabó G. Lászlóval a legutóbbi magyar filmszemléről be­szélget a szerkesztő; Mit kínál a Prágai tükör legújabb száma?; A lakszakállasi éneklőcsoport farsan­gi népdal- és nótaestjén készült fel­vételekből adunk ízelítőt a néprajzi összeállításban 15.30-tól. (-tek) Jirí Jahelka és testre szabott fejéke (TA SR-felvétel) Pár napig szabadon „garázdálkodhatnak" a graffitisek Három üres billboard A magyar adás kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvége a rádióban MÜSORAJÁNLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents