Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-24 / 45. szám, csütörtök
IH Régióink ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 24. A Podbaniste-Kadlub barlangrendszer feltárásának története és legújabb kutatási eredményei. Mára több mint másfél kilométernyi folyosót és termet tártak fel. A barlang belsejében bő vizű patak folyik FARKAS OTTÓ Derencsényi karszt északnyugati részén Juraj Vincéi szilisztyei lakos mutatott 1972-ben egy kürtőszerű bejáratot a Szlovákiai Barlangkutató Társaság rimaszombati területi csoportjának. A Gaál József vezette csapat nyomban megkezdte a ma Podbaniste-Kadlub néven ismert barlangrendszer föltárását. Gaál Lajos és Gaál Mátyás még abban az évben átjutottak a mintegy 30 méter hosszú, szűk, nehezen járható leszálló szakaszon, az úgynevezett első szifonon, amely egy negyven méter hosszú tágasabb járatban folytatódott. A különböző geológiai és geomorfológiai jelekből arra következtettek, hogy nagyobb barlangrendszerre bukkantak. Később, amikor a barlangi patak vize leapadt, a barlangnak egy újabb, helyenként cseppövekkel A termet a bejárat felfedezőjének tiszteletére Vincéi Dómnak nevezték el. díszített szakaszát járhatták be a kutatók. A barlang legtágasabb és cseppkövekben leggazdagabb részét azonban csak egy évvel később fedezte fel Gaál József és Gaál Mátyás. A termet a bejárat felfedezőjének tiszteletére a barlangászok Vincéi Dómnak nevezték el. 1974 és 1977 között folyt a Podbaniste-Kadlub barlangrendszer komplex tudományos feltárása. Elvégezték a geológiai, minera- lógiai vizsgálatokat, foglalkoztak a barlang állatvilágával, elkészítették az ott élő fajok jegyzékét és a kifejezetten barlangászain munka mellett tanulmányozták a felszín karsztjelenségeit. Az aktív és folyamatos barlangkutatást a járatok bő vize akadályozta, ezért az újabb komolyabb eredményekre 1978-ig kellett várni. Egy kotrógép segítségével négynapos megfeszített munka után sikerült kibővíteni a patak medrét, ezáltal a barlang szifonja kissé megnyílt, a víz szintmagassága csökkent és a kutatók búvárfelszerelés Gaál Lajos geológus munka közben nélkül is tovább jutottak. 1980 után robbantásokkal és légkalapács segítségével haladtak előre. 1982-ig a Podbaniste - Kadlub barlangrendszernek 53,7 méter hosszú szakaszát tárták fel a rima- szombati barlangászok. A kutatások természetesen folytatódtak, 1991-ben Karol Duricka bukkant rá egy 707 méter hosszú barlangra. 1999-ben az addiginál még intenzívebben folytatódtak a kutatások és folyamatosan tárták fel a rövidebb-hosszabb járatokat. A 2000. január 31.-én tartott sajtótájékoztatójukon a rimaszombati székhelyű Cseres Tájvédelmi Körzet dolgozói bejelentették, hogy a kutatók a barlangrendszerben ösz- szesen 1531métert tártak fel, ezzel a podbanistei barlang Szlovákia 23. leghosszabb barlangja. Gaál Lajos geológus, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség Ter(Gaál József felvételei) mészet- és Tájvédelmi Központjának Karszt- és Barlangvédelmi főmegbizottja tájékoztatásunkra elmondta, hogy a barlangrendszer főképpen zoológiái szempontból értékes. A barlangrendszer nehezen közelíthető meg, a vízszintesen elhelyezkedő földalatti nyílásokhoz a felszínről 14 illetve 25 méter mély függőleges járat vezet. Ezek az előírások szerint ráccsal vannak lezárva. leporolt hírmorzsák Válogatás a Komáromi Lapok 1897. február 20.-Í számából Kétfejű sas a Kossuth téren Ebből a káros madárból ugyan nekünk több díszpéldányunk is van és ott is szívesebben lámánk az egyfejű Turult. Azt azonban már éppenséggel hazafiadanságnak tartjuk, ha egészen magánházon és éppen a Kossuth-téren díszeleg ormódan külsejével. Ajánljuk a tulajdonosnak (Hecht-féle ház), hogy márczius tizenötödikére kergesse el a háza tetejéről, nehogy márczius idusa bosszantására, a tavaszi gólyák bebéket hozzanak számára. Névváltoztatás Fábián Richard belügyminiszteri engedéllyel vezetéknevét Hufnágelre változtatta. Szerződés Kesztíer Ede földinket az orosz színművészed akadémia III. oszt. növendékét, aki színi növendékek által a minap tartott próbaelőadáson a „Czifra nyomorúság”-ban szabatos előadásával feltűnt, Leszkay András aradi színigazgató 3 évre szerződtette, még pedig első drámai szerepkörre. Fiatal és törekvő földinknek ezen szép sikere fölött örömünknek adunk kifejezést. Idegen csavargók Idegen csavargók árasztják el városunkat és amellett, hogy folytonosan molesztálják - sokszor szemtelen kihívó modorban folytatott házalásaikkal - a polgárságot, még a közbiztonságot is veszélyeztetik. Ajánljuk e valóban tűrheteden állapotnak erélyes intézkedések által való megszüntetését rendőrségünk szíves figyelmébe annál is inkább, mert városunk és maga a társadalom is a helybéli illetékességű szegények ellátása érdekében tetemes áldozatot hoz és ha már a koldulás beszüntetését teljesen keresztülvinni nem is sikerül, legalább az idegen munkanélküliek zaklatásától szabaduljunk meg. Saját szegényeinket majd csak eltartjuk valahogy. Baleset Az első cs. kir. Dunagőzhajózási társaságnak Budapest felé haladó „Adler” nevű teherhajója, midőn e hó 15-én délben egy nagyobb uszályhajóval megterhelve állandó vashidunk alatt elhaladt, az uszályhajót a hirtelen kitört heves oldalszél a hídpillérhez szorította, mi által az a hidat horzsolta. A hajóban esett kár nem jelentékeny. Válogatta: Kamoncza Márta MONDÁK, REGÉK, HISTÓRIÁK... Nepomuki Szent János PUSKO GÁBOR alábbiakban nem legendáról lesz szó, hanem egy szobor szomorú sorsáról. Azok, akik a tornaijai strandot kívánják felkeresni, Királyi városrészben a főútról letérve akarva-akaratlanul szembe találkoznak Nepomuki Szent János igencsak rossz állapotban lévő szobrával. Úgy tűnik, senkit nem zavar a városka egyeden köztéri szobrának siralmas állapota, melyet a 18-19. század fordulóján a Királyi egy részét akkor birtokló Szentmiklóssy László állíttatta. A 19. századi források szerint ünnepének nyolcadában még litániát tartottak Nepomuki Szent János tiszteletére. Az alapító által az emlék karbantartására szánt és letétbe helyezett összeg elfogyását jelzi az, hogy 1862-ben a család leszármazottja, Szentmiklóssy László és Gödér József 881 koronát fizetett be a rozsnyói kegyes alapítványi pénztárba a szobor fenntartására. Méhi Canoni- ca Visitatio-jából (Királyi a szomszédos Méhi filiája volt) tudjuk, hogy századunk elején a helyiek még egyéb litániáik között Nepomuki Szent Jánoshoz is imádkoztak. Az okirat szerint 1922-ben 400 koronáért újították fel a szobrot. Valószínűleg ez volt a szobor utolsó szakszerű felújítása. A nyolcvanas években lefestették olajfestékkel a homokkő szobrot, de ezzel többet ártottak, mint használtak. Ugyanis a feltágult festékréteg alá befolyó esővíz nem tudott elpárologni, így ettől az időtől kezdve a szobor állagának romlása felgyorsult. 1993-ban néhány önkormányzati képviselő kísérletet tett felújíttatá- sára, de nem sok sikerrel. Szakemberek szerint a szobrot már csak a gyors beavatkozás, illetve az menthetné meg, ha zárt helyiségben - pl. egy múzeumban - állítanák ki, s a talpazatra egy másolat kerülne. Egyébként a talpazat kronoszti- chonos felirat, amely a szent legendájára utal, már alig olvasható, az állíttató címere is elmosódott. Igor Kilík felvétele désbe lép, és amikor a gyertyafénynél épp a demizsonját töltötte, a kocsmáros előugrott a hordók mögül, a tettes meg úgy megijedt, hogy nyomban megőszült. A harmadik érdekesség, hogy a régi időkben az uraság a környékbeli urakkal egyetemben éppen ebben a pincében rúgott ki a hámból, s néha két-három nap is tartott egyfolytában a dínom-dánom, olyan jól érezték magukat a hangulatos pincében. 1930-ban Kabók Rudolf vette meg a pincét. A háború alatt sok családnak nyújtott menedéket. 1960 óta a féljem tulajdonába tartozik, aki azóta módosított rajta egy kicsit. A gádor részéhez tartozik egy szoba amelyben ugyancsak régi stílusú bútordarabok vannak elhelyezve, a falakon a borversenyeken szerzett oklevelek láthatók. Ha kedves vendégek látogatnak el községünkbe nekünk jut az a megtisztelő feladat, hogy a mi pincénknél látjuk őket vendégül. Télen, nyáron, nagyon jó a levegő, szép a kilátás a szélrózsa minden irányába. És az úgynevezett tornácon jólesik elfogyasztani az elengedhetetlen bográcsgulyást. Somogyi Tibor felvétele A kocsmáros régi pincéje JUHÁSZ IRÉN gy nevezetes pincéről szeretnék írni, ami abban különbözik a többitől, hogy Kőhídgyarmat környékén nincs hozzá hasonló. A pince 1850-ben épült egy Heingler nevű kocsmáros csináltatta. Ami az alsó pincét illeti ma is az eredeti stílusában pompázik, 22 méter hosszú és 5 méter széles. Maga a gádor 16 méter hosszú a pincének nagyon jó a belső klímája. Amikor még Heingler kocsmáros tulajdonába tartozott, ebben a pincében tárolta a borosgazdáktól fölvásárolt borokat, amelyeket azután a kocsmájában árult. Ehhez a pincéhez három történet, hiedelem is fűződik: az egyik, hogy már abban az időben észrevették, hogy a jó fekvésű és jó klímájú pince jót tesz a légzőszervi betegségeknek. A kocsmáros megengedte, hogy akinek a gyermeke asztmában szenvedett, kivi- hette a pincébe, „úgymond kezelésre”. Ez a mai napig is érvényes, mert saját magunkon is tapasztaljuk, ha a pincében tartózkodunk, sokkal könnyebben lélegzőnk. A második: hogy a kocsmáros észrevette azt is, hogy olykor valaki, vagy valakik megdézsmálják éjjel a borát, így aztán egyszer elhatározta, hogy meglesi a tolvajt. Egy fehér lepedőbe bújva elrejtőzött hát az utolsó hordó mögé. Nem kellett soká várakoznia, egy idő után hallotta hogy megcsikordul a kulcs a zárban. Megvárta amíg a tettes műkő-
