Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-23 / 44. szám, szerda

10 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 23. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 7. számában feltett kérdésre a héten 611 helyes meg­fejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Lőrincz Albert losonci, Mátyás László kőhídgyarmati és Palme Sarolta berzétei olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 2000-ben. (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36. §-a alapján a nyeremények összegéből 20 % jövedelemadót vonunk le.) Zenés klub a Borostyán együttessel Komárom. A Borostyán együttes holnap 17 órai kezdettel tartja újabb klubestjét, ezúttal a Madách Posonium Kultúra könyvesbolt­jában. Vendég Pálmai Gábor komáromi énekes-gitáros, aki saját lí­rai dalait adja elő. A havonta jelentkező klub célja a megzenésített versek népszerűsítése és különböző más műfajok előadóinak, kép­viselőinek a bemutatása, (ú) Bemutatkozik a Fórum folyóirat Párkány. Holnap 18 órakor a Balassi Klubban (Csemadok-ház) mutatkozik be a Fórum Társadalomtudományi Szemle, amelynek idei első számában egyebek között a párkányi népszavazásokat elemző tanulmány is megjelent. Az est vendégei Tóth Károly, a Fó­rum Intézet igazgatója és Ollós László, a lap főszerkesztője, (hgy) Farsangi népszokások a Vámbéryben Dunaszerdahely. Holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéház­ban a Lilium Aurum Kiadó Farsangi népszokások címmel estet ren­dez. Előadást tart Marczell Béla néprajzkutató, tanár. Közreműkö­dik a Csallóközi Népdalkor, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Diótörő 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Liliom 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár, jó estét szerelem 11.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Toy Story 2. (am.) 15, 17 Hatodik érzék (am.) 18.45 Amerikai szépség (am.) 20.45 OBZOR: Amerikai szépség (am.) 15.30, 18 Harcosok klubja (am.) 20.30 MLADOST: A csaj nem jár egyedül (am.) 15.15,17.30, 20YMCA: A csontgyűjtő (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Amerikai szépség (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Harcosok klubja (am.) 15,17.45, 20.30 Toy Story 2. (am.) 15.30, 18 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 20.30 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szl.-cseh) 18.45 Hato­dik érzék (am.) 18.30, 20.30 Ronda ügy (am.) 17.30 Nyolc mm (am.) 20.30 Viridiana (sp.) 18 8 és 1/2 nő (ang.-hol.) 20.30 A há­rom veterán (cseh) 19.30 KASSA ÚSMEV: Amerikai szépség (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Két apának hány a fele? (fr.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 15.15,18, 20 DRUZBA: Toy Story 2. (am.) 16, 18, 20 TATRA: A csontgyűjtő (am.) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Kísértetkastély (am.) 17.30,20 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Tea Mussolinival (am.) 17,19.15 LÉVA - JU­NIOR: Az uradalom (cseh-am.) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Bigyó felügyelő (am.) 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: A 13. harcos (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A tábornok lánya (am.) 18 GYŐR CINEMA CITY: Asterix és Obelix (fr.) 13.45,16,18.15 A napfény íze (am.) 20.30 Amerikai szépség (am.) 15,17.30, 20 Harcosok klubja (am.) 14.15,17,19.45 Zuhanás (am.) 14.45,17.15,19.45 Stigmata (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Amerikai pite (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hatodik érzék (am.) 13, 15.15,17.30, 20 Kétszázéves ember (am.) 15, 17.30, 20 A szörny (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Tarzan (am.) 13.30,15.30 Rosszfiúk (magy.) 17.45,20 Luciano Pavarotti, a világhírű tenor is vendége lesz a legnagyobb olasz könnyűzenei seregszemlének, a jubileumi, ötvenedik San Remó-i dalfesz­tiválnak. Az eseményre nem egyedül, hanem barátnőjével, Nicoletta Mantovanival érkezett. (TA SR/EPA-felvétel) Hamar Dániel: „Még él a vélekedés, hogy a népzene amatőrök által játszott, kicsit komolytalan dolog." Átértelmezett Bartók-anyag „Az volt az érzésem, hogy ez a zene rólam szól, pont rólam." (Dömötör Ede felvétele) Több mint negyed százada van a pályán a Muzsikás együttes. Művészi teljesítmé­nyük elismeréseként megkap­ták a Kossuth-díjat. A magyar népzenét elvitték börtönbe és királyi palotába egyaránt - meséli az együttes tagja, Ha­mar Dániel, akivel legutóbbi albumukról és az általuk ját­szott népzene magyarországi és külföldi fogadtatásáról be­szélgettünk. LAKATOS KRISZTINA Huszonöt év zenélés után készült el a Muzsikás Bartók-albuma. Ho­gyan született meg a lemez terve? Amikor elkezdtünk azon gondol­kodni - ennek már másfél évtizede -, hogy valamilyen módon be kelle­ne mutatni Bartók és a népzene kap­csolatát, megjelent egy lemez a Jánossy együttestől, akik párhuza­mot vontak a Bartók által felhasz­nált dallamok és azok népzenei ere­dete között. Utána elfelejtettük a tervünket, azt mondtuk: megtör­tént. De mindig bennünk motosz­kált, hogy valami másfajta megkö­zelítés lehetséges-e, hogyan lehetne megvilágítani ezt a kapcsolatot. Megpróbáltuk úgy elkészíteni ezt a lemezt, hogy ne a tudományos ma­gyarázat legyen benne - hogy Bar­tók ezt és ezt a fonográf felvételt, ezt és ezt a dallamot ebben a művében használta fel, hanem megpróbáltuk megkeresni azt a népzenében, ami ezt az ifjú titánt, az ünnepelt zongo­raművészt letérítette a pályájáról. A feltett kérdésre milyen választ fogalmaztak meg az albumon? Teljesen szubjektiven közelítettük meg a témát, hiszen a hetvenes években nagyon hasonló dolog tör­tént velünk. Mi is teljesen más pá­lyán indultunk el, ki-ki máshonnan érkezett, de a népzenével való kap­csolat meghatározta a további éle­tünket. Elmondom a saját, szubjek­tív tapasztalatomat. Az volt az érzé­sem, hogy ez a zene rólam szól, pont rólam. Két ilyen csodát éltem át az életemben, koromnál fogva: az egyik a beategyüttesek, a Beatles megjelenése volt, és ugyanazt érez­tem, amikor néhány évvel később a népzenével találkoztam. Hallottam dallamokat, és úgy éreztem, ezek pont azt fejezik ki, amit én most ér­zek. De ez természetes, mert pont ez a lényege a népzenének: hogy egy­szerűen fejezi ki a legtermészete­sebb érzéseket. Hogyan került a képbe, azaz a le­mezre Alexander Balanescu, a ro­mán származású hegedűművész? Alexander Balanescu a jelen klasz- szikus zenei életének egyik fenegye­reke, egy óriási tehetség. A New York-i Juilliard Art Schoolban vég­zett, ahol a legtehetségesebb zené­szeket képzik. Amikor onnan kike­rült, mindent tudott, amit egy hege­dűsnek tudnia kell, de rájött, hogy ugyanazt tudja, mint az összes töb­bi, és neki ez kevés volt. Mi keres­tünk egy olyan zenészt, aki ismeri Bartókot, tudja Bartókot játszani, és nyitott ahhoz, hogy esetleg átértel­mezze a saját Bartók-interpretáció- ját a népzene hallatára. Ismertük Balanescu tevékenységét, őt talál­tuk a legmegfelelőbbnek, és tény­leg: meg is csinálta. Az elmúlt két-három évtizedben érzésem szerint alaposan megvál­tozott a népzene értékelése: be­került a köztudatba, a városok­ba... De jó lenne, ha nekem is ez lehetne a véleményem! Úgy gondolom, hogy ez a köztudatba kerülés lassú. Mondok egy példát: kapcsoljuk be reggel a rádiót, és kezdjük el keres­gélni az adókat. Fel lehet ismerni a szerb, a román, az ukrán adót, de hogy a magyar adó melyik, azt nem lehet megtudni - az akár amerikai is lehetne. Bármennyire is szeretnénk, hogy ez a zene ténylegesen része le­gyen a közgondolkodásnak, Bartók és Kodály hazájában még messze vagyunk ettől. Óriási dolog, hogy tízezrek vannak, akik számára ez a zene már az életük része, de milliók vannak, akik azt sem tudják, hogy létezik. Valamiféle változás mégis történt: az ember élete folyamán nem ke­rülheti ki a népzenét, úton-útfélen találkozik vele, már nem számít olyan egzotikumnak, ami után vi­dékre kell zarándokolni. Ez igaz. Aki meg akarja találni, az megtalálja. Tehát a lehetőség adott. Már ez is egy óriási dolog, mert em­lékszem, az első időszakban egyet­len lemez létezett, ami ebből a ha­talmas gyűjteményből közkinccsé válhatott. Ä Hungarotonnak volt egy válogatáslemeze abból a sok tíz­vagy százezer dallamból, amit a gyűjtők összeszedtek. Az összes töb­bi kizárólag a tudósok - néhány tíz ember - számára hozzáférhető ku­tatási anyag volt. Ma már ezek is hallhatók, sokan vannak, akik isme­rik, sokan tudnak táncolni... Ennek ellenére mégsem merem azt mon­dani, hogy a népzene benne lenne a köztudatban. Amikor tavaly, éle­tünkben először az a hatalmas meg­tiszteltetés ért bennünket, hogy a Budapesti Zeneakadémián adhat­tunk egy koncertet, huszonhat év zenélés után, akkor is azt mondtam, hogy egy téglát szedtünk ki a falból, de a fal még ott áll. Az, hogy a Muzsikás felléphetett a Zeneakadémián, akkora elisme­résnek, akkora gesztusnak szá­mít? Meg kell mondanom, hogy nem volt egyszerű. Bizonyos mértékig tréfás­nak tűnik, de csak azért léphettünk ott fel, mert előtte a Royal Festival Hallban elfogadtak minket. Még mindig élő az a vélekedés, hogy a népzene amatőrök által játszott, ki­csit komolytalan dolog. Külföldi koncertjeik alkalmával mit tapasztaltak: más a helyzet a népzene és az egyéb zenei irány­zatok kölcsönös megítélésében? Külföldön is van egy ilyen elzárkó­zás. Most például Belgiumban a Royal Philharmonic Society kon­certszervező ügynökséggel csiná­lunk tizenkét koncertet egy neves csellistával, aki Kodály csellószoná­táját fogja játszani, mi pedig népze­nét, de egymáshoz illeszkedve, ő már tanulja a kalotaszegi csellókísé­retet, hogy hogyan kell a legényest játszani. Ez egy nagy várakozás: egy koncertünk már volt Belgiumban, most le tudjuk mérni, hogy egy aránylag nyitott országban az elzár­kózást mennyire lehet leküzdeni. Persze ez az arisztokratikus elzárkó­zás igazán a klasszikus zene vonat­kozásában érvényes. De van egy óri­ási közönsége például a world music műfajnak, ebben mi is jelen vagyunk. Mi a véleménye a világzene azon ágáról, amely valamiféle szinté­zist próbál teremteni a népzene és a modem műfajok között? Sajnálom, sokszor úgy érzem: kár érte. Az a népzene, amit az az afrikai játszik, jobb lenne basszusgitár nél­kül. Én ilyen szempontból erősen tradicionális vagyok. Nem tartom szükségesnek, hogy más köntösbe öltöztessék a népzenét. Persze ha azt akarom, hogy százezres vagy milliós példányszámban adjak el le­mezeket, akkor kommersszé kell tenni. Mi nem ezt az utat járjuk, és aki erősen kommersszé teszi a world musicot, az beleesik abba a csapdába, mint minden kommersz zene: fölkapják és elfelejtik. Fellép a Pihegő, a Hajós és a Feszty-néptáncegyüttes Közös ünnepi bemutató RENDEZVÉNYELŐZETES Komárom. A városi művelődési házban február 25-én este hét óra­kor ünnepi előadáson lép fel a Hajós Néptáncegyüttes, a Feszty Árpád Kamaraegyüttes és a Pihegő Gyer- mek-néptáncegyüttes. A Három a tánc című produkció Komárom há­rom néptáncegyüttesének díszelő­adása. Mindhárom együttes magán viseli az alkotók kézjegyét, mégis ugyanazt „a nyelvet beszéli” - a ma­gyar néptánckultúra tiszta nyelvét. Áz est keretében moldvai, jobbágy­telki, magyarbődi, bodrogközi, zoboralji, mátyusföldi, kalotaszegi, méhkeréki és mezőségi táncokat láthat a közönség, Méhesné Horkay Katalin, Szlama László, Richtarcsík Mihály, Furik Rita, Péter Zsolt, Ke­szeg István, Korpás György, Morá- vek Róbert és Katona István koreog­ráfiáit. Katona István alapította a Hajóst és a Feszty-táncegyüttest, a Pihegőnek pedig ő a „keresztapja”. A hármas bemutató ötlete is az ő fe­jében született meg. „Mégpedig abból az alkalomból, hogy ’77-ben az őrsújfalui nyári mű­velődési táborban indult az a tánc­házsorozat, amelynek köszönhető­en egy évvel később megalakult a Hajós - mondja Katona István. - Az előadás célja, hogy Komáromot rá­ébressze, milyen kincs van a birto­kában, hogy három olyan néptánc­együttes működik itt, amelyre jog­gal lehet büszke. Kevesen tudják, hogy 1955-ben Komárom adott ott­hont az első néptáncfesztiválnak, amely 1956-ban »átköltözött« Lo­soncra, onnan pedig 1957-ben Zselízre. Joggal mondhatjuk tehát, hogy az Országos Népművészeti Fesztivál is ebben a városban szüle­tett, és annak idején több ezer em­ber gondolkodását meghatározta. Szeretném, ha ezen az estén min­denki eljönne, aki ’77-től részese volt a táncházmozgalomnak, és aki magáénak vallja ezt a szellemiséget. Belépődíj nincs, mindenkit szeretet­tel várunk. Egykori táncosokat, az Ifjú Szivek táncosait, akik 1983 és 1987 között az együttesben dolgoz­tak. Jó lenne újra találkozni, koccin­tani, és együtt végiggondolni azokat a gondolatokat, amelyek a ’80-as években megszakadtak.” (-ki-) A Széchenyi István Főiskola felvételi tájékoztatója Mérnöktől zenetanárig ÚJ SZÓ-HlR Megjelent a győri Széchenyi István Főiskola továbbtanulási és felvételi tájékoztatója a 2000. évre, a kiad­vány hasznos segítség lehet azok­nak a diákoknak, akik most dönte­nek felsőfokú tanulmányaik tudo­mányterületéről és helyszínéről. Az érdeklődők pontos információkat kaphatnak a főiskolai alap-, illetve másoddiplomás képzésről, a nappa­li képzés és a távoktatás formáiról, a felvételi követelményekről, a meg­szerezhető többletpontokról, az egyes szakokon érvényes keretszá­mokról, a felvételhez szükséges mi­nimális pontszámról, a kollégiumi elhelyezés esélyeiről. A Széchenyi István Főiskola a mérnök-, a közgaz­dász-, az egészségügyi, a szociális, a zenetanári és a jogtudományi kép­zéssel valódi universitas. A mérnök­képzésen belül kilenc szak (építő­mérnöki, építészmérnöki, gépész­mérnöki, környezetmérnöki, közle­kedésmérnöki, műszaki informati­kai, műszaki menedzser, település- mérnöki, villamosmémöki) közül választhatnak a jövendőbeli hallga­TOVÁBBTANULÁS! ÉS FELVÉTELI INFORMÁCIÓK A SZÉCHENYI ISTVÁN FŐISKOLÁRÓL 2000. _________ tók . A közgazdaságon belül a gaz­dálkodási, illetve a nemzetközi kap­csolatok szakra lehet felvételizni. A főiskolán képeznek általános szoci­ális munkásokat, diplomás ápoló­kat, valamint az alapfokú zeneokta­tás számára tanárokat. A jogász szak az ELTE Állam- és Jogtudomá­nyi Karának kihelyezett tagozata, a diplomát az ELTE AJTK adja ki. (as)

Next

/
Thumbnails
Contents